IMPAKT

Mobius: kevesebb Brüsszel jobb lenne

Mark Mobius

| 2017. április 12., 5:58

80 év felett is napi 10-12 órát dolgozik, sokszor még a hétvégéket is munkával tölti, de esze ágában sincs nyugdíjba menni a világ egyik legismertebb befektetőjének, a Franklin Templeton Investments feltörekvő piaci befektetésekkel foglalkozó részleg vezetőjének, Mark Mobiusnak. Évente 250 napot utazással tölt, éppen aktuális hotelszobája  az otthona, de azt mondja, az üzleti sikerek, pontosabban a jövedelmező befektetések mindenért kárpótolják. Utazásairól, jó és rossz befektetésekről, populizmusról, bevándorlásról, Brüsszel befolyásáról is beszélgettünk az egyik legismertebb feltörekvő piaci guruval, akitől azt is megtudtuk, miért maradt ki a Templeton az OTP-részvények példátlan ralijából.

Idén lesz 81 éves, igazán megengedhetné magának, hogy hátra dőljön, és ne kelljen többé dolgoznia. Tervezi már a nyugdíjas éveit?

Ez itt a Portfolio Impakt
Új interjúsorozatot indít a Portfolio. Elemzőként, újságíróként gyakran találkozunk a pénzügyi világ befolyásos szereplőivel, akikkel leginkább csak a szakmáról van lehetőségünk beszélgetni. A Portfolio Impakt célja, hogy a motivációt, a hátteret, a gondolkodást is bemutassa, hogy mit miért tesz az, aki dollármilliárdokról dönt, vagy óriásvállalatokat irányít. Olvasóink persze abban is biztosak lehetnek, hogy soha nem fogjuk megkerülni az aktuális pénzügyi, gazdasági, politikai kérdéseket sem.

Konkrétan semmit nem mond nekem az a kifejezés, hogy nyugdíjazás. Nagyon szeretem, amit csinálok, ha nem bocsátanak el, akkor életem végéig azzal fogok foglalkozni, amivel most is.

A legtöbbet utazó üzletemberek között tartják számon, akinek az egész élete arról szól, hogy járja a világot, élményeket és persze befektetési ötleteket gyűjt. Évente 250 nap utazás mellett van olyan hely, ahol igazán otthon érzi magát?

Nekem a hotelszoba az otthonom. Csak ebben a hotelben, ahol most beszélgetünk, már talán tízszer laktam, pontosan tudom, milyen a hotel felszerelése, hogyan vannak berendezve a szobák. Ha így nézzük, Magyarország is az otthonom. Persze van egy lakásom is, Szingapúrban, ahol összesen két hónapot lakom egy évben, a többi időt viszont utazással töltöm, ami sok szempontból nem könnyű, gyakran előfordul például, hogy reggel ébredés után nemcsak az nem egyértelmű, hogy melyik városban, de az sem, hogy egyáltalán melyik országban vagyok.

Az elemzők, befektetők nagy része az elefántcsonttornyából figyeli a külvilágot, ön viszont első kézből szerzi az információkat. Jobb befektetési döntéseket lehet így hozni?

Az egyik legnagyobb hiba, hogy sokszor túl korán váltunk meg a befektetéseinktől. Fontosnak tartom, hogy közelről ismerjem azokat a vállalatokat, országokat, ahol befektetek, hogy személyesen ismerjem a helyi döntéshozókat, az adott vállalatok vezetőit. Mert amikor elromlanak a dolgok, amikor válság tör ki egyes országokban, régiókban, akkor azoknak a részvényeknek az árfolyama is nagyot eshet, amelyekbe mi fektettünk, olyankor pedig nagyobb önbizalommal tartjuk meg a befektetéseinket, ha személyes kapcsolatokon keresztül már meggyőződtünk arról, hogy azoknak a cégeknek a fundamentuma stabil. Ha visszanézek az elmúlt évtizedekre, akkor az egyik legnagyobb hiba, amit elkövettünk, az az, hogy sokszor egyszerűen túl korán váltunk meg a befektetéseinktől, a személyes kapcsolatok, a helyismeret viszont lehetővé teszi, hogy megalapozottabb befektetői döntést hozzunk, és segít abban is, hogy hosszabb távon tarthassunk pozíciókat. A befektetők is emberek, minket is befolyásolnak az érzelmeink, ráadásul túl sok információ vesz minket körül, amelyek sokszor arra sarkallnak bennünket, hogy gyorsan változtassunk a korábbi meggyőződéseinken. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne kellene tudnunk gyorsan reagálni, sokszor az különbözteti meg a jó és a rossz befektetőt, hogy az előbbi villámgyorsan hoz meg döntéseket, ha elromlanak a dolgok.


Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

Persze ezek az utazások azzal is járnak, hogy a világ leghatalmasabb embereivel, diktátorokkal, pasákkal, dollármilliárdos cégvezérekkel találkozik időről időre. Ilyenkor van még önben lámpaláz, vagy a rutin meg az évek ezt felülírják?

Engem már kevés dolog tud meglepni, és a világ legbefolyásosabb vezetőivel is megtalálom a hangot. Néhány éve például találkoztam az ismert kínai származású, fülöp-szigeteki befektetővel, Lucio Tannel, aki már akkor is a Philippine Airlines első embere volt. Azért kezdeményeztem a találkozót, mert befektetőként aggódtunk amiatt, ahogy vezetik a légitársaságot. Egy hotel legfelső szintjén lévő étteremben várakoztunk az üzletemberre, amikor egy helikopter hangját hallottuk meg. A gép a tetőn szállt le, természetesen Tan érkezett meg a helikopterrel. Pontosan tudtam, hogy mit akar ezzel az egésszel elérni, egyszerűen nyomás alá akart helyezni minket, megmutatni, hogy mennyire hatalmas és erős. Ez persze nem vette el a kedvünket attól, hogy számára kellemetlen kérdéseket tegyünk fel neki, amiket ő meg is válaszolt, és végül tisztázni tudtuk a véleménykülönbségeket.

Sokak szerint ön leginkább az utazás miatt választotta ezt a szakmát.

Igazából nemcsak az utazás miatt csinálom, az utazás csak egy része a munkámnak. A legfontosabbak az emberi kapcsolatok az országok vezetőivel, gazdasági és politikai döntéshozókkal, vállalatvezetőkkel, amiket csak személyesen lehet kialakítani. Az utazás azért is fontos, mert így személyes kapcsolatban tudok maradni a világszerte húsz irodánkban dolgozó elemzőinkkel is, személyesen tudom motiválni őket. Tegnap Lengyelországban vacsoráztam az elemzőinkkel, ma Magyarországon találkozom üzleti partnerekkel, holnap pedig már Romániában leszek.

Annyit utazom, mintha évente háromszor megkerülném a Földet az Egyenlítő mentén.

És ezt a távolságot nem csak tavaly tettem meg, hanem minden évben megteszem. Csak az elmúlt egy hónapban beutaztam Ázsiát, aztán Dubaj és Dél-Afrika következett, később Argentína, Brazília, Chile, Peru és Mexikó után Szingapúrba repültem, találkozókon vettem részt Kambodzsában, Vietnamban és Thaiföldön, ma pedig itt beszélgetek önnel. Kambodzsában és Vietnamban például kifejezetten előremutató folyamatok zajlanak, ezekben az országokban jó befektetési lehetőségeket találtunk. Mindkét ország elindult a piacgazdaság kiépítése felé, rájöttek, hogy a növekedés és a fejlődés kulcsa abban van, ha az állami vállalataik egy részét privatizálják.

Névjegy
Mark Mobius a világ egyik legismertebb befektetője, aki a több mint 40 éves karrierje alatt a feltörekvő piacok egyik legelismertebb szakértőjévé vált.
Szakértelmét díjak sokaságával ismerték el, többek között a Bloomberg Markets Magazine a világ 50 legbefolyásosabb embere közé, az International Money Marketing 2001 legjobb feltörekvő paci részvénybefektetőjévé választotta, az 1990-es években több kategóriában is az év legjobb alapkezelője lett, versenytárs alapkezelő kollégái pedig a huszadik század 10 legjobb befektetője közé választották, olyan nagy nevekkel együtt, mint Warren Buffett vagy Soros György.
Mark Mobius vezeti a világ egyik legnagyobb, több mint 700 milliárd dollár vagyont kezelő befektetési csoportjának, a Franklin Templeton Investments feltörekvő piaci befektetésekkel foglalkozó részlegét, a Templeton Emerging Markets Groupot.

Hogyan néz ki egy tipikus, munkával töltött hét?

Minden nap hét óra körül kelek fel, reggeli után az első utam az edzőterembe vezet, fontosnak tartom, hogy ne csak szellemileg, hanem testileg is fitt legyek. Kilenc és tíz óra között kezdődnek az első megbeszéléseim, a délelőtt folyamán pedig vállalatokat látogatok meg, a vezetőikkel folytatok egyeztetéseket. Üzleti partnerekkel ebédelek, délután pedig prezentációkat tartok az ügyfeleinknek, sokszor videokonferencián keresztül, aztán vacsorázom, este és persze nap közben is megválaszolom az emailjeimet, telefonálok a kollégáimmal, végül éjfél körül alszom el. Így néz ki egy tipikus napom, de az utazások alaposan felboríthatják ezt a ritmust, olyankor a repülőgépen alszom, dolgozom, meetingelek. Ha lehet, úgy szervezem az utazásokat, hogy nap közben utazom, és a repülőn dolgozom, és késő este érkezem meg, hogy rögtön aludni tudjak, így kevés időt veszítek. Hétvégéken vannak olyan napok, amikor városnézésre megyek, szeretek például múzeumba járni, de általában a hétvége is munkával telik.

Mi volt az eddigi legjobb befektetése? 

A legjobb befektetésünk egy szélerőművekhez alkatrészeket gyártó kínai vállalat részvénye volt. Még időben megláttuk a lehetőséget az alternatív energiatermeléshez köthető befektetésekben, így sok pénzt kerestünk a kínai cég papírjain. Részt vettünk a hongkongi tőzsdén a vállalat részvényeinek elsődleges részvénykibocsátásában, ahol közel hétszázszoros volt a túljegyzés, és csak az első kereskedési napon megduplázódott az árfolyam.

De gondolom, az évtizedek alatt voltak emlékezetes mellényúlások is.

Az egyik legrosszabb befektetésünk egy brazil áruházlánc részvénye volt. Az 1990-es években Brazília hiperinflációs időszakon ment keresztül, voltak évek, amikor 1000 százalékot is meghaladta a pénzromlás mértéke, az áruházlánc pedig ezekben az években olyan rossz likviditási helyzetbe került, hogy az ingatlanjai eladására kényszerült. Az áruházépületeket mélyen a piaci ár alatt adták el, ráadásul úgy, hogy arról a részvényeseket nem tájékoztatták. A cég végül csődbe is ment, mi pedig sokat veszítettünk a befektetésünkön.


Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

Mi a stratégiájuk akkor, amikor nagy veszteség alakul ki egy-egy pozíción?

Természetesen előfordul, hogy egy befektetésünk értéke nagyot esik, ebben az esetben megnézzük, hogy mi okozta az árfolyamesést és újabb értékelést készítünk. Mondok egy példát. Brazíliát nagy botrány rázta meg az elmúlt hetekben, mert kiderült, hogy romlott húst exportáltak a világ több mint 150 országába. A portfóliónkban jelenleg is vannak brazil élelmiszeripari cégek részvényei, amelyek árfolyama nagyot esett, úgyhogy az első feladatunk az volt, hogy készítettünk egy elemzést arról, hogy mekkora kitettsége van ezeknek a cégeknek a botrányban. Az elemzésünk konklúziója az volt, hogy mivel azok a cégek, amelyekben tulajdonosok vagyunk, nem foglalkoznak hús feldolgozásával és értékesítésével, csak az általánosan kedvezőtlen befektetői hangulat nyomta lefelé a részvényárfolyamukat, így megtartottuk a befektetéseinket.

De van olyan dolog, amit utólag másképp csinált volna?

Nagy hasznát venném, ha több nyelven beszélnék, például kínaiul. Jó kérdés. Mivel a Templeton egy nagy és összetett vállalat, talán nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetnem a tanulmányaim során a szervezeti magatartásformák tanulmányozására, arra, hogy hogyan működnek a nagyvállalatok, hogyan lehetnek eredményesek az ott dolgozók és ezzel egyidőben hogyan lehet sikeres a vállalat egésze. A másik dolog, amin utólag változtatnék, az a nyelvtanulás, nagy hasznát venném, ha több nyelven beszélnék, például kínaiul. Egy ismerősöm nemrég azt kérdezte tőlem, milyen iskolába írassa be a gyerekét, erre azt válaszoltam, hogy küldje el Kínába, hogy tanuljon mandarinul. Én amerikai iskolákba jártam, azoknak pedig sajnos nem erősségük a nyelvoktatás.

2011-ben már beszélgettünk, akkor éppen az Európai Unió széthullása, Görögország kilépése, az euró vége volt a forró téma. Mit gondol, az azóta eltelt időszaknak mi volt a legmeghatározóbb eseménye? A Brexit, esetleg Donald Trump megválasztása?

Az egyik legfontosabb tényező, ami az elmúlt években a befektetésekre hatott, az az volt, hogy hogyan tudják elfogadni a piaci szereplők az amerikai kamatemelést. A feltörekvő részvénypiacok közel három éven keresztül, egészen tavaly év elejéig alulteljesítettek, mert sokan attól tartottak, hogy ha az amerikai jegybank kamatot emel, az a feltörekvő gazdaságokra drámai hatással járhat. Ez azonban egyáltalán nem igaz, a kamatszintnél sokkal fontosabb az infláció alakulása, én úgy látom, hogy világszinten és az Egyesült Államokban is igaz az, hogy az infláció tartósan a kamatszint felett marad, ami a korábbi tapasztalatok alapján kedvező a részvénypiacoknak, részben azért, mert a befektetőknek kockázatosabb eszközökbe, például részvényekbe kell fektetniük, ha reálhozamot akarnak elérni.

Megállíthatatlanul terjed a világban a populizmus, nagyon úgy tűnik, hogy a hagyományos üzenetekkel már nem lehet elérni a szavazókat. Találkozott már hasonló folyamatokkal a karrierje során?

A populizmus már régóta velünk van, nincs ebben semmi újdonság. Benjamin Franklinnek van egy ismert mondása, ami úgy szól, hogy a demokrácia olyan, mintha két farkas és egy bárány szavazna arról, hogy mi legyen a vacsora. A farkasok mindig meg akarják enni a bárányt, mint ahogy a szavazók is szeretnének valamiféle előnyben részesülni a befizetett adójukért cserébe, a politikusok pedig igyekeznek a szavazóik kedvében járni. A populizmus azonban nem csak olyan fejlődő országok politikai vezetésére jellemző, mint Venezuela, hanem olyan fejlett demokráciák vezetőire is, mint az Egyesült Államok, például most Donald Trump alatt. A veszélyt az jelenti, hogy ha a populista vezetés forrásai elfogynak, mert az szinte minden esetben azzal jár, hogy vagyonokat, például a nyugdíjvagyont kobozzák el, ez pedig hosszú távon növekedési kockázatot jelent, hiszen az adott ország feléli a jövőjét.

Mit gondol az amerikai elnök bevándorlási politikájáról?

Nem gondolom, hogy Donald Trump keresztül tudja vinni a tervét, mert az többek között a kongresszus és a törvényhozás ellenállásába ütközik, az viszont elképzelhető, hogy a Trump-adminisztráció bizonyos mértékben korlátozni fogja a bevándorlást, bizonyos szabályok közé szorítják a migrációt, de azt teljesen megszüntetni nem lehetséges, sőt, nincs is értelme, mert a magasan képzett munkaerőre az Egyesült Államoknak is szüksége van. Egyébként úgy látom, hogy Trump nem ideológiák mentén politizál, inkább pragmatikus és egyezségeket köt, olyan "üzleteket", amelyek az érdekeit szolgálják, az amerikai gazdaság erősítését pedig a jól képzett munkaerő beengedése is szolgája.

Trump "jó üzlet" volt a Wall Streetnek, megválasztása óta a részvényárfolyamok meredeken emelkedtek, sokan már lufi kialakulásától tartanak.

Én egyelőre még nem látom ennek a jeleit. Bár vannak magas árazású vállalatok, a piacok egészére nem jellemző a túlárazottság, egyelőre nem látok sem országokat, sem szektorokat, ahol a részvényeknél buborék alakult volna ki. Ráadásul más piaci szegmensekben sem látok lufit, még a devizapiacokon sem, pedig a dollárt még mindig túlértékeltnek tartom. Egyszerűen túl sok a félelem és a kétség a befektetőkben, egyáltalán nem jellemző, hogy minden piaci szereplő egy irányba állna, mint ami jellemző volt például a 2000-es évek elején, amikor a technológiai szektorban a csillagos égig emelkedtek az árfolyamok. Az igazán nagy tőkepiaci ralik akár nyolc-tíz évig is eltarthatnak, ha így nézzük, akkor még van tere a további emelkedésnek.

Franklin Templeton Investments
Több mint 700 milliárd dollár kezelt vagyonnal a Franklin Templeton Investments a világ egyik legnagyobb befektetéskezelő vállalata. Az 1947-ben alapított, közel 9 ezer alkalmazottat foglalkoztató holding több mint 200 befektetési alapot kezel, termékeivel több mint 170 országban van jelen, ügyfeleinek száma közel 23 millió.
A Franklin Templeton korábban Magyarország egyik legfontosabb hitelezője volt, 2014 végén még közel 12 milliárd dollár értékű magyar állampapír volt a portfóliójában.

Sok alapkezelő panaszkodik arra, hogy az alacsony kamatkörnyezetben nehéz jó hozamokat elérni. Ön szerint is nehezebb lett versenyben maradni?

Az alacsony kamatkörnyezet azzal is jár, hogy az olcsó pénz miatt gyakorlatilag bárki beléphet a mi piacunkra is, ezzel erősítve a versenyt a befektetési piacon, lenyomva az elérhető marzsokat. A következő években azonban a kamatok emelkedésére lehet számítani, ez pedig ellehetetleníti a gyengébb szereplők működését. Ami most van, vagyis a tartósan alacsony kamatok időszaka, az egyáltalán nem természetes, mondhatni őrült jelenség, a világ jegybankjai nagy hibát követtek el a kamatok alacsonyan tartásával.

A magyar jegybank is rekordalacsony szintre csökkentette az alapkamatot, ezzel párhuzamosan rekordmélységbe süllyedt az állampapírok hozama, már ott tartunk, hogy negatív hozam mellett finanszírozzák a befektetők a magyar államot, ezzel párhuzamosan pedig soha nem látott szintre emelkedett a magyar részvénypiac. Ön szerint miért imádják ennyire a befektetők a magyar eszközöket?

A válasz a kérdésre ugyanaz, mint amiért például az amerikai eszközöket is vették a befektetők. Senki nem akarja bankban tartani a pénzét, amikor a betéteken már nem lehet pénzt keresni, sőt, sok esetben már a betétesek fizetnek azért kamatot, hogy ott tarthassák a pénzüket. Ráadásul a következő években az infláció is élénkülni fog, ez az alacsony kamatokkal együtt megnyirbálja a befektetéseket, nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, kockázatosan eszközökbe kell fektetnie a pénzét, ha reálhozamot akar elérni.

A csúcson a magyar államadósság több mint tizede a Templetonnál volt, összességében jó üzletet csináltak a magyar állampapírokkal. Magyar részvényeken is sokat kerestek?

Igen, voltak magyar részvényeink, és jó hozamot értünk el velük. Nem mondok cégneveket, de a szektorok alapján nem lesz nehéz beazonosítani a befektetéseinket, voltak részvényeink egy magyar légitársaságban és egy magyar gyógyszercégben is, de már eladtuk őket.

A legfontosabb magyar tőzsdei cégben nem volt részesedésük? Az OTP árfolyama az elmúlt két évben közel 180 százalékot emelkedett.

Volt magyar bankpapírunk is jó néhány évvel ezelőtt, de az utóbbi idők ralijából már kimaradtunk, mert számos kockázatot azonosítottunk be, többek között az alacsony kamatkörnyezet miatti marzsszűkülés és a magyarországi devizaalapú jelzáloghitelek magas volumene miatt voltunk óvatosak.


Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

Karrierje során sok országot látott. Hol helyezné el a spektrumon Magyarországot?

Nem szabad elválasztani Magyarországot az Európai Uniótól, ha véleményt akarunk formálni az országról, mert az uniós csatlakozás és tagság egyenlege kifejezetten pozitív Magyarország szempontjából, az uniós támogatások lendületet adtak az országnak. Ezzel egy időben viszont a magyarországi politikai változások jól mutatják, hogy kézzel fogható ellenállás alakult ki az uniós bürokráciával, szabályozással szemben. Úgy látom, hogy részben a Brexit hatására az Európai Unió egyre kevésbé lesz bürokratikus,

Brüsszelnek egyre kisebb lesz a befolyása, az uniós tagországok mozgástere pedig nőni fog, ez pedig összességében Magyarország számára is kedvező. Kevesebb Brüsszel jobb az Uniónak,

mert egyszerűen lehetetlen az élet minden területét központilag irányítani az EU-ban. Részben ez az oka annak, hogy Donald Trump a bilaterális kapcsolatokban hisz, a multilateralizmus ugyanis olyan, mint ha mindenkire ugyanazt a kényszerzubbonyt erőltetnénk.

Milyen területeken kellene előre lépnie Magyarországnak?

Igen, úgy látom, több területen is jobb eredményeket lehetne elérni, többek között a jövedelem-eloszlás lehetne egyenletesebb, aminek az elérésében segíthet, ha Magyarország még erőteljesebben fejleszti a turisztikát, mert az ebbe a szegmensbe érkező bevételek a lakosság széles köréhez jut el. A turizmusban még nem aknázott ki minden lehetőséget az ország. Egy másik terület lehet az információtechnológia, a robotika vagy a szoftverfejlesztés nagy lehetőségeket nyithat meg az ország előtt.

És milyen lehetőségek nyílnak meg az alapkezelésben? Sokan már temetik a befektetői szakmát.

A szektorunk forradalmi változásokon megy keresztül, ez kétségtelen. Az egész ott kezdődött, hogy az alapkezelők nagy része elfogadta a hatékony piacok elméletét, amely azt mondja ki, hogy az árfolyamok már tükrözik az összes elérhető információt, ez alapján pedig többlethozamot elérni szinte lehetetlen. Ez a gondolkodásmód sokakat afelé terelt, hogy indexeket kövessen, hiszen azoktól eltérni nem ajánlatos, érdemesebb inkább a csordát követni. Ez óriási károkat okozott a befektetői közösségnek, mert ennek eredményeként az aktív befektetés fokozatosan visszaszorult, ráadásul az ügyfelek egyre kevésbé vevők az aktívan menedzseltnek mondott, de alapvetően indexkövető és drága alapokra. A szakma szereplői most kezdenek ráébredni arra, hogy ha aktív alapkezelők akarnak lenni, akkor ténylegesen aktív befektetési döntéseket kell hozniuk, meg kell különböztetniük magukat például a tőzsdén kereskedett alapoktól (ETF), amelyek alacsony díjak mellett nyújtanak indexkövetést, és amelyeknek szintén meg van a helyük a befektetési palettán. Őrült veszélyeket rejt magában, ha minden befektető csordaszerűen halad, mint a lemmingek, amik egymást követik a szakadékba.

Több nagy Wall Street-i bank algoritmusokat, mesterséges intelligenciát, botokat alkalmaz az elemzésben, a tanácsadásban vagy éppen a befektetésben. Ön el tudja képzelni, hogy a gépek kiszorítsák az embereket a befektetési szolgáltatások piacáról?

Ezt lehetetlennek tartom.

Prémium