Magyarország, 1948: öt bank maradhat

Egyszintű bankrendszer, néhány intézménnyel

A Rákosi-rendszer elején létrejött új bankrendszer a központi tervgazdasághoz illeszkedett, azonban a lakossági pénzügyi szolgáltatások színvonala elmaradt a háború előtti időszaktól, és nem működött valódi értékpapír- vagy tőkepiac a szocializmusban Magyarországon. Az egyes bankok állami monopolhelyzetben működtek, ami kizárta a versenyt és a piaci alapú fejlődést.

Fontos szerepet játszott a szakmai tudás megőrzésében és a szocialista tervgazdaság igényeinek a kielégítésében a jegybanki szakembergárda, valamint az, hogy bizonyos speciális feladatokra önálló intézményeket hoztak létre. 1950-ben megalakult a Magyar Külkereskedelmi Bank, amely a külkereskedelem finanszírozására szakosodott. Létrehozását részben az indokolta, hogy a hidegháborús légkörben – különösen az Egyesült Államokban és Svájcban – zárolták („arrestálták”) a magyar követeléseket. Egy új, jogilag kevésbé támadható intézményen keresztül lehetett lebonyolítani a kényes nemzetközi pénzügyi műveleteket, kijátszva az embargókat és biztosítva az exportbevételek védelmét.

Az 1948 utáni rendszerben a központosított jegybank mellett csak néhány speciális feladatú pénzintézet működhetett Várhegyi Éva Bankvilág Magyarországon című könyve szerint:

1. az Országos Takarékpénztár (OTP) a lakossági megtakarításokat kezelte,
2. a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) a külkereskedelmet finanszírozta,
3. az Állami Fejlesztési Bank az állami beruházásokat támogatta,
4. az Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) a külfölddel kapcsolatos pénzmozgásokat bonyolította,
5. a Pénzintézeti Központ pedig hatósági funkciókat is ellátott.

A rendszer tehát erősen centralizált volt, de a gyakorlatban mégis szükségessé vált bizonyos specializált intézmények fenntartása a gazdasági és külkereskedelmi kihívások kezelésére.

Ez most nem 1948

Ha valakinek a fentiekről mai elképzelések jutnak eszébe, az talán nem csak a véletlen műve, a méltányosság kedvéért érdemes azonban megemlíteni, hogy

• Nagy Márton nem kívánja felszámolni a kétszintű bankrendszert, épp ellenkezőleg: érvei alapján a működését szeretné tovább javítani,
• a nemzetgazdasági miniszter nem öt bankról, hanem öt nagybankról beszél, tehát nem arról szól az elképzelése, hogy ellehetetlenítené a kormány a piacon maradást vagy a piacra lépést bárki számára, ahogy a szocializmus első időszakában történt (1957 után fokozatosan már megjelenhettek vidéken a takarékszövetkezetek),
• a miniszternek nem ideológiai, hanem elsősorban mérethatékonysági, vagyis közgazdasági érvei vannak a maitól eltérő piacszerkezet mellett, amihez nem államosítások és intézménybezárások, hanem összeolvadások vezethetnek el, még ha ezeket – nem éppen piacbarát módon – ösztönözheti is az állam a mai kormányzati felfogás szerint.

Az "öt nagybankos" elképzelést podcast adásunkban elemeztük:

KÖVESS MINKET

Miközben hatékonyságról beszél, hatékonyságot ront az állam

Svéd és osztrák példák alapján Magyarországhoz hasonló népességszámmal rendelkező országokban a magyarnál jóval kevesebb számú nagybank működik. A mérethatékonyság legitim szakmai érv, hiszen tőke-, technológia- és költségigényes üzem egy bank, a magasabb fix költségek mellett a nagyobb méret nagyobb bevétellel és jellemzően magasabb költséghatékonysággal jár együtt. A nagyobb méret elérésének szokásos módját jelentik a felvásárlások, összeolvadások, amelyekkel a nemzetgazdasági miniszter „öt nagybankos” célja elérhető lenne. Ugyanakkor a Nagy Márton által az öt kívánatosból hétfőn megjelölt négy nagybankon,

az OTP-n, az MBH-n, a K&H-n és az UniCrediten

kívül is szép számmal találunk erős profitabilitással, mérethatékonyan, ráadásul árazási versenyben (lásd pl. a lakossági hiteleket) működő hitelintézeteket Magyarországon. Nem jelenthető ki, hogy minél nagyobb egy bank, annál olcsóbban nyújtaná szolgáltatásait - sőt, a nagyobb mérettel gyakran együtt járó nagyobb fiókhálózat olyan piaci erőfölényt tehet lehetővé, különösen vidéken, ami csökkentheti az árversenyt.

Ha időnként elő is áll az alacsony hatékonyság problémája egyes bankoknál (az utóbbi évek magasabb kamatkörnyezetében ez nem volt jellemző), azt jellemzően nem a kis méret vagy a túl sok versenytárs, hanem

az Európa-rekord adóterhelés és állami beavatkozás

okozza Magyarországon. Ez torzulást okoz mind az intézményi hatékonyság (lásd bankadó, extraprofitadó, kamatstop, díjstop), mind a szolgáltatások árazási hatékonysága (lásd tranzakciós illeték) terén.

Amikor tehát a működési és piaci hatékonyságot kéri számon a bankrendszeren az állam, érdemes előbb utánanéznie annak, ő maga mit tesz meg ezért, vagy még inkább: mi mindennel rontja azt.

Alábbi cikkeinkben írtunk még minderről bővebben:

Címlapkép forrása: Wikipedia Commons