svajc europai unio egyuttmukodesi megallapodas
Gazdaság

Ütött a svájci óra - Jön a fordított Brexit?

Szabó S. László, Szabó Consulting
Svájc kapcsolata az Európai Unióval legalábbis bonyolult. Szomszédai – Liechtenstein kivételével, amely azonban tagja az EU-t és az EFTA tagjait tömörítő Európai Gazdasági Térségnek – mind uniós tagállamok, a svájciak népszavazáson mégis úgy döntöttek 1992-ben, hogy nem akarnak csatlakozni az unióhoz. Ehelyett mintegy 120 kétoldalú megállapodás szabályozza kapcsolatukat. Ezeket 7 éve tartó tárgyalásokon próbálják egy átfogó megállapodással kiváltani. A közvetlen demokrácia svájci szerepe se mindig könnyíti meg a tárgyalásokat. Látszólag három kérdésben kellene megállapodni, de az igazi gondot az egyes pártokon belül is szélsőségesen eltérő elképzelések és az ebből eredő bizonytalan tárgyalási pozíció jelenti.

A három téma: a cégeknek nyújtott állami támogatások, a minimum bérszintek és a személyek szabad mozgása. Olyan hírek is felreppentek, hogy az unió kész beleegyezni, hogy az első ne szerepeljen a szerződésben, a másodikban is tettek javaslatokat, amelyek kielégíthetik a svájci igényeket, míg a harmadik témában a tárgyaló Európai Bizottság úgy gondolja, hogy elegendő biztosítékot adott tárgyalópartnerének. Ez – legalábbis az első két kérdésben – álláspontjuk rugalmassá válását jelentheti. Ugyanakkor a Brexit se egyszerűsíti a helyzetet. Ugyan nem akarnak „Brexit-pillanatot” a svájciak, egy 2020 januári felmérés szerint 58%-uk nem akart népszavazást az unió és országuk közötti szabad mozgásról, de erős az a tábor is, amelyik „megköszönte a briteknek, hogy a törpét átsegítették a hét hegyen”, megmutatva, hogy lehet lazább kapcsolatot is létesíteni. Az EU szerint azonban az egymásrautaltság szorosabb, mint az Egyesült Királyság esetében, ezért az a modell nem alkalmazható.

Ez valóban így van: a kereskedelem (export és import összesen) több, mint napi egymilliárd svájci frankra (évente mintegy 420 milliárd euróra) rúg. Az alpesi köztársaság exportjának 52%-a megy az EU-ba, míg az importban az unió részesedése 70%-os. Egy 2019-es tanulmány szerint, míg az uniós tagországok polgárai átlagosan fejenként és évente 1000 eurót profitálnak az egységes piacból, Svájc fejenként 3000 euró előnyhöz jut évente.

Az első szabadkereskedelmi megállapodás a partnerek között 1972-ben jött létre (persze akkor az EU is lazább szövetség volt, mint ma). A tagságot elutasító 1992-es népszavazást követően több hullámban jött létre a mai, bonyolult szerződésrendszer, amely alapján a 26 kanton szövetségeként működő köztársaság (szó szerint „Esküszövetség”, de legtöbbször államszövetségnek hívják) szinte mindenben ugyanolyan kapcsolatot tart fenn az unióval, mintha tag lenne: hozzáfér a közös piachoz, együttműködik a kutatási programokban, hozzájárul a kohéziós kiadásokhoz, tagja a schengeni zónának és a bevándorlást szabályozó dublini rendszernek is, és az egyetemi diákcserében is egyenrangú partner.

A vitás kérdések közül bevándorlás veri – nem meglepő módon – a közvéleményben a legnagyobb hullámokat.

Míg a legtöbb népszavazás a szavazásra bocsátott együttműködés jóváhagyását eredményezte, 2014-ben megszavazták, hogy maximálják az uniós országokból betelepülők számát. Az EU tiltakozása nyomán ez csak erősen felhigított formában vált törvénnyé (két év után, 2016-ban), viszont ezért tudta a populista jobboldali Svájci Néppárt újra napirendre tűzni a kérdést, ezúttal szigorúbb formában. Ezt a népszavazást a járvány miatt csak szeptember 27-én tartották. Az eredmény: ottani mértékkel magas, 60%-os részvétel mellett 61,7%-os többséggel elutasították, hogy újratárgyalják a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást – ami az uniós kapcsolatok szinte teljes leépülésével járt volna.

A 2014-es népszavazásnak azonban más hatása is volt. Az Európai Unió az évek során rájött, hogy a sok-sok külön szerződés rendszere nagyon nehezen kezelhető (20 fő szerződés és az azokat kiegészítő, több, mint 100 egyezmény szabályozza jelenleg a kapcsolatokat), ezért egy átfogó, az EFTA szerződéshez hasonló tervezetet juttatott el partneréhez. A 2012-ben megérkezett ellenjavaslat egy, a mostaninál is lazább kapcsolatot rögzített. Ezután az unió tárgyalások folytatásával megvárta a 2014-es népszavazás eredményét és a Horvátország csatlakozását rögzítő jegyzőkönyv aláírását.

A négy év alatt letárgyalt és most a svájciak jóváhagyására váró szerződés kiváltaná a jelenlegi bonyolult csomagokat, témája az ipar, mezőgazdaság, közlekedés és szállítás, valamint a szabad mozgás (ismeretes, hogy nem csak személyekről van szó, az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlása a „négy szabadság”), és a további piaci szegmensekről szóló megállapodásoknak is modellje lesz. Tartalmazza, hogy az „Esküszövetség” követi az uniós jog változásait (ez a „dinamikus megfelelés”), ugyanakkor már eleve kivételeket tartalmaz a kirendelt dolgozókra vonatkozóan, míg az uniós polgársággal kapcsolatos szabályok követéséről későbbi tárgyalások során állapodnak meg.

A szabad mozgás joga nyilvánvalóan versenyhelyzetet teremt a helyi cégek és munkaerő számára. A munkavállalási céllal letelepedő mellett az ideiglenesen, külföldi cég égisze alatt munkát végzők, az úgynevezett „kirendelt dolgozók” is érzékeny terület az EU-n belül is. Ezért a kirendelt dolgozókról szóló uniós irányelv 2018-as módosítása nagymértékben tükrözi már a magasabb bérszínvonalú uniós tagállamok aggályait a főleg Kelet-Európából jövő alacsony bérű konkurenciával szemben. Az eredeti, 1996-os irányelvet azonban Svájc nem akarta elfogadni, és úgy tűnik, most még a 2018-asnál is tovább akar menni.

Visszatérve a betelepülőkre: a kis ország gazdasága többet profitál az Európa többi országából jövő munkaerőből, mint amennyi gondot okoz. A bérek leszorítása mellett a fő aggály, hogy a helyi szociális rendszereket fogják terhelni, akik hazájuk szűkmarkúbb szociális rendszere helyett a gazdag befogadó államét veszik igénybe. Ez a veszély azonban csekély.

A személyek szabad letelepedésének jelenlegi rendszere is megköveteli, hogy a három hónapnál hosszabb ideig egy másik tagállamban (vagy Svájcban) tartózkodni kívánó uniós polgár vagy munkaszerződéssel rendelkezzen, vagy szabadúszó vállalkozó legyen, vagy bizonyítsa, hogy megfelelő jövedelemmel rendelkezik ahhoz, hogy ne szoruljon rá a befogadó állam szociális rendszerére. Egyes országokban viszont nagyon rövid munkaviszony után is jár a munkanélküli segély és utána a szociális segély, ezért ez a szabály nem mindig elegendő (és elég bonyolult is ahhoz, hogy nehéz legyen elmagyarázni a közvéleménynek, különösen, ha valaki populista módon nem is akarja).

Majdnem másfél millió uniós polgár él a nyolc és fél milliós Svájcban, több, mint 300 ezer ember ingázik a kis országba dolgozni a határon túlról, és a más európai országokban élő svájciak száma is majdnem eléri a félmilliót. Ugyanakkor ezt a képet árnyalja, hogy 18 év kellett ahhoz, hogy az első megállapodás 2002-es hatálybalépése óta kilencszázezerről ekkorára nőjön az EU polgárok száma, ráadásul a nettó bevándorlás az unióból az utóbbi években csökken, évente mindössze 30 000 körül van (ami fele a 2013-as számnak). Míg az EU-s bevándorlók munkanélkülisége az átlagnál nagyobb, de ennek oka a svájci Gazdasági Minisztérium kutatóintézete szerint elsősorban az, hogy a bevándorlókat az amúgy is magas munkanélküliségtől sújtott, illetve szezonális ágazatokban foglalkoztatják, az uniós aránynál ez így is kisebb, és aktivitási rátájuk is magasabb a belföldiekénél, tehát kevesebb a körükben az inaktív (eltartott, tanuló, nyugdíjas). Ugyancsak a Gazdasági Minisztérium becslése szerint a szabad mozgás eltörlése 2035-re 3-4%-kal alacsonyabb GDP-t eredményezne. További részletek itt találhatók.

2020-ban mintegy 37000 svájci vándorolt ki (a külföldön élők száma ezzel 0,7%-kal nőtt), ezen belül érdekesség, hogy a külföldön élő svájci nyugdíjasok száma 2,8%-kal nőtt 2019-ről 2020-ra. A hivatalos statisztika szerint 25 ezer magyar él Svájcban, amint azt a svájci Külügyminisztérium közleménye Szíjjártó Péter látogatásáról kiadott közleménye hangsúlyozza, míg a magyar kommüniké jövőbeni beruházásokról számol be, és megemlíti, hogy majdnem 900 svájci tulajdonosi hátterű vállalat működik Magyarországon, és ezek 33 ezer embernek adnak munkát.

A másik kritikus szabadság, szabad tőkemozgás legnagyobb akadálya egyébként 2015-ben elhárult – Svájc megkötötte az adózási együttműködési megállapodást és 2018 óta automatikusan banki információkat is szolgáltat.

A tárgyalások tehát 2018-ban lezárultak és azóta várják a svájciak végső igenjét. Ők azonban időt kértek, hogy konzultáljanak a pártokkal, szociális partnerekkel és a polgárokkal. Nyilvános konzultációra is bocsátották a tervezetet. Ezután merült fel a fent vázolt három kérdés.

Későn léptek akcióba a kapcsolatok megerősítésének hívei, a gazdasági szereplők, akik érdekeltek a kereskedelmi kapcsolatokban, valamint a szociáldemokrata és liberális pártok azon politikusai, akik szintén támogatják a szerződés jóváhagyását. A jobboldali Svájci Néppárt – mint az népszavazási kezdeményezésükből is kiderült – nem hívei a szorosabb kapcsolatoknak, ők boldogok lennének a „csak kereskedelem, más semmi” jellegű kapcsolattal.

Ez viszont már a briteknek se jött be, az unió nem fogadja el a „kimazsolázást”, a jogokat kötelezettségek nélkül.

A jobboldal hozzáállásából gyanítható, hogy az igazi gond az lehet, hogy az európai jogszabályoknak való „dinamikus megfelelés” és, ettől nem függetlenül, az Európai Bíróság illetékessége – ezek okoztak fejfájást a briteknek is, legutóbb még az Észak-Írországba irányuló áruforgalom enyhébb ellenőrzésének ígérete se tudja őket erre rávenni – nem tetszik nekik. A kormány (a Szövetségi Tanács) elnöke pedig, aki április 23-án végül Brüsszelben tárgyalt, a Svájci Néppárthoz tartozik. Az április 23-ai személyes tárgyalás nem vezetett áttöréshez, csak abban állapodtak meg, hogy tovább tárgyalnak, de nem is tűztek ki új időpontot.

Ez pedig nem túl jó hír, noha a megállapodás kútba esése nem járna azonnal a gazdasági kapcsolatok megszakadásával, az egyes ágazati megállapodások tovább élnének, így azonban a kapcsolattartás bonyolultabb, és az is félő, hogy ezek lejártával nem lehetne őket megújítani, új területen pedig, mint például a villamos energia területén, nem lehet új megállapodásokat kötni. Az Európai Bizottság elnöke pedig már jelezte, hogy a tudományos együttműködés folytatását a kohéziós alapokhoz való svájci hozzájáruláshoz fogják kötni. Ezért aztán múlt pénteken legalább telefonon beszélt egymással a svájci főtárgyaló, Livia Leu és Stéphanie Riso, von der Leyen bizottsági elnök helyettes kabinetfőnöke, és a héten további egyeztetésekre került sor annak ellenére, hogy az alpesi országban hivatalosan természetesen az Unió merevségét kárhoztatják. A zürichi Tages-Anzeiger és egyes üzleti körök azonban arról beszélnek, hogy kormányuk állt „ütközőpályára”.

Nem véletlenül merül fel tehát a Brexit és az Egyesült Királysággal kötött megállapodás, mint egyik lehetséges kimenetel.

A Brexit-témához tartozik az is, hogy az alpesi köztársaság nagyon gyorsan megkötötte Nagy-Britanniával majdnem ugyanazt az egyezményt, mint az EU (természetesen egy méregfoga a dolognak eleve ki se nőtt: a tengeri halászat a Magyarországhoz hasonlóan tengerpart nélküli köztársaság számára nem kérdés, míg a másik, a letelepedés egymás országaiban, nem igazán gond a két ország gazdagsága miatt – ugyanezen okból bérversenytől se kell tartaniuk egymással szemben).

A svájci kormány szavakban a megállapodás híve, a legutóbbi népszavazás előtt is hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok megszakadása ártana saját gazdaságuknak is. A szerződéstervezet hivatalos értékelése is azzal kezdődik, hogy az alapvetően Svájc érdekeinek megfelel (csak hát a három vitás kérdés…). Megfigyelők azt is hangsúlyozzák, hogy az unió mindenben a tárgyalások folytatását szokta szorgalmazni, amíg van tárgyalásra hajlandó partner, bármennyire reménytelennek tűnik is a megállapodás (és ha határidő van, inkább megállítják az órát, minthogy kudarcot valljanak a tárgyalások). Ez történt Görögország és az Egyesült Királyság esetében is, és a megállapodás végül létre is jött. Most tehát Svájcon a sor. Ki is szivárgott, hogy – pont ellenkezőleg, mint a britek – az alpesi köztársaság azt fontolgatja, hogy hogyan tudná egyoldalúan illeszteni jogrendjét az unióshoz – habár nyilván az érzékeny pontokat elkerülve.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre.

Elindult a Portfolio Vélemény rovata, az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.

Címlapkép forrása: Igor Golovniov/SOPA Images/LightRocket via Getty Images

dolgozó worker gyár gyári munkás ipar kereset fizetés
vakcina koronavírus oltás
g7 biden macron johnson merkel von der leyen
boris johnson
horvát labdarúgó eb
sri lanka hajóbaleset

Alapblog A Wells Fargo csalás

Az egyik legnagyobb amerikai bank pár évvel ezelőtti botránya a tengerentúlon jól ismert sztori. Nálunk azonban sokan...

Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Könyv
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu
2021-06-15
Portfolio-MAGE Járműipar 2021
2021-09-07
Sustainable World 2021
2021-09-21
Hiventures - Portfolio Vállalati Tőkefinanszírozás 2021
2021-09-30
Energy Investment Forum 2021
dolgozó worker gyár gyári munkás ipar kereset fizetés