Aberdeen Alapkezelő "Miután októberben a nyugodtabb irányba lengett ki a piaci hangulat ingája, november újra felélesztette az aggodalmakat, elsősorban az európai monetáris unió jövőjéről. Nem meglepő, hogy ilyen környezetben a periféria-országok kockázati felárai új rekordokat állítottak fel. Az már talán inkább, hogy a fejlemények gyors politikai következményekkel is jártak: a mentőcsomag elfogadtatására a népszavazás lehetőségét belengető görög kormány is a távozásba menekült és Berlusconi olasz kormányfő is félreállt a fájóan szükséges intézkedések útjából. Az aggodalmat fokozza, hogy immár nem csak az eurózóna magja és a periféria válik el egymástól, hanem a mag is repedni látszik: a francia felárak korábban elképzelhetetlennek tartott csúcsokat ostromolnak.
A mozgalmas hónap elején az EKB elnöki székét az olasz Mario Draghi vette át és a közös európai jegybank nem tétovázott rögtön az új elnök mandátumának első hetében kamatcsökkentéssel meglepni a piacot. A kötvénybefektetők ezt erős jelzésnek vették és rögtön beárazták, hogy a világ többi nagy fejlett piaca után (Japán, Egyesült Királyság, USA,) az európai gazdaságpolitika is határozottan elindul az erőteljes monetáris lazítás útján - jobb híján, miután a fiskális élénkítést az adósságmutatókat árgus szemekkel figyelő piac durván bünteti.
Jobb híján, mivel a monetáris lazítás nem csodafegyver és a már jelenleg is alacsony hozamkörnyezetben további mozgástere is erősen korlátozott. Új növekedési lehetőségeket az eddig halogatott szerkezeti reformok teremthetnek, ezek azonban - bár a piaci bizalmat helyreállíthatják - jelentős késéssel hatnak. Addig is vontatott, kétségekkel szegélyezett pályát vetíthetünk a világgazdaság elé.
A robusztus feltörekvő piacok által is fűtött globális inflációs félelmeket némileg hűtötték a legfrissebb kínai adatok, amelyek a fogyasztói árakban a vártnak megfelelő, a távolabbi kilátásokat megelőlegező termelői árakban pedig meglepetésszerű csökkenést mutattak. A tartósan bő globális pénzteremtés az inflációs félelmek melegágya, de valószínű, hogy előbb a recessziós félelmeket kell leküzdeni. Ezen az sem segít, hogy az európai államok és az európai bankrendszer egymás vállát átkarolva néznek a mélységbe.
A piacok sokáig hintáztathatják a befektetőket, míg határozottan irányba állnak, a globális növekedési kétségekből adódóan rövidtávon inkább a lefelé irányuló kockázatokat látjuk nagyobbnak. A növekedési kilátások bizonytalansága a fejlett részvénypiacokat és a bizonytalanságra az elmúlt hónapokban fittyet hányó nyersanyagpiacot sújthatja leginkább. A fejlett piacokhoz képest szilárdabb fundamentumokkal bíró feltörekvő piacokon belül is elég vonzónak tartjuk már a forintkötvények jelenlegi hozamszintjeit a pozíció óvatos növeléséhez, remélve, hogy a gazdaságpolitika kiszámíthatóságának javulásáról érkező jelzések ezt megerősítik. Ezzel szemben a fejlett kötvénypiacok hozamai történelmi mélypontjuk közelében maradtak, további teljesítményük korlátozottnak látszik. A korlátok között megugró volatilitásból általában profitálhatnak a hedge fund-ok, ezért ezek súlyát is feltornásszuk."
Az eszközallokáció csupán tájékoztató jellegű.
Előző cikk
