Kritikus a helyzet az egészségügyben - Ezen kell most változtatni legelőször
Alapvetően drámai, de mégis sokszor optimista, egymás reménykeltő hozzászólásaiból erőt merítő hangulatú szakmai rendezvényt tartott a kórházszövetség az ápolás jelentőségéről, és abból a célból, hogy felhívják a figyelmet az ápolók, a szakdolgozók munkájának fontosságára.
A Magyar Kórházszövetség elnöksége a saját vezetői tapasztalásokból és a kórházakból érkező jelzések alapján szükségesnek látta egy olyan fórum megszervezését, ahol a szakdolgozókat érintő kérdéseket vezetők és az ápolást végző szakemberek együttes jelenlétével beszélik át. A rendezvény tematikája a mindennapi életük kihívásaira épül, egy-egy témafelvezető előadást a leginkább érintett és jártas szakemberekből álló kerekasztal-beszélgetés követ - foglalták össze a szervezők az esemény szándékait.
Nem véletlen, hogy az ügyről, a szakápolók helyzetéről beszélni kell. Legutóbb Velkey György, a Kórházszövetség elnöke a Portfolio-nak adott interjújában mutatott rá, hogy bármilyen egészségügyi átalakítási terv legfontosabb eleme az ápolók ügye, ez ugyanis szerinte már túlmutat az egészségügy határain is. "Nagyon fontos, hogy az ápolói létnek egy életpályája, társadalmi megbecsülése legyen, ez egy jelentős ágazati kommunikációs kérdés is. Egyre inkább idősödik a társadalmunk, az ápolókra nemcsak az egészségügyben, hanem a családok mellett, illetve a szociális ellátásban is nagy szükség van. Az ápolói lét társadalmi presztízsének módszeres emelése, amiben nagyon sokféle elem van a béremelés mellett, a lakhatáson kívül az egyéb támogatásokig, nagyon fontos. Nem érdemes megvárni, hogy hasonló helyzet alakuljon ki, mint a pedagógusoknál" - fogalmazott a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója, aki szintén jelen volt a szövetség által rendezett konferencián.
Úgy tűnik egyébként, hogy a kormány is felismerte a helyzet komolyságát, ugyanis a hírek szerint jövőre elkezdődne az ápolói bérek rendezése, amelyre 130 milliárd forintot szánhat a kormány, igaz az ezzel kapcsolatos részletszabályok az egészségügyi salátatörvényben még nem szerepeltek. Igaz épp a héten jelezte Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár a törvényjavaslat parlamenti vitájában, hogy a törvényjavaslaton túl hamarosan várható kormány- és miniszteri rendeleti szabályozócsomag is.
Amíg viszont nincsenek részletek, vagyis a helyzet rendezése nem indult el, érdemes tisztába kerülni azzal, hogy mi is folyik a kórházakban ezen a téren. A konferencia szakmai programjának első felvonásában épp arról volt szó, hogy az egészségügyi rendszerben dolgozók hogyan alkalmazkodtak a mindennapokhoz: a koronavírus-járvány okozta kihívásokhoz, a folyamatosan változó jogszabályokhoz, az NNK kijelölésekhez, az eszközhiányhoz, a HR-problémákhoz. Az első beszélgetés résztvevői - Balogh Zoltán (Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, elnök), Győrfi Pál (OMSZ, szóvivő), Nyakas Eszter (Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház, ápolási igazgató), Szegedi Istvánné (Uzsoki Utcai Kórház, osztályvezető ápoló, főtanácsos), Kraszits István (Uzsoki Utcai Kórház, orvosigazgató helyettes), Nyergesné Závodi Edit (Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza, ápolásfejlesztési vezető) - megosztották tapasztalataikat arról, hogy miként vészelték át a járvány újabb és újabb hullámait, amelyek nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is megterhelőek voltak.
Az alkalmazkodóképességet jól mutatja, hogy volt olyan eset, amikor a kórházban a szakdolgozók saját maguk gyártották a fertőtlenítőt. Közben ki kellett alakítani a hozzátartozókkal való kapcsolattartás új lehetőségeit, óvni kellett a kórházak munkatársait, hiszen hatalmas felelősség volt rajtuk a járvány egy-egy csúcspontján is. A beszélgetésben voltak, akik úgy vélekedtek, hogy az ilyen sokkterápiáknak (mint a járványhullámok) van egy olyan előnyük, hogy tovább fejlődik a szervezet és az egyén alkalmazkodóképessége.
Ma már nem ismerünk lehetetlent, bármit meg tudunk oldani
- hangzott az egyik fő üzenet, mint tanulság a járványból. Több hozzászóló is arról beszélt, hogy a dolgozók mentális egészségére is oda kellett figyelni és oda kell figyelni a járványtól függetlenül is. A támogatásnak több formája is létezik: voltak olyan intézmények, ahol a gyerekek felügyeletét lehetett megoldani, de a pszichológiai támogatás is gyakori volt.
A járvány új helyzetet teremtett abból a szempontból is, hogy megnőtt az intézményekben az önkéntesek száma, akiknek a munkáját felügyelni, koordinálni kellett. Emellett megjelentek nagyobb számban a rezidensek is, miután kivezényelték őket az állami kórházakba. Az ő esetükben korábban előkerültek a rejtett kompetenciák.
Arra a kérdésre, hogy hogyan lehetett a nehézségeken túljutni és a betegeket a lehető legmagasabb színvonalon ellátni, a volt a nagyjából konszenzusos válasz, hogy a bizalmi elven alapuló naprakész kommunikáció elengedhetetlen és a szakma szeretete, valamint az egymásban való hit, az összefogás és az egymásra támaszkodás segített a dolgozóknak.
A Covid-járvány bebizonyította és még jobban felerősítette azt a tényt, hogy
szakdolgozók nélkül nincs egészségügyi ellátás.
Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szerinte már kritikus a helyzet az egészségügyben az ápolóhiány miatt. A rangidős kollégák nélkül nem lehetne működtetni az intézményeket, mert nincs utánpótlás, alig vannak fiatalok. Kiemelte továbbá, hogy bizonyos szakmaterületeken a végzett kollégák 40-80%-a nem helyezkedett el az ágazatban a képesítés megszerzése után. Mindez azt jelenti, hogy a szakdolgozókat a rendszer nem 10 év után veszíti el, hanem már a pályájuk legelején. Ez katasztrofális hatással jár az egész rendszerre.
Az eseményen többször is elhangzott, hogy mindezek fényében, a kritikus munkaerőhelyzet miatt az új toborzás a megtartás a szektorban.
Tessék minket megbecsülni az elmúlt két év megfeszített munkájának fényében
- hangzott a felhívás.
Azt pedig már csak mi tesszük hozzá, hogy ezt mindenki, minden kórházba látogató hozzátartozó, vagy kórházba kerülő beteg megteheti: itt az ideje elismerni az ápolók munkáját. Ezt egész egyszerűen elkezdhetünk úgy is, hogy felismerjük munkájuk komolyságát, elismerjük szakmai javaslataikat és elismerően nyilatkozunk róluk, feléjük. Még akkor is, ha egy-egy kiszolgáltatott helyzetben nem éppen ez lenne az első reakciónk. Az egymásra utaltság, az információs asszimetria mind abba az irányba mutatnak, hogy a megfelelő kommunikációt alkalmazva oldjuk fel a sokszor ellentmondásos helyzeteket és oldjuk fel a feszültséget. Mert végső soron az az ápoló, aki a gondunkat viseli a munkáját végzi, az adott körülmények között a legmegfelelőbb módon.
Címlapkép forrása: Getty Images