Magyarország nem kerülte el a csapdahelyzetet

2015. augusztus 3. 11:10    
nyomtatás
 
Magyarország nem kerülte el a gyermektelenségi csapdahelyzetet, a halogatás következményeként jelentősen növekedni fog a gyermektelenek aránya - jelentette ki a Portfolio-nak adott interjújában Spéder Zsolt. A Demográfiai Kutatóintézet igazgatója szerint az öregedés felgyorsulása fontos jelzés a döntéshozóknak, de nem a demográfusok dolga meghozni a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával kapcsolatos döntéseket. Arra azonban felhívta a figyelmet: a férfiak 40 év munkaviszonya utáni nyugdíjba vonulásának lehetősége oda vezet, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatósága gyorsabban romlik el. Be kell látni, hogy ilyen intézkedésekkel mindenkinek rosszabb lesz egy idő után - húzta alá.



Tényleg tovább kell emelni a nyugdíjkorhatárt?

 1 2 3 következő oldal  >


Portfolio: Úgy tűnik, hogy idén a Demográfiai Portrénak nagyobb visszhangja lesz, miután legutóbbi lapinterjúját, amelyben a nyugdíjkorhatár-emelés szükségességéről beszélt, sokan idézték és úgy értelmezték, hogy a kormány a nyugdíjkorhatár emelésére készül. Pedig a három évvel ezelőtti nyilatkozata szinte szó szerint hasonlóképp hangzott. Mi változott, hogy most ez a téma ismét ennyire a figyelem középpontjába került?

Magyarország nem kerülte el a csapdahelyzetet Spéder Zsolt: Az aktualitását az adja - azon kívül, hogy három év után ismét megjelent a Demográfiai Portré -, hogy az 1952 után született Ratkó-gyerekek hamarosan elérik a nyugdíjkorhatárt. Ha figyelembe vesszük a 65 éves korhatárt, akkor ez 2018-ben fog elindulni. Rövid távon - itt 10 évre gondolok az 50 éves léptékekhez képest - ezért felgyorsulhatnak a magyarországi öregedési folyamatok. Ezt a legszemléletesebben az eltartottsági ráta fordítottja mutatja: jelenleg négy aktív korúra jut egy eltartott korú, 10 év múlva három aktív korúra fog jutni egy eltartott korú. Ennek két oka van. Az egyik oka, hogy a Ratkó-gyerekek néhány év múlva nyugdíjba mennek, a belépő nemzedékek pedig már az alacsony születési számú nemzedékek.


És ez már önmagában indokolna egy korhatár-emelést?

A nyugdíjrendszerek folyamatosan változnak: korábban a nagy gazdasági növekedések időszakában a felosztó-kiróvó rendszerben magasabb volt a befizetés, így nagyobb volt a mozgástér, lejjebb lehetett hozni a nyugdíjkorhatárt. Most viszont az időskorúak egyre többen vannak, ami a várható élettartam növekedésével függ össze. Nyilván az, hogy hol van az idős kor határa, a nyugdíjkorhatár, az nem demográfiai kérdés, az egy társadalompolitikai döntés kérdése. A demográfiai csak abban segít, hogy kiszámolja, egy adott korhatár estén hogy alakul a nyugdíjas korúak és aktív korúak száma. Más lehetőségek is lehetnek, ha nagyon dinamikus a gazdasági növekedés, bővül a piac, bővül a munkavállalók köre, akkor természetesen nagyobb lesz a befizetés. Akkor is növekszik a befizetés, ha nőnek a keresetek, magas a gazdasági növekedés, nő a munkaerő hatékonysága. Elvben ebből is lehet finanszírozni a nyugdíjakat. A másik lehetőség pedig, hogy lehet kevesebb nyugdíjat is fizetni. Nyilván egy ésszerű kormányzat megpróbálja úgy átalakítani, hogy a támogatottsága is megmaradjon, de ez politikai kérdés, ehhez a demográfiának köze nincs. Az pedig, hogy hányan dolgoznak az aktívkorúak közül, nyilvánvalóan gazdaságpolitikai kérdés, lehetnek akár migránsok is, akik szintén dolgoznak, munkavállalók lesznek - ezek megint elvben hozzájárulhatnak az aktív népességhez. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy több út létezik: Németországban erőteljes a migráns munkaerő, miközben több évvel magasabb a hivatalos nyugdíjkorhatár, mint Franciaországban, miközben a várható élettartam megegyezik és a franciák sem kapnak sokkal kevesebb nyugdíjat.

Az öregedés felgyorsulása fontos jelzés a döntéshozóknak, de nem az volt a kifejezett célunk, hogy a korhatáremelés szükségességét hangsúlyozzuk.

Maradva a korábbi nyilatkozatoknál, konkrétabban a Portfolio-nak szinte napra pontosan 5 évvel ezelőtt adott interjújánál. Akkor azt mondta, hogy fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország belecsúszik egy gyermektelenségi szindrómába, vagyis a sok halogatás vége az lesz, hogy nem születnek meg a tervezett gyerekek. A friss adatok mintha azt mutatnák, hogy a halogatás abbamaradt. Ez azt is jelenti, hogy elkerültük ezt a csapdahelyzetet?

Nem kerültük el ezt a csapdahelyzetet, sajnos az aggodalmaim - ha nem is teljesen, de - beigazolódtak. A halogatás nem szándékolt következményeként vagy eredményeképpen majdnem biztos, hogy jelentősen fog nőni a gyermektelenek részaránya.

Rendelkezésre állnak ezzel kapcsolatban konkrét adatok?

Összehasonlításként: az 1960-ban születettek körében, akik most 55 évesek, és akikről elmondhatjuk, hogy befejeződött a termékenység, 8,5 százalék volt a nők körében a gyermektelenek részaránya. A 1975-ben születetteknél, akik 15 évesek voltak a rendszerváltáskor, becslésem szerint már 17 százalék körül lesz a gyermektelenség, ami pont a duplája. Egy kutatásunk szerint Budapesten 20 százalék felett áll most ez a mutató a 41-45 évesek körében, a fővárosi és egyben egyetemi végzettségűeknél 25 százalék felett van már a gyermektelenek aránya.

A gyermektelenség bekövetkezésére utal egy másik kutatásunk. Ennek fő megállapítása szerint a 35 év körülieknél és az idősebbeknél a gyermekvállalási tervek nehezebben valósulnak meg, mint a 35 év alattiaknál, mert ott elkezd ketyegni a biológiai óra. Magunk is meglepődtünk ezen, mert az volt a feltételezésünk, hogy aki idősebb, ott biztosan megszületik a gyerek, hiszen régóta tervezi, és nagyon rövid időszak áll rendelkezésre a gyermekvállalási tervek megvalósítására. De épp az derült ki, hogy a fiataloknál születik meg könnyebben. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a biológiai óra jobban ketyeg, mint a szociális óra.

Az elmúlt években történt értékrendbeli változás vagy a magyarok továbbra is gyermekkel, családban képzelik el a jövőjüket?

Egy másik elemzésünk kimutatta, hogy nem olyan erős az értékrendbeli változás, legalábbis a családot illetően, mint ahogy korábban feltételeztük. Olyan általános elképzelés uralkodik, hogy azért születik kevés gyerek, mert a fiatalok másképp akarnak élni. Cél az önmegvalósítás, a lazább, egyéni fogyasztásra, utazásra épülő élet. Úgy tűnik, ezek inkább vágyak és feltételezések, a középpontban megmaradt a család és a gyermek.


Ez a cikk folytatódik:

1. Tényleg tovább kell emelni a nyugdíjkorhatárt?
2. Születnek a Matolcsy-bébik?
3. A nyugdíjrendszer nem játék
 1 2 3 következő oldal  >

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...

Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír


 

hirdetés
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium