A világ nyugdíjalapjai tölthetik be a jövőben a megroggyant bankszektor hagyta hézagot a vállalati hitelezésben, miután a pénzügyi szektor egyszerűen képtelen ellátni a gazdaságot a szükséges likviditással, a legnagyobb nyugdíjalapok viszont akkora mennyiségű tőkével bírnak, amelynek egy részével is jelentős javulás érhető el a vállalati finanszírozás terén. Egy ilyen új hitelezési csatorna ugyanakkor nem kevés rendszerszintű kockázattal bővíthetné a palettát.
Hitelre szomjazó vállalatok, pénzben bővelkedő nyugdíjalapok A legnagyobb nyugdíjalapok úgy tűnik, a direkt hitelnyújtás felé mozdulhatnak el, akár már az egészen közeli jövőben is. A kereslet és kínálat is adott, hiszen a pénzügyi válságban likviditáshiányossá vált bankszektor a világ egyetlen pontján sem képes jelenleg kiszolgálni a vállalati szektor hiteligényét, részben ez vezetett a pénzügyi válság reálgazdasági kiterjedéséhez is (a hitelezési aktivitás jelentős visszaeséséről tanúskodnak az alábbi ábrák is).
 Klikk a képre! |
Eközben a nyugdíjalapok a legnagyobb intézményi befektetőként hatalmas mennyiségű, ráadásul garantáltan hosszú távra a rendelkezésükre bocsátott tőke felett döntenek. A Financial Times által megszólaltatott elemzők szerint éppen ezért a világ nyugdíjalapjaiban kezelt 22 ezer milliárd dollárnyi vagyon egy része direkt hitelként találhat utat a vállalatokhoz.
A Royal Bank of Scotland nyugdíjmegoldásokra szakosodott tanácsadója szerint a több nagy alap is jelezte már érdeklődését a direkt hitelezés iránt, akár úgy is, hogy egy bankkal összefogva megosszák a kihelyezett hitelt, és igénybe vegyék az egyébként bejáratott csatornákat. Mindezzel párhuzamosan a vagyonkezelők is felismerték az új irányban rejlő lehetőségeket, és kifejezetten hitelkihelyezésre specializált alapok felállításának lehetőségeit vizsgálják.
Szemrevaló hozamcélok Az egyik legnagyobb ilyen eszköz lehet az M&G nevű vagyonkezelő által felállítandó UK Companies Financing Fund, amely a tervek szerint közvetlen hiteleket nyújtana akár 100 millió fontig közepes nagyságú brit vállalatoknak. Az indulás feltétele, hogy az alapkezelő legalább 1.5 milliárd fontos tőkét gyűjtsön nyugdíjalapoktól a Prudential anyabiztosító által nyújtott 500 millió font mellé. Az elképzelések szerint az alap Libor feletti 4-6 százalékpontos hozamot célozna meg.
Fontos hangsúlyozni, hogy eddig is léteztek hitelalapok, de a most körvonalazódó megoldások lényegesen különböznek a korábbiaktól, hiszen ezekben a nyugdíjalapok közvetlenül a hitelnyújtáshoz szükséges likviditást nyújtják, míg korábban a különféle hitelportfóliókra kibocsátott értékpapírokat vásárolták meg, azaz a hitelezési folyamat teljes egészében a bankokon keresztül zajlott, ráadásul a válság tapasztalatai alapján a hitelezéssel kapcsolatos kockázatok is rejtve maradtak a strukturált hiteltermékek befektetői előtt.
Az új elképzelés ugyan egyelőre Nagy-Britanniában tűnik egyre népszerűbbnek, a szintén hasonló struktúrában működő nagy amerikai, kanadai vagy holland nyugdíjalapok számára is új lehetőséget jelentene. A hitelszűkében lévő vállalatok egy része ráadásul különféle "cukorkákkal", azaz a kielégítési rangsorban előkelő helyen álló szenior hitelekkel, részvénnyé konvertálható hitelmegoldásokkal is hajlandó lenne csábítóbbá tenni a nyugdíjalapok számára a hitelezési piacot, amelyet a bankok jelenleg képtelenek kiszolgálni.
A kockázatok és mellékhatások sem elhanyagolhatók Mint mindennek, a nyugdíjalapok által közvetlenül a vállalatoknak nyújtott hiteleknek is komoly hátulütő lehetnek. Igazán likvid piac hiányában ugyanis az alapok kénytelenek lehetnek minden esetben a hitelek lejáratáig megtartani ezt az eszközt a portfóliójukban, ami lényegesen korlátozná a mozgásterüket a likviditás kezelés terén, sőt, egyes szereplőket saját befektetési szabályaik miatt ez akár távol is tarthatja a piactól.
A nyugdíjalapok, illetve a hitelalapok kezelésével megbízott vagyonkezelők ráadásul nem rendelkeznek a hitelnyújtáshoz szükséges elemzői tudással, technikai felkészültségre, miközben a kereskedelmi bankok létrejöttének egyik célja éppen a hitelezési funkció volt. A kihelyezések levezényléséhez így könnyen lehet, hogy egyébként is bankok segítségét kell igénybe venni, ami megdrágítja a folyamatot, vagy pedig a nyugdíjalapoknak szembe kell nézniük az esetlegesen hibás hitelezés jelentette speciális kockázatokkal is.
Persze figyelembe véve a jelenlegi pénzügyi válságot kiváltó felelőtlen banki hitelezési gyakorlatot, lehet, hogy ez a kockázat nem is annyira extrém, de az új csatorna megfelelő szabályozása biztosan komoly jogalkotói és felügyeleti kihívásokkal jár majd a jövőben.
Mindezekkel a rizikókkal együtt is viszont az angolszász pénzügyi rendszer sokat emlegetett rugalmassága és "öngyógyító képessége" nyilvánulhat meg a nyugdíjalapok és a vállalati szféra között kialakuló többé-kevésbé közvetlen hitelezési csatorna révén. Az egyedüli kérdés, hogy a hitelezés beindulásának kedvező reálgazdasági hatásai, vagy az egyébként is meglehetősen szövevényes pénzügyi rendszerben kialakuló újabb kapcsolat jelentette veszélyek lesznek-e erősebbek a jövőben.
Előző cikk
