A leggazdagabbak nem okosabbak, mint te, viszont valamiben sokkal jobbak

2017. július 16. 16:00    
nyomtatás
 
Minél vagyonosabb egy háztartás, befektetéseivel annál magasabb éves átlagos hozamot tud elérni, ami csak tovább súlyosbítja a növekvő vagyoni különbségek problémáját. Ez azonban nem azért van, mert a gazdagok sokkal jobb befektetők lennének, csupán annyiról van szó, hogy befektetési portfólióikban sokkal nagyobb arányban szerepelnek magasabb megtérülést biztosító, kockázatos eszközök - állapítja meg három közgazdász professzor, Laurent Back, Laurent Calvet és Peolo Sodini közelmúltban megjelent tanulmánya.


Égető probléma


Napjaink egyik legfontosabb gazdasági problémája az egyre nagyobb méreteket öltő vagyoni egyenlőtlenség, fontossága miatt pedig rengeteg szakembert foglalkoztat a téma. Több tanulmány is arra a következtetésre jutott, hogy a vagyoni különbségek sokkal gyorsabban növekednek, mint ahogy azt a munkajövedelmek indokolnák. A probléma kulcsa a tőkejövedelmekben keresendő, hiszen minél több befektetéssel rendelkezik valaki, evidens módon évről-évre annál nagyobb vagyont tud felhalmozni, ráadásul a felhalmozás üteme inkább exponenciális, mintsem lineáris.

Nagyon sokat számít tehát, hogy mennyi (hozamot biztosító) megtakarítással rendelkezik az ember, ezen felül azonban van még egy fontos tényező, ami szintén a vagyoni szakadék tágulásának irányába mutat.

A leggazdagabb háztartásokba tartozók általában kockázatosabb, ezáltal viszont magasabb megtérülést biztosító eszközökbe fektetnek, így nem csak több pénzük van, de abból arányaiban véve többet is profitálnak.


Korábban több tanulmány is erre a megállapításra jutott, ugyanakkor van egy kis probléma a téma kutatásával. Korábban mikro szintű adatbázis híján gyakorlatilag lehetetlen feladat volt ennek a jelenségnek a pontos feltérképezése, hiszen a fogyasztói felmérés keretében megkérdezett, leggazdagabb háztartások válaszadási aránya általában rendkívül alacsony, ezért robosztus adatmennyiséggel alátámasztott eredményt nehéz volt felmutatni.

Laurent Back, Laurent Calvet és Peolo Sodini közelmúltban megjelent publikációjában ezt a problémát úgy hidalta át, hogy egy olyan - a svéd állam által készített - adatbázis alapján végeztek számításokat, amelyben a felső 1%-ba tartozók közül 42000 háztartás részletes pénzügyi statisztikái szerepeltek. Nagyon komoly adatbázisról van tehát szó.

A gazdagok nem okosabbak, csak többet kockáztatnak


Először a háztartások bruttó vagyonának összetételét vizsgálták a szerzők, vagyis, hogy az adósságaiktól eltekintve miképp oszlanak meg a gazdagok vagyoneszközei. A 42000 háztartás jellemzőit szemügyre véve arra a következtetésre jutottak, hogy a leggazdagabbak befektetési portfólióiban számottevően magasabb a kockázatos eszközök, mint például a részvények és az ingatlanok aránya.

Míg egy medián háztartás számára ez az arány 21%, a felső 1% esetében már 62%, a leggazdagabb 0,01%-nál pedig 95%.


Magasabb kockázati kitettségüknek köszönhetően sokkal magasabb megtérülést is érnek el befektetéseiken. A következő ábra azt mutatja, hogy a vagyoni létrán felfelé haladva hogyan változik a befektetési portfóliók átlagos éves hozama, illetve kockázata. Ebben az esetben bruttó vagyonról van szó!

A leggazdagabbak nem okosabbak, mint te, viszont valamiben sokkal jobbak
Klikk a képre!

Megjegyzés: a vízszintes tengely a jövedelmi csoportokat mutatja (P40-P50 = 5. vagyoni tized, és így tovább egészen a felső 0,01%-ig), míg a fekete vonal az átlagos éves befektetési hozamot (százalékban, bal tengely), a piros szaggatott vonal pedig a vállalt kockázatot mérő átlagos szórást (százalékban, jobb tengely).


Hozam és kockázat

Általánosságban elmondható, hogy a hozam és a kockázat között pozitív korreláció van, azaz minél kockázatosabb egy befektetés, annál magasabb a vele szemben támasztott hozamelvárás. A befektetők a magasabb kockázatot csak magasabb hozam esetében vállalják, illetve alacsonyabb kockázat esetében elfogadják a kisebb hozamot is.


Látszik, hogy az átlagos hozam gyakorlatilag lineárisan emelkedik: míg az 5. vagyoni decilisben 3% körüli megtérülés várható, a leggazdagabbak átlagosan már közel 10%-os hozamra számíthatnak. Közben természetesen a vállalt kockázat is egyre nagyobb lesz, ami a felső 1%-tól kezdődően hatványozottan jelentkezik.

Kicsit más kép rajzolódik ki, ha a háztartások - adósságaik értékével csökkentett - nettó vagyonát nézzük.

A leggazdagabbak nem okosabbak, mint te, viszont valamiben sokkal jobbak
Klikk a képre!

Megjegyzés: a vízszintes tengely a jövedelmi csoportokat mutatja (P40-P50 = 5. vagyoni tized, és így tovább egészen a felső 0,01%-ig), míg a fekete vonal az átlagos éves befektetési hozamot (százalékban, bal tengely), a piros szaggatott vonal pedig a vállalt kockázatot mérő átlagos szórást (százalékban, jobb tengely).

A középosztálybeli háztartások (a vízszintes tengely bal széle) magas ingatlanpiaci tőkeáttétellel rendelkeznek, amihez viszonylag magas megtérülés társul. A felső középosztály felé haladva a tőkeáttétel mértéke csökken, ezzel együtt pedig az átlagos megtérülés is. A felső 10%-ba lépve azonban megint növekszik a várható hozam, ezzel együtt pedig a vállalt kockázat exponenciálisan nő.

A szerzők a fentiek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy

bár a leggazdagabbak valóban jóval magasabb hozamot realizálnak befektetéseiken, mint a középosztálybeli háztartások, ennek azonban általában nem az információs aszimmetria, vagy a különleges befektetési képességeik az okai, hanem a nagyobb kockázatvállalási hajlandóság.


Egyúttal azt is sikerült igazolniuk, hogy a vagyoni egyenlőtlenségek nem csak amiatt nőnek, hogy a gazdagabbak egyre több befektetéssel rendelkeznek, hanem minél vagyonosabbak, annál nagyobb átlagos megtérülést is tudnak realizálni megtakarításaikon.

A tanulmány által tett megállapítást, miszerint a gazdagabbak magasabb kockázatvállalási hajlandósággal rendelkeznek, egyfajta - a megtakarított vagyon mértéből fakadó - törvényszerűségnek tekinthetjük. Elég csak belegondolni: egy átlagos keresetű, nyugdíjcélra gyűjtő személy nyilván más elvek mentén fekteti be pénzét, mint az, akinek nem a jövőbeli megélhetése függ tőle: előbbi sokkal kisebb valószínűséggel próbálja meg pénzét tőkeáttételes devizapozíciókban fialtatni. A tanulmány igazi jelentőségét az adja, hogy egy ilyen komoly adatbázist alapul véve is megállja a helyét ez az elméleti törvényszerűség.


(A tanulmány rövidített változata a Voxeu oldalon jelent meg)
(Címlapkép forrása: Valery Hache / Afp)

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk

F?rum
 
 
X
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...

Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír



hirdetés
Állásajánlatok
Kiemelt privát banki tanácsadó
Szerkesztő - újságíró
 
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
Prémium