Ezek a kudarc évei: vesztésre áll a világ, de még nem késő változtatni

A következő két hétben (szeptember 19-26. között), amikor a világ vezetői New Yorkban az ENSZ Közgyűlésén találkoznak, ez a kudarc igencsak láthatóvá válik. Sürgősen változtatnunk kell a megközelítésünkön, hogy a világ számára a lehető legnagyobb mértékű fejlesztéseket biztosítsuk.

Az előrehaladás lassúságának egyik oka az, hogy számos fenntartható fejlődési cél túlságosan ambiciózusan lett meghatározva.

A célok keretében az éhezés és a fertőző betegségek teljes felszámolását, a munkahelyek, valamint a szociális védelmi rendszerek mindenki számára történő biztosítását ígérik. Ezek nem fejlesztési célok, hanem erőltetett eszményképek.

A globális célkitűzések terén emellett teljesen hiányzik a megfelelő fókuszálás: a világ 169 nagyon részletes és hosszútávú célt tűzött ki, és mindegyiket azonos fontossággal kezeli. A gyermekek éhezésének felszámolására vonatkozó alapvető cél egy szintre került azzal az egyértelműen kevésbé fontos ígérettel, miszerint az embereket tájékoztatni kell arról, hogy miként lehet „a természettel harmóniában” élni.

A legtöbb ország nem különített el elegendő többletforrást a célok teljesítéséhez.

Ez igaz a világ szegényebb országaira, amelyeknek érthető módon nagy erőfeszítéseket kell tenniük a célok eléréséért, de igaz a nagy fejlesztési szervezetekre és a gazdag donor országokra is, amelyek csak kis mértékben növelték a fejlesztési kiadásaikat. Az összes célkitűzés eléréséhez hiányzó teljes összeg hatalmas, évi 10-15 ezer milliárd dollárt tehet ki, ami nagyjából megegyezik a világ országainak összesített adóbevételével. Biztosra vehető, hogy a kormányok nem fogják megduplázni az adókat, hogy teljesítsék a fejlesztési célokat.

A célok lényege, hogy valami fontosat ígérjenek: a világ legrosszabb helyzetben lévő emberei számára a körülményeik javítását.

Ez azt jelenti, hogy átgondoltabban kell cselekednünk. Néhány fenntartható fejlődési cél hatékonyabb megoldásokat kínál, mint mások: vannak ugyanis olyan szakpolitikai intézkedések, amelyek nagyobb eséllyel lesznek sikeresek, és vannak olyan programok, amelyek kisebb költségráfordítással is megvalósíthatók, valamint a célok megvalósulása terén is vannak olyan eredmények, amelyek értékesebbek, mint más eredmények. Elsőként ezekre a megoldásokra kellene összpontosítanunk.

Ezen prioritási sorrend felállítása mellett érveltem már 2015-ben is, amikor ezeket a célkitűzéseket az ENSZ, a kormányok és a civil társadalom kidolgozta. Nem értettek velem egyet azonban azok, akik optimistán hittek abban, hogy az átfogó célkitűzések arra ösztönzik majd a világot, hogy minden egyes célt megvalósítson.

Ez nem valósult meg: most a célkitűzések időtávjának félidejénél tartunk (a 2015-ben elfogadott célok elérését 2030-ra ígérték – a szerk.), azonban azok megvalósítása terén még közel sem vagyunk féltávnál. A globális célok megmentése érdekében olyan célkitűzéseket kell találnunk, amelyek megvalósítását kevesebb forrásból is fel lehet gyorsítani. Az elmúlt években a Copenhagen Consensus think-tank (amelynek elnöke a szerző – a szerk.) Nobel-díjasokkal és vezető közgazdászokkal együtt dolgozva azt kutatta, hogy a 169 fenntartható fejlődési cél közül melyek számítanak a leghatékonyabb intézkedésnek.

Mostanra 12 olyan hatékony szakpolitikai intézkedést jelöltünk ki, amelyek viszonylag alacsony költségráfordítás mellett hatalmas előrelépést biztosítanának a fenntartható fejlődési célok terén.

Vegyünk szemügyre az egyik ilyen szakpolitikai intézkedést, mégpedig a gyermekkori védőoltások világ szegényebbik fele számára történő kiterjesztését. Ezek közé tartozik a kisgyermekek hasmenéses megbetegedéseinek leggyakoribb okának számító rotavírus elleni vakcina, vagy a pneumococcus elleni védőoltás – amellyel a súlyos fertőzések és agyhártyagyulladás okozta haláleseteket lehet elkerülni – használata, illetve a kanyaró elleni oltás lefedettségének növelése. Évi 1,7 milliárd dollárból évente félmillió halálesetet tudnánk elkerülni, főként a kisgyermekek körében. Minden egyes elköltött dollár óriási, 101 dollárnyi társadalmi hasznot eredményezne.

Ez csak egyike annak a 12 szakpolitikai intézkedésnek, amelyek felgyorsítanák a fenntartható fejlődési célok megvalósítását. Szakértők által lektorált kutatásaink szerint összesen évi 35 milliárd dollárból az alábbi eredményeket tudnánk elérni:

• a terhességgondozás erősítése révén évente 166 ezer anya és 1,2 millió újszülött életét menthetnénk meg,
• további egymillió életet menthetnénk meg a tuberkulózis majdnem teljes felszámolásával,
• javíthatnánk az alacsony jövedelmű országok oktatási teljesítményét, hogy megváltoztassuk a gyermekek jövőjét,
• javíthatnánk a földtulajdoni nyilvántartást, hogy az emberek jogbiztonságban élhessenek a földtulajdonlás terén,
• fellendíthetnénk a kereskedelmet, hogy az emberek életet megváltoztató gazdasági lehetőségeket teremtsünk,
• visszaszoríthatnánk a maláriát,
• lehetővé tehetnénk a szakképzett munkaerő országok közötti nagyobb mértékű mozgását az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében,
• jelentősen visszaszoríthatnánk a gyermekek alultápláltságát,
• és 1,5 millió ember életét menthetnénk meg az olyan krónikus betegségektől, mint a magas vérnyomás.

Összességében ezek a szakpolitikai intézkedések évente 4,2 millió ember életét menthetnék meg, és a világ szegényebbik fele évente 1,1 ezer milliárd dollárral kerülne jobb helyzetbe. Gazdasági értelemben minden egyes elköltött dollár óriási mértékű, 52 dollárnyi társadalmi hasznot eredményezne.

A fenntartható fejlődési célok jelenlegi agendája nem működik megfelelően.

Nem fogadhatjuk el, hogy a világ vezetői újabb üres ígéreteket tegyenek, vagy hogy az ENSZ továbbra is a magasröptű, de elérhetetlen és nem priorizált célok végtelen listájára szórja el a pénzforrásokat, valamint tékozolja el a figyelmét. Megmenthetjük a globális fejlesztési agendát, és a lehető legtöbbet hozhatjuk ki a következő hét évből. Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy előre vesszük a leghatékonyabb megvalósulással bíró célkitűzéseket.

Címlapkép forrása: Ruben Earth/Getty Images.