usa_trump_elnok
Gazdaság

Olyan dolog történik Amerikában, ami az egész világgazdaságot megváltoztathatja

A társasági adó 14 százalékpontos emelése, a nagyvállalatok feldarabolása, pénzügyi tranzakciós adó minden tőzsdei ügyletre - nem egy szocialista utópiából származnak ezek az intézkedések, hanem a jelenleg is zajló amerikai előválasztás demokrata jelöltjeinek programjából. A radikális baloldali jelöltek ráadásul nem a futottak még kategóriába tartoznak, a közvéleménykutatási adatok szerint a legnagyobb esélyes a demokrata elnökjelöltségre a magát demokratikus szocialistának valló Bernie Sanders. A piacok mindenesetre egyelőre nem foglalkoznak a demokrata előválasztással, pedig Sandersnek akár a végső győzelemre is esélye lehet. Ha erre ráébrednek a befektetők, akkor akár gyors és erőteljes korrekciót is láthatunk a részvénypiacokon.

Immár teljes a mezőny a demokrata elnökjelölteknél az amerikai előválasztáson, miután a New York-i expolgármester, a milliárdos Michael Bloomberg is beszállt a versenybe. A következő megmérettetés február 22-én, szombaton zajlik majd Nevadában, ami után egészen biztosan tisztábban látunk majd. Bloomberget a csütörtöki vitán valósággal össztűz alá vették a riválisok korábbi rasszista és nőgyűlölő kijelentései miatt, így meglehetősen felkavarta az állóvizet.

Az előválasztás tétje nagy, a Demokrata Párton belül ugyanis olyan folyamatok zajlanak, amelyeket korábban nem láthattunk. A megmaradt hat jelölt közül kettő (Bernie Sanders és Elizabeth Warren) ugyanis olyan programot képvisel, amit nem túlzás szocialistának nevezni. Bernie Sanders meg is kapta a „kommunista” jelzőt Michael Bloombergtől, a vermonti szenátor magát azonban demokratikus szocialistának nevezi.

Meglepő, hogy bár az erősen baloldali jelöltek markáns antikapitalista programot hirdettek, a piacok egyelőre mintha tudomást sem vennének a fejleményekről.  Pedig egy esetleges szocialista jelölt győzelme a tetejétől a talpáig forgathatná fel a gazdaságot, a programpontok között ugyanis olyan elemek szerepelnek, mint például:

  • a monopóliumok feldarabolása
  • pénzügyi tranzakciós adók bevezetése
  • a jelenlegi társasági adó mértékének megemelése
  • a társasági adón felül további nyereségadó bevezetése
  • a nemzetközi kereskedelmi rendszer újraírása
  • a szövetségi minimálbér óránkénti 15 dollárra emelése

Nagy kérdés persze, hogy a fenti ígéretekből mit valósítanak meg a demokraták, és az sem utolsó szempont, hogy milyen lesz a leendő elnök mögött a kongresszusi összetétel. A piacok rezignáltságának viszont minden bizonnyal az a legfőbb oka, hogy Trump győzelmét valószínűsítik.

Trumpot szeretik a befektetők

Az elnök favorizálása a befektetőktől egyáltalán nem meglepő, hiszen Trumpnál piacpártibb elnököt keresve sem lehetne találni. A republikánus elnök első fiskális intézkedései között csökkentette a társasági adót 35-ről 21 százalékra, és erőteljes nyomást gyakorolt a Fed elnökére is, hogy alacsony szintre lője be a kamatokat. Jelenleg pedig az a hír járja, hogy Trump további adómentességeket adna a tőkejövedelmekre. Nem csoda, hogy az egyik legfontosabb részvényindex, az S&P 500 valósággal száguldott Trump elnöksége alatt.

Az erőteljes prociklikus gazdaságpolitikának köszönhetően a munkanélküliség is alacsony szinten van, a gazdasági növekedés pedig megelőzi a fejlett világ átlagát. Az sem utolsó szempont, hogy az USA kilátásai abban a tekintetben is jobbak például az európainál, hogy még vannak értelmezhető kamatok, így a monetáris politikának még vannak tartalékai.

Amerika esetén is igaz persze, hogy mindennek ára van – a tengerentúlon ez a rekordmagas, és a várakozások szerint egyre csak emelkedő adósságrátában jelenik meg a Fitch Solutions alábbi ábrája szerint. Ez viszont egyelőre nem zavarja a száguldó részvénypiacokat – nem úgy a demokratákat.

Itt érdemes megemlíteni, hogy azt a piaci kockázatot, amit ma a demokraták jelentenek, azt 2016-ban pont Trump testesítette meg radikális ötletei miatt. A félelmek egy része be is igazolódott a költségvetés felborulásával és kereskedelmi háborúval, mint ahogy a nemzetközi egyezményekből való kilépés sem kecsegtetett semmi biztatóval az amerikai vállalatok számára. A kereskedelmi háború azonban nem eszkalálódott, és a partnerekről is kiderült, hogy egy számukra kevésbé kedvező együttműködés iránt is kapva kapnak.

De mitől olyan félelmetesek a demokraták a piacokra nézve?

Azt elöljáróban el kell mondani, hogy a demokraták közül kettő nevezhető igazán radikálisnak: Elizabeth Warren és Bernie Sanders. Ha az ő programjuk valósul meg, akkor olyan szintű társadalmi-gazdasági paradigmaváltás történne az Egyesült Államokban, amire a kapitalizmus őshazájában még nem került sor. A kampányígéret persze egy dolog, és minden bizonnyal az elnöki apparátus és a demokrata holdudvar sem engedné szabadon garázdálkodni a leendő elnököt, a jelenlegi piacbarát gyakorlatnak minden bizonnyal azonnal vége lenne.

Ehhez egyébként nem is kell feltétlenül valamelyik szélsőséges baloldalinak nyernie. A Demokrata Párton belül történelmi folyamat zajlik: a konglomerátum gazdasági értelemben erősen balra tolódott, és az USA-ban korábban szitokszónak minősülő szocializmus most akár a párt jelöltjének fő ideológiájává is válhat. Így pedig már a centristák is sokkal baloldalibbnak tűnnek, mint a korábbi előválasztások során. A párt egyetemes irányzatának számít a minimálbér emelése, de a különféle környezetvédelmi sztenderdek szigorítása, a társasági adó (vissza)emelése is minden egyes elnökjelölt programjában szerepelnek. De nézzük is meg egyesével, hogy mit ígér az öt legesélyesebb elnökjelölt, mert azért különbségeket bőven találunk.

Bernie Sanders és a demokratikus szocializmus

A 78 éves vermonti szenátor magát demokratikus szocialistának nevezi, a gazdasági programja okán pedig teljesen megalapozottnak tűnik ez a megnevezés. Azt lehet mondani, hogy gyakorlatilag minden kérdésben az inverze a regnáló elnöknek. Társadalompolitikája nyílt és befogadó, gazdaságpolitikája baloldali. Egyedül a nemzetközi kereskedelempolitikában érhetünk tetten hasonlóságokat, Sanders ugyanis erősen izolációpárti (bár mint Trumpról kiderült, esetében inkább beszélünk pragmatikus érdekérvényesítésről, mint bezárkózásról).

Sanders programjának középpontjába a klímaváltozást és a vagyoni egyenlőtlenséget emelte. Ahogy ő fogalmazott, valódi rémálom lesz a Wall Streetnek, ha őt elnökké választják. Sanders programja ilyen elemeket tartalmaz:

  • a társasági adót 35 %-ra emelné a jelenlegi 21-ről, és a külföldön keletkezett jövedelmet is adóztatná
  • a 32 millió dollárnál magasabb vagyonú háztartásokra sávos vagyonadót vezetne be: ez 50 és 250 milliós összeg között 2%, 500 millió és 1 milliárd között 5%, 1 és 2,5 milliárd között 6%, 5 milliárdig 7%, afölött pedig 8% lenne. A program szerint ez 180 ezer családot érintene.
  • pénzügyi tranzakciós adót vezetne be: a tőzsdei tranzakciókat 0,5 %-kal, a kötvényvásárlások 0,1%-kal sújtaná. Sanders ettől 2 400 milliárd dollár bevételt remélne 10 év alatt
  • 45 millió amerikainak eltörölné a diákhitel-tartozását, és 1,88 %-ban maximálná a diákhitel kamatát
  • ingyenes egészségügyet ígér mindenkinek, és kiterjesztené a medicare-t a fogászatra, látás- és hallásvizsgálatokra, járó- és fekvőbeteg-ellátásokra, mentális megbetegedésekre. Az egészségügyben a járulékos díjakat is megszüntetné
  • 200 dollárban maximálná a fizetős egészségügyi szolgáltatások árait
  • ingyenessé tenné a felsőoktatást, és nem tandíj jellegű ösztöndíjakat is bevezetne
  • 150 milliárd dolláros szövetségi beruházásból biztosítana mindenkinek ingyenes internet-hozzáférést, és megszüntetné az internetszolgáltatók monopóliumát
  • felszámolná 79 millió amerikai állampolgár adósságát 81 milliárd dollár értékben
  • minimum 60 ezer dollárra emelné a tanárok éves kezdőfizetését
  • 15%-ban maximálná a fogyasztási hitelek kamatait
  • feldarabolná a nagybankokat
  • átláthatóbbá és demokratikusabbá tenné a Fedet
  • tulajdonjogot garantálna a munkavállalóknak a munkaadó vállalatban, és egy állami pénzintézeten (US Employee Ownership Bankon) keresztül biztosítana alacsony kamatú hiteleket a munkavállalók részvény-vásárlásához
  • felülvizsgálná a Trump-korszakban létrejövő egyesüléseket, és egyben a monopóliumokat fel is darabolná
  • megadóztatná azokat a vállalatokat, akiknél az átlagos és a legmagasabb bér között különbség legalább ötvenszeres (az adó mértéke 0,5%-tól 5%-ig terjed, sávosan).
  • szövetségi bérlakás-programot indítana, amelynek keretében 10 millió lakást építene 10 év alatt, 2 500 milliárd dollárból.
  • erősítené a munkavállalói jogokat, megduplázná a szakszervezeti tagságot
  • infrastrukturális beruházást ígér 20 millió új munkahellyel, 100 százalékban megújulóra váltaná az amerikai gazdaságot 2030-ig
  • 200 milliárd dollárral támogatná a Green Climate Fund-ot, és az Egyesült Államokat tenné a klímaváltozás élharcosává

A fentiek részbeni megvalósítása is radikális változást jelentene, és bár a program szerint az adóemelések fedeznék a szövetségi kiadásokat, sejthető (ahogy az a politikai programoknál mindig), hogy a költségek alul-, a bevételek pedig túlbecsültek. Mindenesetre Sanders most a legnépszerűbb demokrata jelölt, különösen a fiatalok között. Kérdéses azonban, hogy Donald Trumppal szemben meg tudná-e szólítani az Amerikában egyáltalán nem hagyományos programjával a társadalom többségét.

Joe Biden, a leghagyományosabb demokrata

A 77 éves Biden korábban Obama alelnöke volt, és ezt előszeretettel hangoztatja a kampányban. A programja meglehetősen kevés figyelmet kap, ami nem is csoda, hiszen ő a klasszikus centrista demokraták állatorvosi lova, és az ő esetében tudhatjuk a leginkább, hogy mire is számítsunk. Ráadásul az eddigi viták és egyéb megjelenések alkalmával meglepően halványan szerepelt, így nem váltottak ki nagy figyelmet a mondatai. Programjának középpontjában a középosztály áll, a lényegesebb elemei pedig a következők:

  • 39,6%-ra emelné a felső adósávot a személyi jövedelmeknél, és évi 1 millió dolláros jövedelem felett a tőkejövedelmek is ilyen kulccsal adóznának (ez magasabb, mint Obama ideje alatt)
  • ingyenessé tenné a community college-t (ez a kétéves felsőfokú képzésnek felel meg)
  • 15 dolláros óránkénti minimálbért ígér, és a nemzetközi egyezményekben garantálná a munkavállalók jogait
  • 1 700 milliárd dollárt költene klímavédelemre, 750 milliárdot oktatásra, 750 milliárdot egészségügyre 10 év alatt
  • 21-ről 28%-ra emelné a társasági adót, a minimum adókulcsot pedig 15%-ra emelné a 100 millió dollár feletti árbevételi vállalatoknál
  • 21%-os adót vetne ki a vállalatok külföldi nyereségére (ma ez 10,5%)
  • adókötelessé tenné a nagy értékű ingatlanok cseréjét is, nem csak az adásvételt
  • részben ingyenessé tenné az egészségügyet azoknak, akik a magánbiztosításból kimaradnak, és a szövetségi szegénységi szint 138 %-a alatt élnek

Bloomberg, a „Wall Street embere” baloldali programot villantott

New York 78 éves expolgármestere azzal a felütéssel szállt be a kampányba, hogy el kell indulnia, mert csak ő győzheti le Trumpot. Bloomberg ezzel arra utalhatott, hogy a demokraták között kevés az olyan centrista jelölt, aki meg tudná szólítani a társadalom többségét. Piacellenességgel őt nem lehet vádolni, vállalatbirodalma 63 milliárd dollárt ér, vagyonából már 400 milliót el is költött a kampány során – többet, mint bármelyik másik jelölt.  Ennek ellenére meglepő, hogy programja mennyi baloldali elemet tartalmaz – de csak elsőre, hiszen ha logikusan belegondolunk, Bloombergnek egy esetleges győzelem után a korábban Sanderst támogató demokratáknak is meg kell felelnie, másrészt Trumppal szemben kell felvennie a pozíciót. Az is elmondható róla egyébként, hogy saját vagyonából sokat költ környezetvédelemre, és ez a programban is megjelenik. Az „All-in Economy” program legfontosabb pontjai az alábbiak:

  • 15 dolláros óránkénti minimálbért vezetne be, és visszaállítaná Obama túlóratörvényét
  • a legmeglepőbb pontja, hogy 0,1%-os tranzakciós adót vetne ki minden pénzügyi tranzakcióra, így a kötvényügyletekre is
  • 21-ről 28 %-ra emelné a társasági adót
  • megemelné a külföldi vállalati profitra vonatkozó adót, és politikai nyomást gyakorolna az adóparadicsomokra
  • a legmagasabb adósávot 37-ről 39,6%-ra emelné a személyi jövedelmeket illetően
  • Évi 5 millió dolláros jövedelem felett 5%-os adót vetne ki a munka- és tőkejövedelmekre egyaránt. Elmondása szerint ez a társadalom kevesebb, mint 1%-át érinti
  • központi nyilvántartást végezne a pénzügyi tranzakciókról, visszaállítaná a 2008 után bevezetett, de Trump által megszüntetett ellenőrző mechanizmusokat a pénzügyi rendszerben, és visszaállítaná az Office of Financial Research anyagi támogatását
  • az Igazságügyi Minisztériumon belül létrehozna egy részleget, akik a pénzügyi bűnözőkre szakosodnak
  • Medicare-jellegű, kiterjesztett egészségbiztosítási programot vezetne be, ami azonban nem lenne kötelező erejű, az egészségbiztosítási szektorban erősítené a versenyt, és ígérete szerint átlagosan 10%-kal csökkentené az ügyfelek díját
  • a fejlett országok áraihoz képest 120%-ban maximálná a gyógyszerárakat
  • növelné a munkavállalók jogait, megkövetelné a munkáltatóktól, hogy tegyék átláthatóvá a fizetéseket, és felelősségre vonhatóvá tenné őket, ha eltérő béreket alkalmaznak bőrszín és nem szerint
  • a tagállamokkal együttműködve növelné a karrier-képzési programokat, 2030-ig egymillióval növelné a gyakornoki szerződéseket, és racionalizálná a jelenlegi 43 állami képzési programot
  • átszabná a jövedelemadó-jóváírás rendszerét, figyelembe venné a szociális szempontokat, és a visszatérítés havonta járna
  • egyablakos ügyintézést ígér a vállalatoknak, valamint bürökráciacsökkentést
  • megkétszerezné a hajléktalanság felszámolására költött összeget évi 6 milliárdra

A program gyakori eleme emellett továbbá az innováció és a vidékfejlesztés. A program láthatóan messze nem olyan markáns, mint Sandersé. Általánosságban az érződik belőle, hogy teleszőtték baloldali programpontokkal, hogy azokra építve Bloomberg meg tudja magát különböztetni Trumptól.

Pete Buttigieg, a meglepetésember

Buttigieg a legfiatalabb jelölt mind közül, ez pedig akár az előnyére is válhat. A mindössze 38 éves politikus egy indianai kisváros polgármestere volt, és ő is a mérsékeltebbek táborát erősíti. Korábban esélytelennek tartották, de meglepetésre megnyerte az iowai előválasztást (a legutóbbi 4 jelölt, aki ezt az államot vitte, az megnyerte az előválasztást is) – igaz, a szintén centrista Bloomberg akkor még nem volt versenyben. Buttigieg korábban a McKinsey menedzsere volt, programjának több eleme mégis kifejezetten baloldali (az ok hasonló lehet, mint Bloombergnél):

  • társasági adó 21-ről 35%-ra emelése
  • 430 milliárdot költene lakhatásra, ezzel 7 millió amerikai lakhatását tenné jobbá
  • 10 év alatt 700 milliárdot költene oktatásra és gyermekgondozási programokra
  • ingyenes tandíjat ígér az állami egyetemeken a 100 ezer dollár alatti jövedelmű családoknál, valamint 500 milliárdot fordítana a megfizethetőbb felsőoktatási programra, a hátrányos helyzetben levő csoportok 50%-os kedvezményt kapnának
  • 1 500 milliárdot költene egészségügyre 10 év alatt, amit a társasági adó emeléséből fizetne
  • 15 dolláros óránkénti minimálbért ígér
  • 1000 milliárdot költene infrastrukturális beruházásokra, ezzel 6 millió jól fizető állást hozna létre ígérete szerint
  • 80 milliárdból segítené a kisvárosokban élők internetelérését
  • 2050-re karbonsemlegessé tenné a gazdaságot

Elizabeth Warren, aki talán még Sanderstől is balra áll

A 70 éves massachusettsi szenátor szintén ahhoz az iskolához tartozik, amit Bernie Sanders képvisel, nála azonban talán még hangsúlyosabb elem a klímaváltozás. A programja nagyívű változásokat ígér, és a következő elemeket tartalmazza:

  • a karbonsemlegességet már 2030-ra megvalósítaná, ez szerinte 3 ezer milliárdba kerülne
  • megregulázná a pénzügyi szektort, szerinte az ugyanis káros az amerikai gazdaságra
  • ennek keretében felülvizsgálná az egyesüléseket a pénzügyi szektorban és a technológiai iparban, egyes vállalatokat pedig fel is darabolna (például a Facebook-ot)
  • a társasági adót megemelné 35%-ra, kiterjesztené azt a külföldön keletkező nyereségre is
  • 100 millió dollár profit felett további 7%-os nyereségadót kéne fizetnie a vállalatoknak, szerinte ez 1200 vállalatot érint
  • pénzügyi tranzakciós adót vezetne be
  • 2-6 %-os vagyonadót vetne ki 50 millió dolláros vagyon felett
  • 15 dollárra emelné az óránkénti minimálbért
  • a lakosság eladósodottságát béremeléssel, a bérleti díjak csökkentésével és az egészségügyi költségek leszorításával csökkentené
  • támogatná a szakszervezeteket, és lehetővé tenné nekik, hogy a nagyvállalatok igazgatósági tagjainak 40%-át ők válasszák meg
  • a munkaadók a munkavállalók egészségbiztosítási hozzájárulását ezentúl az államkasszába fizetnék, ebből finanszírozva az állami egészségügyet
  • ingyenessé tenné a 2 és 4 éves állami felsőfokú képzéseket
  • 640 milliárdnak megfelelő összegű diákhitel-tartozást számolna fel
  • mindenki számára ingyenes egészségügyi ellátást garantálna, ami szerinte 52 ezer milliárdba kerülne 10 év alatt – ebből 20,5 ezer milliárdot állna a költségvetés
  • alacsonyabb (!) orvosi béreket ígér, és olcsóbb gyógyszerárakat
  • gazdasági patriotizmust hirdet: a nemzetközi megállapodások során az amerikai munkavállalók érdekét tartaná szem előtt
  • szigorú környezetvédelmi sztenderdeket építene bele a nemzetközi egyezményekbe

Természetesen nem csak a szigorú értelemben vett gazdaságpolitikai intézkezdések mozdíthatják meg a piacokat. Az is fontos szempont, hogy az Amerika-központú kereskedelmi rendszer milyen irányt venne fel az új elnök alatt. Biden és Bloomberg ebből a szempontból nem jelentene nagy meglepetést, vélhetően mindkettejük esetén a klasszikus demokrata külpolitikai iskola érvényesülne, és bár ez várható Buttiegieg-től is, de az ő külpolitikai programja kevésbé jól artikulált.

Bernie Sanders és Ellizabeth Warren viszont markánsan izoláció-pártiak, és nem támogatnák az amerikai katonai intervenciókat sem.

Persze a külügyi apparátus és a képviselőház nem hagyná csak úgy leépíteni Amerika szövetségi és kereskedelmi rendszerét, de a két szocialista jelölt olyan irányba viheti az amerikai külpolitikát, amilyenre még nem volt példa a második világháború óta – és ennek főleg Kína és Oroszország örülhetne. A szabadkereskedelem visszaszorulását pedig nem csak az amerikai részvényindexek, de a világgazdasági növekedés is megérezné.

Ígérhetnek bármit, ha esélytelenek – vagy mégsem?

A piacok a kedvező gazdasági mutatókat látva okkal gondolják úgy, hogy Trump az esélyese az elnökválasztásnak. A gazdasági mutatókon kívül azonban számtalan egyéb dolog is van, amit a választók figyelembe vesznek majd – ilyen például a vagyoni egyenlőtlenség, ami nőtt az elmúlt években. Ezért lehet az, hogy Sandershez és Warrenhez hasonló szocialisták megjelentek az amerikai politikai palettán.

És nem is akárhogy, a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy Sanders az előválasztás legnagyobb esélyese. A realclearpolitics.com adatai szerint Sanders országos szinten 28,7 %-kal vezeti a demokrata versenyt, őt követi Biden 17,3%-kal. Bloomberg a harmadik 15,2%-kal, Warren pedig a negyedik 12,7 %-kal.

A legnagyobb esély tehát arra mutatkozik, hogy Bernie Sanders, egy gazdasági értelemben szélsőségesen baloldali jelölt lesz Donald Trump ellenfele novemberben.

De lehet-e esélye Sandersnek Trumppal szemben? Az országos népszerűségi adatok szerint igen. A legutóbbi napokban a közvélemény-kutatási adatokban egyre jobban jönnek fel a demokraták, a legújabb, ABC News és Washington Post által készített tegnapelőtti felmérés szerint például Sanders 6, Biden 7 százalékpontot verne Trumpra, de Bloomberg, Buttigieg és Warren is előzné a republikánus elnököt. Hasonló eredményeket publikált az NBC és a Wall Street Journal közös kutatása is. Ha cizelláljuk a kutatásokat, akkor azt látjuk, hogy a billegő államokban, amelyek eldöntik az elnökválasztást, szinten jelentős esélye van a demokratáknak.

Így aztán egyáltalán nem garantált Trump újrázása, és a történelem során először most jelentős esély mutatkozik arra, hogy az Egyesült Államoknak egy vérbeli szocialista elnöke lesz. Ha erre ráébrednek a piacok, akkor akár egy jelentős és gyors korrekciót is láthatunk majd az S&P 500 indexben. Erre egyébként felhívta a figyelmet Timothy Moe, a Goldman Sachs elemzője is, aki szerint a demokrata győzelem egyenlő lenne a társasági adó emelésével. A fenti programokat látva kijelenthetjük, hogy ha csak ennyi történik, akkor a nagyvállalatok még mindig jól jártak, mert a jelöltek programjai ennél erőteljesebb profitkilátásokat rontó elemeket is tartalmaznak.

Trump újrázása sem feltétlenül hozza el a Kánaánt

Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy Trump újraválasztása sem jelenti automatikusan a kapitalista álom eljövetelét. Bár az adószintek minden bizonnyal alacsonyak maradnak, a republikánus elnök kiszámíthatatlanságában bőven van kockázat, ráadásul a költségvetési helyzet is egyre szorítóbb. A Fitch Solutions elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy Trump újraválasztása esetén két forgatókönyvvel számolhatunk: egy mérsékeltebbel és egy radikálisabbal.

Amennyiben a második forgatókönyv valósul meg – amire azért van nagyobb esély, mert a második ciklusában az elnököt kevésbé köti a politikai felelősségre vonás terhe -, akkor akár  ki is újulhat a kereskedelmi háború Kínával szemben, valamint az sem kizárt, hogy az EU-nak régóta ígért szankciók is valósággá válnak, ez pedig szintén erőteljes lefelé mutató kockázatot jelenthet a jövőben.

vitezy david
koronaviruscoronavirus
Ez a magyar boltok nagy trükkje: erre érdemes figyelni
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-al elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
A tőzsdei könyv
Útmutató, amely piaci pánikok esetén is használható.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Elemző / Vezető elemző

Elemző / Vezető elemző
2020. május 19.
Portfolio HR Revolution 2020
2020. május 21.
FM & Office 2020
2020. május 21.
Future City 2020
2020. június 2.
Smart Logistics 2020
koronavirusclk