Letarolja a dömping a magyar boltokat
Nem túl nagy feladat 20 terméket leakciózni egy diszkontnak, egy szupermarketnek, de főképp nem az egy hipermarketnek. Olyannyira nem, hogy hetente ennek a sokszorosát kínálják kedvezményesen a vállalatok a vásárlóknak, hogy becsalogassák őket az üzletekbe. A 10% pedig egyenesen smafu, a vásárlókat ugyanis ez nem igazán izgatja fel. A kiskereskedelmi láncok a kormányzati kommunikációs cövekek (és táblák) mentén, de saját marketingfogásaikkal vágnak neki a júniusban induló kötelező akciózásnak.
Néhány üzletlánc már jelezte is, hogy ők bizony sokkal nagyobb mértékben értékelik majd le a termékeiket, mint ahogy azt a kormány elvárja. Egyedül azok a főképp magyar tulajdonban lévő kisebb egységek vannak nehéz helyzetben, akiknek a jogszabály szerint be kell vezetniük a kötelező akciókat, mert az árbevételük meghaladja az 1 milliárd forintot, de az energiaárak korábbi emelkedése, a számukra legkedvezőtlenebb szabályozó környezet (pl. árstopok), illetve a kiskereskedelmi forgalom zuhanása miatt már így is pengeélen táncolnak. A kötelező akció a szerényebb termékválasztékkal rendelkező, egyébként is kevés akciót hirdető kisebb boltoknak ütheti be az utolsó koporsószeget, így folytatódhat a boltok számának drasztikus csökkenése.
A kisboltok bezárási hullámával pedig szintén a multik járnak jól, hiszen ez a többletkereslet a talpon maradóknál köt ki. A kötelező akciókat pedig egy újabb reklámfogásként tudják meglovagolni. Egyes vállalatok – ahogy már most is látjuk – azt harsogják majd, hogy ők nem 10%-kal csökkentették a kijelölt termékek árát, hanem a kormány által elvárt mérték többszörösével, de olyanra is lehet példa, hogy egy cég azt mondja majd, hogy nem 20 terméket áraz le, hanem sokkal többet.
Mindazonáltal ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy júniustól több és nagyobb akciók lesznek, mint eddig, csak éppen már ketten kürtölik világgá ugyanazokat az akciókat.
Könnyen lehet ugyanis, hogy ha egy üzletlánc (az egyszerűség kedvéért) pl. 100 terméket akciózott eddig, akkor júniustól is 100-at fog, csak kiválaszt ebből 20-at, hogy ezek a kötelezően akciósak. Arra kell csak figyelnie, hogy mindegyik kijelölt termékkategóriában legyen egy akciós termék. Miután tehát nincs olyan előírás, hogy az eddigi akciók felett kell további 20 leértékelést elvégezniük, így egyáltalán nem biztos, hogy a korábbinál több akció lesz a boltokban. Sőt, akár azt is megteheti egy üzlet – szintén reklámfogásként –, hogy azt mondja, nem 20, hanem 30, 40 vagy 50 terméket emel be a rendszerbe, miközben nem emel a korábbi (példánkban szereplő), 100 darab akciós termék számán.
Mindazonáltal ahogy az árstop, úgy a kötelező akció is „boríthatja” a piacot, júniusban pedig biztosan mindkettő velünk lesz. Az árstopos termékeket ma már minden bolt – először csak a kicsikre volt ez jellemző – veszteséggel értékesíti, miután a beszerzési ár már magasabb, mint a polciokra kihelyezett fogyasztói ár. Ilyenre elméletileg nem lehetne példa, azonban a kormányzat felmentette az üzleteket az alól, hogy beszerzési ár alatt értékesítsék ezeket a termékeket. Ha nem így lenne, akkor ma már nem lennének árstopos termékek a polcokon.
És ez a szabály igaz az új akciós rendre is, így kormányzati hátszéllel hághatják át az agrárium és az élelmiszeripar védelmét célzó szabályt, ami tiltja a túl alacsony árakat.
A kötelező akciókból származó veszteséget hivatalosan a kiskereskedőknek kell állniuk, nem háríthatják tovább az iparra. Ugyanakkor forrásaink szerint nem igazán van 40-50%-os árrés a kiskereskedelemben. Ilyenkor jellemzően a gyártók is beszállnak az akcióba: habár a cégek nem élhetnek vissza az erőfölényükkel, és nem módosíthatnak meglévő szerződéseket, de
- a beszállítók vagy önként csatlakoznak az akciókhoz, és átmenetileg engednek az átadási árakból (mert szeretnék fenntartani a jó kapcsolatot),
- vagy azért veszik ki a részüket, mert nem szeretnék, hogy kilistázzák őket (lekerüljenek a polcokról a termékeik).
Könnyen lehet, hogy a kötelező akciók időszakában a beszerzési árak is lejjebb mennek, hiszen a nagyobb láncok komoly nyomást gyakorolhatnak rájuk.
Ma már az árstopos termékek esetében alapvetően dömpingárakról beszélhetünk (csak nem a külföldiek mesterséges árazása, ami a dömpingre jellemző szokott lenni, hanem a kormányzati szabály miatt), ami a termékminőség rombolását, a hazai termékek kiszorulását és az alacsonyabb minőségű import behozatalát okozza a befagyasztott árú termékeknél, és könnyen lehet, hogy a következő időszak de facto dömpinget okoz a termékek széles körében – hiszen a vásárlók többségének már hosszú hónapok óta (és egyre inkább) az ár a legfontosabb tényező, és úgy tűnik, hogy már a kormánynak is.
Címlapkép: Shutterstock