Hiába az "etikus" fordulat, még mindig sokba kerülnek a megtakarítóknak a magyar életbiztosítások

Az MNB elmúlt 9 évben megtett intézkedéseinek köszönhetően a folyamatos díjfizetésű tartamos unit-linked termékekhez tartozó TKM értékek jelentősen csökkentek, 2025 év végén a 0,1 és 5,74% közötti sávban szóródtak

– közölte a felügyelet az idei Biztosítási, pénztári, tőkepiaci kockázati és fogyasztóvédelmi jelentésében. A TKM (teljes költség mutató) a megtakarítók számára kritikus fontosságú adat: ez a mutató egyetlen jól érthető, százalékos értékben összegzi az adott megtakarítással kapcsolatban felmerülő költségterheket. A mutató értéke úgy értelmezhető, hogy hány százalékponttal csökken a megtakarító éves hozama a feltételezett "költségmentes" világhoz képest amiatt, hogy az adott szerződésen keresztül valósította meg a befektetést. Egy leegyszerűsített példával élve:

ha egy befektetés mögöttes hozama évi 10%, de a köré épített megtakarítási és vagyonkezelési konstrukció éves költsége (TKM) 4%, akkor a megtakarító zsebében várhatóan megmaradó "nettó" hozam mindössze 6%.

A TKM egységes, jogszabályban rögzített feltételek alapján teszi összehasonlíthatóvá a megtakarítási életbiztosításokat. A számítás főszabályként egy 35 éves biztosítottal, rendszeres díjas szerződésnél havi 25 ezer forintos befizetéssel (egyszeri díjas konstrukciónál pedig 4,5 millió forintos egyszeri díjjal) kalkulál. A mutatót rendszeres díjas biztosításoknál alapesetben 10, 15 és 20 éves, egyszeri díjas termékeknél 5, 10 és 20 éves tartamra számítják ki, sőt, idéntől már egyéni TKM-et is közölniük kell a biztosítóknak. A mutatóban a termékhez kapcsolódó közvetlen és közvetett költségek is megjelennek, így például a vagyonkezelési költségek, a kötelező kockázati díjrészek és az árfolyamkülönbségből eredő költségek is. A TKM-számítás feltételezi, hogy az ügyfél a vizsgált időszak alatt nem szünteti meg, nem vásárolja vissza, nem díjmentesíti és nem módosítja érdemben a szerződést.

A jó hír: tagadhatatlanul mérséklődtek a költségek

A megtakarítási célú életbiztosítások terén tényleg látványos költségcsökkenés ment végbe az utóbbi évtizedben – de volt is honnan lejönni. 2016-ban, azaz az etikus 1.0 életbiztosítási koncepció bevezetése előtti utolsó évben még 9,97%-os (!) TKM is jelen volt a magyar unit-linked (UL) piacon, míg 2025-re a legmagasabb érték 5,74%-ra mérséklődött – mutatja a jelentés.

A szignifikáns költségcsökkenés minden megtakarítási időtartamnál kimutatható: 2016 és 2025 között

• 10 éves megtakarításoknál 5,6%-ról 4,3%-ra,
• 15 évnél 4,4%-ról 3,8%-ra,
• 20 évnél pedig 3,8%-ról 3,4%-ra

enyhült a rendszeres díjas UL-életbiztosítások medián költségszintje. Látható, hogy minél rövidebb az időtartam, annál magasabb évesített költségekkel szembesülnek a megtakarítók, aminek egyik fő oka, hogy az életbiztosításokra kifejezetten jellemzőek a magas kezdeti elvonások.

Sokkal olcsóbb megtakarítások is léteznek

Habár az elért eredmények tagadhatatlanok, a tágabb piacot nézve rögtön látszik, hogy a hosszú távra megtakarítók a befektetési célú életbiztosításoknál jóval költséghatékonyabb alternatívákat is elérhetnek. A friss felügyeleti jelentés ugyanis azt is bemutatja, milyen tartományban szóródnak a költségszintek az önkéntes nyugdíjpénztáraknál. A nyugdíjpénztári tagok a fentieknél lényegesen alacsonyabb TKM-mutatókkal találkozhatnak:

• 10 éves megtakarítási időtávon 1,75%,
• 20 évnél 1,11%,
• 30 évnél 0,92%

a nyugdíjpénztárak medián költségmutatója. Ez praktikusan azt jelenti, hogy

például 20 évnyi megtakarítási időtartam esetén 10% mögöttes hozamból jellemzően 8,9% megmarad nettó hozamként az emberek zsebében, szemben az UL-biztosításoknál jellemző 6,6%-kal.

Figyelemre méltó, hogy még a legdrágább nyugdíjpénztári portfóliók TKM-értékei is 10 éves távon 2,5% körül, 20-30 éves időtávon pedig 2% alatt helyezkednek el.

Megjegyzendő, hogy a unit-linked biztosítások és a nyugdíjpénztárak nem teljesen ekvivalens megtakarítási konstrukciók. A nyugdíjpénztárak elsősorban nyugdíjcélra használhatók, míg az UL-biztosításoknál nemcsak nyugdíjcél, hanem szabad felhasználási cél megvalósítása is lehetséges. Emellett a biztosítások a lényegi megtakarítási szolgáltatáson túl általában szélesebb körű mögöttes befektetési lehetőségeket kínálnak,

és némi többletszolgáltatást (pl. kisebb értékű kockázati biztosításokat) is tartalmaznak,

melyeknek a díja kissé növeli az elvont költségeket. A fő kérdés az, hogy a megtakarító szempontjából ezek nyújtanak-e akkora többletértéket, amely indokolja a költségekben látott differenciát.

Mennyit számít egy megtakarítás költsége?

A költség hatása azzal válik igazán érzékletessé, ha kiszámoljuk, hogyan befolyásolják a különböző nagyságú költségek egy elméleti megtakarítás várható lejárati egyenlegét azonos mögöttes hozamú befektetés feltételezése mellett. Az alábbi táblázatban mutatjuk, mekkora veszteséget eredményezhet az adott nagyságú költség egy magyar viszonylatban reális összegű (havi 25 ezer forintos) megtakarításnál 20 év leforgása alatt. A kapott eredmények sokak számára meglepőek lehetnek:

például évi 3% költség kb. 8 millió forinttal (27,8 millióról 19,9 millióra) csökkenti a várható számlaegyenleget az elméleti költségmentes szcenárióhoz képest.

Folytatódik a költségek elleni harc

A felügyelet nem állt meg az etikus 1.0 szabályozásnál: 2025-2026-től érkezett az "etikus 2.0" koncepció, amely további szigorításokat hozott mind a befektetési célú életbiztosítások kondíciói, mind az értékesítési folyamatok terén. A mostani jelentés az új szabályoknak is jelentős eredményeket tulajdonít: az MNB szerint az etikus 2.0 hatására "jelentősen javult a piacon lévő unit-linked eszközalapok várható átlagos nettó teljesítménye." A vonatkozó modellszámítások azt mutatták, hogy az ajánlott tartási időnél a mérsékelt forgatókönyvek éves átlagos hozamának számtani átlaga a 2023. év végi 3,36%-ról idén januárra 4,56%-ra emelkedett, a nettó eszközértékkel súlyozott átlaghozam pedig még magasabb, 5,56% volt.

A több lépcsőben bevezetett etikus 2.0 szabályozói csomag a 2016-2017-es etikus szabályozás folytatásának tekinthető. Míg az első szabályozási kör elsősorban a megtakarítási életbiztosítások költségszintjének mérséklésére irányult,

az etikus 2.0 már szélesebb fogyasztóvédelmi célt követ: az értékesítési visszaélések, az érdekkonfliktusok és a nem megfelelő ár-érték arányú termékek kiszűrését.

Az etikus 2.0 csomag öt fő pillérből áll. Az összeférhetetlenségi ajánlás az értékesítési ösztönzők és jutalékstruktúrák ügyfélérdekkel való összehangolását célozza. A welcome call ajánlás a szerződéskötést követő ellenőrző hívásokkal segíti annak vizsgálatát, hogy az ügyfél valóban érti-e a termék lényegét, költségeit és kockázatait. A TKM-rendelet módosítása bevezeti az egyedi, ügyfélszintű TKM számítását az új unit-linked szerződések esetében. A unit-linked ajánlás szigorítja a TKM-limitek feletti, úgynevezett indoklásos sáv alkalmazását, és elvárja a magasabb költségszint teljesítménnyel való alátámasztását. A POG-ajánlás pedig a termékfejlesztési, termékfelügyeleti és eszközalap-monitoring folyamatokat erősíti, többek között célpiac-meghatározással, termékteszteléssel és hozamelvárások vizsgálatával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ