Nem az a veszély, hogy elfogynak a nyugdíjak, hanem hogy másra nem jut pénz

Madár István
2017. március 6. 06:15    
nyomtatás
 
A mai nyugdíjrendszer nem is olyan sokára nem fog tudni a a mait megközelítő nyugdíjakat produkálni, a nagy vesztes a mai 30-50 éves korosztály - mondja Holtzer Péter. A nyugdíjszakértő szerint a korhatáremelés elkerülhetetlen, de még így is óriási szükség lesz olyan időskori jövedelemre, ami más logika mentén képződik. Holtzer szerint a nemzetközi tapasztalatok alapján a legnagyobb sikerrel egy "kvázi önkéntes" megtakarítási rendszer kecsegtet.



A korhatáremelés praktikusan elkerülhetetlen

 1 2 3 következő oldal  >


Portfolio: Bár a hétköznapokban sokkal többet foglalkozunk a pénzügyi válság utóhatásaival és az európai unió krízisével, azért egyre többször merül fel, hogy ennél sokkal nagyobb baj fenyeget: a demográfiai folyamatok óriási változásokat hozhatnak el az életünkbe.

Holtzer Péter: Most kezd felébredni a világ. Már nemcsak a szaksajtó, hanem a közéleti média is kezd rájönni arra, hogy nagy változásnak vagyunk a közepén. Közben azért ez már elég régóta zajlik. Magyarországon a 80-as években, tehát nagyon régen elértük azt a pontot, amikor a termékenységi ráta 2,1 alá csökken, és a népesség fogyásnak indul. Nem vagyunk egyedül, a szülőképes korú nőkre jutó 2,1-es átlagos gyerekszám a fejlett világban szinte sehol nincs meg. Magyarországon évente 35 ezer fő a népességfogyás, amit mostanában már az emigráció is erősít. Ez a jól ismert demográfiai átmenet nevű folyamatnak az a része, amikor eljutunk a "sok gyerek, rövid élet" állapotból a "kevés gyerek, hosszú életkor" helyzetbe. A nyugdíjrendszerek ehhez egyáltalán nem alkalmazkodtak, és mostanra teljesen túlígérték magukat.

A második világháború utáni évtizedekben ez még nem tűnt túlígérésnek, és az életkor növekedésével párhuzamosan a nyugdíjrendszer - történelmi léptékkel mérve - a fejlett országok fantasztikus jóléti vívmányává vált.

Sőt. Amikor egy olyan rendszer nagyban elindul, ahol a mindenkori aktívak járulékából finanszírozzák a mindenkori idősek nyugellátását, akkor az elején mindig óriási nyertesek vannak. Ők még viszonylag keveset fizetnek be, ehhez képest pedig nagyon sokat kapnak. Ez pár békeévtizedig fenntartható, aztán ahogy haladunk a demográfiai átmenetben előre, jön az igazság pillanata.

A mai 30-50 közöttiek járnak a legrosszabbul, mert ők azok, akik már nagyon sokat fizettek, fizetnek be, viszont mire nyugdíjba mennek, már jó eséllyel keveset kapnak.


Vagyis ez a generáció az igazi vesztes?

Amikor bele kell nyúlni egy ilyen rendszerbe, mindig az történik, hogy igyekeznek a legkevésbé bántani azokat, akik már nyugdíjba mentek, vagy nagyon közel állnak hozzá. Vannak persze olyan technikák - például a nyugdíjindexálás - amivel az idősebbek is rosszul járnak, de az igazán nagy korrekciókat jellemzően a jövőbeli nyugdíjasok rovására szokták végrehajtani.

Ennek mi az oka? Egyszerű politikai racionalitás?

Részben igen, a politikus nem akarja felingerelni az összes nyugdíjas szavazót. De van benne méltányossági megfontolás is: az idősek már kiszolgáltatottabbak ezeknek a változásoknak, mint a fiatalabbak, akik tudnak alkalmazkodni. Ha valaki most lép be a munkaerőpiacra, sokkal inkább eldöntheti, hogy egyáltalán a formális gazdaságban lesz-e ott, fizet-e, vagy fizetnek-e utána rendesen járulékot, ebben az országban akar-e élni, ebben a játékban akar-e részt venni, vagy máshol.

De olyan nagy lehetőség nincs nem részt venni.

Nem olyan nehéz Magyarországon úgy jövedelmet szerezni, akár még foglalkoztatva is lenni, hogy annak ne az egésze legyen fehér. Ebben történtek változások, sokkal rosszabb volt pár éve, de még mindig az a helyzet, hogy a fehér és a szürke gazdaság összemérhető. Ez a fő csapda: ahogy csökken a rendszerből kinyerhető nyugdíj, ahogy romlik a belső megtérülési ráta, egyre kevésbé ösztönöz arra, hogy fiatalként beszálljanak. Nyilván sokadik szempontként, de akár a kivándorlási hullámban is szerepet játszhatott az, hogy sokan egyáltalán nem akarnak ebben (sem) részt venni.

Ráadásul mintha az állam is egyre gyakrabban teremtene kivételeket.

Így van. Az olyan adózási lehetőségek, mint például a kata és a kiva arról szólnak, hogy most már legálisan választható az az út, hogy kevesebbet fizetünk, de közben elfelejtjük, hogy ennek az az ára, hogy nem lesz állami nyugdíjunk.

Nem az a veszély, hogy elfogynak a nyugdíjak, hanem hogy másra nem jut pénz


Vannak olyan társadalmi erők, amelyek azt mondják, hogy ha megváltozik a világ, és növekszik az időskorúak aránya, akkor igenis az állam költsön egyre többet a nyugdíjasokra.

Nekem nem az a világképem, hogy a jövőben sok pénzt költhetünk a nyugdíjasokra, de értem ezt az érvkészletet. Egy újabb ipari forradalommal (robotika) elméletileg növekedhet úgy ugrásszerűen a termelékenység, hogy az legalább részben fedezetet nyújtson az elöregedés okozta extra költségekre. Ugyanakkor ennek a termelékenységi ugrásnak egyelőre kevés jele van, miközben az ipari forradalom rengeteg oktatási erőfeszítést is igényel az államtól.

Mindenesetre ezek a tendenciák is erősíthetik a "nyugdíjas pártok" alakulását, illetve az időskorúak egyre határozottabb érdekképviseletét.

Hollandiában egy hónap múlva lesz választás, és a 4-5. helyen jegyzett párt egy 50+ nevű párt. Máshol is látunk ilyen tendenciát, tehát nem lenne újdonság, ha Magyarországon is indulna egy nyugdíjasok pártja. Ha egy ilyen társaság jól tudja képviselni az akaratát, akkor azzal nehéz szembemenni. Különösen azért, mert nemcsak sokan vannak, hanem mert az idősebbek hagyományosan politikailag aktívabbak.

Ilyen értelemben nem az a veszély, hogy elfogynak a nyugdíjak, hanem az, hogy minden másra, oktatásra, beruházásra nem jut pénz.


A politikai elitnek, a többi pártnak kell, hogy legyen annyi ügyessége, intelligenciája, hogy megértesse, ez egy zsákutca. Ha ez az üzenet nem megy át, akkor baj van. Másrészt a nyugdíjasnak sem csak az az érdeke, hogy sok nyugdíja legyen, hanem az is, hogy a gyereke meg az unokája se vándoroljon ki az országból.

Akkor törvényszerű, hogy az állami nyugdíjígérvények kisebbek lesznek?

Szerintem a közép- és hosszú távú megoldásnak biztosan a része kell, hogy legyen az, hogy az állam nem tud és nem is akar ennyit ígérni. A mai középkorú generációnak ehhez már alkalmazkodnia kell, a fiatalabbakkal pedig el kell jönnie annak a generációváltásnak, amikor az államra már egyáltalán nem tekintünk az időskori megélhetés egyetlen meghatározó szereplőjeként.

Az utóbbi években rengeteg szabályozói hatás érte a nyugdíjrendszert. Ezek egy része javította, másik része rontotta a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. Van itt még tennivaló?

A nyugdíjrendszer a mai tudásunk szerint legjobb esetben 15-20 évig tud egyensúly-közeli állapotban maradni, majd ismét dinamikusan nőni kezd a hiánya. Ha azt feltételezzük, hogy cél lesz a hiány elszállásának fékezése, akkor további intézkedések kellenek, amelyek tovább rontják a nyugdíjkilátásainkat. Ez jelenthet akár 20-30%-os helyettesítési ráta arány romlást (vizsgálhatunk külön pl. első havi nyugdíj/utolsó havi bér tipikus mutatókat vagy átlagnyugdíj/átlagbér hányadosokat) és/vagy a nyugdíjkorhatár további emelését.

A korhatáremelés praktikusan elkerülhetetlen.


El kell fogadni, hogy másképp nem jön ki a matek. Kétségtelen, az egészségügyi helyzet, a várható élettartam miatt ez nem egy egyszerű döntés. De máshol sem az, és mégis számos országban már 67 év a nyugdíjkorhatár. Persze lehet gondolkodni az ezt megkönnyítő munkapiaci lépésekről, rugalmasabb nyugdíjkorhatár, részmunkaidős alkalmazás stb. Simonovits András - éppen a Portfolio-n megjelent írásában - elkerülhetetlen nyugdíjreformról ír, az ebben felsorolt intézkedések szerintem jó megközelítési keretet adnak.


Ez a cikk folytatódik:

1. A korhatáremelés praktikusan elkerülhetetlen
2. A "kvázi-önkéntes" rendszerek csodákat tesznek
3. Ha nincs jól kitalálva, baj lesz
 1 2 3 következő oldal  >

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...

Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír



hirdetés
 
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium