Magyarország lehet az új paradicsom az off-shore országok helyett

2017. augusztus 9. 05:42    
nyomtatás
 
A társasági adókulcs egységesítésének hatására felélénkült a nemzetközi érdeklődés Magyarország iránt. Olyan befektetők találják meg hazánkat, akik eddig egzotikus off-shore helyszínek közbeiktatásával építették fel a vállalati struktúráját, ugyanis Magyarország ideális helyszín lehet az off-shore struktúrák kiváltására a 9%-os társasági adóval - állítja Pankucsi Zoltán. A Deloitte igazgatója a Portfolio-nak adott interjújában úgy vélekedett, hogy a költségvetésben van mozgástér a különadók módosítására, csökkentésére, vagy akár eltörlésére is. Szerinte a jövő az automatikus adatszolgáltatás az adózásban is, a számlázó programok online bekötése újabb sikertörténet lehet, és az új szabályok arra ösztönzik a vállalkozásokat, hogy átálljanak a számlázó programokra. Az adószakértő azt is kifejti, hogyan lehetne fogást találni az agresszív adótervezést alkalmazó internetes óriásokon.


Csökkentsük az adókat, de melyiket?


Portfolio: Mennyiben jár külön utat a hazai adópolitika? Megkötik a kormány kezét a nemzetközi egyezmények vagy van azért szabadsága?

Magyarország lehet az új paradicsom az off-shore országok helyett Pankucsi Zoltán: Az elmúlt években folytatott magyar adópolitika fundamentumai sok tekintetben megelőzték a korukat. Mára eljutottunk odáig, hogy kimondhatjuk: a különutasság lényegében megszűnt, de nem azért, mert a magyar adópolitika irányt váltott volna, hanem azért, mert a nemzetközi tendenciák is abban az irányban haladtak előre, amelyben a hazai adórendszer évekkel ezelőtt elindult: az adóztatás súlypontja a jövedelemadók irányából a forgalmi típusú adók irányába tolódik el. A nemzetközi adóelkerülést célzó egyezmények vagy uniós előírások kialakításában Magyarország is tevékenyen részt vett, és ezeket folyamatosan be is építi a jogalkotó a hazai szabályozásba, hiszen Magyarország is érdekelt abban, hogy az itt keletkezett jövedelmek nálunk adózzanak. Abban is egyre nagyobb a nemzetközi konszenzus, hogy a növekedés érdekében a jövedelmeket terhelő adókat érdemben csökkenteni kell, mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások oldalán. A költségvetési bevetélek alakulása azt mutatja, hogy az átgondolt csökkentések nem veszélyeztetik a kitűzött hiánycélt, sőt adott esetben még növelhetik is az adófizetési hajlandóságot és jó hatással vannak a fogyasztásra is.

A hazai adópolitika idei látványos eleme volt a társasági adókulcs egységesítése, és 9%-ra csökkentése. Lehet már látni, milyen hatással járt ez a lépés?

Jól láthatóan elindult egyfajta adócsökkentési verseny a világban, és ebben komoly előnyt jelent, hogy Magyarország az elsők között volt a társasági adó erőteljes megvágásában. Érezhető a nemzetközi érdeklődés hazánk iránt minden olyan befektető irányából, aki eddig egzotikus off-shore helyszínek közbeiktatásával építette fel a vállalati struktúráját. Talán kevesekben tudatosult még, de a nemzetközi adózási tendenciák és egyezmények egyik legerőteljesebb hatása nem feltétlenül az lesz, hogy a nemzetközi nagyvállalatok nagyságrendekkel több adót fognak fizetni, hanem sokkal inkább az, hogy reputációs kockázatot fog jelenteni számukra, ha klasszikus off-shore országokban is jelen vannak. Ez ugyanis kedvezőtlen hatással lehet a részvény-árfolyamukra, vagy akár a profit-termelő képességükre is.

Magyarország ideális helyszín lehet az off-shore struktúrák kiváltására a 9%-os társasági adóval.

Találkoztunk olyan ügyféllel, aki egészen egyszerűen azt mondta, hogy elege van már a folyamatos nemzetközi adótervezésből, inkább Magyarországra hozza az eredményét és itt leadózza 9%-kal, mert ez olcsóbb neki, mint egy bonyolult struktúrát fenntartani, annak minden adózási, számviteli, jogi adminisztrációjával, költségével, kockázataival. Érdeklődés tehát van, de a vállalatstruktúrák átalakítása időigényes munka.

Tanácsadóként mit lát, melyek a fő nemzetközi irányok jelenleg az adózásban, ami alól Magyarország sem vonhatja ki magát?

Szűk szakmai értelemben elsősorban az OECD BEPS eredményei, az EU adóelkerülés elleni szabályai és a nemzetközi adóügyi információcsere rendszerének beindulása szabnak irányt. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Brexit tárgyalások elhúzódása miatt akár hosszabb távon is megmaradó bizonytalanság és az új amerikai elnök egyelőre még teljes egészében nem látható adóelképzelései nyomán sok cég fontolgat változtatásokat.

Folyamatban vannak még EU-s kötelezettségszegési eljárások is, amelyek kimenetele jogalkotási lépéseket generálhat Magyarországon. Egy nemzetközileg is versenyképes, transzparens, és hosszabb távon kiszámítható adórendszerrel Magyarország nagy nyertese lehet a mostani nemzetközi folyamatoknak.

Az élőmunka terheinek előre bejelentett, ütemezett csökkentése, a kutatás-fejlesztés támogatása vagy a munkaerő-mobilitás elősegítése mind-mind jó irány ahhoz, hogy vonzó befektetési helyszín legyünk. De a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy pillanatnyilag a befektetők szemében a munkaerő-kínálat és az közoktatás/szakképzés/felnőttképzés rugalmasabbá tétele legalább olyan érzékeny kérdés, mint az adózás versenyképessége.

Lehet vonzó befektetési helyszín Magyarország a különadók fényében is? Mik a tapasztalataik az ügyfeleik részéről, nem örültek volna inkább az érintettek a különadók csökkentésének (telko szektor, energiaszektor, bankok, stb.) szemben a tao-kulcs csökkentésével?

Természetesen mindenki örülne, ha kevesebb adót kellene fizetnie. De ne felejtsük el, hogy míg a 9%-os kulcs általános jelleggel vonatkozik a társasági adóalanyokra, addig a szektorális adók csak az adóalanyoknak egy szűk körét érintik, vagyis az általános tao kulcs és az egyes szektorális adók szakmai alapon nehezen hasonlíthatók össze, valójában egészen más céllal kerültek bevezetésre. És ezzel az szektorális adókkal érintett adózók is pontosan tisztában vannak. Megjegyzem, a 9%-os tao kulcs számukra is sok esetben eredményezett összességében alacsonyabb adóterhelést, tehát ők sem jártak rosszul az intézkedéssel.

Nem lenne kedvező a vállalatok és a befektetői bizalom szempontjából, ha a kormány egy fokozatos különadó-csökkentési politikát hirdetne, mint a járulékcsökkentés esetében?

A különadók bevezetésének oka a megfelelő költségvetési források biztosítása volt számos, akkoriban még szokatlannak számító adócsökkentéshez. A bevezetésük óta több lényeges változás állt be. Egyrészt a korábban szokatlannak ítélt adócsökkentések mára már teljesen megszokottá váltak a világban, a gazdaság alkalmazkodott hozzájuk, a fogyasztás felpörgésével valójában nagyrészt megtérültek a csökkentések költségei. Másrészt a költségvetés ma már nagyságrendileg biztosabb lábakon áll, és ebben a különadók számszakilag nem játszanak meghatározó szerepet.

Ezen érvek azt mutatják, hogy van mozgástér a különadók módosítására, csökkentésére, vagy akár eltörlésére is.

Jól látható, hogy például a bankadó csökkentése érezhetően fokozta a bankok aktivitását, ez alapján feltételezhető, hogy a többi különadó csökkentése is bátorítaná az adott szektorok beruházási kedvét, és a nemzetközi cégek magyar operációjának érdemi fokozását. Visszautalva az előző kérdésére, jó esélyt látok arra, hogy a különadók érdemi csökkentése vagy eltörlése a 9%-os tao kulcs fenntartása mellett pont a kulcsfontosságú iparágakban jelentős beruházásokat indítana el.

Ezen kívül milyen új adópolitikai intézkedésekkel lehetne még vonzóbbá tenni befektetési célpontként Magyarországot? A kormány meghirdette a kisadók eltörlésének tervét és az adózással töltött idő csökkentését. Mi jöhetne még itt szóba a versenyképes adórendszer érdekében?

Nem fogok tudni újat mondani: a kiszámíthatóság. Például az, hogy egy éven belül 4 adócsomag is elfogadásra kerül, komoly bizonytalansági tényezőnek számít egy-egy befektetési döntésnél. A kisebb cégek könyvelői számára pedig rengeteg plusz feladatot ad, aminek az árát nem szívesen fizetik meg az ügyfelek, ami kockázatot jelent a bevallások és a beszámolók minősége kapcsán. Sokkal több és érdemi párbeszédet tartanék célszerűnek a kormányzati és a piaci oldal között. Sokszor a módosításokra azért van szükség ugyanis, mert a gyakorlatban nem egyértelmű, hogyan is kellene eljárni, mi is volt pontosan a jogalkotói szándék, ami nyilván nem segíti a kormányzati célok megvalósulását és rengeteg többlet munkát generál.

Magyarország lehet az új paradicsom az off-shore országok helyett


Az új csodafegyverek


Mekkora szerepe, feladata van mindebben a NAV-nak?

Véleményem szerint a legnagyobb felelősség a NAV-on van a versenyképesség tekintetében, ezért mondhatom talán a teljes piac nevében, hogy fokozott várakozással tekintünk az ügyfélbarát NAV megteremtésének kezdeményezésére. Az e-SZJA egyértelműen jó irány, és bátran állíthatjuk, hogy kiválóan vizsgázott a NAV. A vállalkozások és a vállalkozások könyvelői számára hasonlóan nagy öröm lenne, ha érdemben csökkenne a bevallási, adatszolgáltatási formanyomtatványok száma, és ha egyszerűbbek, áttekinthetőbbek lennének. Hasonlóan óriási segítség lenne, ha egy-egy komplexebb, szokatlan, egyedi tranzakció kapcsán lehetne egyeztetni előzetesen az adóhatóság munkatársaival, hogy elkerülhetők legyenek a későbbi kellemetlen meglepetések. Ez utóbbi kérdésben egyébként kifejezetten javuló tendenciát látunk, ami növeli a vállalkozások biztonságérzetét.

Az e-SZJA világosan rámutatott: nemcsak a szabályoknak kell egyértelműeknek lenniük, hanem biztosítani kell azok alkalmazásának érthetőségét, egyszerűségét is. Ezért is volt jó hallani, hogy a Versenyképességi Tanács arra tett javaslatot, hogy a jövőben a vállalkozások számára is segítsen a NAV összeállítani a bevallásaikat. Ha ez a munka beindul, és közben figyelemmel vannak a vállalkozások igényeire/lehetőségeire is, akkor ez jelentős mértékben javítani fogja a hazai adórendszer versenyképességét. Nagy érdeklődéssel tanulmányozzuk az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény és az új adózás rendjéről szóló törvény tervezetét.

Az adóhivatali bevallás elkészítése mellett a másik csodafegyverként szokták emlegetni a számlázó programok bekötését is. A legutóbbi kormányzati törekvések alapján kijelenthetjük: idehaza az automatikus adatszolgáltatás irányába mozdulnak a döntéshozók. Valóban ez a jövő az adózásban?

Egyértelműen igen, bár ennek is megvannak a maga korlátai. Az biztos, hogy az adózók számára az a legkényelmesebb, ha lehetőleg emberi beavatkozás nélkül jutnak el az adatok a hatóságokhoz. Az egy más kérdés, hogy sok cégnél meglehetősen bonyolult belső elszámolások működnek, és esetükben nem is feltételül annyira egyértelmű, hogy mire van igénye a NAV-nak, de ezt a kérdést kezelhetőnek tartom, ha lesz kellő felkészülési idő a bevezetésre.

A NAV oldalán is rengeteget segít az automatikus adatszolgáltatás, hiszen kellően szofisztikált adatbányászati módszerekkel akár kifejezetten bonyolult, összetett szabálytalanságokat is fel tudnak tárni.

Ennek segítségével pedig nagyon jól célzott, gyors és hatékony, eredményes ellenőrzéseket tudnak lefolytatni. És ami a lényeg: oda lehet koncentrálni az ellenőri kapacitásokat, ahol tényleg visszaélésekre utaló jeleket mutatnak az adatok. Nem az ellenőröknek kell kézzel összeszedegetniük az információkat, nem kell végtelen mennyiségű kapcsolódó ellenőrzést indítaniuk egy-egy gyanús esetben, mert ezt szoftverek néhány perc alatt elvégezhetik helyettük. Ez lenne az igazi áttörés.

Maradjunk egy konkrét kormányzati tervnél, ami tesztjelleggel már el is indult, és élesben jövő júliustól indul útnak. Van példa máshol a számlázó programok online bekötésére?

Van, sőt, például Brazíliában még több adatot kell megosztani az adóhatósággal. De az látható, hogy a magyar sikereknek is gyorsan híre megy a világban, és már hazánk is egy gyakran hivatkozott nemzetközi "best practice" a gazdaság fehérítése kapcsán. Például amikor az online pénztárgépek vagy az EKÁER bevezetésre került (szintén külföldi tapasztalatok alapján), akkor sok szomszédos és távolabbi ország jött tanulmányozni a hazai rendszereket, mert látványosan visszaszorították a feketegazdaság egyes szegmenseit, és ezzel komoly költségvetési plusz bevételeket produkáltak. Ha életszerű lesz a számlázó programok online bekötésének követelmény-rendszere, akkor ez egy újabb sikertörténet lehet a magyar adózás történetében.

Van értelme ennek a megoldásnak úgy, hogy közben az online számlázó programok használata nem lesz kötelező és fennmarad a papíralapú számlázás?

Mindenképpen. A jogszabályok ugyanis előírják, hogy

a papíralapon kiállított számlák (vagyis az előre nyomtatott számlatömbök) alkalmazása esetén is kötelező lesz az elektronikus adatszolgáltatás. Ez esetben nyilván kézzel kell majd felvinni a NAV rendszereibe a számlák adatait, ami tömeges számlakibocsátás esetén egyértelműen arra fogja ösztönözni a vállalkozásokat, hogy inkább térjenek át egy számlázó program alkalmazására.

Különösen akkor van ennek realitása, ha a NAV ingyenesen rendelkezésre bocsát egy online számlázási felületet a legkisebb vállalkozások számára. A jövő egyértelműen az elektronikus számlázás irányába mutat, amit akár egy mobiltelefonos applikáció segítségével is ki lehet már állítani, ezért nagy valószínűséggel a nyomtatott számlatömbök használata természetes módon is visszaszorul fokozatosan, de az online adatszolgáltatás ehhez biztosan ad egy újabb impulzust. Legfőképp akkor, ha esetleg a jogalkotó a jövőben nemcsak a legalább 100 ezer forint áthárított áfát tartalmazó számlák bejelentését teszi kötelezővé, hanem lejjebb viszi, esetleg megszünteti az értékhatárt. Egyébként pedig fontos megjegyezni, hogy a legtöbb számlát már ma is számlázó programmal állítják ki, tehát a programok bekötése már az első pillanattól kezdve nagy rálátást biztosít majd a NAV-nak a gazdasági folyamatokra.

Mit tapasztalnak az ügyfeleik körében, készülnek a jövő júliusi határidőre az online számlázó programok esetében?

Ügyfeleink már egy éve készülnek a bekötésre. Ahogy közeledett az eredeti, 2017. júliusi határidő, egyre nagyobb volt a feszültség a vállalkozói oldalon, hiszen lényegében semmilyen információ nem állt rendelkezésre, ami alapján a fejlesztési igényeket meg tudták volna becsülni. Némi megkönnyebbülést hozott a tavaszi adócsomag, amely egy évvel kitolta a bekötés határidejét.

Örvendetes, hogy néhány hete napvilágot látott egy rendelettervezet is az online bekötés feltételeiről, de azt tudni kell, hogy konkrét fejlesztések csak akkor fognak beindulni, ha már ismert lesz a végleges jogszabály. Ezért lenne fontos a mielőbbi véglegesítés, hiszen senki sem fog úgy fejleszteni, hogy tudja, akár komolyabb változtatások is lehetnek a végleges követelményekben.

Működött munkacsoport az online pénztárgépek bevezetésekor, és az EKÁER indulásakor is, ami nagyon sokat segített az intézkedések sikeres megvalósításához. A számlázó programok bekötésénél is hasznos lenne a párbeszéd, mert különösen a nagyvállalati rendszerek esetében nagyon rövid a fejlesztésre rendelkezésre álló idő. Egy biztos: a piaci oldal készen áll az egyeztetésekre.

A digitalizáció, az automatizmus, az online rendszerek térnyerése nem abba az irányba mutat, hogy jönnek a robotrevizorok?

A digitalizáció az élet minden területére kiterjed. Az Egyesült Államokban például már több helyen a könyvelést is robotok végzik. Itt persze nem arra kell gondolni, hogy emberi kinézetű robotok ülnek a monitorok előtt és nyomkodják a billentyűket, hanem arra, hogy intelligens programok dolgozzák fel az alapadatokat. Ezek a szoftverek már képesek akár bonyolultabb döntéseket is önállóan meghozni, kimutatásokat készíteni, sőt, szükség esetén akár vissza is kérdeznek a szállítónál vagy a vevőnél, ha nem volt számukra egyértelmű valami. De nem is kell olyan messzire menni, hogy robotokat lássunk, hiszen például ugyanilyen robotnak tekinthető az a rendszer is, amely a NAV különböző adatbázisaiból kihalászta a szükséges adatokat és betöltötte azokat az e-SZJA megfelelő soraiba.

A robotok tehát már egészen közel járnak az üzleti adminisztrációhoz mind a piaci, mind a hatósági oldalon. Szerintem nem is olyan sokára eljöhet az az idő, amikor egy adóellenőrzés során a hatóság és az adózó robotjai fognak egymással kommunikálni.

Ez nyilván nem fogja teljesen kiváltani az emberi tudást és az emberi munkaerő-szükségletet, de az biztos, hogy gyorsabb és hatékonyabb információcserét tesz lehetővé. Egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy az adóellenőrzések terén szükség lesz a jövőben új ellenőrzési technikák, módszertanok bevezetésére.

Magyarország lehet az új paradicsom az off-shore országok helyett


Harc a multik megadóztatásáért


A nemzetközi adópolitikák karakteres jegye a nemzetközi technológiai cégek megadóztatása vagy legalábbis az erre való törekvés. Lát esélyt arra, hogy a magyar kormány vagy épp az Európai Bizottság kezdeményezése fogást talál a nagy nemzetközi technológiai cégeken (pl. Facebook, Google) és sikerül adófizetésre kötelezni őket?

Igen. Oly annyira, hogy néhol ez már meg is valósult, bár az igaz, hogy nem rendszerszintű megoldásokkal. Ahogy korábban említettem, egyre komolyabb reputációs kockázatot jelent a vállalkozások számára, ha agresszív adótervezéssel kerülik meg az adófizetést azokban az államokban, ahol érdemi tevékenységet végeznek. Más kérdés, hogy pont ugyanezek a cégek jelentős nyomás alatt állnak a részvényesek árfolyam- és hozamelvárásai miatt. Ez utóbbi elvárások alapján egyetlen centtel sem fognak több adót fizetni, mint amennyit feltétlenül muszáj, de a kötelező minimumot viszont hajlandóak megfizetni.

Álláspontom szerint a jövő kulcsa az lehet, ha a pénzügyi közvetítőrendszert a mainál sokkal intenzívebben bevonják az adóztatásba. A nagy technológiai cégek, sőt általában a legtöbb interneten szerveződő üzleti modell ugyanis arra épül, hogy a bevételeit a bankokon keresztül, valamilyen elektronikus fizetési mód segítségével szedi be. Erre pedig rá lehet építeni egy olyan adót, amelyet a bankok "tartanak vissza" az adott cégek felé kezdeményezett utalásokból. Ha nem bonyolult az adó rendszere és méltányos a mértéke, akkor biztos vagyok benne, hogy mind a bankok, mind az internetes cégek partnerek lehetnek a bevezetésben. Azt gondolom, hogy sem rövid- sem hosszútávon nem fenntartható, hogy adózatlanul keletkezhessenek jövedelmek az interneten működő cégeknél.

Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy e cégek nemzetközi működési jellege miatt sok esetben gyakorlatilag kivitelezhetetlen számukra a klasszikus adószabályok betartása, hiszen lényegében a világ összes országában be kellene jelentkezniük, az ottani sajátos adószabályok mindegyikét be kellene tartaniuk, ami lehet, hogy többe kerülne, mint az egyes országokból származó bevételük.

Tudomásul kell venni, hogy nemcsak az üzleti világ esetében kényszerít ki a digitalizáció új megoldásokat, hanem az adóztatásban is. Ha az üzleti világ képes arra, hogy a világ legtávolabbi pontjáról is beszedje az áruja ellenértékét, akkor az adóhatóságoknak is meg kell találniuk erre a megoldást.

És ez a megoldás valószínűleg a fintech és a taxtech (vagyis a bankolás és az adózás digitalizációjának) egyik közös metszete lesz. Az adóztatásnak szükségképpen együtt kell fejlődnie az üzleti digitalizációval és ha ez megvalósul, akkor az Ön által feltett kérdés néhány éven belül fel sem merül majd.

A nagy nemzetközi techcégek mellett a sharing economy képviselőit szokták különcökként emlegetni az adózás szempontjából. Meg lehet őket regulázni, adófizetésre kötelezni?

A sharing economy nem ördögtől való. Ez egy tipikusan "alulról jövő" kezdeményezés, amely alapvetően a bizalomra, a közösségi élményre, a kényelemre épít, okos internetes alkalmazások segítségével, és láthatóan egyre terjed, mert a világ polgárai ezt szívesen alkalmazzák. Ezt a globális folyamatot megállítani nem lehet, inkább meg kell tanulni együtt élni vele. Önmagában amiatt még nem kellene megregulázni senkit, mert eseti jelleggel, nem profitszerzés céljával megosztja valakivel valamilyen eszközét az internet segítségével, hiszen alapvetően arról van szó, hogy két magánszemélyt "köt össze" egy internetes program. Azt a helyzetet viszont már valóban kezelni kell, amikor egy sharing economy alkalmazást valaki kifejezetten üzletszerűen, rendszeresen és profitszerzés céljából használ. Ez ugyanis már régen nem a javak megosztásáról szól, hanem e-kereskedelemről. És ez utóbbi pont olyan szabályok szerint kell, hogy működjön, mint a hagyományos értékesítési formák. Szerintem senki sem fog megharagudni valakire, ha egyik reggel a saját gyerekeivel együtt a szomszéd gyermekét is elviszi az iskolába az autójával. A szabályozási feladat az, hogy egy korrekt piacelemzés és modellezés alapján definiálni kell, hogy milyen keretek és jellemzők között beszélhetünk sharing economy-ról, és honnan számít ugyanaz a tevékenység már üzletszerű szolgáltatásnyújtásnak. Megjegyzem, mindkettőhöz lehet életszerű és méltányos adószabályokat rendelni, az üzletszerű tevékenységet végzők esetében pedig nyilván meg kell követelni mindazt, amit a hagyományos módon szolgáltatóktól is megkövetelnek a jogszabályok. A legfontosabb viszont az, hogy kísérjük figyelemmel a sharing economy újabb és újabb megjelenési formáit, területeit, mert ezek többnyire azokon a piacokon jelennek meg, ahol a hagyományos szolgáltatások túlságosan bonyolultak, nehézkesek, lassúak, bürokratikusak. Ezeken a piacokon nagy valószínűséggel a hagyományos módon szolgáltatók számára is lehetne könnyítéseket végrehajtani a hatályos szabályozásban, ami egészen bizonyosan növelné a versenyképességüket és egyúttal csökkentené a sharing economy-val kapcsolatos ellenérzéseket is. Megjegyzem, a Digitális Jólét Program munkaterve célul tűzte ki többek között a sharing economy hatásainak feltérképezését is, és az alapján jó esélyünk van arra, hogy Magyarországon is megfelelően és előítéletek nélkül tudjuk kezelni ezt a világjelenséget.

Pankucsi Zoltán

2016 szeptemberétől igazgatóként csatlakozott a Deloitte Magyarország irodájához, ezt megelőzően három és fél éven át a Nemzetgazdasági Minisztérium adózásért és számvitelért felelős helyettes államtitkári pozícióját töltötte be, továbbá tagja volt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal átalakítását előkészítő munkacsoportnak is.
Részt vett az elmúlt évek szinte valamennyi jelentősebb hazai és európai uniós adózási és számviteli jogalkotásában (pl. IFRS bevezetése, audit reform, új vámtörvény és jövedéki törvény), valamint számos gazdaságfehérítő projekt (pl. online pénztárgépek bevezetése, EKÁER elindítása) fűződik a nevéhez.

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk

F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...

Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír





hirdetés
Állásajánlatok
Szerkesztő - újságíró
 
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium