Valóban nem változik a magánnyugdíj-megtakarítások öröklésével kapcsolatos helyzet, de ez baj, mert egy komoly feszültséget kódol újfent a rendszerbe a szabályozó - véli Gaál Attila, az Aon Pénztárszolgáltató vezérigazgatója, aki szerint a határozott időre szóló banktechnikai járadékok engedélyezésével enyhíthető lenne az ellentmondás az egyéni felhalmozási számlák és az életjáradékok kockázatközössége között. A szerző írását az alábbiakban változatlan formában közöljük.
2009.12.09 08:30
Holtzer: Semmi nem változik a nyugdíjmegtakarítás örökölhetőségében "Holtzer Péter Portfolio.hu-n megjelent cikkében felhívja a figyelmet arra, hogy semmi nem változik a nyugdíjmegtakarítás örökölhetőségében a tervezett törvénymódosítás elfogadását követően. Alapvetően ez igaz is, a probléma inkább az, hogy a változatlansággal a törvénytervezet kifejezetten konzerválni igyekszik azt a rendszerben lévő komoly feszültséget, amely kimondva-kimondatlanul eddig is létezett. Ennek érzékletes bemutatására hagy éljek egy szándékosan morbid és durva példával. A jövőben adott egy gondos családapa, aki a magánnyugdíjpénztári rendszer tagja, a számláján 10 millió forintot sikerült az évtizedek alatt felhalmoznia (az összeg kb. reális egy átlagos jövedelmű tagnál), és egy hónapja van hátra a nyugdíjkorhatár eléréséig. Elmegy egy orvosi vizsgálatra, és az megállapítja, hogy súlyos beteg, már csak fél éve van hátra. Mit fog ebben a helyzetben csinálni? A válasz elég durva: egy nappal a nyugdíjkorhatár elérése előtt öngyilkos lesz. Ily módon megkapja a családja a 10 M Ft megtakarítását, míg ha akár egy nappal a nyugdíjkorhatár elérése után halna meg, akkor ez a pénz elveszne számára. De miről is van pontosan szó?
A magánnyugdíjpénztári megtakarítás a felhalmozási szakaszban örökölhető. Ez annyit jelent, hogy ha egy pénztártag a nyugdíjbavonulás előtt meghal, akkor az általa megjelölt kedvezményezett(ek), illetve örökös(ök) megkapják az egyéni számláján felgyülemlett összeget. Ez az örökölhetőség beépült a fejekbe. A tagok minden évben megkapják az egyéni számlaértesítőjüket, amin vastagon kiemelve szerepel egy összeg, amely az egyéni számlájukon lévő megtakarítás előző év végi értékét tartalmazza. Ezt az összeget a tagok nyomon követik, és úgy érzik, hogy ez az ő pénzük, ez jár nekik. A gondos tagok figyelik a hozamokat, költségeket, ha elégedetlenek, akkor pénztárat váltanak.
Úgy vélem abszolút nem tudatosodott a tagok számára (talán szerencsére), hogy ez a tőkefedezeti elv csak a felhalmozási szakaszban érvényes, míg a nyugdíjkorhatár elérése után megbicsaklik az elv, és egy kockázatközösség részei lesznek, ahol a megtakarításukat beöntik egy közös járadékszolgáltatási alapba. Ezt követően kiszámolják számukra a havi nyugdíjjáradék összegét, ami nyilvánvalóan elsősorban attól függ, hogy mennyi volt az egyéni számlájuk egyenlege a nyugdíjbavonulásukkor. Innentől kezdve viszont a sors műve, hogy a korábbi számlájukon szereplő összegnél többet, vagy kevesebbet kapnak-e vissza. Aki korán hal, az vesztes lesz a rendszerben, aki későn az nyertes.
Leegyszerűsítve ennyi a fenti elv, ebben tényleg nem sok változás történik. Annyi változás ugyanakkor mégis van, hogy a jelenlegi szabályozásban lévő járadéktípusok között szerepel az elején és a végén garanciaidős életjáradék is (a hagyományos életjáradék mellett), ez a törvénytervezetből már kikerül. Anélkül, hogy az olvasót untatnám a szakmai tartalommal, a lényeg az, hogy a garanciaidős járadékkal valamelyest lehet tompítani a korai halálozás negatív következményeit, ám ez a lehetőség eltűnik.
Az új szabályozásban "veszteség tompító" lehetőségként egyedül a két életre szóló járadék marad (ekkor a túlélő második személy még élete végéig kap járadékot), ennek a második személynek a járadéka azonban csak 30 %-át teszi ki az elsőnek (nyilván a két életre szóló járadékban már az első életre szóló járadékösszeg is kisebb lesz, mint a csak egy életre szóló járadéknál).
Vitatkoznék azzal, hogy járadékot szolgáltatni csak életjáradékkal lehet, ahol a korán meghaló tagok mindenképpen vesztesek lesznek, míg a tovább élők (indokolatlanul?) nyertesek. Az ún. banktechnikai járadékkal elkerülhetőek a hagyományos életjáradék okozta negatívumok, hiszen a banktechnikai járadék:
- Örökölhető
- Olcsóbb
- Igazságosabb
- A teljes megtakarítást megkapja a tag vagy az örököse
- Nem igényel komoly biztonsági, szavatoló tőkét
- Nem csak nagy magánnyugdíjbiztosítók nyújthatják
A banktechnikai járadék leegyszerűsítve nem más, mint amikor a tag megmondja, hogy a megtakarítását hány év alatt szeretné felvenni, majd ez alapján a pénztár (biztosító) kiszámítja a folyósítható havi járadékot, és a hozamait menet közben, vagy a végén egy összegben kifizeti. Ekkor mindenki pontosan annyit kap vissza, amennyi az egyéni számláján volt a nyugdíjbavonuláskor (a későbbi hozamokkal együtt).
Egy ellenérv szokott a banktechnikai járadék ellen felmerülni, ez ugyanakkor megítélésem szerint csekély az általa nyújtott előnyökhöz képest. Mi van akkor, ha egy felelőtlen tag például 3 év alatt felveszi az összes pénzét, majd ezt követően nem kap nyugdíjjáradékot a magánnyugdíjpénztártól (biztosítótól)? Egyrészt ezt lehet korlátozni azzal, hogy pl. a várható élettartamig hátralévő időnél rövidebb kifizetési időtartam nem választható, másrészt a kockázat egyáltalán nem akkora, mint amekkorának elsőre tűnik. Ha valaki ugyanis túléli a várható élettartamot, akkor sem marad nyugdíj nélkül, hiszen az egyébként járó állami nyugdíjának a 75 %-át továbbra is megkapja, tehát éhenhalásról nincs szó. Másrészt ha figyelembe vesszük, hogy a banktechnikai járadék mennyivel olcsóbb (itt nincs max. 5 %-os járadékraváltási költség, illetve a járadékfolyósítási költségek is lényegesen alacsonyabbak lennének), akkor még bőven túl is lehetne "lőni" a várható élettartamot a kifizetésre ahhoz, hogy ugyanazt a havi járadékot kapjuk, mint egy hagyományos életjáradéknál.
Hogy mi a legnagyobb veszélye az örökölhetőség eltűnésének a nyugdíjbavonulás után? Ez demoralizálni fogja a tagokat. Ki fog törődni a jó hozamokkal, az alacsony költségekkel, a befektetési portfólióval, ha a visszakapott nyugdíjjáradék elsősorban nem ettől fog függni, hanem a ténylegesen megélt élettartamtól? Ezt az olvasó fantáziájára bízom. Jelenleg ez még nem tudatosodott a fejekben, hiszen most még egyáltalán nincs is járadékszolgáltatás a rendszerben (tömegesen úgy 8-10 év múlva fog beindulni), de a későbbiekben ez valószínűleg sokak számára fájdalmas tudatosodás lesz."
2009.12.09 08:30
Holtzer: Semmi nem változik a nyugdíjmegtakarítás örökölhetőségében Gaál Attila
Vezérigazgató
Aon Tanácsadó és Pénztárszolgáltató Zrt. 
Előző cikk
