Az elmúlt két év gyors bérnövekedése számos közgazdászt tölt el optimizmussal. Vannak, akik egyenesen úgy vélik, hogy a reálbérek akár 10 éven belül megduplázódhatnak, míg az óvatosabbak szerint az irány jó, azonban tovább kell dolgozni a sikerért. A szerző ezzel szemben úgy véli, hogy nincs túl sok okunk az optimizmusra. A bérek tartós növekedését meghatározó makrogazdasági fundamentumok - mind korábbi önmagunkhoz, mind régiós versenytársainkhoz képest - nemcsak rosszak, hanem kifejezetten ijesztőek. A tények tulajdonképpen azt üzenik, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkózás tekintetében teljes zsákutca. A tartós bérnövekedés és gazdasági felzárkózás feltételeinek megteremtését illetően gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség.
Az elmúlt években jelentős reál-bérnövekedés jellemezte hazánk és a régió munkapiacát is, amely a folyamat tartósságának és következményeinek megítélésében is erősen megosztja a témával foglalkozó elemzőket. Írásomban a Magyar Nemzeti Bank kutatásaira alapozva amellett érvelek, hogy számos jel szerint a bérek és a hosszú távú növekedés közötti kapcsolat alapvetően megváltozott, így korunk felzárkózási stratégiájában az aktív bérpolitika eszközével hosszabb távon is érdemes számolni.
A vízügyi igazgatóságok eddig teljesen kimaradtak az állami béremelésekből, aminek az lett az eredménye, hogy a bértábla összecsúszott, így a pályakezdő mérnökök többségének fizetése ma gyakorlatilag a fizikai dolgozókéval azonos, bruttó 160-180 ezer forint. A Magyar Idők információi szerint idén eddig 114 fő mondott fel a bérfeszültség miatt.
A bérunió az új politikai szlogen, ami egyszerűnek és logikusnak tűnik: ha már egyszer egységes a piac ebben a fránya Európai Unióban, akkor a bérek is legyenek egységesek! Milyen kár, hogy ez az egész egy méretes butaság.
Ezen a héten zárulhatnak a bértárgyalások az állami vállalatoknál azt követően, hogy a kormány a minap felhatalmazást adott a bérmegállapodás aláírására a MÁV-nál, a Volánoknál, a vízügyi ágazatban, valamint a postánál. A MÁV-nál tegnap írták alá az egyezséget a szakszervezetek a munkaadóval, így a vasutasok áprilisban már az emelt fizetést kapják. A posta önerőből további 2 százalékkal toldotta meg a dolgozók bérét - írja a kormányközeli Magyar Idők.
Irreálisnak nevezte Tarlós István a BKV szakszervezeteinek bérkövetelését, amely szerint három év alatt 30 százalékos fizetésemelést kérnek a dolgozók. A főpolgármester a HírTV műsorában üzent a szakszervezeteknek és a kormánynak is: állami segítség nélkül ilyen mértékű bérfejlesztésre a BKV-nál nincsen fedezet.
Természetesen jó lenne, ha a hazai bérek emelkednének, közelítenének az uniós jövedelmekhez, de ez nem ennyire egyszerű - reagált a Magyar Nemzet kérdésére Mellár Tamás közgazdászprofesszor, amelyet annak kapcsán tettek fel, hogy ellenzéki politikusok általános béremelésekre szólítják fel a kormányt. Mellár szerint a béreket nem lehet mesterségesen emelni, amíg ugyanis nincs meg az a termelékenységi háttér, amely ezt megalapozza, ez nem vezet jóra.
Több írás is megjelent a Portfolio-n az elmúlt hetekben a magyar bérszínvonal lemaradásának közgazdasági értelmezésére. Madár István a magyar bérszínvonal nemzetközi összehasonlításban megragadható lemaradó mértékét egyértelműen a megbízhatóan mérhető alacsony termelékenységi szintekkel magyarázta. Pogátsa Zoltán pedig a munkavállalók gyenge alkupozíciójával, az erős szakszervezeti támogatás hiányával, sőt a "kizsákmányolás" jelenségével hozta összefüggésbe a nemzetközileg el-(le)maradó magyar bérszínvonalat. Az alábbiakban a szélesebb értelemben vett termelékenységről írok néhány gondolatot, hozzájárulva a diskurzushoz.
A bérek mesterséges emelésével sok gond lenne, még akkor is, ha a bérarányt Európa fejlődő országaiban jellemzően alacsonyabbnak mutatja a statisztika. Attól még, hogy elfogadjuk, hogy a tőke és a munka közötti erőviszony határozza meg a bérarányt, a profit csökkentésével a kockázatokat nem kompenzáló nyereség a beruházásokat, ezáltal a növekedést és a foglalkoztatottságot is mérsékelné. Eközben az alacsony tőkeállománnyal a bérek alacsony szintje társul jelenleg. Sokkal értelmesebbnek tűnik nagyobb tortát sütni, mint a szeleteket újraszabni.
Azért magasabbak a nyugati bérek, mert ott magasabb a termelékenység - írtuk néhány napja, majd azt is fejtegettük, hogy milyen okokból alacsonyabbak a bérek a fejletlenebb országokban még akkor is, ha nincs igazi különbség a hazai és a külföldi munkavégzés hatékonysága között. Pogátsa Zoltán válaszában azt írta, hogy az okok máshol keresendők, és igenis létezik kizsákmányolás a fejletlenebb országokban. A viszontválasz következik.
Pogátsa Zoltán azt mutatja be, hogy a vállalkozások hozzáadott értéke által létrehozott jövedelem a tőketulajdonos és a munkavállalók között úgy oszlik meg, amilyen mértékben az alkuképességük viszonyul egymáshoz. A munkavállalói érdekérvényesítő képesség pedig a szakszervezetek meggyengülését követően Kelet-Európában lecsökkent, és ez vezetett az indokolatlanul alacsony bérszinthez. Ez azonban csak kis részben fedi a valós okokat a bérkülönbségre - függetlenül attól, hogy a szakszervezetek megerősödése üdvözlendő folyamat lenne -írja Barta Balázs közgazdász.
A Portfolio oldalain nem régen egy írás jelent, meg, ami azt boncolgatja, miért alacsonyak a magyar bérek. Az írásának keretes része azzal kecsegteti olvasóit, hogy ha “biztos tudást" szeretnének kapni az “összeesküvés-elméletek és kizsákmányolás-teóriák" híveivel szemben, akkor Oblath Gábor nyomán el kell fogadják azt az érvelést, miszerint a magyar bérek a termelékenységünk szintje alapján teljesen a helyén vannak. Madár István írásával több ponton nem értek egyet.
Azért magasabbak a nyugati bérek, mert ott magasabb a termelékenység - hangzik a megállapítás. Csakhogy a hétköznapi életben sokan érzik úgy, hogy valójában magasabb kereset járna nekik az erőfeszítésük, munkájuk alapján. Tényleg, akkor miért nem kapják meg?
"Illúziókon alapul és illúziókat kelt az a közkeletű vélekedés, amely szerint nemzetközi összehasonlításban a hazai árak szintje sokkal magasabb, ellenben a bérszint jóval alacsonyabb annál, mint amit a gazdaság viszonylagos fejlettsége indokol. Az ilyen jelszavak azt a hamis, teljesíthetetlen ígéretet hordozzák, hogy Magyarország átlagos kereseti szintje reálgazdasági erőfeszítések nélkül is közeledhet az Európai Unió fejlett tagországainak kereseti szintjéhez." - írja Oblath Gábor közgazdász, az ÉS-ben. A közgazdász szerint a kérdéssel kampányoló pártokat egyszerre támadta meg egy ragályos kór: az árfelzárkózás és a bérlemaradás illúziója.
Hírfolyamunk az ukrajnai háborúról percről percre.
Hírfolyamunk a közel-keleti konfliktusról.
Egyetlen, rövid szó miatt áll a bál.
A közel-keleti konfliktus nem tesz jót a forintnak.
Donald Tusk felszólította a lengyel gazdákat, hogy távozzanak az ukrán határról.
Mire készül az EU?
Közvetlenül lehet őket Brüsszelben megpályázni.
Három tényező is befolyásolja, hogy átlépi-e a lélektani határt az euróval szemben a magyar fizetőeszköz.
