A felhalmozási időszak alatt eddig és ezután is örökölhetőek lesznek a magánnyugdíj-megtakarítások, de erről a nyugdíjba vonulást követően az életjáradékkal járó biztosítási elv miatt nem lehet szó, mint ahogyan korábban sem volt ilyen - hangsúlyozza Holtzer Péter, a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal (NYIKA) elnöke, reagálva a sajtóban a közelmúltban megjelent véleményekre, amelyek éppen az örökölhetőség megszüntetését rójják fel a tervezett új magánnyugdíj-rendszernek. A szerző véleményét az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.
"Sok vita van a sajtóban az Országgyűlés előtt lévő magánnyugdíjpénztári szabályozás-változásról az intézményi forma és a járadékszolgáltatás tekintetében. Számos szakmailag releváns pontról lehetne hosszasan vitázni, a korábban a portfolio.hu hasábjain megjelent írások is tartalmaznak olyan kijelentéseket, amelyekkel messze nem értek egyet. Most azonban csak röviden kívánom felhívni a figyelmet egyetlen fontos, és a napokban több helyen is felbukkant furcsaságra. Úgy tűnik, mintha eddig örökölhető lett volna a nyugdíj, és ezt most venné el egy gonosz mozdulattal a törvényalkotó. Ez teljes félreértésre utal.
Ha a felhalmozási időszakban hal meg valaki, az addig a számlán összegyűlt összeg örökölhető, eddig is így volt, és ezután is így lesz. 1997-98-ban erről szólt a hírverés, miszerint "örökölhető", és ez lett összehasonlítva - hogy az igazság minden szeletét kibontva-e, abba most ne menjünk bele - pl. a TB-rendszerből kapható özvegyi nyugdíjakkal. Ha viszont a nyugdíjszolgáltatás megnyílása után hal meg - akár egy nappal is - a nyugdíjas, akkor nyilvánvalóan nincs szó öröklésről, eddig sem, és ezután sem. Erről szól a biztosítási közösség: az átlagos hátralévő várható élettartamra kalkulálják az összegeket (az induló nyugdíjakat, majd azok indexálását), és lesz, aki azt jócskán túléli és "jól jár", míg van, aki hamarabb meghal. Ha a biztosító jól kalkulált, az egyikből ki tudja fizetni a másikat. Tőke pedig pontosan azért kell a szolgáltatás mögé, mert ha rosszul kalkulált, akkor egy biztosítási egyesület tagjai például nehezen tudnák önmaguk fedezni a hiányt pótbefizetésekkel.
Örökölhetőségről akkor beszélhetnénk, ha nem életjáradékot, hanem egy határozott időre szóló fix összegű (vagy infláció-indexált) járadékot kapnának a járadékosok, pl. 10 évig, és aki nem éri meg, az örökül hagyja - viszont aki meg tovább él, annak egyszer csak elfogyott. Egy ilyen konstrukciót azonban a kötelező nyugdíjrendszer nehezen engedhetne meg magának, ahol tíz év utána a túlélők kopogtatnának az államnál a havi nyugdíjért. Illetve itt jön be az a pótlólagos elem, amely ezt részben enyhíti, és amelyet néhányan szintén kritizálnak: egy bizonyos összeg felett már nem kötelező az életjáradékra váltás a nyugdíjazásig összegyűlt egyenlegből, hanem egy összegben is felvehető, és ez az utóbbi már természetesen akár örökölhető is."
Holtzer Péter
elnök
NYIKA 
Előző cikk
