Három év gazdasági pangás - Magyarország lemaradt a V4-ektől

Magyarországon szűk három éve megállt a gazdaság bővülése. A választásra szétpörgetett gazdaság, az energiaválság, majd az ezek által is táplált inflációs krízis, a költségvetés kiigazítási kényszere, az uniós forrásbeáramlás elapadása azt eredményezte, hogy az utóbbi 11 negyedévből 7-ben csökkent a GDP az előző negyedéhez képest.

Eközben a szlovák gazdaság folyamatosan növekedett, és ennek az időszaknak a második felére a lengyelek és a csehek is dinamizálódtak. Ha a három évvel ezelőtti helyzetet, 2022 elejét tekintjük bázisnak, akkor már szemmel látható a lemaradás. (A magyar gazdaság ciklikus csúcsa egyébként egy negyedévvel később jött, ha az lenne az összevetés alapja, még előnytelenebb kép adódna.) Bár a 2020-as évek az Európai Unióban finoman szólva sem egy fáklyásmenet, három év alatt a V4-es társaik képesek voltak 3-5%-os növekedésre.

Az alábbiakban végignézzük, hogy a gazdaság mely területein milyen relatív teljesítményt nyújtottunk.

Ahol van növekedés: a lakossági fogyasztás

Egy országban a megtermelt GDP-t elfogyasztják, beruházásra fordítják vagy exportálják. A V4-országokban a fogyasztási kiadások alapvetően növekvő pályán vannak, a magyar sem lóg ki:

Sőt, ha a lakosság fogyasztását nézzük, magyar szempontból ennél is szebb a kép, hiszen 2022 eleje óta nálunk a legnagyobb a javulás.

Ezzel szemben a kormányzati fogyasztásban érződik a költségvetési fogyókúra hatása:

Érdekesség egyébként, hogy míg a háztartások hároméves fogyasztási dinamikája jól, az államé rosszul, addig szintben nézve pont fordított a kép. Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt lakossági fogyasztásban az EU-ban nagyon gyenge a pozíciónk, a kormányzati költések viszont GDP-arányosan nagyon magasak.

Ami igazán fáj

Sokszor írtunk a hazai beruházási lufi kipukkanásáról, és arról, hogy mennyire megállíthatatlannak tűnik a szabadesés. A V4-es országcsoportból való kilógásunk itt a leglátványosabb:

Bár a beruházási klíma a globális bizonytalanság, a Covid előtti világhoz képest magas forrásköltség miatt mindenhol igen borús, de olyan összecsuklást sehol nem látunk, mint Magyarországon. Ezt mutatja, ha az árváltozástól szűrt beruházási ráta alakulását nézzük. Ráadásul amíg ez magas volt, addig sem hozott látható növekedési előnyt. (Erről részletesebben írtunk, például itt.)

Bár kisebb az alulteljesítés, de az export alakulására sem lehetünk büszkék régiós viszonylatban. Jól látható, hogy a szintén EU fejlettebb piacai felé orientálódó, nyitott, exportorientált V4-es társaink kiviteli teljesítménye kevésbé fázott meg a hűvös globális környezetben.

Szenvedő ipar

A beruházások és az export vesszőfutása termelési oldalról nézve nem meglepő módon a termelő ágazatokat üti meg leginkább. Bár a mostanában problémásnak számító járműgyártás dominancája nem csak nálunk jellemző, mégis csak a mi feldolgozóiparunk váltott a tartós lejtmenetbe.

Ugyanez érvényes az építőiparra. Bár az ágazat teljesítménye egyetlen visegrádi országban sincs a 2022 elején látott felett, a visszaesés idehaza a leglátványosabb.

Ahol sokkal vegyesebb a kép

Ahogy említettük, a magyar gazdaságban a lakossági fogyasztás tartja a lelket, ezért nem meglepő, hogy az erre legérzékenyebb szolgáltató szegmensben nem ilyen csúnya a kép. Alulteljesítő ágazatok azért itt is vannak, például a kormány által igencsak gyötört kiskereskedelem és pénzügy:

Ám eközben például az információ, kommunikáció szektor kifejezetten jól teljesít:

Természetesen egy hároméves látleletből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, az alulteljesítésnek biztosan nem csak strukturális, hanem ciklikus okai is vannak. Ezért összegzésként csak annyit érdemes megállapítani, hogy a magyar gazdaság elmúlt három éve kifejezetten rosszul sikerült és ezt nem csak a hazai adatok "önértéke", hanem azok régiós országokkal való összevetése is igazolja.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images