Lehet, hogy csak a történelmi tanulmányaink során sulykolt narratíva miatt, de úgy érezzük, hogy egyes időszakokban a fent leírt változások sokkal intenzívebbek. Ilyen például a 19. század eleje, amikor már összetettebb mechanikai tevékenységek gépesítésére nyílt tér (főként a textiliparban), ami még géprombolási reflexeket is előhozott. Azóta azt látjuk, hogy a nagyobb erőkifejtést, vagy különös precizitást igénylő fizikai tevékenységek egyre jelentősebb részét nem a munkaerő, hanem gépek (tőkebefektetések) látják el. A munkaerő pedig intelligenciával vagy kegyetlen árazással (lásd harmadik világ) tud versenyképes maradni.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a technológiai fejlődés több fronton is támadja a megszokott termelési formákat. Nem csak azzal, hogy
- összetettebb tevékenységeket is egyre inkább munkaerő-takarékosan tud végrehajtani (pl. takarítás, szállítás, kereskedelem), hanem például azzal is, hogy
- korábban védett piacokat tesz megtámadhatóvá (pl. személyszállítás, lásd Uber),
- üzemméreti korlátokat semmisít meg (pl. crowdfunding, e-kereskedelem)
- atomizált erőforrások együttműködésének hatékonyságát emeli az egekbe (pl. sourcefunding, peer to peer),
- termelési költségeket zsugorít a korábbi töredékére (pl. online üzletágak),
- kvázi-közjószággá alakít piaci termékeket (pl. zeneipar),
- sőt, mindezek révén korábban tőkeigényes tevékenységeket tesz értelmetlenné (pl. streaming).
(A kreatív rombolásról érdemes elolvasni ezt a tanulmányt, és a későbbi következtetéseink miatt az oktatásban zajló érdekes folyamatokról ezt az áttekintést.)
This time is different?
Sok szempontból tűnhet úgy, hogy ez az évtized a fenti folyamatok intenzívebbé válásának időszaka. Sőt, mintha csak most indulna be igazán. Ennek egyik látványos jelensége például a robotizáció, aminek hatására olyan területeken merül fel a munkaerő kiváltásának lehetősége, amire korábban álmunkban sem gondoltunk. Míg korábban (legalábbis tömegesen) az volt a jellemző, hogy emberi fizikai erőt helyettesítettek, mechanikus munkákat végeztek el a gépek, mostanra megérett helyzet, hogy összetett döntéseket lehet gépekre bízni, mindeddig emberi intelligenciát igénylő munkát lehet processzorokkal elvégeztetni.
Tévedünk, ha azt hisszük, hogy mindez az olyan (nap mint nap a hírekben szereplő) területekre korlátozódik, mint a drónok vagy az önvezető autók. Egy tanulmány szerint az amerikai munkahelyek majdnem felénél magas a számítógépes helyettesítés kockázata, ez az ábra elég népszerű is lett azóta:
Kis magyarázat az ábrához: Minden színsáv egy ágazatot jelent. Az egyes ágazatokhoz tartozó tevékenységek gépesítési kockázatai a vízszintes tengelyen, a foglalkoztatottság a függőleges tengelyen látható. Az egymásra rakott ágazatokból (színsávokból) adódik, hogy a foglalkoztatottak jelentős része a magas kockázatú területeken találhatók.
Mint látható, nem csak a termelésben, hanem egyre inkább a szolgáltatásban is jelentős tartalékai vannak a "komputerizációnak". A kereskedelem, az adminisztráció területén ma már nyilvánvalók azok a technológiai lehetőségek, melyek kiválthatják az emberi munkaerőt, de cikkek is íródnak már úgy, hogy csak a gép dolgozik, billentyűzetet nem kell leütni hozzá. (Ez most nem olyan.)Mindenesetre ma már nem tartozik a sci-fi világába az, hogy mondjuk a fuvarozási ágazatban - amelyben az USA területén ma 8,7 millió ember dolgozik, ebből 3,5 millió kamionvezetőként - napi 24 órában működő önvezető autók váltsák le a sofőröket. A Boston Consulting Group előrejelzése szerint a robotika olyan gyorsan fejlődik, hogy 2025-re a feldolgozóipari tevékenységek negyede teljesen automatizált lesz.
Út a szolgasághoz?
Az innováció azonban eközben a másik oldalon is működik - új üzleti modelleket emel az égbe, és régieket támad keményen. Ennek leglátványosabb megjelenési formája a megosztásra alapuló gazdaság. A "sharing economy" számára éppen az nyitotta szélesre az ajtót, hogy az információ-megosztás határköltsége szinte nullára csökkent, a piacra való belépési korlátok (hacsak azokat a régi modellek védelme érdekében mesterségesen meg nem emeli az állam) alacsonnyá váltak, és az egészen kicsi szabad erőforrásokat is össze lehet hangolni. A nyílt piacokon pedig a régi és az új kereslet találkozik a friss kínálattal, támadva például a személyszállítás, a szállodaipar, a kereskedelem vagy éppen a média klasszikus szereplőinek pozícióit (ugyanúgy, ahogy korábban a zeneiparnál láthattuk).Tipikus sharing economy területek - termék-és szolgáltatásmegosztás (peer to peer piacok) - redisztribúciós piacok (e-piacok, crowdfunding stb.) - együttműködések (idő, hely, tudás, pénz megosztása)
Az új termelési és elosztása formák megjelenésének már érezhetők és előreláthatók a gazdaságszerkezeti hatásai, a további előnyei viszont kevésbé. Úgy is mondhatnánk, hogy a teremtő rombolásból a rombolás már megvan, a teremtés még nemigen. Legalábbis az egyik legújabb világgazdasági aggodalom, hogy a termelékenység a válság elmúltával sem igen akar érdemben növekedni. Pedig erre óriási szükség lenne. Amennyiben az innováció, a technológiai fejlődés hatékonyabbá tenné a munkát, az ellensúlyozhatná a demográfiai hatásokat. Nem egyszerű feladat, hiszen a McKinsey számításai szerint a demográfiai következményeket teljes egészében a termelékenység 80%-os növelésével lehetne kompenzálni.Tipikus "sharing" tevékenységek: - csere, kollektív vásárlás, kollektív fogyasztás, tulajdonmegosztás, - használt cikk kereskedelem, kölcsönzés, pay-as-you-use megoldások, - peer-to-peer, crowdfunding, crowdsourcing, - nyílt forrás, open data, információ megosztás, felhasználó által generált tartalom
Az optimista szakértők két ok miatt bizakodnak. Az egyik, hogy a termelékenység-növelő innovációk (pl. a robotizáció) majd csak a következő években lendíti meg a hatékonyságot. A másik, hogy az elmúlt időszak innovációi annyira új világba repítettek minket (mondjuk a 90-es évekhez képest), hogy a jólétet a korábbi módszerekkel nem is tudjuk jól mérni. (Tipikus példa a telefon, okostelefon, illetve a szolgáltató szektor virágzása szokott lenni.) Vagyis valójában a fejlődés sokkal nagyobb, csak éppen nem látjuk a számokban.És mit kezdjünk ezzel?
A gépesítés új hullámának a már idézett tanulmány szerint van (és lesz) egy sajátossága. Nevezetesen, amíg a klasszikus ipari forradalomban a képzettebb, magas jövedelmű munkások állását veszélyeztette a gépesítés, addig a 20. században a közepes jövedelműek érezhették fenyegetve magukat, most pedig szinte kizárólag a leginkább képzetlenek alkotják a legmagasabb kockázatú csoportot. Ez első pillantásra akár meglepő is lehet, hiszen az innováció az egyre összetettebb emberi tevékenységek lecserélését teszi lehetővé. Ugyanakkor a kutatók 700 szakma érintettségét vizsgálták, és olyan példákat hoztak a robotizáció potenciális területeire, mint az étel-előkészítés, idősellátás, takarítás. (Persze a fantáziánkba az is belefér, hogy a backoffice, könyvelés, kontrolling, de akár elemzés, stratégiai döntéshozatal stb. területen is lezajlok egy újabb nagyobb komputerizációs hullám, ami először csak kisegíti, majd lecseréli a humánerőt.)A fenti megfigyelés viszont azt jelenti, hogy a munkapiacról az alacsony képzettségűek szorulhatnak ki leginkább. Ezt elkerülendő, nekik is olyan feladatot kell találni, amelyek kevésbé érintettek a gépesítésben. A versenyben az fog helytállni, akik az új tevékenységekhez szükséges kreatív és társadalmi készségeket el tudják sajátítani. Vagyis az innováció és a gazdasági szerkezetátalakulás intenzív időszakában még inkább érvényes lehet a gazdasági növekedés titkait kutatók konszenzusos megállapítása: a humántőke minőségének hangsúlyos szerepe miatt az oktatás és az egészségügy erőfeszítéseit érdemes növelni. Ehhez persze ezeken a területeken is forrásra, és (főleg) innovációra van szükség.
