Az önkéntes nyugdíjpénztárak költségeit jelző klasszikus díjterhelési mutató 2021-ben 0,71 százalék, a korrigált díjterhelési mutató 0,75 százalék volt. Az immár két évtizede tartó trendszerű díjcsökkenés során előfordulnak olyan évek – így a tavalyi is –, amikor a díjterhelés enyhén meghaladja az előző időszakét. A nyugdíjpénztárak más öngondoskodási termékekkel összehasonlítva így is az egyik leginkább költséghatékony hosszútávú befektetési formának számítanak - derül ki az MNB közleményéből.
Trendszerűen, immár hosszú idő óta csökkennek az önkéntes nyugdíjpénztárak vagyonra, illetve tagdíjbevételekre vetített költségei: a díjterhelési mutatók először 2020-ban estek szektorszinten 0,7 százalék alá. A vagyonkezelési költségek 2020-ban 0,4 százalék alá estek, ami kevesebb, mint a jogszabályban megadott korlát (0,8 százalék) fele. A vagyonra vetített összköltség, amit a klasszikus díjterhelési mutató fejez ki, szintén történelmi mélypontra került, 0,64 százalék lett. Az így kedvezőbbé váló nyugdíjcélú megtakarítási lehetőségekhez, a szektor versenyképesebbé válásához nagyon kellettek a jogalkotó és a felügyelő hatóság szabályozó lépései. S persze az is, hogy a pénztárak – amelyeknél a piaci verseny önmagában nem indította el ezeket a folyamatokat – együttműködjenek a jegybankkal például a választható portfóliós rendszereknél ajánlott vagyonkezelői díjazás, a befektetési alapok esetében fizetendő sikerdíj, illetve a speciális nyugdíjpénztári TKM alkalmazásában.
Friss adatokat közölt az MNB arról, hogyan alakultak az önkéntes nyugdíjpénztárak díjterhelései. A változatlan működési levonásoknak és a jelentősen visszaeső befektetési költségeknek köszönhetően korábban soha nem látott mértékben, 0,75-ról 0,64 százalékra csökkent az önkéntes nyugdíjpénztárak tagokat terhelő átlagos díjterhelése tavaly az MNB adatai szerint. A pénztártagok jövőbeni költségeit modellező hosszú távú pénztári TKMNyp 0,85 százalék lett.
Bár olykor a közbeszédben vagy akár csak egy-egy mémben kritizálják őket, a magyar önkéntes nyugdíjpénztárak átlagos költségei nem magasak és – a tagok hosszú távú biztonságát szem előtt tartva – nem is konzervatív befektetők. Ehelyett inkább szép hozamot termelnek tagjaiknak, s ennek fejében általában kisebb költséget számítanak fel számos hasonló célú termékkel összevetve. A pénztárszektor igazi baja az, hogy nem nő az előtakarékoskodók létszáma. Ez – természetesen a tagok tulajdonosi jogosultságának sértetlenül hagyásával – az MNB által javasolt versenyképességi reformmal lenne orvosolható. Az idő sürget, mert az ízig-vérig hazainak tekinthető pénztári rendszernek két éven belül a páneurópai nyugdíjtermékekkel kell felvenniük a versenyt.
Bár tavaly megemelkedett kissé a magyar befektetési alapok súlyozatlan átlagos költségterhelése, jobban a számok mögé nézve láthatjuk, hogy a nagyobb díjjal működő kategóriák húzták fel az átlagot. Azt, hogy sok alapkezelőnél nőtt a költségterhelés, magyarázhatja, hogy a kockázatosabb eszközökben kezelt vagyon megugrott, ennek okát azonban inkább a vagyonátértékelődésben, semmint a kiugró keresletben érdemes keresni. A friss adatok szerint azok fizetnek a legtöbbet, akik ingatlanalapot vagy alapok alapja konstrukciót vesznek, a legolcsóbbak pedig nem meglepő módon a likviditási és pénzpiaci alapok.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak – idén először kiszámított - átlagos 30 éves teljes költségmutatója 0,84 százalék volt, míg korrigált díjterhelési mutatójuk 0,78 százalékra rúgott. A jövőt egy feltételezett összegű tagi megtakarítással és a pénztár közvetett költségeivel is modellező TKMNyp összevethető az élet- és nyugdíjbiztosítások azonos mutatószámával, ami erősíti a transzparenciát, valamint a pénztári szektoron belüli és a szektorközi versenyt. Az adott éves adatok alapján kalkulált korrigált díjterhelési mutató a 2019-es kiváló hozamok utáni befektetési költségek miatt nőtt enyhén - derül ki az MNB közleményéből.
Összességében egyre olcsóbbak a magyar befektetési alapok: 1,46%-ra csökkent az alapok átlagos költségterhelése, de találunk már olyan alapot is a piacon, amely szinte ingyen vihető. Az MNB friss statisztikái szerint azonban az a furcsa helyzet állt elő, hogy a magyarok inkább a drágább alapokat választják. Az ok pedig egyszerű: ezek ígérik a magasabb hozamokat. A befektetők között azok fizetnek a legtöbbet a friss, 2018-as adatok szerint, akik ingatlan vagy például abszolút hozamú alapot vesznek, a legolcsóbbak pedig nem meglepő módon a likviditási és pénzpiaci alapok.
Nem változott 2017-ben az önkéntes nyugdíjpénztárak átlagos díjterhelése, viszont bőven akadtak olyan pénztárak, amelyek drágultak és olyanok is, amelyek olcsóbbak lettel - derül ki az MNB napokban közzétett adataiból. A változás főleg a vagyonkezelési költségeken látható, a tagdíjfizetéskor felszámított költségek a legnagyobb pénztáraknál többnyire nem változtak. Megnéztük, milyen költségekkel számolhat az, aki most önkéntes nyugdíjpénztárba szeretne fektetni.
Soha ilyen olcsón nem lehetett még Amerikában befektetési alapot venni, mint 2017-ben. Az alapok vagyonarányos költségterhelése tavaly 0,52%-ra csökkent a 2016-os 0,56%-ról, ami 8%-os díjcsökkenést jelent. A Morningstar legfrissebb tanulmánya szerint ilyen arányú díjcsökkenés eddig még nem volt, ezzel egy év alatt 4 milliárd dollárt spóroltak a befektetők.
2011 óta először növekedett az önkéntes nyugdíjpénztárak díjterhelése az MNB legfrissebb, 2015-ös adatai szerint, vagyis az a teljes költség, amelyet egy szolgáltató levon a teljes kezelt portfóliójából. A növekmény ellenére ez a szám még mindig 1 százalék alatt van. Ennek ellenére nem ez az a költség, amelyet a pénztárak ügyfeleiként kifizetünk, ennek pontos mértéke számos tényezőtől függ; bemutatjuk, melyek ezek.
Nehéz helyzetben van az, aki manapság rövid távon akarja befektetni a pénzét, a betétek legfőbb helyettesítőjének számító likviditási alapok december-augusztus között például mindössze 0,6-1,3%-os hozamot értek el. A befektetési környezettel nem lehet mit csinálni, a költségekkel viszont igen, egészen biztos, hogy nem fenntartható eladni 1,5%-os költségterhelés mellett alacsony kockázatú alapokat, amikor a rövid hozamok 1,5% alatt vannak. A régióban körbenézve a lengyel piac lehet számunkra irányadó, ahol 0,6-1%- között találhatók a díjak. Nagy valószínűséggel itthon is hamarosan elindul a költségcsökkentés, viszont ennek legnagyobb gátját a forgalmazók jelenthetik, amelyek minden forintot próbálnak megfogni a szorongatott helyzetben.
Hatalmas pofont kaptak a befektetők.
Cikkünk folyamatosan frissül.
Amíg nem kaptak az ukránok fegyvereket, nem sürgette ennyire őket.
Összesen 12 gépet vásárol Zágráb.
Mekkora a baj a luxusiparban?
A Citadealla Alap portfóliómenedzsere a Checklsit vendége volt.
Kell-e aggódnunk az amerikai árindex növekedése miatt?
