Deviza

Ide juthatunk Matolcsy tündérmeséjével!

Manapság azon rugóznak a politikusaink, hogy szerintük csökkeni fog az éppen 25 ezer milliárd forintra rúgó államadósságunk, amire nekünk az első válaszunk az, hogy oké, de mégis mennyivel. A helyzet ugyanis az, hogy a szóban forgó fél százalékos csökkenés nem volna több, mint egy pofon Góliátnak. Mi ezért most kiszámoltuk, hogy mégis milyen pályákon képzelhető el az adóssághegyünk leépítése. Nem is szaporítanánk a szót: még tündérmeseszerű növekedés és a forintgyengülés hazánkból való kitiltása sem lenne elég ahhoz, hogy egy évtizeden belül (ami nagyon gyors!) rendesen átlépjük a 60 százalékos GDP-arányos küszöböt. Sőt, az igazán reális kép valójában az, hogy az elkövetkező 25 évben pusztán 70 százalékig ereszkedhet ez a makacs mutató. Varázslás és unortodoxia ebben a kérdésben biztosan nincsen, tehát ha a kormány kitűzné, hogy az alábbiakban vázoltnál érdemben gyorsabb csökkenést szeretne látni, akkor csak egyetlen fegyvere lenne hozzá: a fájdalmas költségvetési megszorítás.
A rendszerváltást követően nagyjából a gazdaságunk kétharmadára rúgott a magyar államadósság, de onnan sajnos igen hamar tovább szökkent ez a politikailag és gazdaságilag is rendkívül kényes mutató. 1995-ben például 95,2 százalékot is mutatott (ez eddig a rekordunk), majd szerencsére újból ereszkedésnek indult és a 2000-es évek elején már volt olyan is, hogy egészen egészségesnek nevezhető 52,7 százalékon jártunk. Most év végéhez közeledve pedig éppen az a célunk, hogy újra 79,4 százalék alá kerüljön a ráta, ami a Portfolio becslése, a Nemzetgazdasági Minisztérium előrejelzése és az Államadósság Kezelő Központ iránymutatása szerint is sikerülhet.

Ide juthatunk Matolcsy tündérmeséjével!
A magyar államadósság alakulása a rendszerváltást követően.
A kérdés innentől kezdve viszont az, hogy hát mégis mekkorát leszünk képesek csökkenteni a tavalyi szinthez képest. Mi a legutóbbi elemzésünkben úgy számoltunk, hogy az NGM által emlegetett 1,7 százalékpontos csökkenés kissé irreális, az ugyanis csak minden eddiginél durvább trükkökkel lehetne elérhető. Szerintünk ezért sokkal reálisabb, ha mondjuk 78-79 százalékos adósságrátára számítunk most az év végén, amit nemrég Borbély László András, az ÁKK vezérhelyettese is alátámasztott azon kijelentésével, miszerint ők bizony nem fogják visszavenni a MOL-nál lévő PEMÁK-ot.

Borbély szerint fél százalékpontos csökkenésre számíthatunk, aminél csak akkor lesz ez nagyobb (például 1 százalékpontos), ha a forint árfolyama kedvezően alakul az év végén. Tavaly egyébként szintén éppen fél százalékpontos csökkenést láthattunk, és így rögtön adódik a kérdés, hogy hát ilyen adósságkonvergenciával mégis mikor érhetnénk el a 60 százalékos maastrichti előírást. Ha pusztán kivetítenénk lineárisan ezt a csökkenést, akkor 2052-es évet kapnánk, de természetesen az adósságkonvergenciánk megértéséhez ennél azért szofisztikáltabb számításokra van szükség.

Ide juthatunk Matolcsy tündérmeséjével!
Sem az elmúlt négy év átlagos változásával (-0,1), sem a tavalyi csökkenés kivetítésével nem rajzolódik ki érdemi adósságcsökkenés.
Kezdjük ott, hogy legalább négy fő makrogazdasági trend meghatározására van szükség az adósságpályánk elméleti felrajzolásához:

  • Miként alakul a nominális GDP közép és hosszútávon?
  • Mekkora deficittel operál majd a jövőben a kormány?
  • Hogyan csökken a devizaarány az adósságon belül?
  • Mi lesz az euró-forint kurzussal, gyengülünk-e tovább?


Az alappályánkban mi kifejezetten megengedő álláspontot vettünk fel a főbb trendek kapcsán: úgy számoltunk, hogy az elkövetkező évek államháztartási egyenlegei az előírt 3 százalékos hiányt egyszer sem lépik majd túl. A reálnövekedés kapcsán pedig 2016-ig a piaci konszenzusos véleménynek megfelelően enyhén lassuló pályát vetítettünk előre: idén 3,3 százalékos lehet az átlagos növekedés (ez egyébként az MNB előrejelzése is), de ez jövőre 2,5-re, azt követően pedig 2,0 százalékra lassul a modellünkben.

Úgy véljük, a távoli jövőben fellendülő európai környezetben már a magyar gazdaság is jobban teljesíthet, ezért a hosszútávú reálnövekedést 2,5 százalékra visszaemeltük. Ezen növekedési számokhoz idén 2,2 százalékos GDP-deflátort adtunk hozzá, ami bár magasnak tűnhet, ha valaki a magyar CPI-re gondol, de ez lényegében az elmúlt év átlagos deflátorának felel meg. A következő években ez 2,5 százalék lehet, ami pusztán egy technikai hüvelykujj-szabály alapján jött ki nekünk. Így a hosszútávú nominális GDP-növekedésünk 5 százalékos lesz a modellünkben, ami szerintünk nemcsak kellően megengedő, de még abból a szempontból is szemléletes alappálya, hogy ezt 3 százalékos deficittel társítva az adósságrátánk ~60%-hoz fog konvergálni.

A problémák viszont itt kezdődnek: ez a konvergencia sajnos nem tűnik túlságosan gyorsnak, pedig jelen esetben még nem is számoltunk a forint trendszerű gyengülésével. Változatlan árfolyamon tehát, és 3 százalékos költségvetési hiánnyal a modellünk szerint pusztán 70,5 százalékig süllyed az elkövetkező 25 évben az adósságrátánk. A csökkenés természetesen nem lineáris, hanem egyre lassabb, kicsit egyébként hasonlóan néz ki, mint az 1/x függvény a pozitív tartományban. Miután 2032-ben 70 százalék alá jut a mutatónk, a modellünk egy egész emberöltőig várat minket mire újabb kerek szinthez ér. Így tehát el kell fogadnunk: ilyen makropálya mellet sosem leszünk képesek egy igazán szép, határozottan lefelé ívelő görbét felrajzolni.

Ide juthatunk Matolcsy tündérmeséjével!
Vegyük elő hát a kormány legvadabb, legőrültebb vágyait, és nézzük meg, mi lenne itt a "Hungarian fairy tale". Számoljunk úgy, hogy a reálnövekedésünk egészen 4 százalékosra tud a jövőben felgyorsulni, ami azért valljuk be, nem volna rossz gazdasági konvergencia a "hanyatló" nyugathoz. Továbbra is maradjunk annál a feltételezésünknél, miszerint a GDP-deflátorunk valamivel a 3 százalékos jegybanki inflációs cél alatt kell, hogy legyen, így tartsuk a 2,5 százalékot. A költségvetési hiányt - ami különösen fontos tényező a modellünkben - pedig faragjuk le 2 százalékosra, hiszen miért ne tehetnénk fel, hogy a különadók újabb tartós fajtáját találja fel a kormányunk a jövőben.

Ide juthatunk Matolcsy tündérmeséjével!
Ez máris sokkal szebb adósságpályát eredményez, ugyanis így már 2020-ra 70 százalék alá kerülhet a mutatónk, ami rá öt évre még a mágikus 60 százalékos maastrichti határt is átlépné. Ezzel a tündérmeseszerű elképzeléssel tehát "pusztán" 10 évig tartana eljutnunk arra a szintre, amit az Európai Unió ma előír.

Szögezzük viszont le, hogy a fentebbi modellünkben még eltekintettünk attól az egyébként igen kellemetlen ténytől, hogy az államadósságunk jelentős része (jelenleg ~40 százaléka) euróban van jegyezve (más devizakötvényeket is elswapoltuk euróra). Ez pedig azt jelenti, hogy a forint euróval szembeni gyengülése akár érdemben megemelheti az adósságmutatónkat, vagy lassíthatja annak jövőbeli konvergenciáját.

Aktuálisan, ha 1 forinttal többet kell adnunk egy euróért, azzal nagyjából 0,1 százalékponttal nő meg a GDP-arányos mutatónk. Persze ez az átváltás csak éppen most ekkora, a jövőben nőhet és csökkenhet is, de mi a felépített modellünkben ezzel is megengedőek voltunk. Úgy számoltunk, hogy az aktuális stratégiánk jegyében csökkentjük szépen a devizakitettségünket, vagyis megpróbáljuk majd jövőre is forint alapon megfinanszírozni a szükséges nettó kibocsátást. Ez egyébként nem is tűnik lehetetlennek: ha csak a lakosság állampapír-vásárlásaira nézünk, rendkívül dinamikus növekedést látunk - az elmúlt két évben megháromszorozódott az állomány. Ezzel ők már a teljes adósságunk 10 százalékát birtokolják, amivel a forintalapú piacunknak, ha úgy tetszik, egy új "motorját" képezhetik (noha ők sem csak forintalapon vásárolnak).

Ide juthatunk Matolcsy tündérmeséjével!
Véleményünk szerint az viszont már elképzelhetetlen, hogy a jövőben akár a devizakibocsátásoktól, akár a külföldi szereplők jelenlététől teljesen elbúcsúzhatnánk. Hazánk egy pici és nyitott ország, ahol jelenleg konkrétan elképzelhetetlen lenne finanszírozni az államot, ha nem volnának külföldi szereplők a kötvénypiacunkon. Ez a belátható jövőben sem fog megváltozni, mint ahogy az sem, hogy a külföldi szereplők ne preferálnának inkább euró vagy dolláralapon hitelt nyújtani nekünk. Ezért úgy számoltunk, hogy a jövőben a devizaarány (ami a forintgyengülés hatásainak becslése miatt fontos), több lépcsős csökkenést követően, egészen 20 százalékig jut. Ez a feltételezésünk egybecseng Töröcskei István éppen lemondott ÁKK-vezér korábbi kijelentésével is, mely szerint a nemzetközi példákban megfigyelhető 10 és 30 százalék közötti devizaarányt szeretnék elérni, hogy biztonságosabb lehessen az állam finanszírozása.

A devizaarány kellő csökkentése mellett már csak azt kell eldöntetnünk, hogy a forint milyen mértékű leértékelődésére számítunk a jövőben. Természetesen a devizaárfolyamoknak a rövid, a közép és a hosszútávú becslései is lényegében mind a kuruzslás kategóriájába tartoznak, de attól még érdemes lehet jelen esetben megvizsgálnunk, hogy mennyire érzékeny az adósságunk a gyengülésre. Először azt csináltuk, hogy az elmúlt 10 év euróárfolyamára illesztettünk a legkisebb négyzetek módszere alapján egy egyenest, majd szépen kivetítettük a jövőre nézve a látott átlagos gyengülést.

Ide juthatunk Matolcsy tündérmeséjével!
Ez alapján a forint euróval szembeni árfolyama jövő év végén 319,2 lehet, majd 2017-ben már 325,5. Ilyen forintgyengülés mellett az optimista forgatókönyvünkben 3 évvel tolódik ki a 60 százalékos adósságráta elérése, míg a végtelenben vett határértéke nem változott (~33 százalék). A konzervatív adósságpályánkat még ennél is rosszabbul érinti a forintgyengülés: ez esetben 2050-re éppen csak 70 százalék alá kerülne az adósságmutatónk:

Ide juthatunk Matolcsy tündérmeséjével!
Ha valaki pedig még ennél is extrémebb, mondjuk 5 százalékos éves leértékelődést képzelne el a forint esetében (ennél egyébként láthattunk már magasabb YTD számokat is), akkor azzal kifejezetten durván hátráltatnák az adósságkonvergenciánkat. Mindezzel 2030-ig tartana 60 százalék alá csökkenteni az adósságrátát a tündérvilágban is, míg a konzervatív pálya egészen elkeserítően alakulna:

Ide juthatunk Matolcsy tündérmeséjével!
Amint visszatérnék az először használt 2,5 százalékos reálnövekedéshez és a 3 százalékos deficithez, rögvest felborulna velünk a bili. Az 5 százalékos éves forintgyengülés ereje annyira megmutatkozna, hogy 2020-ig konkrétan nőne az adósságrátánk (mivel addig még magasabb devizaaránnyal ketyegne a modell), és csak azt követően, kínkeservesen jutna valamikor 200 év múlva a 60 százalék közeli tartományhoz.

Ennyire durva forintgyengülést feltételezni természetesen nem reális, ráadásul ilyen leértékelődés mellett az infláció is megugrana, szétkuszálva a feltételezett makropályánkat. A fő mondanivalónkat viszont úgy gondoljuk, jól tükrözi még a legoptimistább, tündérmeseszerű növekedéssel és legkonzervatívabb forintpályával végzett kivetítésünk is: itt bizony nem látunk majd alacsony adósságrátát az előrelátható jövőben.

Összefoglalásként azért meg szeretnénk nyugtatni mindenkit, hogy a fejlett világban a miénknél még ennél is magasabb adóssághegyek tornyosulnak. Gondoljunk például Japánra, ahol az államadósság több mint a duplája a gazdaság méretének. Ráadásul szegények nemhogy közelítenének valamiféle tündérmeséhez, éppen újabb rémálmukat élik át a GDP-jük további csökkenésével. Magyarország adósságállománya régiós összevetésben viszont már nem kedvező, amit egyrészt történelmi okokkal, másodrészt a gazdaságpolitikai bénaságunkkal magyarázhatunk. A múlton merengeni talán már nem érdemes, a jövőbe tekintve pedig azt mondhatjuk, hogy amennyiben nem hiszünk a tündérmesékben, akkor már csak egyetlen módja van az érdemi adósságcsökkentésnek: a fájdalmas költségvetési megszorítás.
Holdblog

Szabó Dávid: Érik a kriptó iparág

Mintha a korábbiaknál jóval kisebb hype mellett lenne alakulóban a kriptománia újabb köre. Milyen gátak szakadtak át az elmúlt időszakban, hol tart a szabályozás, hogyan... The post Szabó Dá

FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Két éve erre a pillanatra vár Oroszország, most úgy érhet célt, hogy a Nyugat csak nézi

Senior web fejlesztő

Senior web fejlesztő
Díjmentes előadás

Hogyan vágj bele a tőzsdei befektetésbe?

Mire kell figyelned? Melyek az első lépések? Mely tőzsdei termékeket célszerű mindenképpen ismerned?

Díjmentes előadás

Ami még az állampapírnál is jobb befektetés

Az állampapírok mellett számos más befektetési lehetőség érhető el a piacon azoknak, akik szélesebb portfóliót szeretnének építeni és hosszú távon növekedést elérni.

Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Infostart.hu

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Vállalati Energiamenedzsment 2024
2024. április 11.
Sustainable Tech 2024
2024. április 24.
Portfolio Agrofuture 2024
2024. május 23.
GEN Z Fest 2024
2024. május 9.
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Ez is érdekelhet
GettyImages-1297827920