Fürdővízzel a gyereket is? - Államosítaná Magyar Péter kormánya a végrehajtást, de mit szólnak a piaci szereplők?

A magyar végrehajtási rendszer dióhéjban

Magyarországon a bírósági végrehajtás rendszere a kilencvenes évek közepéig a bíróságok szervezrendszeren belül, állami alkalmazásban álló végrehajtókon keresztül működött. Az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) létrehozta az önálló bírósági végrehajtói rendszert, amelyben a végrehajtók üzleti alapon, önálló irodával működő, jogszabályban meghatározott díjazással, közfeladatot ellátó személyként működnek. Bár nem klasszikus állami tisztviselők, közhatalmi feladatot látnak el, működésük pedig szigorú törvényi keretekhez, állami kinevezéshez és felügyelethez kötött, utóbbit 2021 óta a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) végzi. Nem minden végrehajtási tevékenység tartozik az önálló bírósági végrehajtókhoz: az adótartozásokat például a NAV saját maga hajtja be.  A legutóbbi, 2023-ra elérhető összesítés szerint a Magyarországon működő

több mint 200 végrehajtói iroda 30 milliárd feletti bevétellel, 10 milliárd forinthoz közelítő nyereséggel és átlagosan 30-35 milliós osztalékkal működött.

A végrehajtók területi monopóliumot élveznek: kinevezésük egy konkrét helyi bíróság (járásbíróság, Budapesten kerületi bíróság) illetékességi területére szól. A kinevezési jogkör 2021 októberéig az igazságügyi minisztériumé volt, azonban a praxisok szívességi és kölcsönösségi alapon történő kiosztására rávilágító Völner-Schadl korrupciós botrány óta ez a jogkör részben átkerült az SZTFH-hoz: 2021 óta a miniszter és a felügyeleti elnök együttes jóváhagyása szükséges. Előfordul, hogy egy bíróság területére több végrehajtó is kinevezést kap, de ilyenkor sincs szabad végrehajtó-választási joguk a végrehajtást kérő hitelezőknek: a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) elektronikus ügyelosztási rendszere osztja szét az ügyeket.

A végrehajtói tevékenység kulcsa a közhatalom gyakorlása, vagyis az állami kényszer alkalmazása. Míg maguk a hitelezők vagy végrehajtást kérők (legyenek azok közműcégek, bankok, társasházak vagy magánszemélyek) csak kérni, felszólítani, egyezkedni vagy éppen követelést engedményezni tudnak (pl. eladják egy követeléskezelőnek), a végrehajtók jogilag is kikényszeríthetik a jogosan követelt tartozás fizetését a bankszámla inkasszójával (azonnali beszedés), munkabértiltással, különböző állami nyilvántartásokhoz való hozzáféréssel, az ingóságok lefoglalásával és árverezésével, szükséges esetén kényszerintézkedésekkel. A tipikusabb végrehajtási eljárások alapvetően háromféle módon indulnak: 1. végrehajtási záradékkal ellátott közokirat alapján (a közokiratba foglalt kötelezettségvállalás közvetlenül végrehajtható, lásd a jelzáloghiteleket); 2. jogerős fizetési meghagyás alapján (amikor a kézbesítés utáni naptól számított 15 naptári napon belül az adós nem él ellentmondással a közjegyzőnél); 3. végrehajtható bírósági határozat (jogerős ítélet) alapján.

Mennyi pénzre tehetik rá a kezüket?
A Vht. szerint a bankszámlákon lévő, a természetes személyt megillető összegből a 200 ezer forint feletti összeg korlátlanul végrehajtás alá vonható, az ez alatti összegből pedig a minimálbér nettó összegének 60%-a és a 200 ezer forint közötti rész 50%-a (hatósági inkasszó). Emellett az adós nettó jövedelméből általában legfeljebb 33%-ot, kivételesen legfeljebb 50%-ot levonhat a végrehajtó (letiltás). Utóbbira példa a tartásdíj, illetve ha több levonás is van egyszerre. Korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabér 200 ezer forint feletti része, viszont mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely nem haladja meg a minimálbér nettó összegének 60%-át (a gyermektartásdíjt kivéve), de ilyen például az anyasági támogatás, a rokkantsági járadék vagy a fogyatékossági támogatás is.

A Portfolio által megkérdezett szakértők szerint a hazai végrehajtási rendszer ezer sebből vérzik, ugyanakkor a hitelezői oldal szerint a hazai végrehajtási rendszer pozitívuma, hogy

adminisztrációs szempontból gyorsabb és hatékonyabb az állami rendszereknél, és erőteljesen érdekeltté teszi végrehajtókat a hitelezők követelésének a behajtásában.

Ennek keretrendszere azonban az adósok oldaláról erősen problémás, ahogy erre a bajba került adósokat képviselő Utcajogász Egyesület is rávilágított az elmúlt hetekben. A szervezet éles kritikája szerint a jelenlegi szabályozás

• még mindig nem biztosítja az önálló bírósági végrehajtók szakmai alapokon nyugvó, politikai és gazdasági érdekektől mentes kinevezését,
• nem biztosítja a bírósági végrehajtók korrupciótól mentes, integráns működését és annak törvényes felügyeletét,
• az árverési feltételek részletes szabályozásának hiányában akár pár százezres követelés esetén lehetőséget adnak ingatlanok árverésére, családok otthonainak elvesztésére,
• pontos eljárási határidők hiányában lehetőséget teremtenek a végrehajtási cselekmények önkényes ütemezésére,
• költségszámítási szabályai átláthatatlanná teszik, hogy a bírósági végrehajtó milyen díjakat és költségeket számít fel magának.

Alábbi két táblázatunkban négy különböző esetet mutatunk be arra vonatkozóan, milyen végrehajtási költségekkel kell számolniuk az adósoknak egy év alatt 100 ezer, illetve 10 millió forintos tőketartozás mellett, 20%-os késedelmi kamat figyelembevételével, egyedüli adósként, illetve adóstárs megléte esetén. Mint látható, kisebb tartozás esetén a késedelem és a végrehajtás akár meg is duplázhatja az adós tartozását,... 

... nagyobb tartozásnál pedig a harmadával növelheti a terhet:

Vélemények a nonprofittá tételről

Kerese Virág, az Utcajogász Egyesület jogász önkéntese a Portfolio-nak nyilatkozva azt mondta, a végrehajtói rendszer mára teljesen elvesztette az amúgy sem magas közbizalmat a korrupciós botrányok miatt. A rendszer nonprofittá tétele jó irány lehet, de

ezen túlmutató konkrét elvek és irányok nélkül önmagában nem oldja meg a jelenlegi problémákat.

Ők azt szeretnék, hogy a bírósági végrehajtók kinevezése szakmai alapon történjen, politikai és gazdasági érdekektől mentesen.

Bógyi Attila, az OTP Jelzálogbank vezető jogtanácsosa kiemelte, hogy egy megfelelően működő végrehajtási rendszer a gazdaság és a banki hitelezés szempontjából is kulcsfontosságú. Egyetértenek azzal, hogy a jelenlegi rendszer több ponton is átalakításra szorul, így például a költségek csökkentése és az önkéntes teljesítés ösztönzése valamennyi szereplő érdeke lenne. De figyelni kell arra, hogy

a fürdővízzel együtt nehogy a gyereket is kiöntsük.

A jogérvényesítési rendszer esetében a stabilitás nagy érték. Ha az ezzel kapcsolatos bizalom megbomlik, akkor az nemcsak a gazdasági működés biztonságát gyengítheti, hanem szélesebb körben is kedvezőtlen hatásokat idézhet elő: ronthatja a befektetői bizalmat, csökkentheti a hitelekhez való hozzáférés lehetőségeit és összességében lassíthatja a gazdasági növekedést.

Lencsés Tamás, az EOS Faktor ügyvezető igazgatója elmondta: több mint 10 európai országban működik nem bírósághoz kötött, független, de államig szabályzott végrehajtói rendszer, olyan azonban, hogy a végrehajtó irodák magánkézben vannak és egyszerre nonprofit módon működnek, nem létezik máshol sem. A nonprofit működést nehéz szabályozni, hiszen az infrastruktúra és a bérek fenntartása mind a végrehajtó iroda kockázata, amit nem érdemes az állam oldalára átemelni. Felhívta a figyelmet: régen, amikor a bíróságokhoz voltak rendelve a végrehajtók, és közalkalmazottak végezték a munkát, a rendszer hatékonysága sokkal rosszabb volt a bürokrácia miatt. Akkoriban mintegy 12 hónap volt egy eljárás átfutási ideje a fizetési meghagyás kibocsátásától a végrehajtás elindításáig, ez a mostani rendszerben mára 4 hónapra csökkent. Amennyiben a bíróságok alá (például az Országos Bírói Hivatal) rendelik a végrehajtásokat, az becslése szerint az ügyek elhúzódása mellett

további akár féléves késlekedéssel járna az eljárásokban az átállás időszükséglete miatt.

Vélemények a végrehajtói díjak és jutalékok csökkentéséről

Kerese Virág szerint a végrehajtók költségtérítése ma nem átlátható, és ez azt eredményezi, hogy az adósok nem tudják előre felmérni, mennyivel fog emelkedni a behajtani kívánt összeg. Ma még egészen alacsony összegű tőketartozásnál is nagyon magas végrehajtási költségek keletkeznek. Szerinte mindenképp átláthatóbbá, egyszerűbbé és mértékét tekintve is adósbarátabbá kellene tenni a struktúrát.

Bógyi Attila úgy látja, abban nagy a konszenzus, hogy a mostani munkadíj- és jutalékstruktúra sok szempontból túlzó. Javasolt olyan szabályozási környezetet kialakítani, ami a leginkább támogatja az adós fizetőképességének együttműködésen alapuló helyreállítását.  Mint mondta, sok esetben megvan az adósban a teljesítési hajlandóság, és a végrehajtást kérő pénzügyi intézmények is tennének engedményt, de a nagyon magas végrehajtási költségek megnehezítik a megállapodást.

A fix költségekhez biztos, hogy hozzá kellene nyúlni szerinte is, a teljesítményarányos anyagi ösztönzők megtartásával.

Úgy vélte, célszerű lenne kétirányú ösztönzőt alkalmazni: ez az adóst önkéntes teljesítésre ösztönözné, a végrehajtó jutaléka pedig alacsonyabb lenne, ha konszenzusosan sikerül lezárni az ügyet.

Lencsés Tamás szerint is érdemes átgondolni a díjtételeket, de ez a végrehajtási díjjegyzék átgondolását jelentené, nem a rendszer teljes újragondolását. A fix költségek racionalizálása abszolút szükséges: ha a végrehajtónak van egy fix bevételi tétele, amely folyamatosan érkezik attól függetlenül, hogy elvégzi-e a munkát vagy nem, akkor nem lesz érdekelt a hatékony eljárásban.

Ha ma elindul egy kisebb, 100-200 ezer forintos végrehajtás, akkor az első 50 ezer forint elmegy a fizetési meghagyás és a közjegyzői eljárás díjára, illetve a végrehajtó előlegére

anélkül, hogy tudná a hitelező, egyáltalán megtérül-e valami belőle – hívta fel a figyelmet.

Milyen anomáliák keserítik meg az adósok életét?

Kerese Virág rámutatott: az ingatlanvégrehajtással kapcsolatban az árverés szabályai nagyon elnagyoltak. A törvény szerint már 500 ezer forint tartozás fölött meg lehet állapítani a lakóingatlan becsértékét, márpedig a végrehajtás költségeivel együtt könnyű ekkora tartozást összeszedni, és így az adósok kis tartozás miatt is elveszíthetik a lakhatásukat. Emellett a végrehajtás szabályai nem fokozatosak: lehetőséget ad a jogszabály arra, hogy egyszerre tiltsák le valakinek a munkabérét és inkasszózzák a számláját, ami ahhoz vezet, hogy az adósnak teljesen ellehetetlenül a megélhetése.

A kézbesítés szabályai is nagyon sokszor sérülnek,

az ügyfelek nem kapják meg időben az iratokat, vagy nem tájékoztatják őket a jogorvoslati lehetőségeikről. Bár nem jogszerű, gyakori, hogy a bérbeadó nem engedi bejelenteni az albérletbe a lakcímet. Így simán előfordulhat, hogy egy fizetési meghagyás nem kerül átvételre, amiről könnyű lecsúszni, tehát nagyfokú hanyagság sem kell hozzá az adós részéről.

Milyen anomáliák nehezítik a végrehajtást kérők dolgát?

Bógyi Attila szerint a végrehajtói díjrendelet nem köti minőségi mutatókhoz vagy határidők betartásához a díjat; az akkor is változatlanul jár a végrehajtónak, ha nagyon elhúzódó ügyet visz végig. A végrehajtás kezdeményezése a közjegyzőnél jelenleg nagyon hosszadalmas, bürokratikus, esetenként több hónapos átfutási idejű eljárás. Az adósok számára hátrányos elemként említette azt is, hogy az adatvédelmi hatóság nagyon szigorú azzal kapcsolatban, hogy a követeléskezelők részére milyen kapcsolattartási adatok adhatók át. A leghatékonyabb kapcsolatfelvételi csatornákat (telefon, e-mail) biztosító adatok átadását nem engedi, ezzel gyakorlatilag

a postai levelezésre szorítja a kapcsolatfelvételt,

ami sokszor azzal a következménnyel jár, hogy az adós nem, vagy csak jelentős késéssel szerez tudomást a behajtási folyamatról, emiatt pedig sokkal több költséget kell megfizetnie – mutatott rá a követeléskezelői piac hatékonyságát régóta rontó anomáliára.

Lencsés Tamás arra mutatott rá, hogy a le nem tiltható jövedelmet (mint említettük, a minimálbér 60%-a)

nem arányosították a munkaidővel.

Ha valaki nyolc, vagy csak négy órában dolgozik, ugyanaz az összeg vonatkozik rá. Ez a szürkegazdaságot segítette: sokan két négyórás bejelentett munkahellyel kerülik el a letiltást. Bógyi Attilához hasonlóan rámutatott arra, hogy az adatvédelmi korlátozások sem hagynak sokszor más utat, mint azt, hogy a jogi eljárást, a végrehajtást válassza a követeléskezelő. További hiányosságként említette, hogy a Központi Hitelinformációs Rendszer (KHR) csak a banki termékeket tartalmazza, az egyéb tartozásokat nem. Nincs olyan nyilvántatás, ahonnan a munkáltatók vagy a végrehajtók azonnal látnák, ha az adósnak új munkahelye van. Hiányzik a rendszerből az előzetes vagyonkutatás intézménye, így a hitelező a költségek megelőlegezése előtt nem tudja felmérni az adós valós anyagi helyzetét.

A válaszadók legfontosabb javaslatai, kívánságai

Kerese Virág szerint az Utcajogász Egyesület már régóta szorgalmazza a végrehajtási rendszer és törvény megreformálását, mert a törvény elöregedett, inkonzisztens lett, benne még a jogászoknak is nehéz eligazodni. Szeretnék, hogy az eljárásokban jelenjen meg az adósok érdekképviselete. Ügyfeleik nagy részének mindenképp pozitív dolog lenne, ha egy átmeneti időszakra felfüggesztenék a végrehajtásokat, a 2014-2015-ös devizahiteles törvényekkel érintett adósok esetében az ezzel kapcsolatos törvénymódosítás egyébként már a Parlament asztalán van (problémás jellegéről Pencz János ügyvéd-szakjogász írt nemrég a Portfolio-ra, és a követeléskezelők is súlyos problémákat látnak benne - a szerk.).

Bógyi Attila úgy vélte, a jogalkotónak érdemes megfontolni a Bankszövetség egy korábbi javaslatát: a jelenlegi drága, sok esetben lassú és sok adminisztrációval járó közjegyzői folyamat alternatívájaként ki lehetne alakítani egy a Hitelbiztosítéki Nyilvántartáshoz hasonló elven működő

közhiteles nyilvántartást, és abban rögzíteni a követelés érvényesítéshez szükséges adatokat.

A feltételek fennállása esetén ezen a rendszeren keresztül lehetne kezdeményezni a végrehajtási eljárást is, a fizetési meghagyások esetén már erre is vannak jól működő példák. Az így létrejövő digitálisabb és hatékonyabb hitelezési folyamat az ügyfelek számára egyszerűbbé és hozzáférhetőbbé tenné a hitelfelvételt.  Emellett ismét hangsúlyozta, hogy az adósok érdekében rendezni kellene, hogy minden lehetséges és jogszerűen rendelkezésre álló kapcsolattartási adatot (e-mail, telefon) használhassanak a követeléskezelők a kapcsolatfelvételre.

Lencsés Tamás szerint érdemes lenne bevezetni a szabad végrehajtó-választást. Ez egy nagyon jó piaci kikényszerítő, piactisztító erő lenne, mert a végrehajtók a munkájuk minősége alapján kapnák az ügyeket. Be kellene vezetni az előzetes vagyonkutatás lehetőségét is (egy díj ellenében), hogy a végrehajtás elindítása előtt fel lehessen mérni a behajtás esélyeit. „A le nem tiltható jövedelemnél egy foglalkoztatásarányos, óraszámbeli arányosítást kellene bevezetni, rendezni kell a kapcsolatfelvételi (adatvédelmi) szabályokat a végrehajtást megelőző szakaszban, hogy telefonon és e-mailen is jogszerűen lehessen kommunikálni az adósokkal. Érdemes lenne egy olyan

tartozásnyilvántartó rendszert létrehozni,

ami a KHR-rel ellentétben nemcsak a banki, hanem az egyéb (pl. telekommunikációs) tartozásokat is tartalmazza. A korrupciós árnyék levetése érdekében szigorítani lehet a végrehajtók kiválasztásának a bemeneti feltételeit és erősíteni az ellenőrzésüket, de magát a kiszervezett modellt meg kellene szerinte tartani.

Megszólaltak a végrehajtók is

Megkeresésünkre a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöksége az alábbi válasz változtatás nélküli közzétételét kérte:

"A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar álláspontja szerint a bírósági végrehajtási rendszer esetleges átalakítása kiemelt jelentőségű igazságügyi és jogállami kérdés, amelynek során alapvető szempont a jogbiztonság, a bírósági döntések tényleges érvényesülése, valamint az eljárások kiszámítható és folyamatos működésének fenntartása. 

A Kar álláspontja szerint a végrehajtási rendszer működésének értékelése során valamennyi érintett fél érdekeit szükséges figyelembe venni. A végrehajtási eljárások nem kizárólag pénzügyi intézményeket érintenek: számos esetben magánszemélyek, gyermekük tartásdíjára váró szülők, társasházi közösségek, munkavállalók vagy egyéb jogosultak törvényesen megállapított követeléseinek érvényesítéséről van szó. A jogerős bírósági és hatósági döntések végrehajthatósága a jogállami működés egyik alapvető garanciája, ezért a végrehajtás rendszere nem állhat meg, és működőképességének fenntartása – természetesen szigorú jogszabályi keretek között – közérdek.

A végrehajtási feladatok teljes körű bírósági szervezetrendszerbe integrálása kapcsán fontos szempont, hogy a bíróságok jelenleg is jelentős ügyteher mellett működnek. Egy ilyen volumenű feladatkör átvétele a bírósági szervezet további leterhelődését eredményezheti, amely az eljárások időszerűségére és a jogérvényesítés hatékonyságára is kihatással lehet. Emellett egy esetleges új rendszer kialakítása jelentős költségvetési, infrastruktúrális és humánerőforrás-igénnyel járhat. Ezzel párhuzamosan fontos hangsúlyozni, hogy az elmúlt időszakban a Kar jelenlegi elnöksége és a felügyeleti szervek – így különösen a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága, a Kar hivatali szerve, valamint a bírósági kontrollmechanizmusok – kiemelt figyelmet fordítottak az adósvédelmi szempontok megerősítésére, az empatikus és jogkövető adóskezelési gyakorlat előmozdítására, valamint a közbizalom helyreállítására.

A Kar álláspontja szerint a végrehajtási rendszer kizárólag akkor működhet megfelelően, ha a jogosulti érdekek érvényesítése mellett az adósok emberi és szociális helyzete is megfelelő súllyal jelenik meg az eljárások során.  

A jelenlegi rendszer működését többszintű felügyeleti és ellenőrzési mechanizmusok biztosítják. A végrehajtók tevékenysége felett bírósági jogorvoslati rendszer, szakmai és pénzügyi ellenőrzési rendszer, fegyelmi felügyelet, továbbá hivatali szerv általi ellenőrzési jogosultságok működnek. Fegyelmi eljárás kezdeményezésére és ellenőrzési vizsgálat indítványozására a Hatóság Elnöke és a Kar hivatali szervének hivatalvezetője mellett a törvényszékek elnökei is jogosultak. A Kar álláspontja szerint a végrehajtási szervezet ellenőrzési és felügyeleti rendszere a társszakmákhoz viszonyítva is az egyik legszigorúbb és legszabályozottabb működési keretrendszert jelenti.

A sajtóban korábban megjelent, korrupcióval kapcsolatos büntetőeljárások a teljes végrehajtási szakma társadalmi megítélésére és a végrehajtási ügyek vitelére is jelentős negatív hatást gyakoroltak. A Kar álláspontja ugyanakkor változatlanul az, hogy az egyedi jogsértő magatartásokkal szemben következetes és teljes körű fellépés szükséges, miközben fontos különbséget tenni az egyes büntetőeljárások és a jogszerűen működő végrehajtási rendszer egésze között.

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar nyitott minden olyan szakmai egyeztetésre és reformjavaslatra, amely a rendszer hatékonyságának, társadalmi elfogadottságának és ügyfélközpontú működésének további erősítését szolgálja, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy az esetleges változtatások megfelelő szakmai előkészítés mellett, a jogbiztonság követelményének figyelembevételével történjenek."

Címlapkép forrása: Janos Kummer/Getty Images