szerző

Az elkerülhetetlen nyugdíjreformról

Simonovits András
2017. február 22. 11:18    
nyomtatás
 

Egy értelmes reform irányai

előző oldal 1 2  


Az eddig leírtak alapján egy értelmes nyugdíjrendszert a következő irányokban kell keresni. (Ismét hangsúlyozom, hogy nincs egyértelmű optimum!)
  • Vissza kell térni a rugalmas nyugdíjkorhatárhoz, de szigorúan véve a biztosításmatematikai szabályokat. Tehát az emelkedő általános nyugdíjkorhatárral párhuzamosan újra be kellene vezetni a minimális nyugdíjkorhatárt, például 2-3-4 évvel az általános korhatár alatt, évi többszázalékos és életfogytiglani máluszt. (Például Svédországban és az Amerikai Egyesült Államok az általános korhatár 65, illetve 66 év, míg a minimális korhatár 61, illetve 62 év, a málusz évi 5-6 százalék.)
  • Ezzel párhuzamosan el kellene törölni a Nők40-et. Az elemi számítások c. elektronikus anyagban bemutatom, hogy a 2022-es 65 éves korhatár esetén milyen elviselhetetlen méltánytalanságot okoz majd ez az önkényes rendszer, itt csak egy rövid táblázatot idézek. 2011 óta, ha egy nő megszerzi a 40 éves jogviszonyt, amit itt egyszerűsítve ugyan, de azonosítunk a szolgálati idővel, akkor nyugdíjba vonulási életkorától függetlenül akkora nyugdíjat kap, mintha R*=65 évesen ment volna nyugdíjba. Egyébként pedig várhat sorára, még 64 évesen is, ha a szolgálati idő (S) 39 év. A méltánytalan eredményeket az 1. táblázat mutatja be. Az első sorban a kedvezményezett nő áll: a rugalmas korhatár nettó keresete 65,4 százalékát adná, míg a Nők 40 a 88,2 százalékát adja. A 2. sorban a hátrányos helyzetbe hozott nő áll, aki a normális rendszerben 81,9 százalékos helyettesítést kapna, a Nők 40 pedig megfosztja a nyugdíjba vonulási lehetőségtől. (Igazság szerint 65 éves általános korhatár esetén az egyébként enyhe svéd rendszerben még 60 éves korában sem mehetne nyugdíjba a kedvezményezett, mert nem érte el a minimális korhatárt.)

    Az elkerülhetetlen nyugdíjreformról

  • A kezdőnyugdíj feleslegesen túlbonyolított képletét ki kellene egyenesíteni, a korábbi járulékalap-plafont (a bruttó kereset kb. 3,3-szorosát) vissza kellene hozni, és fokozatosan csökkenteni kellene akár 2-re. A parányi degressziót meg kellene szüntetni (ha vissza lehet hozni a progresszív szja-t) vagy jelentősen ki kellene terjeszteni (ha ragaszkodunk az egykulcsos szja-hoz).
  • Egyszer s mindenkorra el kell fogadni, hogy a nyugdíjemeléskor a takarékosabb árindexáláshoz ragaszkodunk. Hüvelykujj szabályként azt mondhatjuk, hogy tartós évi 2 százalékos reálbér-emelkedés esetén a svájci indexálás hosszabb távon 10 százalékkal emeli a nyugdíjkiadásokat, tehát a rögzített nyugdíjkiadáshoz kb. 10 százalékkal kellene csökkenteni a kezdő nyugdíjakat. Véget kell vetni az indexálás mértékével kapcsolatos manipulációknak. A nyugdíjkorrekciót novemberről már júniusra is előrehozhatnák, és túlindexálás esetén a többletet a következő évben vissza kellene venni. (Például a 2013-as kerekített 5 százalékos emelés kerekített 2 százalékos infláció mellett valósult meg, kereken 3 százalékos túlemelés történt. Visszavétel esetén a 2014-re tervezett 2 százalékos emelésből 0 lett volna, és még 2015-re is maradt volna 1 százalékos tartalék.)
  • Az eddig említetteknél sokkal bonyolultabb kérdés: hogyan vegyük figyelembe a kereseteket a nyugdíjakban? Az igazi megoldás a legalább kétkulcsos szja visszahozatala lenne, például 0 és 20 százalékos kulccsal. (Technikai kérdés, hogy az adójóváírás hatékonyabb lenne.) Ha erre nincs meg a politikai akarat, akkor a 2. pontban kivezetésre ítélt degressziót is elfogadhatónak tartom, de komolyabb mértékben. Például az átlagbér és duplája (ez lenne a plafon) között időben fokozatosan 20 százalékra lehetne növelni a levonást.
  • A kulcskérdés: hogyan lehet a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát és méltányosságát biztosítani? A svéd rendszerben a járulékkulcs rögzítve van; a kezdő és a már megállapított nyugdíjak változtatása egységes. Tulajdonképpen minden egyes dolgozó nyugdíja az egyén eszmei számlája és az évjárat még várható hátralevő élettartamának a hányadosa. Megfelelő (többéves kifizetésnek megfelelő) tartalékok mellett a svéd rendszer eléggé simán működik, de tartalék nélkül hazánkban komoly ingadozásokat hozhat. Ellenpéldául szolgálhat a túlzottan szigorú lengyel rendszer, amely olyan drámai relatív nyugdíjcsökkentést irányoz elő, amelyet a választók biztosan nem fogadnak majd el. Az átlagos helyettesítési arány csökkentése csak akkor valósítható meg, ha a nagyobb nyugdíjak relatíve jobban csökkennek, mint a magasabbak.
  • Kiegészítő rendelkezések. A) Az egészségügyből a nyugdíjrendszerbe átcsatornázott források visszairányítása, hiszen az elfogadható kockázatmegosztást csak megfelelő méretű tb-egészségügy biztosíthatja. (2007-ben a teljes egészségügyi kiadások megoszlása a magán- és a közszféra között a GDP százalékában 2-6 százaléka volt, ma már 3-5 százalék.) B) A jelenleg aránytalanul kevés folyamatosan befizetőt összegében mértéktelenül jutalmazó önkéntes nyugdíjpénztárak és társaik átalakítása a többséget mérsékelten támogató rendszerré. (Például jelenleg évente akár 1,5 millió forintnyi önkéntes kedvezményezett megtakarítások után is jár a 20 százalékos támogatás, azaz 300 ezer forint. Ehelyett mondjuk 300 ezer forint legyen a plafon, de 50 százalékos támogatással.)


Jó nyugdíjpolitika csak nyílt és őszinte lehet. A jelenlegi magyar közállapotok ezt teljesen kizárják. Talán ha a komoly gazdasági és politikai feszültségek keletkeznek, akkor nyílhat út egy értelmes nyugdíjreform felé. Addig csak azon vitatkozhatunk, hogy milyen mértékben függjön a nyugdíj a gyermekek számától, vagy hogy az év végi 10 ezer forintos Erzsébet-utalványt a kormányhivatalok dolgozói vagy a postások kézbesítsék.

NÉVJEGY

Simonovits András 1946-ban született Budapesten. Az ELTE TTK matematikus szakát 1970-ben végezte el. 1976-ban ugyanitt matematikai egyetemi doktori címet szerzett, 1982-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemen közgazdaság-tudományból szerzett kandidátusi fokozatot. 1991-től a közgazdaság-tudományok doktora, 1970 óta folyamatosan az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében dolgozik, 1992 óta tudományos tanácsadóként. Többször kutatott és oktatott nyugati egyetemeken és kutatóintézetekben. 1996 és 2015 között a Közép-Európai Egyetem Közgazdasági Tanszékén rendszeres vendégtanár. 2008-ban megválasztották az MTA Közgazdasági Bizottsági elnökének és az MTA Társadalomtudományi Kuratóriuma tagjává. 1974-ben a Farkas Gyula díjat kapott a matematika közgazdasági alkalmazásáért. 2007. augusztus 20-án a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjével tüntették ki.

 

1. Demográfia, munkapiac - és a nyugdíjrendszer helyzete
2. Egy értelmes reform irányai
előző oldal 1 2  

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk

F?rum
 
 
X
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...

Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír


 

hirdetés
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
Prémium