Steiner Attila: ellenezzük a gázársapkát, támogatjuk a geotermiát és fontolgatjuk a szélenergia fordulatot
Portfolio: Támogatja-e a magyar kormány azt, hogy az Európai Unió valamilyen formában gátat szabjon a közösség területére érkező importgáz áránál? Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az Energiaügyi Tanács legutóbbi ülése után Ön mellett ülve csak arról beszélt, hogy a vezetékes orosz gázra irányuló ársapkát nem támogatja a magyar kormány ellátásbiztonsági okok miatt, de közben több más javaslat is van az asztalon, például az összes vezetékes importgázra, az európai LNG-importra, vagy a tőzsdei ügyletkötésekre érvényes ársapka. Mi a magyar kormány álláspontja tehát a többi javaslat láttán?
Steiner Attila: Azon az ülésen azt érzékeltem (szeptember 9-én, az interjú szeptember 13-án kedden készült – a szerk.), hogy egyre több nyugati döntéshozó ténylegesen kezd aggódni a magas energiaárak, illetve az ellátási bizonytalanság miatt. Olyan árszintek alakultak ki, amelyek már a nyugati fogyasztóknak sem megfizethetők, így
a helyzet nem fenntartható és ezért mindenképpen van arra akarat, hogy legyen valamilyen típusú beavatkozás.
Közben arról a fő kérdésről, hogy a szankciók terén jó döntéseket hozott-e Brüsszel és a rekord-magas energiaárak mit jelentenek a fűtési szezonban, illetve hosszútávon az európai gazdaságnak, még mindig nem esik szó.
Mindezek tükrében mi a kormány álláspontja a gázársapka kérdésében?
A magyar kormány nem támogatja a gázársapka bevezetését, mert már a felvetés is abszurd. Európának még mindig nagy a gázimport kitettsége, és békeidőben az oroszok mellett jelentős vezetékes szállító volt eddig is Norvégia, illetve egyre fontosabbá vált Algéria, és Azerbajdzsán is, illetve mostanában egyre több LNG-szállítás is érkezik. Éppen ebből adódik, hogy ha bármilyen intézkedést hozunk, akkor arra is tekintettel kell lenni, hogy a gáz eladója hogyan reagál majd arra. Szerintem azzal nem számolnak most a különböző európai bizottsági javaslatok, hogy mi lesz az ellenreakció.
Pedig teljesen egyértelmű, hogy ha az orosz vezetékes gázszállításokra bevezetünk egy ársapkát, akkor a Gazprom nem szállít több gázt Európába.
Ezt már be is mondták az oroszok.
Így van, és ha nem szállít, akkor nő a hiány, emiatt nő az ár is, így az ársapka nem éri el a kívánt hatását. Éppen ezért úgy véljük, hogy az ársapka koncepció nem oldja meg a helyzetet, mert azt fogja eredményezni, hogy kevesebb gáz fog beérkezni Európába. Így ha az ársapkát kiterjesztjük Norvégiára, Algériára, akkor elképzelhető, hogy ezek az országok ennyiért nem ide adnak el gázt, hanem inkább máshova viszik, ahol nincsen ársapka. Az LNG-nél pedig teljesen egyértelmű, hogy akkor nem ide fog jönni a cseppfolyósított gáz, hanem Ázsiába, mert ott meg fogják fizetni.
Ha a Bizottság olyan javaslatot tesz le az asztalra, amely ezekre a szempontokra mind tekintettel van, például felárat kínál egy rugalmas rendszerben azért, hogy fenntartsa az érdekeltségét az összes eddigi szállítónak, akkor enyhülne a magyar kormány ellátásbiztonsággal kapcsolatos aggodalma?
Ezt a fajta átgondoltságot még nem látjuk, és ilyenekről egyáltalán nem volt szó a Tanács ülésén. Megjegyzem: amiről tárgyaltunk, az nem is egy hivatalos javaslat volt, hanem egy bizottsági „non-paper”. Azért volt ennyire sarkos az álláspontunk a Bizottság által vázolt ötpontos javaslatcsomag orosz vezetékes gázra vonatkozó ársapkájával kapcsolatban, mert azt gondoljuk, hogy ez „no-go” irány, így jobb, ha be se kerül a Bizottság hivatalos javaslatai közé.
Ez a „no-go” hozzáállás egy tanácsi döntésnél mit ér? Ha ugyanis vészhelyzeti intézkedésként terjeszti be a Bizottság, akkor elég a minősített többség, ha viszont szankciós jellegű, akkor egyhangúsági követelmény van. Eldőlt már a beterjesztés és szavazás módja?
Még nem dőlt el, mert nem tudjuk, hogy mi a bizottsági javaslat pontos tartalma. A Bizottság is hezitált a tanácsülés során, hogy milyen javaslatot tegyen a téma kapcsán. Azt gondolom, hogy a többi négy pontban viszonylag egyértelmű volt a tagállamok felőli támogatottság, így azok várhatóan meg fognak jelenni a bizottsági jogszabály javaslatban is.
A gázár sapka kérdésében pedig nem vagyunk egyedül, mert a régiós országokban mindenhol ugyanaz a helyzet, mint nálunk, éppen ezért a régiós tagállamok elég határozottan meg is fogalmazták a véleményüket. Emellett több nagy tagállam is azon a véleményen van, hogy ők akkor támogatják valamilyen ársapka bevezetését, ha a leginkább érintett tagállamok támogatják ezt. Az nyilvánvaló, hogy például az Európa másik végén található országok könnyebben bevállalják az orosz ársapkát, mint a régióban bárki is.
Fontos, hogy akiknek nagy a kitettsége az orosz gáz irányába, azoknak ebben döntő szavuk legyen, tehát ne lehessen őket megkerülni.
Ezért mi ragaszkodni fogunk az egyhangúsághoz a témában, mert azt gondoljuk, hogy ez a javaslat annyira belenyúl a tagállami érdekekbe, hogy nem lehet megkerülni a régiót.
Úgy tudom, hogy a tagállamok nagy többsége támogatná azt az irányt, hogy például a holland TTF gáztőzsdére határozzon meg az EU egy ársapkát. Ez azért jönne kapóra például Magyarországnak, mert Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a szeptember 8-i Kormányinfón először ismerte el nyíltan, hogy a hosszú távú orosz gázszerződésünk tisztán a TTF-hez igazodik, így tehát lenne valamiféle felső korlát arra, hogy mekkora gázszámlák érkeznek Moszkvából hozzánk. Ezzel az iránnyal egyetértene a magyar kormány?
Meg kell néznünk a részleteket és azt kell mindig mérlegelni, hogy ez fog-e ellátásbiztonsági kockázatokat jelenteni az ország számára. Ha van ilyen kockázat, akkor valószínűsíthetően mi nem fogjuk támogatni.
Jól érzékelem, hogy a magyar kormány elvi álláspontja az, hogy az ár nem annyira számít, hanem inkább az számít, hogy legyen gáz? Tehát az fontosabb, hogy ha a formálódó javaslatok növelik az ellátási kockázatokat, akkor inkább ne tegyünk sapkát a gázra és majd valahogy kifizetjük, annál, mint hogy egyáltalán ne legyen gáz?
Azt be kell látni, hogy a régiós országokban a primer energiafelhasználásban a földgáznak nagyon jelentős a súlya.
Magyarországon ez átlagosan egyharmados, de vannak olyan szegmensek, mint például a lakosság, amelyben ennél jóval magasabb. Például a fűtés jó része földgáz alapú, a távhőrendszerben 70%-os a földgáz kitettség. A földgázra alapozás azt gondolom, hogy alapvetően logikus döntés volt, mert tisztább és jóval olcsóbb megoldás volt, mint az egyéb fosszilis energiahordozók. Emellett még a klímacélok szempontjából is jól jött, de egy ilyen helyzetben, ilyen áron ez már annyira drága, hogy jelenleg egyértelműen az az érdekünk, hogy minél gyorsabban váljunk le az orosz gázról, de ennek van egy időbeli átfutása. Az egyharmados súlyt a primerenergia felhasználásban értelemszerűen nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Azon leszünk, hogy ezt csökkentsük, de mint mondtam, jelenleg az ellátásbiztonság a fő cél, ezt fogjuk mérlegelni a javaslatok kapcsán.
A Portfolio minapi konferenciáján említette, hogy luxussá vált a gáz, előtte a Bálványosi Szabadegyetemen a miniszterelnök is leszögezte, hogy le kell jönnünk a gázról, ami a mostani gázárakat elnézve egy elég fájdalmas lejövetelnek ígérkezik. A mostani függőségi helyzetünket elnézve, visszatekintve is jó döntésnek tűnik az, hogy ennyire támaszkodtunk az olcsó orosz gázra?
Azt fontos leszögezni, hogy nem egyedül csináltuk ezt, hanem sokan mások is ebben a régióban, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez volt a legjobb opció, ami gazdaságilag, ellátásbiztonsági és klíma szempontból is egy racionális döntésnek tűnt. Nem elsősorban orosz gázt akartunk venni, hanem gázt szerettünk volna biztosítani.
Az, hogy a régióban domináns maradt az orosz gáz, az a piaci és infrastrukturális adottságok következménye.
Ugyanakkor a 2009-es gázválságból tanulva, az elmúlt években számos alternatív csővezetéket építettünk ki, emellett számos egyéb energiabiztonsági beruházást is végrehajtottunk. Emiatt most sok tekintetben jobban állunk, mint jó pár nyugati tagállam. Ilyen például a földalatti gáztárolók, vagy éppen az interkonnektorok kérdése is.
Azt kevesen tudják, hogy Magyarországon az éves gázfelhasználás 15 százalékát hazai kitermelésből fedezzük, és most átnézzük a teljes jogszabályi keretet, hogy hogyan lehet elősegíteni a hazai kitermelés növelését. Úgy látjuk, hogy minden esély meg van arra, hogy már a jövő évben is félmilliárd köbméterrel, vagyis kétmilliárd köbméterre növelni tudjuk a magyar kitermelést.
Igen, a minapi Portfolio-interjúban jelezte az MVM CEEnergy vezérigazgatója a pozitív hírt a nyékpusztai fúrás eredményéről.
Így van.
Az évi 4,5 milliárd köbméteres orosz gázszerződés, az 1,5 milliárdos magyar kitermelés és az 1 milliárdos horvát beszerzés mellett miért volt szükség erre a plusz 700 millió köbméter körüli orosz vásárlásra? Ha ugyanis ránézek a fogyasztásarányos betárolt gázmennyiségre, akkor a mostanra 40% körülre emelkedett arány lényegesen jobb, mint sok tagállam helyzete?
A kormány döntése arra irányult, hogy tároljuk be azt a mennyiséget, amely fizikailag lehetséges. Ehhez szereztünk egy finanszírozási keretet, azt tudjuk felhasználni az aktuális piaci gázárak tükrében. Azt gondolom, hogy nagyon közel leszünk ehhez a 700 milliós számhoz a végén.
Fontos, hogy ez a mennyiség ténylegesen be is tudjon jönni az országba. Ennek kapcsán kockázat, hogy kiesett az Északi Áramlat 1, de a déli oldalon most folyamatosan többet kapunk a Török Áramlaton keresztül. Ez is mutatja, hogy nagyon jó döntés volt a déli szállítási útvonal megépítése Szerbián keresztül.
Emiatt szépen haladunk a tárolók fizikai feltöltésével, és az a cél, hogy minél többet be tudjunk tárolni mind a stabilan érkező orosz szerződésekből, mind a szintén stabilan érkező horvát, román és egyéb ellátásból.
A plusz orosz gázvásárlásnál havi-kéthavi ütemben fogja majd bejelenteni a kormány, hogy mikor mennyit vásárolunk, vagy mire számíthatunk? Eddig ugye augusztusra napi 2,7 millió köbméteres mennyiséget jelentett be a kormány, ami aztán felugrott szeptemberre és októberre napi legfeljebb 5,8 millió köbméterre, de mi lesz ezután?
Úgy látom, hogy ezzel a mostani mennyiséggel alapvetően stabilan lehet számolni a továbbiakban.
Ránézve a gázárakra, illetve az államháztartás első nyolchavi együttes hiányára, ami az éves hiánycél 91%-a, felmerül a kérdés, hogy ki tudja fizetni a költségvetés a leszerződött orosz gázmennyiséget ilyen magas árak mellett? Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter nemrég Moszkvában járt a két orosz szerződés pénzügyi ütemezésének átbeszélése érdekében, ahogy azt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egy interjúban elismerte. Mire kell itt gondolnunk, látva a magyar államháztartás kifeszített helyzetét? Van elég pénze a magyar államnak, hogy kifizesse a bejövő gázszámlákat?
A gáztárolóba való feltöltés külön kérdés azért, mert azt ki is tároljuk, és abból lesz egy bevétele az oda betároló kereskedőknek. Éppen emiatt ez alapvetően egy hitel kérdés, a hitelt pedig a bankok megadták, hiszen tudják, hogy a tavaszig várható kitárolással majd bevétel is keletkezik. Ezért ez a kérdés viszonylag jól kezelhető.
A megnövekedett energiaárak miatti terhek kezelésére jött létre a költségvetésben a rezsivédelmi alap, illetve ennek alapján kötöttünk egy rezsivédelmi szerződést az MVM-mel annak érdekében, hogy az MVM bevétel ágon jusson hozzá ehhez a forráshoz, ezzel megtartva hitelminősítési besorolását.
A cash-flow alapú költségvetési finanszírozás kapcsán nyilván az a kérdés, hogy az említett rezsivédelmi alap, aminek a kerete idén 600 milliárd forint, jövőre 700, betakarja-e ezt a potenciális hiányt.
Azt gondolom, hogy ennek az alapnak alapvetően fednie kellene a kiadásokat.
Nem tudjuk, hogy milyen gázárak lesznek az elkövetkező időszakban. Voltunk már 300 euró/megawattóra felett is, most éppen 200 euró alatt vagyunk, így tehát nagy a változás, és az év végén fogjuk majd látni, hogy ténylegesen mennyit kellett kifizetni az alapból.
Ez a bizakodás jelenti-e azt, hogy az átlagfogyasztás feletti lakossági fogyasztóknak nem kell attól tartania, hogy januártól tovább emelkedik a kiszámlázott gáz ára, ami augusztusban és szeptemberben köbméterenként 732,4 forint, októberben, novemberben és decemberben pedig 752,5 forint?
A piaci ár függvénye lesz majd, hogy mennyi lesz a gázár.
Az oroszok felől elég ijesztő gázár prognózisok is elhangzottak az elmúlt hetek során.
Természetesen, ha nagyon elszállna a gáz piaci ára, akkor meg kell fontolni, hogy szükség van-e további intézkedésekre.
Az említett Kormányinfón Gulyás Gergely azt is mondta, hogy nem fog változni a távhő ára a lakossági fogyasztók számára, amiből az is következik, hogy a nem-lakossági kör számára igen. Mit lehet erről tudni, mire számíthatnak az érintettek?
Ugyanaz a logika, mint a villamosenergia és a földgáz esetében, hogy aki természetes személy, és távhőt használ, az jogosult arra, hogy a lakását rezsicsökkentett áron tudja fűteni.
A nem természetes személyekből álló körnek milyen árszabás várható?
A kormánynak több ok miatt is kiemelten kell foglalkoznia a távhő szektorral a következő időszakban, így azt, hogy hogyan lehet a hetven százalékos gázkitettséget csökkenteni. Magyarországon erre nagyon jó lehetőséget nyújt a geotermia. Jelenleg kb. tíz százalékos ennek a szerepe a távhőben, de lokálisan nagyon jó projektek vannak, így van több olyan város, ahol szinte száz százalékban ott van a geotermia, és ezért az energiaárak elszállása nem is érinti őket. Ezen városok számát szeretnénk megnövelni.
Emellett az is fontos a távhőszektorban, hogy mintegy 130 ezer olyan lakossági tulajdonú lakás van, ahol nem szabályozható a hőmennyiség, nincs semmilyen mérőóra, ezért egy programot fogunk indítani a megfelelő eszközök beszerelése érdekében. A program finanszírozását a távhőfillérekből oldjuk meg.
Harmadik elemként a távhőrendszerek összekapcsolását is szeretnénk támogatni és erre ki is írtunk egy pályázatot 5 milliárd forintos keretösszeggel. Emellett a geotermia elősegítésére van tavaly óta egy 6 milliárd forintos pályázatunk, amely a fúrási kockázat csökkentését segíti.
Az említett 130 ezer mérőóra csere, a szabályozhatóság kérdése 4-5 év alatt valósul meg, ahogy azt Gulyás Gergely jelezte a Kormányinfón, így adódik a kérdés, hogy akkor addig változatlanul marad a távhő ára az összes érintett lakossági szereplőnek?
A távhő árak a lakossági fogyasztók számára nem fognak változni.
Az említett óracsere valóban nem nagyon megy gyorsabban, mert a beszerelésnek vannak fizikai korlátai. Mi úgy kalkuláltunk, hogy 4-5 év kell ahhoz, mire mind a 130 ezer lakásban el tudjuk végezni ezeket az átalakításokat.
A távhőnek nagyon fontos szerepe marad klímavédelmi és mérethatékonysági okok miatt is, de az is igaz, hogy nehéz általánosan beszélni a távhőszektorról, mert mindenhol mások a helyi adottságok, és emiatt teljesen eltérőek a távhőárak is. Az lehet egy jó rezsicsökkentő intézkedés, ha az olcsó geotermiát minél több helyen be tudjuk hozni.
A rezsicsökkentés megváltozó szabályait éppen két hónapja jelentette be a kormány, azóta kimentek az első olyan áram- és gázszámlák is, amelyeken már megjelentek az átlagfogyasztás feletti részre a magasabb árak. Van-e arra adata, hogy végül mennyien szembesültek a magasabb rezsidíjakkal, illetve, hogy ez összhangban volt-e a kormány által előre bemondott számokkal, miszerint az áramellátásban 5,6 millió fogyasztóból 4,2 millió, a gázellátásban pedig 3,5 millió fogyasztóból, 2,6 millió átlagfogyasztású vagy az alatti?
Mivel az új szabályokat is a konkrét fogyasztási tényadatok alapján határoztuk meg, így nem gondolom, hogy eltérés lenne az elmélet és a gyakorlat között.
Az MVM a számlázási rendszer informatikai átállítása miatt szükséges korrekciót folyamatosan végzi, javítja.
A kormány elsődleges célja, hogy a magyar családok számára megőrizze a rezsicsökkentést, és alacsonyan tartsa a lakossági energiaárakat. A rezsicsökkentés továbbra is minden magyar háztartás számára megmarad az átlagfogyasztás mértékéig, ráadásul afelett sem világpiaci árat, hanem egy jóval kedvezőbb, úgynevezett lakossági piaci árat kell fizetnie a magyar fogyasztóknak.
Kijelenthetjük, hogy jelenleg Magyarország védi a legjobban a családokat, hiszen a kormány a rezsicsökkenés mellett tűzifa- és barnaszén-támogatási programot is indított, ennek célja, hogy aki teheti, az kiválthassa a gázfűtést az otthonában.
A kormány azt is mondta, hogy azoknak egy jó része, akik az átlagfogyasztási határ felett vannak áramban, vagy gázban, a spórolással be tudnak férni a korlát alá. Látszik-e már a lakossági magatartás változás, a spórolás az adatokon?
Igen, mindenki elkezdett foglalkozni a saját fogyasztásával. A MAVIR adatai alapján már egy 5-6 százalékos fogyasztás csökkenés megfigyelhető volt az egy évvel ezelőtthöz képest. A földgáz esetén alapvetően a fűtési idény lesz mérvadó.
Ezzel együtt abban biztos vagyok, hogy mindenki keresi azokat a megoldásokat, hogy hogyan tudja kordában tartani a saját számláit. Ezzel kapcsolatosan egy fontos üzenet a kormány részéről, hogy magunkon kezdjük a spórolást.
Ahogy bejelentettük: 25 százalékos gázfogyasztás csökkentést kell elérnie a központi kormányzati épületeknek a fűtési szezonban. Természetesen az energetikáért felelős minisztérium is megteszi a maximált hőmérsékletre és a gázfelhasználás elvárt csökkentésére vonatkozó előírások betartásához szükséges intézkedéseket.
Mi az oka annak, hogy miközben az uniós rendelet 15 százalékos önkéntes mérséklést ír elő a fogyasztásban, igaz országos szinten, aközben a kormány ennél jóval komolyabb, 25 százalékos fogyasztáscsökkentést írt elő az általa felügyelt intézmények körében?
Szögezzük le, hogy nem lenne ez a súlyos energiaválság, ha Brüsszel nem hozott volna elhibázott szankciós döntéseket. A magyar kormány nem vezetett be a lakosságnak gázkorlátozást, gondoskodik a biztonságos gázellátásról, emellett nyilván mindenkinek érdeke a spórolás, a kormányzati épületekre vonatkozik a fűtési korlátozás.
Azért is feszegetem ezt, mert ha a fogyasztásarányos betárolt gázmennyiséget nézem, ami szerint jól állunk, akkor ebből a szempontból is nagyon durva ez a 25 százalékos fogyasztáscsökkentési előírás.
A kormány elsődleges célja, hogy a magyar családok ellátása biztosított legyen a téli hónapok során.
Ha most elkezdjük a kormányzati épületeken való spórolást, akkor az azt is jelenti, hogy ennyivel több marad a lakossági gázellátására később.
A Péti Nitrogénművek nem bírja a jelenlegi magas gázár környezetet, és a Portfolio közel 1650 kkv részvételével végzett felméréséből is az derült ki, hogy a cégek jelentős része néz szembe a következő hónapokban nagyon komoly rezsinövekedéssel, ha elfogadja az új gáz- és áramár ajánlatokat. Emiatt sorra halljuk céges és önkormányzati körből a segélykiáltásokat, hogy a sokszorozódó rezsiterheket egyszerűen nem fogják bírni. Mi erre a kormány válasza, mire számíthatnak az érintettek? Merjenek szerződni a következő egy évre, vagy a napi spot piacon próbálkozzanak, vagy valamilyen rövid távú szerződést kössenek, hogy hátha esnek majd az árak?
A kormány október 1-jétől programot indít az energiaintenzív termelő kkv-k segítésére, melynek keretében azok működési költségeit és beruházásait is támogatja. Emellett két másik programot is tervez a kormány, az egyik egy gyármentő program, a másik pedig egy új munkahelyvédelmi akcióterv.
A naperőművekre áttérve májusban a MAVIR csatlakozási stopot rendelt el, és az Energiahivatal elnöke a Portfolio-nak adott minapi interjúban azt jelezte, hogy most nagyjából 4000 megawattnyi kapacitás van, amely már rendelkezik csatlakozási engedéllyel, így az ezeken kívüli projektek nem tudnak egyelőre csatlakozni. Menyire lehet azt biztosra venni, hogy ezek, a már engedéllyel rendelkező projektek valóban elkészülnek és tudnak majd csatlakozni a hálózatra? Piaci hírek szerint ugyanis finanszírozási, illetve műszaki okok miatt akár jelentős részük is kieshet, miközben a többi projekt előkészítése megállt a stop miatt.
Ha abból indulunk ki, hogy jelenleg mintegy 3400 megawattnyi kapacitás már termel, és további 4-5000 megawattnyi kapacitásra van engedély, akkor ez azt is jelenti, hogy 7-8000 megawattnál fogunk járni, miközben 7500 megawatt körüli a napon belüli magyar csúcsfogyasztás. Ez egy nagyon szép eredmény lesz és ezt érdemes is a helyén kezelni. Korábban nem is gondoltuk, hogy mostanra idáig eljuthatunk, hiszen a Nemzeti Energiastratégiában azt terveztük, hogy 2030-ra 6000 megawattnyi napelemes kapacitás lesz Magyarországon, miközben ez már 2024-2025-re reálisnak tűnik. Ezzel együtt is fontos, hogy minden egyes megtermelt elektronra szükség van és az is fontos, hogy minél több áramot tudjunk itthon előállítani.
Azokkal a piaci és műszaki korlátokkal, amit említett, mi is tisztában vagyunk, ezért a MAVIR a közeljövőben felmérést fog készíteni a potenciális befektetők között, hogy felmérje az aktuális terveket.
Emellett most ősszel az egész hálózati csatlakozás kérdését szeretnénk felülvizsgálni. Ezt azért is végezzük, mert fontos, hogy a napelemes beruházások ténylegesen tudjanak a hálózathoz csatlakozni; ezekhez a feltételeket meg kell teremteni úgy, hogy közben az ellátásbiztonsági szempontok ne sérüljenek Magyarországon. Több síkon zajlanak a változások: egyrészt már zajlik a hálózat rugalmasságának fejlesztése egy 103 milliárdos RRF forrásból, másrészt az akkumulátoros oldalt is fejleszteni kell, hogy a tároló kapacitások fejlesztésével minél több napelemes kapacitás minél gyorsabban csatlakozni tudjon a hálózathoz. Harmadrészt ott vannak az okos megoldások és a kereskedelmi típusú lehetőségek, ebben is szeretnénk ösztönözni a hálózati elosztókat és a MAVIR-t, hogy olyan innovatív megoldásokban is gondolkodjon, hogy megkönnyíteni a napelemes csatlakozást.
Az európai bizottsági javaslatcsomagnak az is része, hogy a nem fosszilis alapú áramtermelők bevételi korlátját fékezni kell, hiszen a költségszintjük nem, vagy alig emelkedett, miközben a mostani tőzsdei árakon rengeteget tudnak keresni. Felmerül a kérdés, hogy mire számíthatnak a KÁT-osok, illetve akik kiléptek a rendszerből, azok esetleg vissza lesznek terelve, hogy fékezzék az árbevételüket?
Megállítottuk a KÁT kasszából való kilépést, és azt gondolom, hogy az új kereteknek egy nagyon fontos eleme lehet ez.
Sőt, ha a Mol-ra gondolok, ott is a fosszilis alapú olajipari termelőkre formálódó szolidaritási hozzájárulásnak egy formája már működik itthon, hiszen a Brent-Ural szpred 40 százalékát be kell fizetnie a költségvetésbe. Az a kérdésem, hogy a formálódó uniós keret mentén egyéb magyar olaj-, vagy gázpiaci szereplők is a célkeresztbe kerülhetnek-e?
Meg kell néznünk az uniós javaslat végső formáját.
A nem-fosszilis alapú áramtermelésben fontos szerep jut a szélenergiára is Európában, míg itthon 330 MW a beépített kapacitás és a szabályok évek óta nem engedik az új telepítéseket. Palkovics László miniszter úr nemrég Törökországban járt és egy ottani interjúban olyan utalást tett, hogy a 16 milliárd eurónyi készülő energiaügyi nagy beruházási csomagból a szélenergiára is jut majd. Beleláthatjuk-e ebbe a kormányzati fordulat első jeleit, hogy a szélenergia kapcsán engedékenyebb lesz a kormány, azaz engedni fogja-e nettó új kapacitások létrejöttét is, vagy csak a kapacitások szinten tartása miatti beruházási igényekre utalt?
Megfontolás tárgyát képezi a kérdés. Azt gondolom, hogy ebben az energetikai helyzetben minden érdemi lehetőséget értékelni kell.
Az időjárásfüggő megújuló áramtermelő kapacitások mellett érdemes a stabil zsinóráramtermelő Paksi Atomerőműre is kitérni, amelynél a kormány az üzemidő-hosszabbítás kérdése mellett elköteleződni látszik. Ezen a téren mi várható?
Fontos hangsúlyozni, hogy mind az üzemidő-hosszabbításra, mind a Paks II. megépítésére szükség van többek között a magyar gazdaság erős iparosodási folyamatának igénykiszolgálása miatt. Így tehát egyrészt a normál villamosenergia szükséglet növekedést kell figyelembe venni, másrészt az iparosodási szempontokat, harmadrészt azt, hogy ha az orosz gázról gyorsított ütemben le szeretnénk válni, akkor az plusz elektrifikációs igénnyel fog járni. Éppen ezért nagyon fontos, hogy épüljenek a megújuló termelő egységek, és velük párhuzamosan az alap erőművek is Magyarországon, továbbá egyéb áramtermelő erőművek is.
Az orosz gázról való leválást hogyan kell elképzelni időintervallumban és volumenben?
Ennek a volumeneit még számoljuk, de azt látni kell, hogy minden reális stratégia még 2030-ra is jelentős magyar gázfogyasztással számol.
Ez persze szignifikánsan csökkenhet az eddigi évi 10 milliárd köbméteres fogyasztáshoz képest, és ezen belül arányaiban várhatóan nagyobb mértékben lehet az orosz arányt csökkenteni különböző diverzifikációs törekvésekkel, alternatív gázok, például biogáz, hidrogén alkalmazásával, illetve az energiahatékonysági fejlesztésekkel is lehet szorítani a fogyasztáson.
Ha jól értem, akkor teljesen irreális az a forgatókönyv, amit a Fitch Solutions friss európai gázpiaci kereslet-kínálati elemzésében láttam, miszerint már 2023-ra nulla orosz gázimportot vázoltak az Európai Unióba?
Reálisan nézve úgy, hogy a gazdaságok stabilan tudjanak működni, én azt gondolom, hogy az előbb érzékeltetett menetrendet lehet kialakítani és fokozatosan kell leválni.
Címlapkép és képek forrása: Portfolio, Gombkötő Emma