Raiffeisen Alapkezelő "Megragadnám ezt az alkalmat, hogy kellemes és meghitt karácsonyi ünnepeket kívánjak minden olvasónak és befektetőnek, illetve békés hanukát (sajnos csak így utólag). A jövő év pedig legyen boldog és minél több sikerben gazdag.
Úgy hiszem, hogy 2012 a tőkepiacokat aktívan követő egyének számára igen izgalmas és fordulatos év lesz, sok veszéllyel és legalább annyi lehetőséggel. De ha ki kellene emelni egyetlen jelzőt, ami - várakozásom alapján - 2012-őt legjobban leírja majd, akkor azt mondanám, hogy tanulságos lesz. Itt arra gondolok, hogy talán - visszatekintve - átértékelődik az elmúlt évtizedek globális növekedési modellje, az adósság (és a kötvényfinanszírozás) helyes aránya és kockázatának árazása, illetve az, hogy helyesen osztottuk-e el a szűkös erőforrásokat (tőkét) a lehetőségeinket növelő (beruházás, oktatás, aktívak és adófizetők, kutatás, stb.) és az ezeket csökkentő (állami vállalatok, nyugdíjak, túlfogyasztás) tevékenységek, illetve csoportok között.
A modellportfólióban jelentősen lecsökkentettem a kockázatot, hiszen 100 százalék pénzpiaci eszközt választottam. Ez a lépés drasztikusnak tűnhet elsőre, azonban én érzek egyfajta folytonosságot a mostani ajánló és a novemberi akrosztikon között. A világgazdaság - véleményem szerint - recesszió szélén tántorog, és nem szívesen fogadnék e pillanatban arra, hogy ezt el tudja bármilyen módon kerülni. Persze lehet beszélni a várakozásoknál jobb amerikai makroadatokról, melyek abszolúte csak a zéró növekedési határ fölött vannak, és folyamatosan süllyednek. Vagy meg kell említeni az Európai Unió tagállamainak erőfeszítéseit a válság kivédésére és a fiskális fegyelem visszaállítására, csak hogy ez a folyamat miközben rendkívül időigényes nem hozza a szükséges átütő erőt. És igen, az Európai Központi Bank legújabb 3 éves hitelfacilitása lényegében egy bújtatott QE (quantitative easing). Azonban számomra kérdéses, hogy milyen valódi eredményeket hozhat annak fényében, hogy a FED második QE próbálkozása (2010 nyarán) se volt képes az amerikai gazdaság növekedési ütemét jelentősen emelni. Vagy nézzük Magyarországot: Hazánk számai (deficitje, külkereskedelmi egyenlege, eladósodottsága, stb.) bizakodásra adnak okot, mivel nemzetközi összehasonlításban nem vagyunk sereghajtók, de akkor mi értelme szembe menni az árral és összeakaszkodni a Valutaalappal vagy az Unióval (végső finanszírozóinkkal), ha az ország teljes adósságát lényegében 4 évente meg kell újítani. Pro és kontra.
Az angol erre azt mondhatná, hogy "Two can play at that game!". Remélem, nem tudjuk meg, hogy mi van akkor, ha az IMF és az EU megpróbál erőt demonstrálni, illetve hasonló tárgyalási taktikát folytatni, mint a magyar miniszterelnök. Különösen, ha ezt egy kényes, feszültséggel teli piaci szituációban tenné. Márpedig ilyen szituáció könnyen kialakulhat 2012-ben, amikor (különösen annak első felében) nagy refinanszírozási igény és banki tőkeemelésből származó tőkekereslet érkezhet a piacokra.
A szentimentet a média hírei alapján akár erősen negatívnak is érezhetjük, azonban objektívebb metrikák alapján nem lehet extrém helyzetről beszélni. 2011 februárja óta disztribúció jelei figyelhetők meg az amerikai és a német részvénypiacokon. A friss vállalati eredmények óvatosságra intenek, főleg a technológiai szektorból érkező jelentések.
A fenti tényezők, a nagy bizonytalanság miatt csupán annyit tudok leírni: A nemzetközi (részvény)piacok értékelése igen kétséges jelenleg, vagy azt mondhatjuk, hogy a piacok meglepően erősek a már most előrelátható gazdasági nehézségek és megszorítások fényében, ami - tekintve a piac sokszor igaz előrejelző képességét - bizakodásra ad okot, vagy valami mélyen téves és önbecsapás jellegű dolog folyik a részvénypiacokon jelenleg, ami akár egy hirtelen, váratlanul lezajló kiigazodásba torkolhat.
Cash is king."
Az eszközallokáció csupán tájékoztató jellegű.
Előző cikk
