Tükröm-tükröm, NE mondd meg nékem...

Palócz Éva – Vakhal Péter
2017. április 20. 13:55    
nyomtatás
 
"Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde"
(Gogol: A revizor; Mészöly Dezső fordítása)



Az MNB 2017. március 31-én publikált tanulmányában "Mennyire objektív a WEF versenyképességi rangsora?" Baksay Gergely, Palotai Dániel és Szalai Ákos (továbbiakban: MNB) amellett érvel, hogy a WEF-GCI (World Economic Forum Global Competitiveness Index) versenyképességi rangsora, amely nagyobbrészt vállalatvezetői kérdőíves felmérésen alapul, nem alkalmas a pontos és hiteles helyzetfelmérésre. Ezért "...javasolt inkább az objektív tényadatokra, illetve az adott kérdéskör szempontjából releváns, más nagy nemzetközi intézetek, szervezetek alternatív mutatóira támaszkodni". A szerzők által javasolt alternatív mutatók (amelyek azonban a WEF adott indikátorával nem megfeleltethetők) minden esetben kedvezőbbek a WEF mutatóinál. Megítélésünk szerint ez a bírálat nem csak hibás, hanem káros is, mert a felmérésnek pontosan azt az értékét kérdőjelezi meg, amelyet a gazdaságpolitikának érdemes lenne megfontolnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaságnak a környező országokhoz képest mért lecsúszását megállítsa.



A "szubjektív" vállalatvezetőkről

 1 2 3 következő oldal  >


A WEF versenyképességi felmérésében Magyarország 2016-ban az előző évi 63. helyről a 69. helyre csúszott vissza. Elsősorban a magyar vállalatvezetőknek a gazdaság intézményi környezetére vonatkozó megítélése, romlott jelentősen, miközben a reálgazdasági tényindiká-torok összesített indexe lényegében nem változott az előző évhez képest.

Az MNB-tanulmány fő kritikája a WEF felmérés eredményeivel szemben az, hogy nem tényadatokon, hanem részben szubjektív vállalati véleményeken alapulnak.

A megkérdezettek az abszolút szint megítélésében vélhetően túlértékelik a közelmúlt változásait és saját tapasztalataikat


- írják. Az nem világos, hogy a "közelmúlt változásainak" túlértékelése alatt mit értettek a szerzők, az azonban egyértelmű, hogy a megkérdezettek saját tapasztalatain alapuló ítéleteit nem lehet túlértékelni. Fontos hozzátenni: a WEF (és más vállalati felmérések) NEM abszolút szintet mérnek (ezt az MNB tévesen értelmezi), hanem elégedettséget és vállalati percepciót: hogyan ítélik meg a vállalkozók a különböző infrastrukturális és gazdaságkörnyezeti feltételeket abban a regionális környezetben, amelyben működnek.

Széleskörű irodalommal alátámasztott megállapítás, hogy

a gazdasági növekedést meghatározó módon befolyásolja a gazdálkodás intézményi környezetének minősége,


amelynek fontos eleme a vállalkozóknak a gazdaság intézményrendszerébe vetett bizalma, a gazdasági környezetről, a gazdaságpolitika kiszámíthatóságáról és átláthatóságáról, korrektségéről alkotott megítélése. Az intézményi gazdaságtan oldaláról lásd erről Acemoglu-Johnson-Robinson (2005) vagy Rodrik-Subramanian-Trebbi (2004) írásait, mint alapműveket, a társadalmi bizalom gazdasági jelentőségéről Fukuyama (2007) műveit, amelyek arra mutatnak rá, hogy társadalmi tőke magas szintjének hiánya legalább olyan mértékben akadályozza a gazdaság fejlődését, mint a fizikai tőke szűkössége. Győrffy Dóra (2017) a költségvetési politika területén mutatta be a bizalom meghatározó szerepét a gazdasági növekedésben.

A szubjektív elemek, a vállalatvezetők percepciói az intézményrendszer működéséről tehát döntő módon befolyásolják a hazai vállalkozók beruházási döntéseit és a külföldi cégek tőkeberuházásait.

Az MNB írása a vállalati véleményekkel kapcsolatban két, egymással ellentétes álláspontot képvisel. Egyfelől azt, hogy
  • a versenyképesség mérése ne a válaszolók szubjektív értékítéletén, hanem tényadatokon alapuljon, másrészt,
  • lehetnek ugyan szubjektív elemek, de azok más forrásból származzanak (amelyek jobb képet mutatnak).

Ami az első állítást illeti, látszólag valóban van eltérés a gazdaság viszonylag jó tényadatai és a vállalatvezetők lesújtóan rossz hangulata és helyzetmegítélése között. Ez az eltérés azonban lényegében megszűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar gazdaság a hét kelet-közép európai ország (KKE: Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, Bulgária és Horvátország) közül 2010-16 között Csehország és Horvátország kivételével a legalacsonyabb gazdasági növekedést mutatta fel. Gyorsabb növekedést ért el Lengyelország, Szlovákia és Románia is. Bulgáriával nagyjából azonos volt a magyar kumulált növekedés. Nem csak a szubjektív elemek, hanem a makrogazdasági tényadatok terén is az látható tehát, hogy a magyar gazdaság folyamatosan lemarad a gyorsan növekvő régiós országoktól. (Hozzá kell tenni, hogy lemaradásunk korántsem új keletű, gyakorlatilag az elmúlt évtized második felétől tart, amit a vállalati vélemények romlása valóban némi késéssel követett; ez gyakori jelenség).

Tükröm-tükröm, NE mondd meg nékem...


A magyar gazdaság lemaradása a gyorsan növekvő régiós gazdaságokhoz képest az elmúlt években objektív feltételekkel (hitelfelvételi lehetőségek, kamatszint, piaci kereslet stb.) kevéssé magyarázható, a magánberuházások mégsem növekednek, hanem (egy-egy külföldi nagyberuházás egyszeri hatásaitól eltekintve) csökkenő tendenciát mutatnak. 2015-ben a magyar magánberuházások volumene több mint 10%-kal maradt el a 2005. évi szinttől, és nagyjából a 2010. évi szintet érte el. Ennek fényében kap különös jelentőséget a szubjektív elemek vizsgálata a beruházáshiány okainak magyarázatában.

Ami az alternatív forrásokat illeti, ezek között az MNB tanulmánya felsorolja a Heritage Foundation of Economic Freedom-ot is, mint preferált felhasználandó forrást. Nos, a Heritage Foundation 2017. évi felmérése szerint a gazdasági szabadság terén Magyarország a KKE régióban Szlovákiával holtversenyben a 7 ország között az 5.-6. helyet foglalja el, csupán Horvátországot előzi meg. És akkor még nem beszéltünk a Freedom House vagy a PISA felmérés legutóbbi lesújtó eredményeiről, mivel azok csak közvetve (bár nagyon is jelentős mértékben) hatnak a versenyképességre. De hasonló üzenetet küldött a Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (DUIHK) éves felmérése, amelyben 2016-ban a "Mennyire vonzó az adott ország, mint befektetési célpont" kérdésre a vállalatvezetők válaszai alapján Magyarország 20 kelet-közép-európai ország között a 9. helyen állt, a 2006. évi 5. hellyel szemben. Kétségtelen, hogy ez jelentős javulás a 2012. évi helyezéstől, amikor Magyarország, mint befektetési célpont a vállalatvezetők véleménye szerint a 13. helyen (!) állt, Bulgária után és Montenegró előtt.

A WEF eredményei tehát beleillenek az egyéb, a vállalatvezetők véleményét tükröző tényezőket mérő felmérések indikátoraiba.



Ez a cikk folytatódik:

1. A "szubjektív" vállalatvezetőkről
2. A tanulmány néhány példája és annak magyarázata
3. A versenyképességi felmérések és néhány módszertani megfontolás
 1 2 3 következő oldal  >

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk

F?rum
 
 
X
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...

Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír


 

hirdetés
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
Prémium