szerző

Harcolunk az adósság ellen, de valamiben egy centit sem léptünk előre

2017. június 19. 06:02    
nyomtatás
 
Mostanra talán kijelenthető, hogy az utóbbi években tartósan csökkenni tudott Magyarország GDP-arányos adósságrátája, ami jelentősen mérsékelte az ország sérülékenységét. Ennek ellenére meglepő, hogy az éves finanszírozási szükségletünk gyakorlatilag állandó, továbbra is az éves nemzeti össztermékünk mintegy ötödét kell bevonnunk forrásként. Ez pedig a nemzetközi szakértők szerint is növeli a sérülékenységünket, vagyis kioltja az adósságcsökkentés pozitív hatásának egy részét. Ennek oka pedig a lakossági állampapírok lassan megállíthatatlan terjedése, hiszen ezek jellemzően egy évnél rövidebb értékpapírok, melyeket évről évre meg kell újítani.


Ez lenne az igazi adósságcsökkentés


Miközben az elmúlt években a 80 százalék feletti csúcsról 74 százalékra csökkent már a GDP-arányos bruttó adósságunk, a finanszírozási szükségletünk évről évre viszonylag állandó, továbbra is a GDP 20 százaléka felett van. Tavaly például számításaink szerint több mint 6750 milliárd forintnyi finanszírozást kellett biztosítania az államnak, az idén pedig ez 8000 milliárd fölé emelkedhet. Vagyis hiába nő a GDP összege évről évre, a finanszírozási szükségletünk ennél is gyorsabban növekszik.

Harcolunk az adósság ellen, de valamiben egy centit sem léptünk előre


Az alábbi ábrán még jobban látszik együtt az adósságráta csökkenése és a GDP-arányos finanszírozási szükséglet alakulása:

Harcolunk az adósság ellen, de valamiben egy centit sem léptünk előre


Jól látszik az adósság lassú, de trendszerű csökkenése mellett az, hogy a finanszírozási szükséglet csak elvétve tudott a GDP 20 százaléka alá csökkenni. És ebben várhatóan idén sem lesz változás, hiszen 6 százalék körüli nominális GDP-növekedést becsülve számításaink szerint a nemzeti össztermék 21,8%-ára kell forrást találnia az államnak a tavalyi 19,3 százalékos arány után. A csúcs egyébként 2014-ben volt, amikor a GDP több mint 27%-át kellett előteremtenünk. Alapvetően a finanszírozási igény két tételből tevődik össze:

  • Egyrészt a központi költségvetés pénzforgalmi hiányát kell finanszíroznia az országnak.
  • Másrészt a lejáró állampapírokat kell refinanszírozni.

(Az állampapírok után fizetett kamattal még egyszer nem számoltunk, hiszen az már szerepel a központi költségvetés egyenlegében a kamatkiadásokon keresztül.)

Egészen 2015-ig viszonylag könnyű dolgunk volt a finanszírozási igény meghatározásával, hiszen az ÁKK éves jelentéseiben erre szerepel végleges adat. A tavalyi éves jelentés azonban egyelőre nem található meg az adósságkezelő honlapján, ezért 2016-ra és 2017-re az előzetes finanszírozási terv alapján számoltunk.

Erről is a lakosság tehet


A finanszírozási szükségletet nem csak a GDP arányában érdemes vizsgálni, hanem azt is megnéztük, hogy évről évre az adósság mekkora részét kellett finanszíroznunk:

Harcolunk az adósság ellen, de valamiben egy centit sem léptünk előre


Láthatóan ebben a mutatóban sem állunk sokkal jobban: a 2013-14-es csúcshoz képest csökkent ugyan valamennyivel az arány, viszont még így is 30% közelében lehet idén, miközben öt éve 25% körül járt. Vagyis hiába nőtt szinte folyamatosan az adósságunk összege, a finanszírozási szükséglet ennél erősebb ütemben emelkedett.

Logikusan már csak egy dolog magyarázhatja a bruttó finanszírozási igény stagnálását: csökkent a teljes adósság futamideje. Vagyis egyre nagyobb szerepet kapnak a rövid, fél- és egyéves állampapírok, melyeket gyakorlatilag évről évre meg kell újítani. Ez pedig a lakossági állampapírok utóbbi években látott felfutásával függ össze, ezt támasztja alá a finanszírozási igény összetétele is:

Harcolunk az adósság ellen, de valamiben egy centit sem léptünk előre


Miközben egészen 2013-ig marginális részt tettek ki a finanszírozási szükségletből a lakossági állampapírok, 2017-ben már a teljes összeg majdnem felét ezek teszik ki. Az utóbbi négy évben négy és félszeresére emelkedett a lakossági állampapírok refinanszírozási igénye:

Harcolunk az adósság ellen, de valamiben egy centit sem léptünk előre


A lakossági állampapírok felfutásával párhuzamosan csökkentek a kincstárjegy-törlesztések, ami mérsékelte a rövid lejáratú adósság megújítását, ez azonban csak részben ellensúlyozta a lakossági állomány megújítási kockázatát. Miközben 2013 és 2017 között mintegy 2900 milliárddal nőtt a lakossági papírok éves lejárata, a kincstárjegy-lejáratok ugyanebben az időszakban csak 860 milliárddal estek vissza.

Az ábra azt is jól mutatja, hogy hiába az elmúlt évek fegyelmezett költségvetési politikája, ha ezzel párhuzamosan nem csökken az ország finanszírozási igénye. Emellett a lakossági állampapírok felfutása azt is alátámasztja, miért nem csökken jelentősen a költségvetés kamatterhe. Ezekre a papírokra ugyanis a nagybani piacinál lényegesen magasabb kamatot fizet a magyar állam. Vagyis hiába estek vissza a nagybani hozamok részben a kedvező nemzetközi hozamkörnyezetnek köszönhetően, ez alig látszott meg a kamatkiadásokon.

2017.06.09 05:39 Négyszeres pénzt fizet a magyar állam, csak vegyük meg a kötvényt

Már az IMF-nek is feltűnt a dolog


A bruttó finanszírozási igény alakulása azért fontos, mert ezt az összeget évről évre elő kell teremtenie az országnak. Erre a kockázatra már a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is felfigyelt, idén tavasszal megjelent friss elemzésükben az egyik fontos sérülékenységi tényezőnek a magas finanszírozási igényt tartották.

Az IMF szakértőinek becslései szerint a GDP-arányos adósságunk a következő években tovább csökkenhet majd 70% környékére, miközben a finanszírozási szükségletek 20 százalék körül lehetnek a következő öt évben is. Ez azonban az alapforgatókönyv, azonban az IMF azt is megvizsgálta, hogy ha a gazdaságot valamilyen sokkok érik, akkor a finanszírozási igényünk látványosan emelkedhet. Az értékelésben két ilyen forgatókönyvet nevesít:

  • Ha például a növekedésre, a kamatokra és az elsődleges egyenlegre egyszerre hatnának negatív tényezők, akkor az adósságráta ismét 90 százalék környékére emelkedhetne az előrejelzési horizont végére, a finanszírozási szükséglet pedig elérhetné a GDP 25%-át.
  • A várttól elmaradó növekedés is kockázatot jelent az adósság fenntarthatóságára, egy növekedési sokk esetén akár 85% környékére is emelkedhetne az adósságráta, a finanszírozási szükséglet pedig 25% lehetne.


A címlapkép forrása: MTI/Mohai Balázs

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk

F?rum
 
 
X
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...

Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír



hirdetés
Állásajánlatok
Értékpapír portfóliókezelő-elemző
 
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
Prémium