Még ezen a héten publikálásra kerül az Európai Bizottság által kidolgozott európai nyugdíjrendszerekről szóló fehér könyv, amelyet bő egy éves társadalmi konzultáció előzött meg. A könyvben több olyan ajánlást is megfogalmaz az EB, amelyre a válságot követően szükség van, hogy a tagországokban fenntartható nyugdíjrendszerek jöjjenek létre. Érdekesség, hogy a kiszivárgott tervezet szerint az EU pénzügyi és szakmai segítséget is adna a tagországoknak nyugdíjügyben, miközben az anyag ország-specifikus javaslatokat is megfogalmaz - írja az Investment & Pensions.




Az anyagot csütörtökön mutatják be, ha minden jól megy egy sajtótájékoztató keretében, azonban azt a kiszivárgott tervezet alapján is tudni lehet, hogy milyen fő irányvonalakat szeretne az Európai Bizottság. Az egészen biztos, hogy a társadalom öregedése miatt az állami nyugdíjrendszerekre jelentős nyomás nehezedik majd, a bevételek és a kiadások elszakadnak egymástól, amit kezelni kell. Egy módszer, ha a már létező kiegészítő pilléreket (második és/vagy harmadik) megerősítik a tagállamok, miközben az állami pillér fenntarthatósága érdekében a tagállamoknak a nyugdíjkorhatárhoz is hozzá kell nyúlniuk.

Mivel az európai piacon is sok országban elterjedtek a vállalati nyugdíjalapok (például Nagy-Britanniában és Hollandiában), ezért erre az oldalra is kitér a fehér könyv, amely egy csokorba gyűjti a legjobb módszereket, kezdve attól, hogy mekkora lefedettséget érdemes elérni egészen addig, hogy milyen módszer szerint kell a kockázatokat megosztani az egyes szereplők között.

A Bizottság múlt héten azt mondta, hogy a fehér könyv célja, hogy az európai uniós gazdaságpolitikai eszközöket megerősítse, hiszen a könyv a korábbiaknál komplexebb támogatást nyújt a tagországok számára, hogy a nyugdíjreformot folytassák. A könyvben számos egymást is erősítő javaslat található, például hogy milyen szabályozásra van szükség a pénzügyi ösztönzők, a politikai koordináció és a rendszer felügyelete területén, miközben arra is kitérnek, hogy milyen intézkedésekre van ahhoz szükség, hogy az "Europe 2020" stratégiát teljesíteni lehessen.

Az IPE szerint a Bizottság hangsúlyozta, hogy kész pénzügyi támogatást is nyújtani a tagországoknak, a szociális partnerek esetében pedig azt szeretné elérni, ha az országok és a nemzetközi szervezetek is megosztanák egymással az információkat, hogy a nyugdíjrendszerek átalakítása minél jobban sikerüljön. Ennek érdekében több programot is fognak indítani, hogy ezt az irányt erősítsék, ilyen lesz például a PROGRESS vagy a program a szociális átalakulásért és innovációért.

A novemberi anyagban még csak annyi szerepelt, hogy esetleg anyagi segítséggel is támogatnák a széleskörű nyugdíjreformot, azonban a friss tervezet szerint már sokkal tovább mennek a politikusok, és egy komplett intézkedés-csomagot állítottak össze annak érdekében, hogy a kívánt célokat elérhessék. A probléma mindössze annyi, hogy a fiskális politika integrációja még nem történt meg, ezért az EU-nak nincs felhatalmazása arra, hogy jogi oldalon egy adott nyugdíjrendszert rákényszerítsen a tagországokra. Ezért csak a remény van meg, hogy az ajánlások át tudnak menni a gyakorlatba is.

Viszont ennek ellenére van remény, hiszen a tagországokban is egyre inkább érezhető a nyomás az európai adósságválságban, hogy egy szigorúbb költségvetési politikát kell megvalósítani, és mivel a nyugdíjrendszerek jelentős hiányt halmoznak fel, amit a költségvetésből kell állni, ezért nem lehet a szőnyeg alá söpörni a problémákat. Sok országban el is kezdték a rendszer finomhangolását, például a nyugdíjkorhatár emelésével, amely az egyik legegyszerűbb és a leghatásosabb fegyver az állami pillér esetében.

Az is biztos, hogy a válságot követően a magas munkanélküliség is fő problémaforrás, ezért a kormányok is azon vannak, hogy ezt a helyzetet kezeljék. Mint ismert az EU-ban több tagországban is az idősebb emberek foglalkoztatása nehézkes, itt a szakbizottságok is azon vannak, hogy megoldást találjanak, hogyan lehet a foglalkoztatásban javulást elérni. Nincs más lehetőség a várható élettartam emelkedésével, mint hogy az embereknek tovább kell dolgozniuk, ez pedig a munkaerőpiacra is nyomást helyez, amit fel kell oldani valahogy.

Ezt meghaladóan azzal a problémaforrással is foglalkoznak, hogy mit lehet tenni az egyes országok közötti nyugdíjrendszerek különbözőségével, valamint azok közötti átjárhatósággal, hiszen a munka és tőke szabad mozgása érdekében ezt is minél jobban kezelni kell. Pontosan ezért a könyv az egyes országokra lebontva tartalmaz ajánlásokat, amelyek igaz nem kötelező érvényűek, azonban megfontolandók a nyugdíjrendszerek tökéletesítése terén.