Mennyit hoznak most a nyugdíjpénztárak?

Az idei első félévben majdnem 8 százalékos volt a hozam, év végére pedig meglett a kétszámjegyű nyereség. Akik bátrabban fektettek be, akár 12 százalék felett is kerestek. Hosszú távon érdemes bent tartani a pénzt.

Drága dolog fenntartani egy ilyen számlát?

Nem. A költségek csökkentek, most átlagosan évi 1 százalék alatt vannak.

Sokan kivették a pénzt, amikor lehetett lakásra költeni?

Nem, a vártnál sokkal kevesebben. Az emberek 94 százaléka úgy döntött, hogy inkább nem nyúl hozzá, és meghagyja idős korára.

Kik raknak félre leginkább nyugdíjra?

Főleg az idősebbek, az átlagéletkor 50 év körül van. Nagy szükség lenne a 30 év alatti fiatalokra is.

A főnököm miért nem fizet a nyugdíjpénztáramba?

Mert a SZÉP-kártya adózása most jobban megéri a cégeknek. A szakértők azt szeretnék, hogy a nyugdíj- és egészségpénztári befizetés is legalább olyan kedvező adózást kapjon, mint a SZÉP-kártya.

Mi a helyzet a 20 százalékos állami támogatással? Változik valami?

A szakmai szervezetek szerint változnia kellene. A maximum, amit egy évben visszakaphatsz, most 150 ezer forint, inflációval korrigálva 260 ezer forint körül kellene lennie. Azt is szeretnék, hogy alanyi jogon járjon.

Egészségpénztárba is megéri belépni?

Igen. Sok kiadás van a patikákban és a magánorvosoknál, amire pénztáron keresztül állami támogatást is lehet kapni.

Hogyan lehetne rávenni több embert a spórolásra?

Külföldön bevált, hogy automatikusan beléptetik a dolgozókat a rendszerbe, és a befizetést a cég, a dolgozó és az állam közösen adja. A szakértők szerint itthon is ebbe az irányba kellene elindulni.

Miért jó az országnak, ha gyűjtögetjük a nyugdíjpénzt?

Mert a nyugdíjra félretett pénz hosszú távon a gazdaságot finanszírozza: a vállalatok fejleszteni és növekedni tudnak belőle, ami pörgeti a gazdaságot.

Asztalra csapott a nyugdíjszakma: teljesen újra kell gondolni a kedvelt megtakarítások piacát

Süle-Szigeti Bulcsú

2026. október 01. 12:48

Gyors összefoglaló

Ha csak egy perce van, olvassa el a lényeget AI összefoglalónkban.

Stabilan állták az ingatlancélú kifizetések terhét az önkéntes pénztárak, de a következő évtized demográfiai nyomása miatt ennél sokkal többre lesz szükség – hangzott el az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének visegrádi konferenciáján. Sipos-Tompa Levente, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke szerint újra pozitív kilátások látszanak a szektorban, Mohr Lajos, az ÖPOSZ elnöke viszont arra figyelmeztetett: a munkáltatók visszahozása, az adókedvezmények rendezése és akár egy automatikus beléptetési rendszer nélkül nehéz lesz érdemi áttörést elérni. A Pénztárszövetség elsődlegesen azt javasolja, hogy a munkáltatók által juttatott nyugdíj- és egészségpénztári hozzájárulás ugyanolyan kedvező adózási szabályokat élvezhessen, mint a SZÉP-kártya. Máté-Tóth István, a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgató-helyettese szerint a nyugdíjpénzek nemcsak egyéni időskori megtakarításként értelmezhetők, hanem a magyar vállalatok számára nélkülözhetetlen, hosszú távú tőkét is jelenthetnének.

Sipos-Tompa Levente, az MNB alelnöke kedvező jövőképet vázolt fel a pénztári szektorról. A háztartások pénzügyi megtakarításai a bérdinamikának köszönhetően stabilan növekednek, ami jó alapot ad az önkéntes pénztárak működéséhez. A pénztári vagyonnövekedés újra lendületet vett, ebben a kedvező befektetési környezetnek és a BUX kiemelkedő teljesítményének is szerepe volt.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak első féléves hozama 7,8 százalékot ért el, ez alapján az év egészében kétszámjegyű hozam is elképzelhető,

ami a csökkenő kamatkörnyezet és mérséklődő infláció mellett újra vonzóbbá teheti az öngondoskodást. Az alelnök kiemelte: hosszabb távon a pénztári megtakarítások infláció feletti hozamot termeltek, vagyis a hosszú távú befektetésnek megvan az eredménye. A kockázatosabb portfóliók ugyanakkor látványosan jobban teljesítenek:

a kockázatkerülő portfóliók 5,8 százalékos,
a klasszikus portfóliók 6,6 százalékos,
a kiegyensúlyozott portfóliók 9,1 százalékos,
míg a növekedési és dinamikus portfóliók 12-12,5 százalék körüli hozamot értek el 2025-ben.

A költségeknél is kedvező folyamatokat lát az MNB: a korrigált díjterhelési mutató 0,7 százalékra csökkent, a 30 éves medián TKM pedig 0,92 százalék körül alakult. Sipos-Tompa szerint ez azt jelzi, hogy a szektor költséghatékonyan tud működni.

Pozitívum, hogy a 2025-ös ingatlancélú kifizetési sokk sem borította meg a rendszert, összesen 125-130 milliárd forintnyi lakáscélú kifizetés történt, miközben 2026 első félévében már újra pozitív lett a szektor cashflow-ja: 104 milliárd forint tagdíjjóváírás mellett 88 milliárd forint kifizetés történt, azaz 16 milliárd forintos nettó pénzáram keletkezett.

Az MNB ugyanakkor felhívta a figyelmet: az aktív tagság növelése továbbra is kulcskérdés, mert magas a díjat nem fizető tagok aránya. A nyugdíjpénztári és egészségpénztári új belépők átlagéletkora 39-41 év, a teljes tagságé pedig 48-50 év, de a hosszú távú fenntarthatósághoz a 30 év alatti korosztály megszólítására lenne szükség. Sipos-Tompa szerint ebben célzott kampányok is segíthetnek.

Az önkéntes nyugdíjpénztári tagság korcsoportok szerinti összetétele év végén (ezer fő)
	2020.	2021.	2022.	2023.	2024.	2025.
16-29 év között	43	43	44	42	41	43
30-44 év között	380	353	325	299	280	267
45-59 év között	515	533	545	552	564	574
60 év felett	168	176	178	180	189	198
Összesen	1106	1105	1092	1073	1075	1082
Forrás: MNB, Portfolio

Mohr Lajos, az ÖPOSZ elnöke élesebben fogalmazott az ingatlancélú felhasználásról. Szerinte a rövid távú lakáscél nehezen egyeztethető össze a hosszú távú nyugdíjcélú megtakarítással, de a történetnek volt fontos pozitív tanulsága is: a tagság 94 százaléka nem élt a lehetőséggel.

Mohr szerint ez "brutális piackutatás" volt: több mint egymillió ember döntött úgy, hogy kitart a nyugdíjcélú öngondoskodás mellett.

A szektor jelenleg pénzügyileg is jól teljesít: az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon 2026 első félévének végére 2616 milliárd forintra nőtt, az első félévben 8,4 százalékos vagyonnövekedés látszott. A tagdíjbevételek mind a nyugdíj-, mind az egészségpénztáraknál emelkednek, és az egészségpénztárak kifejezetten erős időszakot élnek: 2026 első félévében már nettó 32 ezer fővel nőtt a taglétszám.

A kedvező számok mögött azonban Mohr szerint komoly demográfiai kockázat is meghúzódik. A Ratkó-unokák 10-15 éven belül tömegesen mennek majd nyugdíjba, ami nemcsak az "első" állami nyugdíjpillérnek, hanem a "harmadik" önkéntes nyugdíjpénztári pillérnek is komoly kihívást jelenthet. A következő évtizedben legalább 150 ezer fővel csökkenhet az aktív dolgozók száma Magyarországon, miközben a fiatalabb korosztályok egy része külföldön lép be a munkaerőpiacra.

Mohr szerint a nemzetközi példák világosan mutatják, merre lenne érdemes elindulni a megtakarítások ösztönzésében. Az Egyesült Királyságban, Lengyelországban és Írországban az automatikus beléptetési rendszerek, illetve a munkáltatói szerepvállalás kimagasló lefedettséget eredményeztek. Magyarországon ezzel szemben a 3-4 millió adófizető munkavállaló alig negyede pénztártag, és közülük is csak a tagság fele tesz félre aktívan.

A legfontosabb rövid távú intézkedés a munkáltatók szerepének erősítése lehetne.

Mohr szerint amíg a SZÉP-kártya adózása kedvezőbb, mint a nyugdíj- vagy egészségpénztári hozzájárulásé, addig nehéz rávenni a munkáltatókat arra, hogy pénztári juttatást adjanak. Az ÖPOSZ ezért legalább a SZÉP-kártyával azonos kedvezményes adózást javasolna a munkáltatói pénztári befizetésekre – ésszerű limitek mellett, hogy ne a legmagasabb jövedelműeket favorizálja a szabályozás.

Emellett időszerű lenne a 20 százalékos állami támogatás 150 ezer forintos plafonjának rendezése is. Ha a limit követte volna az inflációt, ma már nagyjából 260 ezer forint körül kellene lennie. Mohr Lajos felvetette azt is, hogy az SZJA-visszatérítést alanyi jogú támogatássá kellene alakítani, mert az adókedvezmények miatt egyre többen – például a többgyermekes anyák – eshetnek ki a jelenlegi rendszerből. Érvelt továbbá az automatikus beléptetés (auto-enrolment) koncepciója mellett, és hosszabb távon

egy olyan, brithez, lengyelhez vagy írhez hasonló modellben gondolkodna, amelyben a munkáltató, a munkavállaló és az állam közösen fizet be a nyugdíjcélú megtakarításba.

Az egészségpénztáraknál Mohr arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon európai összevetésben magasak a zsebből fizetett egészségügyi kiadások, miközben a munkáltatók évente mintegy 500 milliárd forintot töltenek fel SZÉP-kártyákra, egészségügyi juttatásokra viszont csak nagyjából 60 milliárd forint jut. Szerinte ésszerűbb lenne, ha a munkavállalóknak a bankszámla mellett nyugdíjpénztári és egészségpénztári számlájuk is lenne, amelyekhez a munkáltató is aktívan kapcsolódik.

Máté-Tóth István, a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgató-helyettese tágabb összefüggésbe helyezte a nyugdíjmegtakarításokat. Szerinte a nyugdíjpénz "nyugodt tőke", azaz olyan hosszú távú, türelmes forrás, amely képes elviselni a rövid távú piaci ingadozásokat, és részvénytőkét juttathat a vállalatoknak.

Ez pedig nemcsak a nyugdíjrendszer, hanem az innováció és a gazdasági növekedés szempontjából is kulcsfontosságú.

A BÉT vezérigazgató-helyettese rámutatott: Európa tőkepiaca gyenge állapotban van, kevés az új tőzsdei bevezetés (IPO), és nehéz a háztartási megtakarításokat vállalati beruházásokba csatornázni. Magyarországon mindezt tovább súlyosbítja, hogy kevés a tőke és drága is. A nem pénzügyi vállalatok saját tőkéje messze elmarad az osztrák és a cseh szinttől, márpedig hitelből nem lehet innoválni: a hitel alá is tőke kell.

Máté-Tóth figyelmeztetett: a tranzakciós illeték versenyhátrányba hozza a magyar értékpapírokat, visszaveti a hazai kisbefektetői aktivitást, és arra ösztönzi a megtakarítókat, hogy inkább külföldi részvényeket vegyenek. Felidézte azt is, hogy a második pillér megszüntetése és a munkáltatói pénztári befizetések 2019-es adózási változtatása szintén gyengítette a hosszú távú megtakarítási rendszert – szerinte a mai viszonyok között a nyugdíjpénztári szektor erősítésére lenne szükség.