Mióta ilyen instabil a gazdasági környezet, a nők még kevésbé merik jelezni, ha munkahelyükön visszaéléssel, zaklatással, helytelen bánásmóddal szembesülnek. Egyébként is tetemes hátrányuk a munkaerőpiacon az elmúlt években csak még nagyobb lett.
Bár a Covid okozta válság legsúlyosabb szakaszán tavaly már túl volt a világ, a 15-24 év közötti fiatalok globális munkaerőpiaci helyzete 2022-ben még nem tért vissza teljesen a koronavírus-járvány előtti időszakhoz – állapította meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) friss jelentése. A 2019-hez képest továbbra is rosszabb átlagos globális munkaerőpiaci mutatók mögött azonban azt is látni, hogy a fejlett gazdaságokban a fiatalok munkaerőpiaci helyzete gyorsabb ütemben áll helyre, mint a fejlődő gazdaságokban. Ezzel a globális munkaerőpiaci egyenlőtlenség tovább súlyosbodott, aminek tovagyűrűző hatásai lehetnek a munkaerő-migráció terén.
Már az elmúlt év második felében ismertté vált az a megállapítás, hogy a munkavállalóknak a reálbérek csökkenése miatt érezhetően romlik majd a jövedelmi pozíciója. Egyre gyakrabban lehet olvasni olyan véleményeket, hogy a visszaesés mértéke meghaladja majd a 2009-es mértéket, ilyen tapasztalata hazai munkavállalóknak utoljára a kilencvenes évek elején lehetett. De vajon ebben az időszakban állnak-e rendelkezésükre olyan eszközök, lehetőségek, amelyekkel ezt a negatív hatást képesek csökkenteni, vagy akár teljesen kiküszöbölni?
Nemrég még egyértelműen karriergyilkos lépésnek számított nyíltan bármilyen negatív felhangú megjegyzést tenni saját munkaadónkra, ami akár egy egész iparágon belül ellehetetleníthette az embert. Ma már a konstruktív, építő kritika létjogosultsága egyre nagyobb teret nyer. Az emberek nem akarnak mérgező, demotiváló helyeken és főnökökkel dolgozni, és mivel álláspiaci alkupozíciójuk erős, tehetnek a változásért - az előrelátó munkáltatóknál legalábbis mindenképp.
Bár a foglalkoztatottsági adatok az egekben járnak, egyes ágazatokban hirtelen óriási leépítések történhetnek, más területeken pedig a munkakörülmények és a fizetések sodorják a pályaváltás felé az embereket. Új szakmát kitanulni azonban most számos - elsősorban anyagi - nehézségbe ütközik. Mégis hogyan érdemes készülni egy B-terv kivitelezésére a munkaerőpiacon?
A magyar munkavállalók 21 százaléka elkötelezett a munkája, munkahelye iránt. Bár a ráta alacsonynak tűnhet, az alig marad el a globális átlagtól (23%), és jóval meghaladja az európai mutatót (13%) – derül ki a globális munkaerő helyzetéről szóló éves Gallup-jelentéséből. A felmérés szerint a magyarok mintegy harmada érzi stresszesnek magát a munkahelyén, továbbá közel felük úgy gondolja, hogy most megfelelő az időszak új állás kereséséhez.
Egyre több digitális nomád jön rá, hogy a munkát és az utazást összeegyeztetni próbáló "hiperszabad" életmód nem is olyan csodálatos, mint amilyennek gondolták.
Nem csupán modern, térben és időben kötetlen munkakörnyezetre, változatos feladatokra vágynak a Z-generáció tagja, de kiemelten magas fizetést is elvárnak – cserébe hajlandóak akár éjt nappallá téve dolgozni, hogy a Covid sújtotta évek után most az infláció megélhetésgyilkos hatásait ellensúlyozzák. Közben szakmailag igencsak támogatásra, mentorálásra szorulnak, amit általában nem kapnak meg.
Miközben a globális munkanélküliség mértéke idén várhatóan a koronavírus-járvány előtti szint alá, 5,3 százalékra csökken, addig az alacsony jövedelmű országok lemaradnak a Covid-válság utáni felzárkózási folyamatban a foglalkoztatás terén – derül ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) friss jelentéséből. Az emelkedő adósságszintek ugyanis aránytalanul nagy mértékben sújtják a fejlődő országokat, ami tovább súlyosbítja a magas és alacsony jövedelmű országok közötti foglalkoztatási szakadékot. Ez nemcsak a munkanélküliségi adatok, hanem azon indikátor terén is megmutatkozik, amely azt mutatja meg, hogy mennyi a dolgozni kívánó, de állással nem rendelkezők aránya. Ez a mutató az alacsony jövedelmű országokban 21,5 százalékot tesz ki, míg a magas jövedelmű államokban 8,2 százalékot.
Túlóra-hegyek, kiégéshez vezető krónikus stressz, a munka-magánélet egyensúlyának felborulása – a szabályozatlan vagy rosszul szabályozott hibrid munkarend és a nyakló nélküli kötetlen munkavégzés rengeteg hátránnyal jár. Hogyan ne dolgozzuk magunkat halálra a poszt-Covid érában? Mit tehetnek a cégek, és mit tehetünk mi önmagunkért?
A távközlés, a digitális eszközök, platformok további fejlődésével párhuzamosan a hibrid munka a következő években várhatóan tovább fog terjedni – állapítja meg a hagyományos irodai munkát és a távmunkát (home office-t) ötvöző munkavégzési formáról a szociális, foglalkoztatási és munkaügyi kérdésekkel foglalkozó uniós ügynökség, az Eurofound friss jelentése, amely a koronavírus-járvány következtében szélesebb körben elterjedt hibrid munkavégzéssel kapcsolatos eddigi európai gyakorlatokat, tapasztalatokat foglalja össze. A rugalmasságra, a távmunkára vonatkozó munkavállalói igényeket kielégítő hibrid munkavégzés a cégek számára is számos előnyt adhat: az irodák felszabaduló helyiségei révén csökkenhetnek a kiadásaik, valamint a fenntarthatóság jegyében azzal is büszkélkedhetnek, hogy a kevesebb ingázás révén még a széndioxid-kibocsátás mértéke is csökken.
Vajon tényleg akkora katasztrófa, ha az embernek megszűnik a munkahelye? Lehet-e pozitívan tekinteni arra a helyzetre, amikor egzisztenciális biztonságunk meginog? Megváltozhat-e az emberek hozzáállása a kirúgásokhoz?
Minden kilencedik 15-29 év közötti magyar fiatal nem tanult és nem is dolgozott 2022-ben. Ez a 10,8 százalékos arány jobb az uniós átlagnál (11,7 százalék), derül ki az Eurostat friss adataiból. A hazai mutató az elmúlt 10 évben két esztendő kivételével folyamatosan csökkent, így az utóbbi évek tendenciái alapján jó esély van arra, hogy az EU által kitűzött célnak megfelelően 2030-ra 9 százalékra csökken a nem tanuló, nem dolgozó (NEET) fiatalok aránya Magyarországon; tavaly kilenc EU-tagállamban volt ennél a szintnél alacsonyabb a mutató. A nemekre bontott adatokból viszont az derül ki, hogy a nem foglalkoztatott és oktatásban, képzésben sem résztvevő fiatal nők hazai aránya valamelyest magasabb az uniós átlaghoz képest: a hazai mutató 13,3 százalék szemben az uniós 13,1 százalékkal.
Bár egyelőre utópisztikusnak tűnik, eljöhet a kor, amelyben pontosan szerepelni fog a felkínált munkabér összege az álláshirdetésekben. Mostanában egyre több fiatal teszi közzé önként és büszkén, hogy mennyit keres - igaz, még csak a másodállásában. A tengerentúlon pedig kormányzati szigorral bírják rá a vállalatokat, hogy tegyék átláthatóbbá bérezési rendszerüket.
A mesterséges intelligencia térnyerése nagyon úgy tűnik, hogy egyelőre nem sodorja veszélybe a munkahelyeket, nem okoz tömeges munkanélküliséget, de az kétségtelen, hogy szépen lassan minden dolgozó életére hatással lesz, ahogy beépül a munkafolyamatokba. Akik megfelelően alkalmazzák, sok pénzt kereshetnek vele, a lemaradók viszont idővel gondba kerülhetnek.
Szinte beláthatatlanok a következményei az EU átlátható bérezést erőltető jogszabálytervezetének. Jókora munkahelyi konfliktusok, tisztázatlan jogi helyzetek, GDPR-problémák várhatók. A cél nemes, de a valóság és a munkaerőpiac ennél sokkal bonyolultabb.
A finom manipuláció mesterei. Bár ők az agresszorok, áldozatként tüntetik fel magukat. Aláássák a bizalmat, megmérgezik a kellemes légkört a munkahelyeken. A passzív-agresszív kollégákat nem könnyű kezelni, de ha megértjük tetteik mozgatórugóit és megszabjuk saját határainkat, máris sokat tettünk lelki egészségünk megőrzéséért.
Bóknak álcázott alattomos célzások. Fontos információmorzsák szándékos visszatartása. Félreértelmezhető, homályos válaszok. A csapat többi tagjával való együttműködés megtagadása. Felelősséghárítás. A határok folyamatos - és szükségtelen - feszegetése. Figyelmen kívül hagyott határidők. A passzív-agresszív viselkedésmintát követő kollégák nemcsak az csapategységet veszélyeztetik, hanem a konfliktushelyzetek folyamatos generálásával tulajdonképpen az egész szervezet működését.
Bizonyára egyetlen ma működő vállalat sem gondolkodik abban, hogy a következő egy-két évben, évtizedben eltűnik a gazdasági színtérről. Terveket szőnek, stratégiákat állítanak fel, mindezt azért, hogy a jövő, ami ugyebár biztosan eljön, ne nélkülük köszöntsön be. És bár igaz, hogy a jövő nem jósolható meg, és a cégvezetők nem is jósok, hogy ilyesmivel foglalkozzanak, de alakítható, a jelen trendjeiből egyes alkotóelemei valószínűsíthetők, és bölcs, körültekintő vállalatvezetéssel kialakítható olyan szintű rugalmasság, amely jó eséllyel lehetővé teszi, hogy adott cég a jövendőben is aktív részese maradjon a piaci folyamatoknak. Cikkünkben a jövőállóság öt pillérét vesszük górcső alá, amelyek, ha nem is garantálják, de nagyban segítik, hogy a cégek talpon tudjanak maradni, bármint alakul is a jövő.
A hibrid és távmunka körülményei között a kollégákkal folytatott pletykálkodás, sugdolózás is digitalizálódott. Csakhogy mindez igencsak kockázatos lehet a munkavállalók és az őket megfigyelni vágyó cégek szempontjából.