Brüsszel vs Washington: odacsapott Európának Trump, de most jön a második félidő

Kezdjünk egy rövid időutazással 2024 végére, hogy mit gondolt akkor a nemzetközi fősodor az idei esztendőről!

A transzatlanti szakadék narratívája

A tavalyi év végén minden az USA különlegességéről szólt. A média és az elemzések központi témája volt, hogy az Egyesült Államok milyen kiemelkedő növekedést tudhat maga mögött, míg az EU gyakorlatilag csak stagnál. Az írások "az öreg kontinens" szemére vetették, hogy sodródik stratégiailag. Míg a világ legnagyobb gazdasága folyamatosan befektet a jövőjébe az AI, a félvezetők és a hadiipar területén, addig

az Uniót úgy tűnt, hogy lefoglalják saját belső politikai törésvonalai és lassú bürokráciája, a tagországai pedig nem hajlandóak költeni.

Olyannyira biztosnak látszott ez a forgatókönyv, hogy a pénzügyi szféra szereplői nagy összegekkel fogadtak is rá. A világ egyik legnagyobb vagyonkezelője, a Blackrock például 2024 novemberében azzal a címmel adott ki elemzést, hogy Pozícionálás a transzatlanti szakadékra.

Mivel nem számoltak?

Ezek az előrejelzések egy tényezőt biztosan alábecsültek: a Trump-adminisztráció hatását. Erre legalább 3 okuk volt:

1. Donald Trump előző elnöki ciklusa alatt alatt az amerikai részvények jól teljesítettek. Ő maga is árgus figyelemmel kísérte a legismertebb tőzsdeindex, az S&P 500 mozgását. Így sokan azt gondolták, ha az nagyot esne, akkor tenne valamilyen bejelentést, amivel megfékezné az árfolyam további csökkenését ("Trump put"). Trump 2.0-t azonban úgy tűnik, hogy a részvénypiaci esések már jóval kevésbé hatják meg – habár a kötvénypiacnak még lehet rá hatása.
2. Nem hitték el neki, hogy tényleg olyan drasztikus módon valósítja meg az ígéreteit, mint ahogyan azokat a választási hajrában közvetítette. Ahogy a Deloitte, egy globális tanácsadócég elemzői írták decemberben: "A kampány során a megválasztott elnök számos gazdaságpolitikai változtatást javasolt. Az alapforgatókönyvünk azzal számol, hogy e politikák közül sok nem a lehető legteljesebb formában kerül végrehajtásra". Csakhogy a republikánus vezető óriási lendülettel, 4 év kormányzati tapasztalattal és egységes Republikánus Párttal a háta mögött tért vissza a Fehér Házba. A vámok jelenleg érvényben lévő szintje pedig magasabb, mint amivel a legrosszabb forgatókönyv számolt. (Még ha a Liberation Day durva bejelentéseinél alacsonyabb is.)
3. Úgy gondolták – szintén részben a 2016-os ciklus tapasztalatai alapján –, hogy "a következő Trump-kormányzat nem fogja kisiklatni az USA különlegességét – a fékek és ellensúlyok rendszere él és virul." A világ egyik legnagyobb befektetési bankja, a Goldman Sachs elemzői ezzel arra céloztak, hogy a jogállam majd kordában tartja a szélsőséges lépéseket, a vállalatok pedig szépen szállíthatják továbbra is a növekedést. Ez részben valóban teljesült, a bíróságok felfüggesztették Trump egyes intézkedéseit. A demokratikus intézményrendszer viszont nehezen tud lépést tartani az elnök által diktált tempóval. A bejelentések hektikussága miatti károkra pedig nincs ellensúly.

Milyen hatások érződnek az USA-ban már most?

A Trump-kormány intézkedéseinek hosszú távú gazdasági hatásait még lehetetlen megítélni. Eddig azonban rövid távon inkább a negatívumok látszódnak.

• Nem nehéz belátni, hogy ha egy termék behozataláért a korábbinál 10, vagy akár még több százalékkal többet kell fizetni, akkor a végén a lakosság is magasabb árcédulával szembesül majd a polcokon. És valóban, az OECD keddi jelentése szerint az infláció 3,9%-ra nőhet az Egyesült Államokban az év végére, jelentős részben a második világháború óta nem tapasztalt mértékű tarifák miatt.
• A vártnál magasabb áremelkedési ütemnek pedig az is a következménye, hogy az amerikai jegybanknak sokkal kisebb a mozgástere a lazításra. Így a Fed csak kevésbé tudja támogatni a gazdaságot alacsony kamatlábakkal.
• Az első negyedéves GDP 0,2%-kal zsugorodott éves alapon. Ennek a fő oka az elszálló import volt, mivel a cégek igyekeztek alaposan feltölteni a készleteiket még a vámok életbe lépése előtt.
• Egymás után érkeznek az USA idei növekedési előrejelzéseit visszavágó elemzések: a korábbi, 2,2% körüli szint után nagyjából 1,7% az új konszenzus.
• Trump egyik fő célkitűzése volt, hogy a kötvényhozamok erőteljes mérséklésével könnyítsenek az államháztartás finanszírozási terhein. Ehhez képest a hozamok inkább kissé emelkedtek, sőt, a Liberation Day utáni időszakban rövid időre már-már hisztérikus hangulat alakult ki az amerikai kötvénypiacon. A 30 éves hozam például a bejelentés után 54 bázisponttal 4,92%-ra emelkedett, ami 1982 óta a legnagyobb háromnapos ugrás volt.
• A kötvénypiacon kívül a részvénypiac is felbolydult: a hatalmas vagyonokat mozgató profik elkezdték átsúlyozni a portfóliójukat az amerikai vállalatokból többek közt éppen Európa felé. Így történhetett meg, hogy az év legjobban teljesítő indexei között 2025-ben a német DAX-ot és a lengyel WIG-et találjuk.

A kereskedelmi szabályrendszer megváltozásának természetesen nem csak az USA gazdaságára vannak mélyreható következményei, hanem a nemzetközi közösségnek is újra kell gondolnia a kapcsolatait.

Az USA bezárkózik, az EU nyit

A vámháború nyomán a világ számos országa kezdett el egy kézenfekvő problémán gondolkodni:

ha az Egyesült Államokba immáron csak nagyobb költségekkel lehet eljuttatni a termékeket, akkor új piacokat kell keresni.

Ennek eredményeképpen az unióban is turbó fokozatba kapcsoltak a tárgyalások. Ezek közül az egyik legjelentősebb a dél-amerikai államokat tömörítő, Mercosur nevű blokkal kötött megállapodás. Az egyezség könnyebb hozzáférést jelent az európai vállalatoknak a világ egyik legvédettebb piacához. A Mercosur az EU tizedik legnagyobb árukereskedelmi partnere. Ezen kívül Brüsszel új életet lehelt az Indiával folyó megbeszélésekbe, aminek hatalmas piaca rendkívüli potenciállal bír. A diplomáciai nagyüzem részeként Mexikóval, Szingapúrral, Dél-Koreával és Indonéziával is folyamatban vannak tárgyalások, vagy már le is zárultak.

Európa üzeni: felébredt

Az elmúlt fél évnek a kereskedelmi nyitáson kívül volt egy kevésbé kézzelfogható, de nagyon jelentőségteljes hatása: megváltozott a hangulat az európai kontinensen. Ezt természetesen nem csak az USA kereskedelempolitikai váltása idézte elő, hanem – többek közt J. D. Vance amerikai alelnök müncheni beszéde után – a geopolitikai szerepfelfogás drasztikus fordulata is. Akkora lett a nyomás a brüsszeli és tagállami vezetőkön, hogy tegyenek valamit az EU sodródásnak ható állapota ellen, hogy nem lehetett tovább kerülgetni a problémákat. Ahogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen fogalmazott:

Az üzleti modellünk alapvetően olcsó munkaerőre alapult, feltehetően Kínából, olcsó energiára Oroszországból, és a biztonságunk és a biztonsági beruházásaink részleges kiszervezésére. Ezeknek a napoknak vége.

Miből lesz versenyképesség?

Az EU iparának nehézségeit jelentős mértékben az okozza, hogy itt túl drága az energia az USA-hoz, vagy éppenséggel Kínához képest. Brüsszel ezért befejezné az energiapiac egységesítését és megreformálná az árazási mechanizmust. Emellett forrásokat biztosít a vállalatoknak az energiahatékonyságuk növelésére, a rendszer stabilitásának elősegítése érdekében pedig bővítenék a tárolási kapacitásokat is. Az EU ezen kívül a Tiszta Ipari Megállapodás részeként célzottan is segítené az acél-, fém- és vegyipart, valamint a megújuló technológiai szektort.

Régi probléma, hogy az európai kontinensen működő vállalatok nehezebben jutnak finanszírozáshoz az egyesült államokbeli versenytársaikhoz képest. Ennek a megoldására született a befektetési és megtakarítási unió nevű program. A reformcsomag az értékpapírosítás felélesztésétől az egységes felügyelet bevezetéséig számos, régóta halogatott strukturális intézkedést tartalmaz.

Ezen felül a Bizottság lépéseket tett az itteni vállalatokat sújtó túlszabályozottság csökkentésére, és elindította az InvestAI kezdeményezést a 200 milliárd eurót felszabadítva mesterséges intelligencia beruházásokra.

Az öreg kontinens bekeményít

Mindeközben a védelem területén is kulcsfontosságú perspektívaváltás következett be. Az orosz-ukrán háború árnyékában az európai vezetők elkezdték kiemelten kezelni a kontinens katonai képességeinek fejlesztését. A korábbi biztonságérzet megingásában a szomszédunkban zajló konfliktus mellett az is szerepet játszott, hogy

az USA vezetői nyilvánvalóvá tették: nem hajlandóak többé az európaiak biztonságának fő garantálói lenni.

Az üzenet pedig átjött. A Bizottság átfogó stratégiát vázolt fel az EU védelmi képességeinek fejlesztésére, amivel 800 milliárd eurót mozgósítanának. A terv részeként elindítanak egy új hiteleszközt a közös beszerzések elősegítésére, és lehetővé teszik, hogy az uniós forrásokat katonai kiadásokra is fordíthassák a tagállamok. Az országok között pedig kialakult egyfajta konszenzus, hogy növelni kell a védelmi célú költéseket. Sorra jelentek meg a vállalások, hogy ki mennyivel többet fordítana GDP arányosan az ügyre. A korábban NATO tagok számára kijelölt 2%-os cél elégtelensége is egyértelművé vált: csütörtökön a katonai szövetség főtitkára, Mark Rutte már azt mondta, "széleskörű támogatottság" áll az 5% mögött.

Második félidő

Az Egyesült Államok előnye az innovációban, termelékenységben és a katonai képességek területén nem fog egyhamar elillanni az elmúlt fél év fejleményei után sem. Azok viszont, akik már temették az uniót, meglehet, elhamarkodottan ítélkeztek.

Az EU végre felismerte, hogy melyik ligában focizik – az eltökéltsége pedig tapintható. a bizonyítás azonban még hátravan, meglátjuk, mit hoz a második félidő.

Címlapkép forrása: Shutterstock

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ