A vezetői coachingok jelentős részében jelennek meg és térnek vissza sajátos problémák, illetve a hatalom elvesztésének rémálmai, mind a coachee részéről, mind az általa behozott helyzetek témájaként. A belénk égett rossz mintázatok hatását csak a tudatosság ereje képes megtörni.
Itt nálunk Európában (és azért teszem ezt a megkülönböztetést, mert voltam olyan távol-keleti és latin-amerikai országban, ahol ez nem jellemző) a harc a hatalomért, a "felül lét mindenekfelett" átéléséért szinte magától értetődő.
"Akkor érzem jól magam, ha én vagyok felül, én irányítok, én kontrollálom a helyzetet." A vezetői coachingjaim jelentős részében jelennek meg és térnek vissza ezek a sajátos problémák, illetve a hatalom elvesztésének rémálmai, mind a coachee részéről, mind az általa behozott helyzetek témájaként. Az a sejtésem, hogy mindannyiunkban van valahol egy rossz (legtöbbször tudattalan) megküzdési mintázat arra, hogyan tudnánk több és több energiához jutni akár "mások leszívásával" is. Ezek a minták sokszor mélyről és régtől fogva égnek bele a lelkünkbe, és csak a tudatosság ereje képes megtörni a hatásukat.
Az emberi találkozásoknak kiemelt szerepük van az energianyerés szempontjából. Pozitív energiát lehet kapni egy jó könyvből, egy katartikus filmből, egy erdei sétából... de leginkább, az egyenrangú emberi kapcsolatokból. Mivel nem magától értetődő mindenki számára, hogy a kapcsolatokban energiaáramlás jön létre, és nem alakult ki mindenkiben a világos érzékelése az energiavesztés, vagy energianyerés állapotainak, ezért nehéz szabályozni a helyzeteket és megállítani az "energiarablásokat".
Amikor egy vezető nehéz helyzetbe kerül, elakad, akkor válik élessé az energiafelhasználás kérdése. Vajon elszívja-e az energiát a környezetétől, így csökkentve félelmeit, szorongását a veszteségtől, vagy erőt merít önmagából? Belekapaszkodik és magával rántja-e az éppen elérhető közeli embereket, vagy szembenéz a helyzettel és követi benne a saját megérzéseit? Bízik-e a folyamatban, az élet pozitív áramlásában, vagy inkább mindent a saját kezébe vesz és erőszakosan old meg?
Tapasztalataim szerint, ha képes vagyok egy kellemetlenül nehéz szituációban kitartani és önmagam felé fordulva hozzáférni a belső megérzéseimhez (mit jelent nekem ez a helyzet, mit élek most át, miért kerültem bele, kiről szól ez a helyzet...), akkor van esélyem arra, hogy ne a régi, begyakorolt védekező sémáimat kövessem, hanem a megérzéseim alapján megváltoztassam a helyzetet, és pozitívan jöjjek ki belőle. A kulcs az, hogy képes-e a vezető krízis helyzetben, súlyos probléma esetén erőt meríteni saját magából, a legjobb inspirációiból, egy partneri beszélgetésből, vagy megterhelve a környezetét valamilyen energiarabló játszmát kezdeményez tudatos vagy nem tudatos módon.
Nem tudatos például az, ahogyan valaki sértetten magába zárul, ha vélt, vagy valós igazságtalanság éri, ha úgy érzi, hogy sérülnek az érdekei. A magába forduló ember legtöbbször nincs tudatában annak, hogy csendes bezárulása, mennyi energiát szív el a környezetétől. Nem lehet feltörni a néma és sötét burkot körülötte, viszont ez sokszor bűntudatot ébreszt a környezetében, illetve gondolatban sokan küldenek felé jelzéseket: miért történik ez, én vagyok az oka, mit tettem ellened, miért szenvedsz ilyen látványosan, hogyan lehetne megmenteni...? Úgy működik ez a játszma, mint egy fekete lyuk, amely elszívja a környezete energiáit, magába szippant mindet és mindenkit, és egyre nehezebb kitörni a bűvköréből.
Egy másik tipikus játszma lehet, amikor probléma vagy krízis esetén a teljes felelősség elhárítás esete ismétlődik. Én megtettem mindent, sőt, előre tudtam, hogy ez lesz, a rossz feltételek, a gazdasági környezet a hibás... Még rosszabb esetben mindenki felelős, kivéve a főnököt.
Az energia az életünk és létezésünk alapvető forrása, amit mindenki érzékel, keres és használ. Ami viszont nem mindenki számára tudott, hogy az energiáért nem kell harcolni. Hosszú tanulási folyamat, amíg megértjük, hogy az energiaáramlás legintenzívebb módja a pozitív gondolkodásban és nagyon tudatosan felépített együttműködésben rejlik. Azért nehéz tanulási folyamat mindez, mert a nyugati kultúrkörben a hagyományos iskolai tankönyvekből és módszertanból kimaradt az energiával való tudatos bánásmód megismerése, a pozitív és építő kiegészítő jelenlét megteremtésének az elve. Az energiafelhasználásunk így legtöbbször tudattalan sémák által vezérelt és csak később jövünk rá, hogy működésünkben mennyi berögzültség, rossz minta, tudattalan energia elszívó játszma van jelen. A rossz hír, hogy sajnos ezek a berögzült játszmák rögzülhetnek, a jó viszont az, hogy a belátás erejével képesek vagyunk változtatni a sorsunkon.
A harc az energiáért sokszor észrevétlen módon alakul ki a családokban, beépül az iskolában és visszük tovább a vállalati működésbe. Legtöbbször a nem tudatos félelmek, a rossz tapasztalatok miatt alakul ki a manipulatív tér és energianyerés gyakorlata. Az energiát azonban nem csak harccal lehet megszerezni, mert olyan forrás, amellyel egyrészt mindannyian rendelkezünk, másrészt a harc által megszerzett energia nem tárolható, vagyis újabb és újabb harcot eredményez. Csak kevesen tudják, hogy az energia alapvetően nem másoktól megszerezhető kincs, hanem olyan forrás és alap, amellyel mindannyian korlátlanul rendelkezünk, de tudatosan kell vele bánnunk.
Az energia alapvetően a figyelem által áramlik, vagy blokkolódik. Aki túl sok figyelmet igényel magának, de nem tud figyelmet adni, az energiát rabol. A harc a figyelemért tipikus tudattalan berögzültséggé válhat az energiára éhes vezetői értekezletek szereplőiben, a hierarchiába tagozódott pozíciók birtokosaiban, a főnök-beosztott viszony nem szimmetrikus helyzeteiben.
Az energia éhség sokszor erősebb késztetés, mint a fizikai élelem utáni vágy. A fizikai éhséget sem könnyű minden esetben csillapítani - lásd korunk tipikus betegség tüneteit (bulémia, anorexia) - viszont az energiaéhséget (amely nagyon sokszor jelenik meg a fizikai késztetés és hiány mögött) mindennél nehezebb kielégíteni. Egyrészt, mert nem evidens, hogy az energia nem pusztán harc által nyerhető el, másrészt az energiaéhség sokszor elnyom minden más finom érzékelést, így uralkodó motiváló erővé válhat. Sokszor tapasztaljuk, hogy a személyes kapcsolataink egy idő után hatalmi helyzetekké alakulnak át, még akkor is, ha kezdetben egyértelműek voltak a szerepek és a kapcsolódás szimmetrikus volt. Nagyon sok párkapcsolat, és szakmai helyzet éppen azért fut zátonyra, mert egy tipikus (általában nem tudatos) energianyerés mintáját ismerik és követik benne a játékosok, és azon nem akarnak, vagy nem tudnak változtatni.
Sárvári György Ph.D. coach, a Neosys Ügyvezető Igazgatója 
Előző cikk
