Miért nem kéri Magyarország a neki járó EU-pénzt? - Brüsszelben is csodálkoznak

Weinhardt Attila, Brüsszel
2017. október 10. 17:04    
nyomtatás
 
Miközben az egész EU-ban Magyarország halad a leggyorsabban a 7 éves fejlesztési keretének nyertesekkel való lekötésével, aközben még mindig nagyon kevés pénzt kértek a magyar hatóságok Brüsszeltől, ami az EU fővárosában is fejtörést okoz - tudta meg a Portfolio megbízható forrásból. Az EU-pénzek gyors magyarországi kifizetési tempója és a csordogáló brüsszeli kifizetések együttes következménye egyébként jól látszik a magyar államháztartás hatalmasra ugró deficitjén is, és ezért is nehezen értik Brüsszelben a magyar hatóságok stratégiáját. Azt egyébként EU-szerte meg lehet figyelni, hogy nagyon lassan halad a 7 éves ciklus keretének lehívása, és éppen emiatt igencsak nehéz alátámasztani, hogy miért is maradjanak meg a 2020 utáni újabb EU-s büdzsében nagy súllyal a kohéziós források.


Vannak magyarázatok, de valahogy mégis furcsa a helyzet


Miközben az egész Európai Unióban Magyarországon a legmagasabb, 67%-os, a 7 évre szóló EU-pénzek nyertes projektekkel való lekötése, és a pénzek egyharmadát már ki is utalták nekik, azaz nagyon gyorsan halad a 2014-2020-as ciklus végrehajtása, addig alig (3,7%-nyi részre) küldtek ki teljesítési alapú számlát a magyar hatóságok Brüsszelbe. Erre a furcsa helyzetre már egy május végi elemzésben mi is felhívtuk a figyelmet, de Brüsszelben is fejtörést okoz (miért nem küldenek ki, noha lenne mit kiküldeni).

Mindez egyúttal pedig oda vezetett, hogy az első kilenc hónapban 1000 milliárd forint fölé hízott az államháztartás pénzforgalmi hiánya. Ez jócskán eltér a tavalyi első kilenchavi folyamatoktól, de szinte kizárólag az EU-pénzek miatt van: a gyors magyar kifizetési tempó után alig-alig jön a pénz Brüsszelből (igaz ettől még az EU felé lényeges eredményszemléletű hiányszám nincs veszélyben, ahogy azt az NGM is hangsúlyozza). Nem is nagyon jöhet, hiszen a magyar hatóságok alig küldenek ki teljesítési alapú számlát.

Arra, hogy ez miért van így, az alábbi magyarázatok merülnek fel Brüsszelben, de tudomásunk szerint még ezek összessége sem ad teljesen megnyugtató magyarázatot a kialakult helyzetre (a magyar hatóságok magatartására):
  • Bár a 7 évre szóló keretösszeg egyharmadát (közel 3000 milliárd forintot) már kifizették Magyarországon a hatóságok a nyerteseknek, de ennek a nagy része előlegekből jön össze (pl. 100%-os támogatói előleg állami projektekre), azaz nincsenek mögöttük teljesítés alapú számlák, amit ki lehetne küldeni Brüsszelbe, hogy fizessék ki.
  • Amint ebben a brüsszeli adatbázisban látható: a Magyarországon nyertes projektgazdák a közel 3000 milliárd forintnyi kifizetéssel szemben mindössze 2,15 milliárd eurónyi (kb. 665 milliárd forintnyi) költségdeklarációt, kvázi számlát, nyújtottak be a magyar hatóságok felé. Ez a 2,15 milliárd euró egyébként a 7 éves teljes fejlesztési keretnek (29,6 milliárd euró) a 7,2%-át teszi ki, ami nagyjából átlagos teljesítménynek mondható a tagállamok között (ld. alább).
  • Ebben a másik, naponta frissülő, adatbázisban az látszik, hogy a 2,15 milliárd eurónyi, Magyarországon felhalmozódott költségnyilatkozatból eddig mindössze 0,916 milliárd eurónyit fizetett ki az Európai Bizottság időközi kifizetésként (számla alapján), azaz kevesebb, mint a felét, mert tudomásunk szerint nem jönnek a kifizetési igények Budapestről.
  • Ez annak ellenére történik, hogy a magyar hatóságok július végéig azt jelezték Brüsszelnek: idén összesen 2,4 milliárd eurónyi kifizetési igénnyel fognak fellépni (ERFA, ESZA, KA és YEI együtt), de év eleje óta csak 170 millió eurónyi időközi kifizetést teljesített a Bizottság a benyújtott igények alapján.
  • Az óvatos magyar hozzáállást persze magyarázhatja az is, hogy új, szigorúbb szabályok vannak már a 2014-2020-as uniós ciklusban, így a kiküldött számlák tartalmára (azok kifogástalan minőségére) nagyobb hangsúlyt helyeznek a magyar hatóságok. Évente kell ugyanis pénzügyi elszámolást végrehajtani Brüsszellel, ami azt jelenti, hogy ha a június 30-ig kiküldött fejlesztési számlákban hibát talál a Bizottság, akkor nettó korrekciót alkalmazhat, ami forrásvesztést okoz az országnak, de nincs még rá kipróbált gyakorlat az EU-ban, hogy mindez pontosan hogyan zajlik. Az óvatosságot ez tehát indokolja, de július elseje óta már új pénzügyi év zajlik, azaz már elég sok idő eltelt és július 31-ig jelezték a 2,4 milliárd eurós idei forráslehívási tervet a Bizottság felé a magyar hatóságok.

Nem egyszerű a helyzet


A fentiek szerint tehát lehet okokat felsorolni a lassú magyarországi számlakiküldés mögött (lassú otthoni projektmegvalósítás, a 3000 milliárdos hatósági kifizetés mellett csak 665 milliárd forintnyi költségdeklaráció, azaz viszonylag korlátozott merítési alap a Brüsszelbe kiküldhető számlamennyiségre, éves pénzügyi elszámolásból fakadó óvatosság), de tudomásunk szerint ezek együttesen sem magyarázzák meg teljesen a brüsszeli szakértőknek az óvatos magyar stratégiát, aminek viszont az államháztartás igencsak megérzi a következményét.

Amíg ugyanis nem jön az átutalás Brüsszelből, addig a magyar államháztartás "nyakán ragad" a nyerteseknek kiutalt pénzek megfinanszírozása. Ez azt jelenti, hogy vagy az állam likvid pénzügyi tartalékait kell felélni (a magasan álló KESZ-egyenleg leapasztása már elindult a nyáron), vagy átmenetileg adósságelemeket kell kibocsátani. Utóbbinak viszont kamatterhei vannak, de emellett az is probléma, hogy egy minapi adatrevízió miatt nagyon figyelnie kell a magyar adósságkezelőnek az év végi adósságállományra. Ha ugyanis nincs kellő mértékű adósságráta csökkenés idén év végére tavalyhoz képest, akkor az egy fontos uniós adósságszabály megsértését is eredményezheti, annak retorziójával együtt.

Ahhoz, hogy év végére le tudja szorítani az adósságkezelő a piacon kint lévő adósságállományt, égető szüksége lenne a Brüsszel felőli átutalásokra. Ahhoz, hogy a kialakult likviditási feszültség ne nőjön tovább (ha már Brüsszelből nem jönnek a pénzek), az kellene, hogy a magyar hatóságok elkezdjék visszafogni, leállítani a nyertesek felé történő pályázati kifizetéseket.
Utóbbi viszont veszélybe sodorná a sokhavi bónuszok elérhetőségét az államigazgatási dolgozók számára, amiért hónapokig megfeszített munkát végeztek. Egyszerre tehát többféle célnak is meg kellene felelni. A feszültséget mindenképpen oldaná, ha jönnének az átutalások Brüsszel felől, azaz kiküldenék a hatóságok a birtokukban lévő számlákat kifizetés céljából.

Hogyan áll Magyarország?


Amint fentebb már utaltunk rá, a 7 évre szóló keret (29,6 milliárd euró) nyertes projektekkel való lekötésében (67%) első helyen áll Magyarország az EU-tagállamok között, és amint a Bizottság oldalán elérhető adatbázisban is látszik: a második helyen a belgák, majd a britek, portugálok és finnek állnak. Ha viszont a sárga csíkot figyeljük (mennyi a 7 évre szóló keret költségnyilatkozatokkal való lekötése a tagállami hatóságok felé), akkor a 7,2%-os rátájával Magyarország nem lóg ki felfelé a mezőnyből, vannak nálunk jobban teljesítők (pl. portugálok, észtek, németek, litvánok).

Miért nem kéri Magyarország a neki járó EU-pénzt? - Brüsszelben is csodálkoznak


Alig jön a pénz Brüsszelből


Ha viszont nem azt nézzük, hogy a magyar hatóságok felé mennyi költségnyilatkozatot nyújtottak be a nyertes projektek gazdái, hanem azt, hogy a 7 évre szóló EU-s keretből mekkora összeget fizetett ki a Bizottság a tagállam felé és ez hogyan haladt előre a 2014-2020-as ciklusban, akkor az alábbi grafikont kapjuk. Fontos tudni, hogy a Bizottság által fizethető kétféle előleget szigorú szabályok kötik, így a tagállamok közötti teljesítménybeli különbségek kizárólag az időközi kifizetések előrehaladásából adódnak (mennyi számlát küldtek ki az egyes tagállamok Brüsszelbe és ebből mennyit fizetett ki Brüsszel).

Amint látható: a tagállamok átlagában a Bizottság mostanra már a 7 éves keretösszegük 13%-át kiutalta, de Magyarországnak csak 9%-ot és az eltérés a fentebb már körbejárt témából, a kevés kiküldött számlából adódik. Egyébként Magyarországnak a 7 évre szóló keret mindössze 3,7%-át (a fent is jelzett 0,916 milliárd eurót) fizette ki a Bizottság időközi kifizetésként, míg az EU-átlag 8%.

Miért nem kéri Magyarország a neki járó EU-pénzt? - Brüsszelben is csodálkoznak
Klikk a képre!


A különböző fejlesztési alapokat tekintve egyébként az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF az alábbi ábrán) és az Ifjúsági Garancia (YEI) tekintetében áll Magyarország az EU-átlagnál, a Kohéziós Alapnál (KF) és az Európai Szociális Alapnál (ESF) lényeges a lemaradás.

Miért nem kéri Magyarország a neki járó EU-pénzt? - Brüsszelben is csodálkoznak
Klikk a képre!


Rosszak az előjelek


Amint írtuk: Brüsszel a 7 évre szóló keretnek mostanáig átlagosan 8%-át tudta kifizetni időközi kifizetésként a tagállamok felé, noha a 2014-2020-as ciklusnak már a felén is túl vagyunk. Ez a forráslehívási tempó lassabb, mint a 2007-2013-as ciklusbeli tény, azaz nemcsak Magyarországon lassú a projektek megvalósítása, hanem EU-szerte küzdenek ezzel. Ebben persze szerepe van annak is, hogy a mostani ciklus jogszabályi kereteit nagyon későn fogadták el, így nehéz volt a ciklus gyors elindítása.

Ezzel együtt azonban ez az állapot, az eddigi lassú tempó nagyon kellemetlen éppen akkor, amikor a leginkább lobbizni kellene a 2020 utáni EU-költségvetési tárgyalásoknál, hogy minél nagyobb arányban és összegben maradjanak meg a strukturális és kohéziós támogatások.

Részben emiatt, részben az egyéb fejlesztési célok fontossága miatt az érzékelhető Brüsszelben, hogy
reális veszély ezen támogatások nominális csökkenése a 2020 utáni EU-kasszában, ez pedig Magyarország számára is húsbavágó és kedvezőtlen fejlemény lehet.
Emellett úgy tudjuk egyébként: továbbra is benne van a levegőben, hogy Magyarország végülis forrásokat veszít a 2007-2013-as ciklusra vonatkozóan,
mert sok még a problémás vizsgált ügy (két nagy ügy közül az egyik a 4-es metró, és sok kisebb összegű projektet vizsgál az OLAF). Ezek miatt akár még az is elképzelhető, hogy a Bizottság által már kifizetett 94%-nyi forrásból is visszafizettetnek Magyarországgal pénzt (indokolt esetben akár lezárt ügyek is újranyílhatnak, így az Operatív Programok zárása nagyon sokáig is elhúzódhat).

A jelek szerint tehát nemcsak az az egyetlen kérdés, hogy mikor fogja majd a Bizottság a 94% feletti forrásokat kifizetni 100%-ig, hanem az is, hogy ez az arányszám felfelé, vagy lefelé változik. (A magyar hatóságok a 7 évre szóló keretösszeg 108%-ára képeztek fejlesztési számlákat, így elvileg bőven lenne tartalék a problémásnak ítélt számlák helyett, hogy a 100%-ot el tudja hozni az ország Brüsszelből. Mégsem lehet ezt most még biztosra venni.)

Nyomást gyakorol Brüsszel?


Úgy tudjuk egyébként, hogy a 2014-2020-as ciklus kapcsán még csak a ciklus elindításával összefüggő intézményrendszeri auditok futottak le, egyedi projektekkel, illetve Operatív Programokkal kapcsolatos auditok még nem fejeződtek be. Tudomásunk szerint több ügyben folyamatban vannak vizsgálatok, így nem tudni, hogy megállapít-e majd a Bizottság szabálytalanságokat (egyelőre tehát nincsenek még auditmegállapítások).

A Bizottság szakértői egyébként is szigorúan, a szabályok mentén vizsgálják a ciklus EU-pénzeinek felhasználását, így az Európai Parlament májusi határozata a Magyarországgal kapcsolatos 7-es cikkely eljárás előszobájának elindításáról (amelyben többek között felkérték a Bizottságot az EU-pénzek felhasználásával kapcsolatos szigorú ellenőrzésekre) tudomásunk szerint önmagában nem hoz még nagyobb szigort ezen a területen.
Inkább a kötelezettségszegési eljárások terén lehet az EP-határozatnak hatása a gyakorlatban, azaz bizonyos ügyekben elképzelhető, hogy a Bizottság keményebben lép fel Magyarországgal szemben.


A Portfolio múlt heti konferenciáján Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese arra figyelmeztetett, hogy Brüsszel a kötelezettségszegési eljárásokon keresztül várhatóan megpróbál hatást gyakorolni a magyarországi választásokra. Ezt azonban cáfolta a Bizottság magyar képviselete azzal, hogy bemutatta: az EU-átlag alatti a folyamatban lévő eljárások száma. Egy múlt pénteki budapesti rendezvényen egyébként ezt kiegészítve Zupkó Gábor, a magyarországi bizottsági képviselet vezetője azt hangsúlyozta, hogy a Bizottság a mindenkori jogszabályi keretek mentén jár el és semmiféle politikai befolyásolásra nincs lehetősége.

Úgy tudjuk egyébként, hogy a Bizottság magyarországi pénzfelhasználási audittal foglalkozó részlegén nem történt létszámbővítés és az EU Csalás Elleni Hivatalában (OLAF) sem "szálltak rá" Magyarországra. Hozzá kell azonban tenni, hogy utóbbi intézményben viszonylag nagy létszámú stáb dolgozik a magyar ügyeken, de kisebb, mint például az olaszországi ügyeken.

Mi várhat Magyarországra 2020 után?


Amint fentebb már írtuk, a 2020 utáni keretköltségvetésben reális a veszély arra, hogy a strukturális és kohéziós támogatások (leegyszerűsítve a kohéziós források) akár nominálisan is csökkennek. Ez mindenképpen rossz lenne Magyarországnak is, de további irányok is kirajzolódnak a brüsszeli fejlemények alapján (részben a Lewis Dijkstra, a Bizottság regionális politikai főigazgatóságának egyik vezető szakértője által tartott előadás, részben egyéb információk alapján):
  • A leszakadó régiók és a határmenti együttműködések és támogatása mindenképpen fókuszban lesz (utóbbi is lényeges Magyarországnak, mert földrajzi elhelyezkedése miatt területének jelentős részén tudna élni a határmenti együttműködésekre szolgáló támogatásokkal). Ezek mellett szintén fókusz lesz az ipari átalakuláson átmenő régiók, vidéki területek, leginkább kieső területek, magas munkanélküliségű régiók, és leromlott városi régiók támogatása.
  • Intenzív gondolkodás tárgyát képezi, hogy mivel az átlagos fejlettségi szintű régióknál is fellépett "a közepes fejlettség csapdája" jelenség (ld. tegnapi bizottsági közlemény), ezért a Kohéziós Alap forrásait is minden régióban fel lehessen használni (ne csak az EU-átlag 90%-a alatti egy főre jutó GDP-vel rendelkező régióiban).
  • A Bizottság egyébkéntnemcsak az egy főre jutó GDP-alapú fejlettségi szint alapján gondolkodik a forráselosztásban, hanem egyéb mutatókat is bevonna a jogosultsági kritériumokba (az erőteljesebb szociális dimenzió megjelenítése érdekében).
  • A támogatott beruházások fókuszában a szociális bevonás, a foglalkoztatás és a képességek javítása, az innováció, a klímavédelem, az energia és környezetvédelem lesz.
  • A kkv-knak szóló vissza nem térítendő támogatásokról a 2007-2013-as ciklus ex-post értékelése, illetve a jövőt feszegető bizottsági vitaindító anyag összességében kedvezően beszélt, így van rá kilátás, hogy az ennek a körnek szóló támogatások 2020 után is megmaradnak, ami a magyar kkv-knak is lényeges lenne.
  • A visszatérítendő források (hitel, garancia, kockázati tőke) jelentősége várhatóan tovább nő és ezek lehívásának könnyítésére és gyorsítására a Bizottság gondolkodik egy egységes szabályrendszer megalkotásában (nem a különféle források egybe vonásáról lenne szó, noha azt is megemlítette a vitaindító anyag).
  • Mivel a 2014-2020-as ciklus forráslehívása is döcögősen indult, így a pénzügyi eszközök egységes szabályrendszere mellett egyszerűsített költség elszámolási szabályokban is gondolkodik a Bizottság. Utóbbi azt jelentené, hogy a tagállamok előre deklarálhatnák egy jól megindokolt módszertan alapján, hogy bizonyos projektek konkrét elemei mennyibe kerülnek és így a beszerzésről, illetve a projekt végrehajtásáról szóló számlák nélkül is fizetne a Bizottság a tagállam felé (a tagállam által összerakott módszertant azonban vizsgálhatná, és kifogásolhatná is a Bizottság).
  • Az új Európai Ügyészség hatálya alá tartozás szintén elősegítené, hogy egyszerűbb szabályok mellett gyorsan tudják felhasználni a tagállamok a támogatásokat, de akik kimaradnak az EPPO alól, azokra a régebbi, szigorúbb szabályok vonatkoznának (ezt domborította ki a minap az igazságügyi biztos). Mivel az EPPO hatálya alá tartozó országban az új intézmény illetékese indíthat feljelentést és végezhet nyomozást is, azaz kiveszi az adott tagállam "kezéből" ezeket a feladatokat, ez az egyik fő indok arra, hogy például Magyarország egyelőre nem csatlakozik az EPPO hatálya alá az egyszerűbb pénzfelhasználási szabályok ígérete mellett sem.
  • A tagállamok által fizetendő magasabb nemzeti önrész is várható egyes Operatív Programoknál (most a 7 év átlagában a magyar esetben az EU fizeti a keretek közel 85%-át, a magyar állam pedig a fennmaradó 15%-ot).
  • A mostani ciklusban bevezetett n+3-as szabályról várhatóan visszatér a Bizottság az n+2-es szabályra (az adott évre allokált forrást még további 2 évig lehet lehívni Brüsszelből), hogy ezzel is a 7 évre szóló országkeretek gyorsabb lehívására ösztönözze a tagállamokat, illetve előre nem allokált források aránya várhatóan emelkedni fog, hogy a ciklus végrehajtása során, menetközben felmerülő igényekre és kihívásokra gyorsabban lehessen reagálni.
  • A kohéziós források kifizetésének feltételekhez kötése (pl. jogállamisági feltétellel) is gondolkodás tárgyát képezi, láthatóan nincs egységes álláspont egyelőre az uniós biztosok között sem (a költségvetési biztos hajlana rá, de a regionális politikai biztos és Jean-Claude Juncker bizottsági elnök inkább ellenezné).

Azt egyébként, hogy a Bizottság adatai szerint a 2015-2017-es időszak átlagában mekkora volt a tagállamokban az állami beruházások EU-forrásból finanszírozott aránya, az alábbi ábra mutatja a tegnap közzétett 7. Kohéziós Jelentésből. Amint látható: Magyarország a rangsor első harmadában áll az 55%-os rátájával, azaz (a 2007-2013-as ciklus 57%-os eredményéhez hasonlóan) továbbra is intenzíven rá volt szorulva az állam az EU-pénzekre, vagy legalábbis az egyébként is tervezett beruházásokat ilyen források jelentős felhasználásával finanszírozta.

Miért nem kéri Magyarország a neki járó EU-pénzt? - Brüsszelben is csodálkoznak


Címlapkép forrása: Shutterstock

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...

Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír



hirdetés
 
 
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium