Növekedett-e a tőkeellátottság?

Általános az egyetértés abban, hogy a magyar vállalkozások legnagyobb problémája a tőkehiány, a tőkeszegénység. Vajon az elmúlt 4 évben gyarapodott vagy fogyott a tőke Magyarországon? Alábbi írásomban bemutatom, hogy Magyarországon összességében jelentősen romlott a tőkeellátottság, ami az ország egyre fokozódó leszakadását vetíti előre.

Négy év 200 év tükrében, avagy probléma-e a bezárkózás?

Legkésőbb Adam Smith "A nemzetek gazdagsága" c. könyve óta tudjuk, hogy egy ország gazdagsága vagy jóléte a termeléstől függ, hiszen a nagy skót gondolkodó egyes országok nagyobb gazdasági és társadalmi fejlettségét a náluk tapasztalható szélesebb munkamegosztásra és a magasabb munkatermelékenységre vezette vissza. Persze, ez nincs mindig így! Smith idején a népességnek a termelésnél gyorsabb növekedése szinte természetes módon biztosított keresletet a megtermelt áruk iránt. A fejlettebb országokban azonban legkésőbb a 19. század végén megfordult ez az arány: a technikai fejlődés eredményeként a termelés növekedési üteme kezdte meghaladni a népesség dinamikáját - és ezzel a kereslet dinamikáját is. A "termelés minden áron" helyett most a "keresletnek megfelelő termelés" lett a gazdálkodás mottója.

A gazdasági stagnálás "színe" és fonákja

Magyarország európai összehasonlításban kiemelkedő exporttöbblete, s az ország ebből is következő jelentős nettó külföldi hitelnyújtása voltaképpen tükörképe a fizetési mérleg pénzügyi mérlegében regisztrált jókora hiánynak és a magánszektor, illetve az ország mérséklődő külső eladósodásának. E folyamatok hátterében a gazdaság lehangoló jövedelmi, fogyasztási és beruházási folyamatai állnak. Ezért indokolatlan egyfelől sikerként ünnepelni az exporttöbbletet, másfelől sajnálkozni a tőke kiáramlásán és az alacsony beruházási rátán. Beruházási fordulat nélkül sem az exportnövekedés fennmaradására, sem a gazdaság megélénkülésére nem lehet számítani, ám a beruházások remélhető emelkedése az import növekedésével jár, leapaszthatja az exporttöbbletet, ami viszont átmenetileg visszafogja a gazdasági növekedést.

Írásunk egy hamarosan megjelenő, részletes elemzés főbb megállapításait foglalja össze.

Vergődés az adósságcsapdában

Legyünk igazságosak, a bajok nem most kezdődtek. Az eladósodás, mint probléma végigkísérte Magyarországot a 20. században. Kétszer volt deklarált államcsőd, de sokkal többször vészesen csőd közeli helyzet. A 21. század eddig eltelt másfél évtizedének is az eladósodás a kulcsproblémája. A természeti erőforrásokban szegény, kisméretű és nyitott gazdasággal működő Magyarország kizárólag a saját erejére támaszkodva soha nem tudott hiteles befektetői célponttá válni. Az ország akkor kapott jelentős mennyiségű és relatíve nem túlságosan drága hitelt külföldről, és akkor jött az országba nagy volumenben a működőtőke (FDI), ha az ország mögött ott állt egy garantáltan fizetőképes támogató. A szocializmus idején ez a Szovjetunió és Kína volt, a rendszerváltás óta pedig az IMF és az Európai Unió.

Az orthodox unorthodox félsikere

Bár Matolcsy György büszkén vállalja a címkét, kritikusai pedig gunyoros éllel nevezik őt unorthodoxnak, valójában már a vita kiindulópontja is téves: Matolcsy félelmetes fegyvertárában ugyanis szinte semmi unorthodoxia nem volt.

Az unortodoxia régiós mérlege

Ezt ígérték? Nem ezt ígérték? Esetleg nem ezt ígérték, de közbeszólt az "élet", vagy túl terhesnek bizonyult az "örökség"? Vagy talán valami más történt? Elemzésünkben megvizsgáljuk, hogy az elmúlt négy év unortodox kormányzása után hogyan változtak meg a legfontosabb, több esetben a kormány által is célzott gazdasági mutatószámok, mindezt régiós összevetésben. A felszínen látható (akár kedvező, akár kevésbé kedvező) számokat érdemes tovább elemezni, mélyebben vizsgálni, mivel sok esetben az egyszerű összehasonlítás tévútra vezethet. Az összkép eléggé ellentmondásos, a jövőre nézve pedig az mondható el, hogy a gazdaság kilátásai igen bizonytalanok.

Alkony és pirkadat

Angus Maddison egy főre jutó GDP becslései alapján Magyarország a második világháború óta leszakadóban van a nyugat-európai gazdaságoktól. Bár a Maddison-projekt frissített idősorai csak 2010-ig tartanak, a jelek szerint az elmúlt négy év során sem sikerült fordulatot elérnünk a fejlett világhoz való felzárkózásban. Különösen aggasztó a kép, ha figyelembe vesszük, hogy ma már az európai gazdaságoknál virulensebb ázsiai gazdaságokkal is lépést kellene tartanunk. A legújabb nemzetközi vizsgálatok globális pozícióink romlását mutatják: a versenyképesség visszaesését, az információs és kommunikációs technológia alkalmazásának nehézségeit, a vállalatok üzleti környezetének romlását, az oktatás minőségének hanyatlását, a népesség jelentős részének leszakadását, a gyermekszegénység terjedését. Mindez olyan időszakban történik, amikor korábban reménytelen helyzetben lévő országok, egész régiók kerülnek ki a szegénység és nyomor csapdájából.

Sakk volna ez, nem póker

Írásomban a kormányzati ciklus néhány jelentős, karakteres intézkedését tekintem át. Arra törekszem, hogy az egyes intézkedések kapcsán feltárjam, milyen konkrét problémák oldását célozták, miként illeszkedtek ezek a tágabb gazdaságpolitikai célrendszerbe. A lépések hatásait értékelve közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, miért nem sikerült az ország növekedési kilátásaiban fordulatot elérni, miért vallott kudarcot az adósság elleni harc. Az biztosan kirajzolódik, hogy a kormány jobban bízik a közvetlen állami beavatkozásban, mint a piac folyamatokban, a hosszú távú intézményépítésben, a tartós megoldásokban és a szabályozásban. A növekedés-elmélet és az intézményi közgazdaságtan főárama szerint így nehéz lesz tartós prosperitást elérni.

Az adórendszerről madártávlatból

Az adórendszer jelentős változásokon ment át az elmúlt négy évben, szinte nincs olyan gazdasági szereplő, akire nézve az adószabályok ne változtak volna. Cikkemben azt tekintem át néhány sztenderd mutató és korábbi elemzés segítségével, hogy az elmúlt évek során hogyan alakult az adóbevételek szintje és összetétele, továbbá hogy hogyan változott az adórendszer hatékonysága és egyéb alapvető jellemzői.

Ahol fát vágnak...

Irigylésre méltó helyzetben vannak a közgazdászok: a gazdasági adatokból mindent be tudnak bizonyítani, sőt akár annak az ellenkezőjét is. Látszólag a politikusoknak még könnyebb, nekik még adatokra sincs szükségük ehhez a mutatványhoz. Viszont ellentétben a közgazdászokkal, ők - ha semmi rendkívüli nem történik - négyévente megmérettetnek. Ez egy elég meghatározó különbség, az utóbbi négy évben pedig különösen az volt.

Forradalom a status quo-ért: megérte?

2010. áprilisban a Fidesz-KDNP egy új korszak ígéretével kapott kétharmados felhatalmazást. Radikális változások sorát hajtották végre kormányzásuk kezdetétől, és a gazdaság átalakításának ígéretével a jogállamiság korlátait feszegették. Írásom fő kérdése, hogy vajon mennyiben lett sikeres ez az átalakítás. Az értékelés során a költségvetési politika minőségét a növekedési szempontok alapján értékelem hat dimenzióban - annak tudatában, hogy a növekedés nem a költségvetési politika egyetlen mozgatója, hiszen egyéb szempontok, mint pl. méltányosság, egyenlőség, stb. szintén fontos szerepet játszanak. Referenciaként egyrészt a megelőző négy év másrészt a többi kelet-közép-európai EU tagállam (EU-10) adatait használom. Az adatokból eredő következtetés, hogy a felszínen zajló radikális átalakítások meglepő módon konzerválták a korábbi időszak gyengeségeit, mely tükröződik a szinte változatlan növekedési teljesítményben, azaz a régiós lemaradás folytatódásában.

Nagy ambíciók, felemás teljesítmény

Igen nagy ambíciókkal lépett kormányra a 2010-es választásokat követően a Fidesz. A víziók, célok között - a teljesség igénye nélkül - 5% feletti gazdasági növekedés, 10 év alatt 1 millió új munkahely, "söralátét" nagyságú szja bevallás szerepelt, miközben arra számítottak, hogy a hitelesség javulásának hatására mintegy 400 milliárd forinttal csökkenhetnek a kamatkiadások, azaz ennyivel nő a költségvetés mozgástere. Ehhez azonban arra is szükség lett volna, hogy az Európai Bizottság átmenetileg egy magasabb hiányt engedélyezzen az előző kormány által tervezetthez képest. Azonban se az ország gazdasági állapota, feltételei, potenciális növekedése, se a külső környezet nem tette lehetővé, hogy ezek a célok maradéktalanul teljesülhessenek.

Jobban élünk, mint négy év múlva

A rendszerváltás óta soha nem volt ilyen alacsony a beruházási ráta, mint az Orbán-kormány négy éve alatt. Az álom, hogy utolérjük Ausztria fejlettségi szintjét, egyre távolabbinak látszik.

Az etatizmus 50+ árnyalata

A túlterjeszkedő, mindenbe beavatkozó állam, az etatizmus nemcsak az elmúlt négy év problémája Magyarországon, hanem sokkal, de sokkal hosszabb történet következménye, része és eleme. Ezt értékelő írásom első része elsősorban az elmúlt négy év állami szerepvállalásának gazdasági körülményeivel foglalkozott, ezúttal pedig a magyar állam kiterjedésének trendjeit elemzem. Az írásban rámutatok: ha az elosztható eszközök stagnálnak, vagy éppen szűkülnek, akkor az etatista gondolkozást követve csak fokozódó újraelosztással lehet a híveket megnyerni és jutalmazni, és stabil és tartós hatalmi bázist teremteni.

Az etatizmus 50 árnyalata

Amikor az elmúlt négy év állami szerepvállalásának alakulásának néhány jellemzőjét próbáljuk végiggondolni, igen széles elméleti és gyakorlati ismeretekre támaszkodhatunk a történelem és a világgazdaság tapasztalataiból. Ugyanakkor ez a kérdéskör Magyarországon is hosszú évtizedek óta a szakemberek figyelmének a középpontjában állt, így itt is van mire támaszkodnunk. Ez is jól érzékelteti, hogy a túlterjeszkedő, mindenbe beavatkozó állam, az etatizmus nemcsak az elmúlt négy év problémája Magyarországon, hanem sokkal, de sokkal hosszabb történet következménye, része és eleme. Kétrészes irásomban az állami túlterjeszkedés hazai folyamatait tekintem át.

Lesz-e ebből magyar elszigetelődés?

A piacról érkező jelzéseket sokszor hamisnak feltételező, a hatalom erős politikai legitimációját a gazdaságpolitikában is megjelenítő centralizált megoldásokat korábban Latin-Amerika és a mediterrán térség jelentős hatalmi koncentrációjú rendszereiben alkalmaztak. A mérleg pedig vegyes volt: az akár jelentősnek is mondható felzárkózási/modernizációs sikereket - a nemzetközi pénzügyi, sőt helyenként a kereskedelmi elszigetelődés mellett - számos országban a regionális és jövedelmi egyenlőtlenségek komoly növekedése kísérte.

  • 1
  • 2
Részletes keresés
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Ennyi volt! - Lázár János rendelettel irtja ki a nyerészkedést az építőiparból
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.