IMPAKT

A Sziget Gerendai után: külföldre is elviszik a magyar fesztiválokat

Kádár Tamás, Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán

, | 2017. június 27., 5:55

A héten Sopronban hivatalosan is kezdetét veszi a 2017-es fesztiválszezon, ma este a Linkin Park telt ház előtt játszik a Lővérekben. Az idei év sok szempontból is izgalmas a hazai turizmusban egyre fontosabb szerepet betöltő ágazat, és különösen a Sziget Csoport számára. Egyrészt a Sziget és a VOLT is 25. születésnapját ünnepli, másrészt egy amerikai befektetési alap 70%-os tulajdonrészt szerzett a cégcsoportban, az alapító Gerendai Károly pedig bejelentette, hogy szeptembertől háttérbe vonul. A Portfolio épp ezért arra volt kíváncsi, hogyan alakul át a Sziget-menedzsment Gerendai után, hogyan lépnek még előrébb az eddigi operatív vezetők, mi várható az új tulajdonosi struktúrában. És persze a fesztiválpiacról, a turizmusról, a kormányzati befolyásról, az áfacsökkentés szükségességéről is beszélgettünk Fülöp Zoltánnal, Lobenwein Norberttel és Kádár Tamással. A magyar fesztiválpiac legfontosabb menedzserei a csoport terveiről úgy fogalmaztak: nem szükségszerű, hogy egy Magyarországgal határos ország vagy piac legyen a következő célpont, jelenleg is folytatnak tárgyalásokat lehetséges új fesztiválhelyszínekről, távoli országokról is.

Gerendai Károly, a Sziget alapítója, arca és elsőszámú vezetője nemrég hivatalosan is bejelentette, hogy kiszáll a fesztiválszervezés operatív részéből, és más projektekre koncentrál. Hogy fog átalakulni a Sziget vezetése azzal, hogy Gerendai hátrébb lép? Mi lesz a legnagyobb változás?

Ez itt a Portfolio Impakt
Idén új interjúsorozatot indított a Portfolio. Elemzőként, újságíróként gyakran találkozunk a pénzügyi világ befolyásos szereplőivel, akikkel leginkább csak a szakmáról van lehetőségünk beszélgetni. A Portfolio Impakt célja, hogy a motivációt, a hátteret, a gondolkodást is bemutassa, hogy mit miért tesz az, aki dollármilliárdokról dönt, vagy óriásvállalatokat irányít.

Első Impaktunk Mark Mobius-szal, a legendás befektetési szakemberrel:

2017.04.12 05:58
Mobius: kevesebb Brüsszel jobb lenne

Fülöp Zoltán: A jelenlegi cégstruktúra, amit néhány évvel ezelőtt találtunk ki, egyfajta projektalapú munkamegosztás, ami mátrixszerűen épül fel. Ez a projektszervezet úgy működik, hogy az egyes rendezvények között szétosztottuk a feladatokat, ezt fesztiváligazgatói vagy projektvezetői struktúrának nevezzük, amiben egy vagy több rendezvényhez van rendelve egy-egy vezető.

Norbi és én a VOLT fesztivál, illetve a Balaton Sound vezetői vagyunk, Tamás, aki a cég CEO-ja is egyben, a Sziget fesztivál projektvezetője. Ezen kívül Norbival nekünk van néhány, nem szorosan a Sziget berkein belül működő projektünk. Ez elsősorban a MOL Nagyon Balaton rendezvénysorozat, azon belül a B My Lake, a  Strand fesztivál. Emellett klasszikus szervezeti struktúrában működünk, ami négy főosztályra osztja a Sziget Szervezőirodát: van egy marketingosztály, egy technikai osztály, egy program-, illetve egy pénzügyi osztály. Tamás amellett, hogy a cég ügyvezetője, felelős a marketingért is, hozzánk pedig a program főosztály tartozik.

A legfontosabb, ami változik, hogy míg Karcsi eddig a Sziget operatív ügyeiből is intenzíven kivette a részét, közösen a projektvezetőkkel, ezután ő már inkább csak a stratégiai kérdésekbe szeretne belefolyni.

Kádár Tamás: Heti szinten ülésezik nálunk egy board, ami a négy főosztály vezetőjét, a cég CEO-ját, helyettesét, illetve a tulajdonosokat foglalja magában. A stratégiai döntéseket ezeken hozzuk meg, ez továbbra is így lesz.


Fülöp Zoltán, Kádár Tamás és Lobenwein Norbert Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

Gerendai habitusát ismerve mennyire fog beleszólni a döntéshozatalba az idei szezon után?

Fülöp: Bizonyos döntéseknél eddig ő is mélyen belefolyt az operatív részletekbe. arra számítok, hogy ez fog úgy megváltozni, hogy leginkább csak stratégiai kérdésekbe - jövőbeli fejlesztések, új rendezvények, fesztiválok, ár-kialakítás, általános programstruktúra stb. - fog belefolyni, de az ez alatti szintekbe már kevésbé.

Kádár Tamás
Kádár Tamás (1975) a médiából érkezett a Szigethez 2011-ben. Hirdetésszervezőként dolgozott a Radio Bridge-nél, később médiaügynökségeknél és sales house-oknál. Kisebbségi tulajdonosa volt az Est FM-nek és többségi tulajdonosa a radiocafé 98.6-nak. 2007-ben társ-alapítója a Dynamo Budapest - Brand Management Ügynökségnek, majd az Est Media Group ügyvezetője volt. 2011-től a Sziget Kft. cégvezetője.

Kádár: Úgy is mondhatjuk, hogy Karcsi szempontjából kényelmesebb, hogy amiben nem akar, abban nem vesz részt.

 Januárban új befektetői csoport érkezett. Azzal, hogy beszállt a cégbe egy komoly nemzetközi alap, ők nem nyúlnak bele a struktúrába? Ti ismeritek őket személyesen, voltatok velük korábban kapcsolatban?

Kádár: Ismerjük őket személyesen, ők elsősorban angol üzletemberek, illetve az amerikai tőkebefektető részéről egy holland szakember. Egyfajta tájékoztatási kötelezettségünk van feléjük, mondjuk ildomos is tájékoztatni egy 70 százalékos tulajdonost. Van egy riportrendszer, amit elkezdtünk feléjük nyújtani, és ameddig ők azt látják, hogy ez a struktúra jól működik és nincs miért beleszólni, addig szerintünk nem is fognak. Ők pénzügyi befektetők, tehát nem elsősorban szakmai, hanem pénzügyi elvárásaik vannak, és ha azt látják, hogy ezek teljesülnek, akkor valószínűleg megmarad ez a barátságos távolmaradás.

Jól érezzük, hogy ti is ezt szeretnétek?

Kádár: Mondjuk úgy, hogy mi ezt nem bánjuk. Azt gondoljuk, hogy amit ezekkel a projektekkel szakmailag el lehet, azt ez a csapat el tudja érni. Nyilván, ha van olyan input vagy segítség, főleg új projekteknél, nemzetközi terjeszkedésnél, amit meg tudunk kapni azáltal, hogy egy nemzetközi befektető van mögöttünk, azt jelezzük feléjük.

A befektetőknek vannak elvárásaik a nemzetközi terjeszkedéssel kapcsolatban, vagy inkább rátok bízzák, és csak a számokkal törődnek?

Kádár: Ez egy kétirányú dolog. Egyrészről nyomás nehezedik ránk, hogy növekedjünk. A Sziget Kft. égisze alatt öt nagyfesztivál (Sziget, VOLT, Balaton Sound, STRAND Fesztivál, B.my.Lake) van, plusz a kapcsolódó rendezvények, és azt gondoljuk, hogy mi ezekből kihoztuk a maximumot. Persze adott egy organikus növekedési lehetőség, de ez önmagában nem tudja lefedni azt a növekedési igényt, ami a befektető részéről felmerül. Nyilvánvalóan új projekteket kell indítani ahhoz, hogy ez a növekedési igény teljesüljön, és nem biztos, hogy ezeknek az új projekteknek az amúgy is telített magyarországi piacon van a helyük.

Másrészt viszont ők maguk fektetnek be nemzetközi brandekbe. Ennek van is egy manifesztója: megvettek például egy Elrow nevű brandet, amely egy spanyol székhelyű, de a világ minden pontján - főleg elektronikus zenei - partikat szervező cég, és nyilván ők ebben is tovább fognak terjeszkedni.

Éppen ezért egy olyan nemzetközi hálózat tud felépülni, részben az általunk indított projektek kapcsán, részben az általuk kihelyezett tőke eredményeként, amiről azt reméljük, hogy oda-vissza hat majd a régi brandjeinkre is.


Kádár Tamás Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

 Tehát az is elképzelhető, hogy Ázsiában lesz Sziget Fesztivál nevű rendezvény? Vagy egyelőre inkább európai országokban gondolkodtok?

Kádár: Nem tudom, hogy miért pont Ázsiát említettétek, de igen, elképzelhető. Lehet márkakiterjesztés, hogy nemcsak Balaton Sound lesz, hanem Ázsia Sound is, vagy Sziget egy másik országban. Ez is egy növekedési irány.
Néhány szomszédos piacon már egy kicsit megégettük magunkat.
Fülöp: Általános recept nincs. Egyrészt vannak tapasztalataink, néhány szomszédos piacon már egy kicsit megégettük magunkat, például Marosvásárhelyen a Félszigettel. Arra is figyelünk, hogy Ausztriától Csehországon át Horvátországig hány szereplős a piac, milyen rendezvények léteznek, de sűrűn jönnek hozzánk konkrét megkeresések, kész üzleti modellel Közép-, Nyugat- vagy Dél-Európa irányából.

Lobenwein Norbert: Az is fontos tapasztalatunk, hogy még a baráti piacokon - például Erdélyben - sem mindenhol várnak minket tárt karokkal. Éreztük, hogy hiába mozgunk félig-meddig hazai terepen, mégis vannak olyan szereplők, akik nem feltétlenül boldogok attól, hogy újak lépnek be a piacra. Ez a többi környező országra talán fokozottan igaz. Úgyhogy leginkább abban látunk fantáziát, ha olyan partner keres meg minket, akinek bizonyos területeken van szüksége profi szakemberekre, például bookingra, technikai szolgáltatásokra.

Fülöp: Nem feltétlenül az a lényeges szempont, hogy a környező országok felé nyissunk. Inkább a koncepció, vagy az ötlet újszerűsége és a benne rejlő üzleti lehetőség alapján mérlegelünk, így nem szükségszerű, hogy ez földrajzilag egy Magyarországgal határos ország vagy piac legyen.

Kádár: A múltban is látszott, hogy míg egy nagyon közeli helyen, Erdélyben nem feltétlenül volt sikeres a működésünk, például Törökországban mindkét fél számára gyümölcsöző, elsősorban a programszervezésre alapuló együttműködést alakítottunk ki.

Van olyan térség, ami nagy álom, ahová szívesen vinnétek rendezvényeket?

Kádár: Igazából álom nincs, tárgyalások vannak most is elég sok helyen.

Lobenwein: Amikor a példaképeinket meglátogatjuk Nyugat-Európában, sokszor érezzük, hogy annak a modellnek, amit mi Magyarországon kialakítottunk, bőven lenne ott helye. Ha egy idegen országban is meg tudnánk mutatni azt az alaposságot, kreativitást, ami a szigetes portfólióra vagy sok magyar fesztiválra jellemző, az valószínűleg tetszene az ottani közönségnek. Rengeteg nagy fesztiválból pont azok az elemek hiányoznak, amiben mi jók vagyunk, ezért is szeretnek hozzánk járni a külföldi vendégeink és már nem elsősorban az árak miatt.

Tehát ha mondjuk a Sziget csinálná a világ elsőszámú zenei fesztiváljának tartott Glastonburyt, akkor jobban meg tudnátok szervezni?

Kádár: Az esővel nehéz mit kezdeni, de szerintem igen, jobban. A fellépők köre egy adottság, de mintha Nyugat-Európában hiányozna az a hozzáadott érték, az a szemlélet, ami a mi fesztiváljainkon megvan. Általában amikor hozzánk eljönnek a nyugat-európai partnerek, szervezők, igencsak rácsodálkoznak, hogy le lehet burkolni az utakat, amikor esik az eső, lehet olyan mellékhelyiségeket telepíteni, ami sokkal kulturáltabb, mint a hagyományos mobil vécék, mindezt úgy, hogy tudjuk, hogy a mi büdzsénk sokkal korlátozottabb, mint egy nagy nyugat-európai testvéré.

Lobenwein és Fülöp
Lobenwein Norbert (1974) és Fülöp Zoltán (1974) 1993-ban rendezték az első VOLT fesztivált Sopronban, azóta mindketten rendezvényszervezéssel foglalkoznak. 2010-ben vásárolta fel a VOLT-ot a Sziget Kft. Fülöp a rendszeren belül elsősorban a Balaton Sound-ért felelős, Lobenwein a VOLT főszervezője. De hozzájuk köthető a MOL Nagyon Balaton rendezvénysorozat, azon belül a B.my.Lake és a Strand fesztivál is, valamint Budapest egyik legnagyobb szórakozóhelye, az Akvárium is (ez utóbbi nem a Sziget Csoport része).

Közhely, hogy Magyarország fesztiválnagyhatalomnak számít, a zenei-kulturális rendezvények piacán mindenképpen dominálnak a fesztiválok. Azt is tudjuk, hogy rengeteg külföldi, különösen sok fiatal érkezik a rendezvények miatt hozzánk. Ti hogy látjátok, milyen szerepük van a fesztiváloknak a turizmusban?

Kádár: Azt érezzük, hogy egy kicsit alulértékeltek a fesztiváljaink, különösen ahhoz képest, hogy más rendezvények milyen támogatásokat kapnak. Mind a VOLT, mind a Balaton Sound a belföldi turizmus szempontjából is meghatározó számokat produkál, például a vendégéjszakák tekintetében, nem is beszélve a Szigetnek a budapesti vendégéjszakák számában betöltött szerepéről.

Több vendéget hozunk Budapestre, mint a Forma-1, és össze lehet hasonlítani a kapott támogatás mértékét - mindezt úgy, hogy a Forma-1 is egy üzleti vállalkozás, és még csak nem is magyar. A másik oldalon persze nagyon örülünk neki, hogy hozzá tudunk tenni Magyarország GDP-jéhez, a turisztika büdzséjéhez.

Fülöp: A turizmus közvetlen eredményein túl létezik egy közvetett hatása is a rendezvényeinknek. Az országimázshoz nagyban hozzájárul, hogy amikor konkrét apropóból idejön egy látogató, akkor milyen benyomásokkal távozik az országból, és visszajön-e. A fesztiváloknak pedig ebből a szempontból különösen nagy a hatásuk, az elmúlt évtizedekben sokan ezeknek köszönhetően tették fel Magyarországot a térképre.

Ha elfogadjuk ezeket az érveket, akkor különösen szembetűnő, hogy kevés a közvetlen állami pénz a nagy fesztiválokban. Nyilván ezek üzleti vállalkozások is, de ti az állami döntéshozók helyében hogyan támogatnátok a fesztiválokat?

Kádár: A támogatási rendszer összefüggésbe hozható azzal, hogy milyen forgalmat generálnak ezek az események. Egy része nyilván csak az imidzsben látszódik, de egy Szigetnél, egy Balaton Soundnál, vagy akár a maga régiójában a VOLT esetében is látszik, hogy mennyire felpörgeti a szálláshelyeket, az éttermi fogyasztásokat.

Fülöp: Rengeteg eszköz áll rendelkezésre, amivel az egész piacot lehetne és kellene is segíteni. Szerencsére nem mi vagyunk a döntéshozók, csak ötleteket kell adnunk ezekhez, de ha megnézzük nemzetközi összehasonlításban a fesztiváljegyek áfáját, az is egy olyan téma, ahol még van tér a csökkentésre.


Fülöp Zoltán Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

Tavaly nagy visszhangot kapott, hogy a VOLT-on sok színpadot állami, állami kötődésű cégek - MOL, Szerencsejáték, Diákhitel, MVM, Hungarocontrol, Budapest 2024 - szponzoráltak. Ezt felfoghatjuk úgy, hogy ezen keresztül támogatja az állam a rendezvényeket?

Nem nevezném állami támogatásnak, hogy egy adott, akár állami tulajdonban lévő cégnek a marketing-koncepciójába belefér, hogy megjelenik egy fesztiválon. Kádár: Ezek a döntések nem feltétlenül ugyanazon a bázison születnek. Nem nevezném állami támogatásnak, hogy egy adott, akár állami tulajdonban lévő cégnek a marketingkoncepciójába belefér, hogy megjelenik egy fesztiválon, ott próbálja népszerűsíteni magát. Ez egy klasszikus szponzorációs együttműködés, ahol  - nagyon leegyszerűsítve - kap valamit azért, mert odahozza a márkáját, mi pedig odaviszünk neki rengeteg fiatalt, aki befogadja ezeket az üzeneteket. Azt gondoljuk, hogy a VOLT azért lehet ezeknek a cégeknek a fókuszában, mert ez az a fesztivál a portfóliónkban, ahol a látogatók majdnem 100 százaléka fiatal magyar, és bizonyos márkaüzeneteket ők ezekhez a célcsoportokhoz akarnak eljuttatni. Erre nagyon alkalmas ez a fesztivál, és ezt felismerték az érintett cégek. Hogy emellett vagy ettől függetlenül milyen állami támogatást kap a cégünk azért, hogy ilyen léptékű fesztiválokat megszervezzen, az egy teljesen másik irány. Ott érezzük azt, hogy hiátus van, vagy volna hová fejlődni még, mind a támogatás mértékében, mind a struktúrájában.

Lobenwein: Az említett állami tulajdonú cégek kivétel nélkül aktívan kommunikálnak ebben a szektorban, jelen vannak más fesztiválokon, vagy például Budapest Aréna-koncerteken. A VOLT esetében ha megnézzük a szponzorsort a Telekomtól a Mastercardig, a Heinekentől az Unicumig, inkább úgy fogalmazhatunk, hogy néhány állami szereplő is jelen van. Nem véletlen, hiszen ez a leglátogatottabb olyan fesztivál vidéken, ahol magyar fiatalokat tudnak megszólítani.

Megfordítva a kérdést: érezni olyan nyomást a kormányzat részéről, hogy próbálna befurakodni a fesztiválpiacra?

Kádár: Mi ezt nem érezzük. A zeneipar és a fesztiválipar egy olyan biznisz, ami nem annyira izgalmas az állam szempontjából, és egy nagyon speciális know-how szükséges hozzá.

Fülöp: Sőt, inkább úgy tűnik, hogy látják ennek az erejét, a turisztikai és gazdasági szempontból fontos hatását, és ezt felismerve próbálnak bizonyos lehetőségek mentén akár bizonyos projekteket is támogatni. Ilyen szempontból inkább pozitívan tudnánk nyilatkozni arról, hogy milyen a kooperáció az állami szektorral.

Működési szempontból az önkormányzati kapcsolat még mindig a legfontosabb kockázat hosszú távon?

A fesztiválturizmus egyre erősebb
A fesztiválok az országba irányuló turizmus 10-12 százalékát generálják a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint, és évente 100 milliárd forint bevételhez juttatják a gazdaságot. A nemzetközi figyelem azért is fontos, mert napi 40-100 ezer forint költési hajlandóság jellemzi a hozzánk látogató külföldi turistákat.

Az Európai Bizottság felmérése szerint 2015-ben az európai utazók 9 százaléka nevezte meg a fesztiválokat és más rendezvényeket legfőbb utazási motivációként, 2008-ban ez még csak 5 százalék volt. A magyarokat az európai átlagnál is jobban vonzza egy-egy nagyrendezvény látogatása: a megkérdezettek 11 százaléka említette a legfontosabb utazási célok között.

 Lobenwein: Ha az önkormányzat nem támogatóként lép fel, az biztos, hogy nagyon megnehezíti a szervezők életét. Azért a legtöbb esetben azt látjuk, hogy felismerik a hasznát, hogy van a településen, a régióban egy ilyen méretű esemény. Olyan reflektorfényt, amit ezek a fesztiválok tudnak adni a saját környezetükre, mással szinte lehetetlen elérni. Természetes, hogy az  egyes önkormányzatok, a helyi vállalkozások próbálnak minél több előnyt élvezni abból, hogy jelen van náluk egy nagy fesztivál. Sopronban hónapok óta nem lehet szálláshoz jutni, és egyes háromcsillagos, légkondi nélküli szállodákban annyiba kerül egy szoba egy éjszakára, mint egy négynapos bérlet a VOLT-ra. Így is teltházasak.

Ma már rendszeresen kapunk megkereséseket különböző önkormányzatoktól azzal, hogy vigyünk hozzájuk valamilyen nagy rendezvényt. A brief többnyire úgy hangzik hogy szeretnének valami VOLT-szerűt... Amíg két évtizede néhol szitokszó volt a fesztiválozás, mára érték lett és életforma.

 A közeljövőben hatalmas fejlesztési pénzek érkeznek a Balaton és a Fertő-tó környékének fejlesztésére. Mindkét területen intenzíven jelen vagytok, de a Sziget Csoport tud ezekből forrásokhoz jutni?

Lobenwein: Sokszor hívnak minket olyan megbeszélésekre, egyeztetésekre, ahol ezekről hallunk és látjuk a terveket, de a rendezvényeink nem érintettek ezen források kapcsán.

Kádár: Ha a fejlesztések érintik a fesztiválok környezetét, akkor természetesen ezeknek tudunk haszonélvezői lenni, de nem rajtunk keresztül költenek, és nem is tudunk beleszólni abba, hogy mire költsenek. Ugyanakkor például ha egy vasút-, vagy közúthálózat fejlődik, szállodakapacitás nőne Zamárdiban és környékén, annak mi a haszonélvezői lennénk.

Lobenwein: Azt látjuk, hogy a település és közvetlen környéke nem igazán bírja el azt a nyomást, amit a Balaton Sound idején jelent ez a látogatószám, hiszen 150-160 ezer vendég nem kempingezhet. Nem feltétlenül csak a topkategóriájú szállodáknál szükséges a kapacitásnövelés, hanem alacsonyabb szintű szálláshelyek, kempingek esetén is. Erre egy kicsit rá is kellett fejlesztenünk: azt láttuk, hogy a normál kempingezésnél kicsit magasabb komfortú szálláslehetőségek nem mindig voltak elérhetőek a fesztiváljaink környékén. Ugyanez igaz Sopronra is, ott is pozitív hatású lenne a bővülés, hiszen már február-március óta nincs szállás a VOLT fesztivál idején.

Tehát akár több ezer vendégéjszakával többet tudnánk generálni, ha lenne elegendő szálláskapacitás, jelenleg már Ausztriában töltjük a szállodákat.

Budapesten ez leginkább akkor problémás, ha a Sziget és egy FINA-méretű világesemény egy időbe esik.

A Balaton Sound nemcsak a cégcsoport, hanem a teljes magyar piac egyik legnagyobb sikersztorija, ami a balatoni régió újjáéledéséhez is jelentősen hozzájárult. Amikor 11 éve belevágtatok, úgy képzeltétek, hogy ide fog kifutni?

Zamárdi, a fesztiválfőváros
Ha a hazai fesztiválturizmusról van szó, a Szigetről beszélünk a legtöbbet. Pedig a Balaton Soundnak, a B.my.Lake-nek, a Strand Fesztiválnak és a Nagyon Balatonnak is otthont adó Zamárdi például valóságos fesztiválfőváros lett néhány év alatt.

Ma a vendégéjszakák száma alapján a harmadik legnagyobb összegű idegenforgalmi adóbevételhez jut - így a balatoni térségben benne van a top tízben a jóval nagyobb Siófok és Balatonfüred után.

Fülöp: 2007-ben egy nagyon izgalmas, unikális, egyedi helyszínhez kerestünk koncepciót, és nem igazán az volt a fejünkben, hogy ez egy tematikus elektronikus zenei fesztivál lesz, sokkal inkább az motivált, hogy próbáljunk meg egy olyan fesztiválkoncepciót kitalálni, ami abban az időben még nem feltétlenül létezett Magyarországon. Ez azt jelentette, hogy egy kicsit szakadjunk el a fesztiválos kellékektől és próbáljunk meg az egyedi helyszínhez passzoló egyedi kulisszát kialakítani, az egészet úgy képzeltük el, mintha egy menő klubba érkezne meg az ember. De a zenei összeállítás szempontjából folyamatosan alakult ez a rendezvény, leginkább a közönség igénye alakította így a Sound programkínálatát. Ez az időszak nagyjából egybeesett azzal a konjunktúrával, amikor a mainstream elektronikus zenének volt egy felfutása, amire szerencsére fel tudtunk ülni, a nagyszínpadokon például megjelentek azok a DJ-k, akik korábban csak kis klubokban játszottak. Ez mind kedvezett nekünk, és az ezáltal generált közönségigénynek próbáltunk mi is megfelelni.

Egy olyan korszakban indítottuk el a Soundot, amikor még hinni kellett a Balatonban. Lobenwein: Amikor ezt elkezdtük, még abszolút nem volt egyértelmű, hogy a Balaton menő turisztikai desztináció. Emlékszünk azokra az évtizedekre, amikor gond volt a vízminőséggel, de még nagyobb rombolást jelentett a Balatonra nézve az ottani vállalkozók jó részének szemlélete, stílusa. A 2000-es évek közepén még kérdés volt, hogy egy magyar fiatalnak mit jelent a Balaton. Egy olyan korszakban indítottuk el a Soundot, amikor még hinni kellett a Balatonban. Ebben sokat segítettek a gyerekkori élmények, mindnyájan azt éreztük, hogy amit mi átélhettünk az egy-egy hetes SZOT-üdülős nyaralásokkal, azt 21. századi környezetben újra át kell élnie sok tízezer hazai és külföldi fiatalnak, és ehhez nem kell külföldre utaznia. A későbbi vállalkozásaink is a Soundból, pontosabban a Balatonhoz fűződő szeretetünkből nőtték ki magukat. Éreztük, hogy a régió életre kel, egyre több és egyre izgalmasabb helyek nyílnak, események indulnak el, de kellett egy ugródeszka, egy közös ernyő ahhoz, hogy segítsük azokat, akik ott jelen vannak. Ezzel együtt persze mi is tucatnyi új eseményt és fesztivált indítottuk, amelyek ma már százezreket vonzanak a Balatonra. Igazából ez volt a MOL Nagyon Balaton alapgondolata.

Fülöp: Tegyük hozzá, hogy a Soundnak már az a víziója, hogy nemzetközi közönség számára is vonzó legyen. Tehát részben turisztikai szempontból, részben a fesztivál életciklusait vizsgálva nagyon fontos változás, hogy ez is egy nemzetközi fókuszú fesztivál lesz.

 Sopron megmarad a leginkább magyarok által látogatott, családiasabb, nyárbeindító fesztiválnak?

 Fülöp: A családias jelzővel egyre nehezebb egy 150 ezer látogatót vonzó fesztivált jellemezni, de az biztos, hogy mind a három fesztiválnak megvan a saját imidzse, ami alapján elég jól beazonosítható. Sopron esetében a kulissza, amit ad hozzá a város, nagyon sokat számít, a közönség fokozatosan kimozdult a rendezvény területéről, láttuk, hogy a város egy fontos vonzerő, és elkezdtünk azon dolgozni, hogy napközben is legyen élet a városban, egy kétpólusú esemény jött létre. Zeneileg pedig abszolút igaz az eklektika, kellőképpen nyitott közönséget feltételez az, ahol David Guetta játszik a Motörhead után.

 Lobenwein: Sopronnal nagyon szerencsés az együttműködésünk, nem is emlékszem arra az időszakra, amikor panaszra lett volna okunk. Tény, hogy egy ekkora esemény zajjal és megnövekedett forgalommal jár, egészen más élet jellemző a városra, mint a normál hétköznapokon. De azt könnyen megértették a soproniak, hogy ez nemcsak teher: ünnep is, így öröm látni, ahogyan az idős házaspárok is az ablakokból integetnek a VOLT-os közönségnek.

Olyan reflektorfény irányul Sopronra, ami a fesztivál nélkül nem lenne, ezért pártállástól függetlenül mindenki elfogadta az elmúlt több mint 20 évben, hogy ez egy olyan történet, amin együtt kell dolgozni.

Sok vidéki város keres meg minket, hogy náluk is csináljunk valami hasonlót, mint amilyen a VOLT, sok város sokat költene erre. Sopron szerencsére felismerte, hogy náluk van egy ilyen, és azt nevelgetni, ápolni kell. Kicsit úgy vagyunk vele, mint a riói meg a velencei karnevállal, hogy ez az esemény abban az évben Sopronban, ezért mindenki készül rá, nemcsak a városvezetők, hanem vállalkozók, taxisok, éttermek, pincészetek is. Kifejezetten sajátos ízt ad az egész fesztiválnak, hogy a  város is érezhetően készül rá.


Lobenwein Norbert Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

 De mégis szinte minden évben felmerül a kérdés, hogy marad-e a kempingben a fesztivál.

Fülöp: A fesztiváljainkkal kapcsolatban időnként okozhat nehézséget, hogy nem  a saját tulajdonunkban vannak a helyszínek. Igyekszünk ezt hosszabb távra szóló bérleti szerződésekkel áthidalni. Sopron esetében a város maximálisan támogat minket, a Lővér Kemping egy magánkézben lévő terület, és jelenleg is folynak a tárgyalásaink a következő 3-4 évre. Hozzáteszem, a fesztivál már régen kinőtte a kemping határait, több hektárnyit bérlünk és használunk a szomszédos területekből.

Ha az idei fellépőket nézzük, tényleg a Linkin Park a legdrágább?

Lobenwein: Az egész portfoliónkat nézve nem igaz. A TOP 5-ben benne vannak, de nem ők a legdrágábbak. Pár éve még ők lettek volna - és azóta nem ők lettek olcsóbbak...

Őket inkább a Szigetre hoztátok volna?

Kádár: Igen, de a turnéjuk időpontja a VOLT-hoz kapcsolódott, és úgy döntöttünk, hogy nem engedjük el őket anélkül, hogy ne játszanának Magyarországon.

 Az nem jelent problémát, hogy pár nappal előtte Ausztriában is játszanak?

Lobenwein: Volt már arra példa, hogy valaki erre való hivatkozással nem vállalta a fellépést, de ez egyre ritkább, egyszerűen nem éri meg, valószínűleg annyival többet kellene fizetni nekik, hogy ezt az exkluzivitást előírhassák. A VOLT-on is lesz olyan, aki előző nap Bécsben játszik. Földrajzilag tehát közel vagyunk egymáshoz, Bécs közelebb van, mint Győr, mégis valószínűleg jobban zavarnánk egymást, ha ott lépne fel mondjuk az Imagine Dragons.

Fülöp: Érdekes, hogy kicsi az átjárás. Az osztrák fesztiválozók sem nagyon járnak Magyarországra és fordítva sem jellemző. Pedig sokat teszünk érte, hogy megpróbáljuk az osztrák piacot egy kicsit felpiszkálni, egyelőre azonban kevés a hatása.

Lobenwein: Ha a turisztikai szakemberektől kérdezzük, általában azt mondják, hogy Bécsből nem divatos átjárni Magyarországra bulizni. Vásárolni, fodrászhoz meg fogorvoshoz oké, de bulizni nem. Valószínűleg ebben a bécsi koncertdömpingnek is van némi szerepe azért.

Kádár: Kezelhetnénk anomáliaként is, de inkább örülünk annak, hogy a Soundra több osztrák vesz bérletet, mint a VOLT-ra, ami amúgy érthetetlen.

A három nagyfesztivál mindegyikénél, minden évben felmerül, hogy túl magasak a jegyárak a magyar látogatók számára. Ugyanakkor a közönség elvárja a neves fellépőket.

Kádár: A három fesztivál a legdrágább a magyar piacon, nyilván tartunk is ettől, amikor a megszokottnál nagyobb emeléseket hajtunk végre, de közben azt látjuk, hogy most kezdünk ahhoz a szinthez közelíteni, amiért ezt a kínálatot el lehet várni tőlünk. Sokszor kapunk panaszt, hogy nem indokolt ez a jegyár, de látjuk a nemzetközi árakat, ami miatt nem tudjuk megtenni, hogy lejjebb menjünk bármelyik eseménynél is.

Fülöp: A programfinanszírozás kapcsán létezik egy spirál, amit képtelen helyzetet okoz. A legnagyobb probléma nyilván a headlinerek gázsijának a folyamatos, ugrásszerű emelkedése, ami azt jelenti, hogy nem 10-20 százalékkal emelkednek az árak, hanem a kereslet-kínálat függvényében duplázódnak vagy triplázódnak.

Akik az elmúlt években néhány millió forintért jöttek el, ma már ott tartanak, mint néhány éve a headlinerek árai.

Ez a spirál diktálja a tempót, ezzel kénytelenek vagyunk valahogy lépést tartani. A másik probléma, hogy feltettük a lécet egy bizonyos szintre, és a közönség nem fogja tolerálni, ha ebből visszaveszünk.

Lobenwein: Nyilván akkor vagyunk a legboldogabbak, ha állami támogatás nélkül is üzletileg nyereséges fesztiválokat tudunk csinálni. De ezért említettük az áfacsökkentést, mert mind a Sziget, mind a Sound olyan nemzetközi versenyben indul, ahol a fesztivál látogatói igenis összemérik a jegyárat, a fellépőket, esetleg hozzászámolják azt a speciális atmoszférát, amit mi megteremtünk, és ebből rakják össze azt a döntést, hogy melyik fesztiválra mennek el.

Ha az áfa egy országban 5 százalék, nálunk meg 18, azelőtt 27,  akkor ez azt jelenti, hogy máshol van egy olyan játéktér, amit fellépőkre vagy éppen reklámkampányra lehet fordítani.

A Sziget évekig holland fiataloktól volt hangos, idén honnan érkezik a legtöbb látogató?

Fülöp: A nemzetközi látogató-összetétel nagyon vegyes, szerencsére a sok éven keresztül tapasztalt holland túlsúly nem úgy tűnt el, hogy kevesebb holland jön, hanem más országok is felnőttek melléjük. Tavaly az angolok voltak nagyon nagy számban jelen, franciák, olaszok, németek, tehát a nagy nyugat-európai országok fiataljai.


Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Kádár Tamás Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

Azzal, hogy most külföldi befektető érkezett a cégcsoportba, tervben van-e, hogy jobban beszálljatok a klubkultúra fejlesztésébe Budapesten vagy a megyeszékhelyeken?

Kádár: A Sziget Kft.-nek alapvetően nem a klubszcéna a kijelölt növekedési terület, hanem a fesztiválpiac, és nem elsősorban Magyarországon, ahogy sem a Budapest Parkban, sem az Akváriumban nem közvetlenül érdekelt a Sziget Kft. Az, hogy a tulajdonosok involváltak ezekben a szórakozóhelyekben, az teljesen független ettől. Az egy teljesen más műfaj, más csapat, más gondolkodás kell hozzá.

Fülöp: Aki személyesen ismer minket, az tudja, hogy nem klasszikus csendestársként szoktunk viselkedni az egyes projektjeinkben, és nem feltétlenül ambicionáljuk azt, hogy a klubéletbe mélyebben belefolyjunk, mert bőven elég munkát ad nekünk jelenleg a Sziget mellett az Akvárium menedzselése.

Lobenwein: Az elmúlt 25 évben, amióta a fesztiválszervezéssel foglalkozunk, pont azt élvezzük benne, hogy a kétkezi munkánknak is van gyümölcse, amit megálmodunk, az egyszercsak megvalósul, és így állunk hozzá az akváriumos ügyeinkhez is. Azt pedig nem tudom elképzelni, hogy csak pénzügyi alapon legyen még négy-öt klub az országban, amit felügyelgetünk, de nincs közvetlen közünk hozzájuk. Egyszerűen ez nem a mi világunk. Biztosan túl hangzatos, de mi alkotni szeretünk.

Prémium