Itt egy újabb ország, amelyik boríthatja Európát

2017. július 17. 11:12    
nyomtatás
 
2017 eddigi fejleményei alapján elmondhatjuk, hogy Európa köszöni szépen, többé-kevésbé jól van: a lezajlott kulcsfontosságú választások a piacok számára megnyugvást hoztak, ami mellett a konjunktúramutatók és a növekedési számok is azt jelzik, hogy kedvező évet fog zárni a gazdaság. Csakhogy eközben számos jel arra mutat, hogy Olaszországban komoly válság lappang, a kilátásokat pedig tovább rontja, hogy náluk is erősödik a populizmus. Bár az előrehozott választások esélye elszállt, tavasszal így is, úgy is új parlamentet kell választani, ami borítékolhatóan felbolygatja majd a pénzügyi piacokat, sőt, szélsőséges esetben akár bajt is hozhat Európára.


Sok évi gazdasági pangás után idén már tényleg úgy tűnik, hogy Európa összeszedte magát a válságból: a konjunktúramutatók, a külkereskedelem és összességében a GDP-számok is azt jelzik, hogy 2017-ben szépen fog bővülni a gazdaság Európában. Még Görögország pénzügyei is javulást mutatnak, a legfrissebb bizottsági nyilatkozatok szerint hamarosan kikerülhetnek a túlzottdeficit-eljárás alól.

Eközben azonban Olaszországban komoly válság lappang, aminek kitörésére már nem is biztos, hogy sokat kell várni. Az ország makrokilátásainak vizsgálata kapcsán számos költségvetési, monetáris politikai és politikai kockázatot láthatunk, amik együttesen akár Európára is átgyűrűzhetnek.


Nincs növekedés


Bár az ország 2014-ben kikerült a recesszióból, azóta sem sikerült számottevő GDP-növekedést felmutatni. Az elmúlt két évben kevesebb, mint 1 százalékkal tudott bővülni a GDP, és a Nemzetközi Valutaalap várakozásai szerint, ha csak nem történik addig valami, ez a következő két évben is így marad.

Itt egy újabb ország, amelyik boríthatja Európát



Magas a munkanélküliség, sőt, a fiatalok körében egyenesen drámai


A munkanélküliségi ráta az elmúlt négy évben stabilan 11-12 között mozgott, ami jelzi, hogy a munkaerőpiaccal is tartós problémák vannak. Májusban a köztudottan problémás görögök és spanyolok után Olaszországban volt a legmagasabb az állástalanok aránya az EU-ban.

Az átlagosnál is drámaibb a helyzet a 25 év alatti fiatalok körében, ahol a munkanélküliségi ráta májusban már 37 százalékra rúgott. Ez alig marad el a spanyol fiatalok munkanélküli rátájától (38,6%), és 20 százalékponttal magasabb, mint az uniós átlag.

Itt egy újabb ország, amelyik boríthatja Európát



Óriási az államadósság és egyre félőbb, hogy nem lesz fenntartható


Az elmúlt pár évben az olasz kormány jellemzően pozitív elsődleges költségvetési egyenlegeket tudott év végén felmutatni, miközben az Európai Központi Bank által biztosított alacsony kamatkörnyezetnek és az eszközvásárlási programnak köszönhetően az adósságfinanszírozást elég olcsón sikerült megúszniuk. Mivel a GDP-növekedés eközben nagyon gyenge volt, a költségvetési fegyelem és az ultra laza monetáris politika mindössze arra volt elég, hogy az egyébként az egekben járó államadósság szintjét nagyjából szinten tartsák. Ám semmi jele annak, hogy az a jövőben csökkendő trendre térne át.

Itt egy újabb ország, amelyik boríthatja Európát


A monetáris politikai környezet megváltozása óriási kockázatot jelent az olasz gazdaság számára. A piacokon ugyanis attól tartanak, hogy ha az Európai Központi Bank elkezd szigorítani, és nem nyújt több olcsó hitelt Olaszországnak, az adósságszolgálat terhe elviselhetetlenné válik.

Portugália mellett jelenleg Olaszország a legnagyobb nyertese az EKB ultralaza monetáris politikájának, hiszen azon túl, hogy az alapkamatot alacsonyan tartják, azzal, hogy nagy mennyiségben vásárolnak olasz államkötvényeket, közvetlenül is lenyomják az olasz kötvényhozamokat. Azonban, ha a központi bank leáll a lazítással, az adósságfinanszírozás költsége fenntarthatatlan szintre emelkedhet. Az EKB nélkül pedig ilyenkor már csak egy helyre lehet menni, az Európai Stabilitási Mechanizmushoz pénzügyi mentőcsomagért.

Itt egy újabb ország, amelyik boríthatja Európát

Az olasz gazdasággal kapcsolatos kockázatokat a piac is beárazta. A német 10 éves referenciahozamhoz mért hozamkülönbözetek Franciaország és Spanyolország esetében lényegében együtt mozogtak az elmúlt egy évben, miközben az olasz görbe láthatóan önállóan megindult felfele, jelezve, hogy országspecifikus kockázatokat látnak a befektetők.


A bankrendszer már így is betegséggel küzd


Más gond is van: az olasz pénzügyi rendszer válságban van, illetve talán most úgy tűnik, kikecmereg onnan.

A probléma onnan ered, hogy az bankok a válság éveiben Európa egyik legnagyobb, közel 360 milliárd eurós nem teljesítő hitelállományát halmozták fel. Mindez különbözőképpen érintette a szektor szereplőit: a két legnagyobb, az Intesa Sanpaolo és az UniCredit tőkeerejének, illetve a tőkepiacokhoz való folyamatos hozzáférésének (részvénykibocsátások) köszönhetően ellenállónak bizonyult, a kisebb bankok azonban rendszeresen tőkeproblémákkal és befektetői bizalmatlansággal szembesülnek. Négy kisebb hitelintézetet 2015 végén állami segítséggel szanáltak, majd 2016 tavaszán két venetói bankot, a Banco Popolare di Vicenzát és a Veneto Bancát a pénzintézetek befektetéseiből feltöltött Atlante bankmentő alapból mentettek meg.

Az idei évre azonban az alapot finanszírozó bankok bekeményítettek, és az állam is lemondott a bankmentésről: az olasz felszámolási szabályok alapján megszűnik a két pénzintézet, jó eszközeit pedig jelképes áron az Intesa Sanpaolo vásárolja meg. Eközben világ legrégebbi bankjának, a Monte Paschi di Sienának viszont EU-s jóváhagyással sikerült mentőövet dobni, miután a tavaly év végi piaci tőkeemelés kudarcba fulladt: a következő négy évben 8,1 milliárd euróval tőkésítik fel a sienai székhelyű bankot, amelyet nem teljesítő hitelei mellett korábbi kétes derivatív ügyletei is földhöz vágtak.

A Monte Paschi megmentésével elég nagy teher került le az olasz pénzügyi rendszerről, ami most megnyugtatta a piacokat, azonban azt nem mondhatjuk, hogy a szektor helyzete gránitszilárdságú lenne.


És akkor a politikai kockázatokról még nem is beszéltünk


A többi nyugati országhoz hasonlóan Olaszországot sem kerülte el a populista és szélsőséges politikai pártok megerősödésének hulláma. A politikai eredménytelenség, a menekültválság, az egekben járó fiatalkori munkanélküliség és a gazdaság évek óta tartó pangása közepette megnőtt az elégedetlenkedők száma, akik a mérsékelt pártoktól az euroszkeptikus tömörülések felé fordultak.

A pénzügyi piacok különös aggodalommal figyelték, ahogyan az elmúlt fél évben az Olaszország eurózónából való esetleges kilépését is megpendítő 5 Csillag Mozgalom támogatottsága utolérte a korábban legnagyobb támogatottsággal bíró, legnagyobb kormánypártként működő Demokratikus Pártét.


Igaz, a populisták esetleges térnyerése esetén is az eurózónából való kilépés egyelőre csak egy szélsőséges forgatókönyv lehet. Ám éppen elég gondot okozna az is, ha egy esetleges új kormány egy kevésbé piacbarát gazdaságpolitikával hagyná elszaladni a már így is egekben járó államadósságot, és olyan követelésekkel állna elő, mint az adósságátrendezés, avagy -elengedés, hasonlóan, mint ahogyan azt a görög sztoriban már láthattuk.


Reformokra lenne szükség, de a politika csapdájába került az ország


Egyértelmű, hogy Olaszországban komoly reformokra lenne szükség ahhoz, hogy beinduljon a gazdasági növekedés és az adósságpálya csökkenő trendre álljon át. Csakhogy azon túl, hogy a reformok végrehajtásához gyenge a politikai akarat, a törvényhozás menetét szabályozó alkotmányos rendszer sem könnyíti meg azok átvitelét a parlamenten.

A jelenlegi kormány szám szerint a 64. kabinet az olasz köztársaság eddigi 71 éves történelmében. Ez nem csak annak köszönhető, hogy az eddigi kormányok nem igazán tudták teljesíteni programjaikat, hanem annak is, hogy a jelenlegi rendszerben nagyon nehéz új törvényeket elfogadni. A parlament alsó- és felsőháza ugyanakkora hatalommal bír, így egy törvényjavaslat addig pattog közöttük, amíg azt ugyanabban a formában nem fogadja el mindkettő.

A régóta érő alkotmányos és választójogi reform ügyét a baloldali Matteo Renzi volt miniszterelnök karolta fel még 2014-ben nagy lendülettel. Ekkor tett javaslatot a Szenátus hatáskörének megnyirbálására és egy olyan arányos választási törvényt is javasolt, amely megnöveli a 40 százaléknál nagyobb szavazati arányt elérő pártok mandátumszámát a stabil hosszú távú kormányzás biztosítása érdekében.

A parlament összetételének és erőviszonyainak megváltoztatásához szükség alkotmánymódosítást 2016 első felére mindkét kamara el is fogadta, azonban mivel ezt nem sikerült minősített többséggel, kétharmaddal megtenni, Renzivel az élen az alsó és felsőházi képviselők több mint ötöde népszavazást kezdeményezett az alkotmányos reformról. A 2016 decemberében megtartott referendum ugyanakkor elbukott, így Matteo Renzi kormányfő, ahogy korábban azt ígérte, lemondott.

Az elbukott reformkísérlet és a további politikai kilátások szempontjából fontos részlet, hogy a Renzi által indítványozott új választási törvényt már korábban elfogadták, és az 2016 júliusától életbe is lépett. Ezt a törvényt viszont már úgy alkották meg, hogy az csak az alsóházi választásokról rendelkezik, hiszen azt feltételezték, hogy addigra a Szenátus reformja lezajlik, és az egy közvetetten választott testület lesz, amely tanácsadó szerepet tölt be a törvényhozásban.

Tehát a tavaly decemberi elutasító népszavazásnak nem csak az lett az eredménye, hogy a reformkísérlettel együtt Matteo Renzi is elbukott, hanem az is, hogy az ország működő választási törvény nélkül maradt. Így pedig előrehozott választásokat sem nagyon lehet kiírni, nem hogy nagy reformokban gondolkozni.



Idén elhárult a veszély, de tavasszal így is, úgy is választások jönnek


Az Alkotmánybíróság januárban arról határozott, hogy amennyiben a kétkamarás parlamentáris rendszerhez igazítják a már hatályos új választási törvényt, az alkalmazhatóvá válik.

Sergio Mattarella államfő Renzi távozása után Paolo Gentilonit kérte fel, hogy alakítson ügyvivő kormányt, és világossá tette, hogy amíg nem fogadják el a választási törvény módosítását, addig nem ír ki előrehozott voksolást. Mivel ezt mostanáig nem sikerült teljesítenie az olasz parlamentnek, az államfő kijelentette, hogy idén már szinte bizonyos, hogy nem kerül sor előrehozott voksolásra.

Csakhogy ami késik, nem múlik: 2018-ban mindenképpen rendes általános parlamenti választások jönnek, amire várhatóan februárban, de legkésőbb májusban sort kerítenek. Ez pedig a populisták és az euroszkeptikusok erősödése miatt borítékolhatóan fel fogja bolygatni a pénzügyi piacokat.


Ha most lennének a választások, esélyes lenne, hogy egy politikai csoportosulás sem szerez többséget, ami a jelenleginél is bizonytalanabb politikai helyzetet szülne. De az sem kizárható, hogy egy euroszkeptikus koalíció kerülne hatalomra. A baloldali Demokratikus Párt és az eurózónából való kilépés gondolatát felvető 5 Csillag után ugyanis a harmadik legnépszerűbb párt a radikális és euroszkeptikus Északi Liga, amely 2014 végén érte utol Silvio Berlusconi Forza Italia pártjának népszerűségét, és azóta is 13-14 százalékon fej-fej mellett haladnak.

Bár a legutóbbi, 2013-as választásokkor az 5 Csillag kapta a legtöbb szavazatot (egy hajszállal többet, mint a Demokratikus Párt), nem kerültek kormányra, mivel nem tudtak elég nagy koalíciót összekovácsolni. Most azonban, hogy több szélsőséges párt is megerősödött, már egyáltalán nem biztos, hogy nem fog óriási politikai sokkot okozni egy általános választás fél év múlva.


Az olaszoktól nem viselne el a világ egy görög sztorit


Az olasz kormány adóssága nagyjából 2300 milliárd euróra rúg, amelynek durván egyharmada külföldi befektetők kezében van. Egy esetleges elfajuló olasz pénzügyi és politikai válság jó néhány külföldi pénzügyi intézmény számára is jelentős veszteséggel járna. Egy görög csődön talán még túl tudná tenni magát valahogy a világ, azonban Olaszországban, amely a világ tíz legnagyobb gazdasága között szerepel, már teljesen máshogy nézne ki egy hasonló történet.

Mindezzel nem azt mondjuk, hogy egy elkerülhetetlen válság közeleg Olaszországban, csupán azt, hogy az elkövetkezendő fél év politikai fejleményei potenciálisan akár sokkolhatják is pénzügyi piacokat. A populista 5 Csillag esetleges sikere még nem feltétlenül jelentené, hogy az olaszok ki akarnának lépni az euróövezetből, azonban az olasz pénzügyi piacokat minden bizonnyal így is felbolygatná. Amennyiben a befektetőknek kétségei támadnának az államadósság fenntarthatóságával kapcsolatban, az akár jelentősen is feljebb küldheti az olasz kötvényhozamokat, a pánik pedig akár az európai piacokra is átgyűrűzhet.



Címlapkép: AFP/Filippo Monteforte

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk

F?rum
 
 
X
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...

Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír



hirdetés
Állásajánlatok
Szerkesztő - újságíró
 
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
Prémium