Kollektív kudarc, ami a devizahitelekkel történt Magyarországon - mondta Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank korábbi vezérigazgatója a Karvalits Ferenccel, a CIB Bank korábbi vezérével folytatott beszélgetésben. Megszokottnak nevezte ugyanakkor, hogy a kapitalizmusban előfordulnak a fellendüléssel és visszaeséssel járó ciklusok. A fék a rendszerben a lélektan, vagyis a félelem akadályozhatja meg, hogy a bankárok elkövessék ismét azokat a hibákat, amelyek a negatív következményekhez vezettek - mondta Felcsuti. Ez például Magyarországon azt jelenti, hogy nem lehet hitelesen frankhitellel előállnia egy banknak a jövőben. Ugyanakkor a devizahitelezés nem teljes ostobaság, főleg ami az euróhiteleket illeti - vélte a bankszövetség korábbi elnöke. A gazdaságpolitikának nem javasolnám, hogy alapvetően a fogyasztás felpörgetésére bazírozzon - fogalmazott meg egy fontos üzenetet.
Karvalits szerint nemzetközi összehasonlításban a magyar helyzet sajátossága az, hogy a hitel/betét arány agresszívan nőtt, más országokhoz képest a megtakarítások növekedése kevésbé támogatta a hitelezés növekedését. A költségvetés kiszorító hatása ellenére a bankok mégis felvállaltak egy olyan mérlegszerkezetet, amely külföldi és rövid forrásból devizakitettséget finanszírozott, feltételezve eközben, hogy az anyabankok mindig ott állnak mögöttünk, a swap piacok pedig folyamatosan működnek - említette Karvalits. A hiba kettős: a makroprudenciális eszközök nem enyhítették a bankok mérlegfeszültségeit, másrészt az árazás szabályozásával nem sikerült mérsékelni a devizahitelezésből fakadó kockázatokat: míg máshol a deviza-alapkamat csökkenése átárazódott a devizahitelekbe, nálunk ez nem történt meg. Karvalits szerint nem volt olyan kockázatelemző, amely ilyen szélsőséges árfolyamingadozással számolt volna.
Karvalits Ferenc (középen) és Felcsuti Péter (jobbra) beszélgettek a devizahitelezésről.
A felügyeleti feladatok MNB és PSZÁF közötti megosztása biztosan nem segítette, hogy a kockázatokat helyesen kezeljék - mondta Felcsuti. Szerinte az a hit is erős volt, miszerint a liberális államnak nem feladata, hogy beavatkozzon. Az "új világra" a szabályozói hatáskörök jobb elosztása és a bankok óvatosabb kockázatkezelése egyaránt jellemzőbb. Felcsuti szerint illúzió elvárni a bankoktól azt, hogy képesek önszabályozásra, és hogy felismerjék a hosszú távú érdekeiket. A menedzsment ösztönzői döntően rövid távúak, a bankok szisztematikusan alulbecsülik a saját egyéni kockázataikat, a rendszerszintű kockázatokat pedig definíciószerűen nem is tudhatják. Karvalits úgy vélte, transzparens, versenyző, fair árazást folytató piacok biztosítása a hatóságok feladata. Nem az, hogy az állam "adó formájában elvegyen", majd más úton visszaadja a bankok számára, vagy hogy a szerződések bizonytalanságát okozza. Amíg egy bank 20% feletti NPL-aránnyal működik, nem várhatjuk, hogy a normál üzleti aktivitása újraindul.
Nézeteltérés feszül a magyarországi leánybankok és anyabankjaik között - mondta Felcsuti. A leánybankok a bevételtömeg növelését, a korlátok lazítását szeretnék elérni, miközben erre az anyabankok a saját korlátjaik miatt sem igazán hajlandók. Magyarország a tőke- és kockázatallokáció tekintetében a sor végén áll. Gazdaságpolitikai fordulatot nem látok, nem vagyok optimista, lassú kilábalást várok - mondta Felcsuti. A jegybanki hitelprogrammal kapcsolatban úgy fogalmazott, erre szerinte azt szokták mondani, "nem lesz ettől senkinek gyereke". Még gazdaságpolitikai fordulat esetén is csak több éves kilábalásra van kilátás - vélte.
Még mindig folytatódhat a deleveraging - mondta Karvalits. Az állam célja, hogy a forint alapú finanszírozás felé mozduljon el, ami helyes irány, a sebessége azonban nagy kérdés. A bankrendszer a forrásokért folytatott versenyben az állami aktivitás miatt is hátrányba szorulhat. A "legdrámaibb folyamatnak" az MNB korábbi alelnöke a rendkívül alacsony beruházási aktivitást nevezte, amely a meglévő kapacitások újratermelésére is alig elegendő.
