Romkocsmák helyett buliturizmus – Válságban Budapest éjszakai gazdasága

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A válság gyökerei

Mintha Budapest vezetése és polgárainak egy része már nem érezné igazán magáénak az éjszakai gazdaságát. A lakossági konfliktusok, a túlturistásodásból fakadó feszültségek és a kiszámíthatatlan, gyakran következetlen szabályozási környezet elfojtják a város kulturális és kreatív energiáit. Ennek a következménye, hogy a város éjszakai funkcionalitása romlik, a lakosságot este is kiszolgáló szolgáltatások száma pedig érezhetően csökken, miközben változó életvitelünk egyre inkább igényelné az esti órákban is elérhető kereskedelmi és rekreációs lehetőségeket.

A fővárosi diskurzus és várospolitika mindeddig szinte kizárólag lokális tűzoltásra, jellemzően a zárórák örökös kérdéskörére korlátozta az éjszakai gazdasággal való érdemi foglalkozást. Ez a reaktív, tiltó jellegű, ad-hoc intézkedésekhez vezető megközelítés teljesen figyelmen kívül hagyja az éjszakai gazdaság komplex rendszerét, a háttérben pedig az átfogó, fővárosi szintű politikai akarat hiánya áll.

Jelen háromrészes cikksorozat ezért nem csupán a tüneteket ismerteti: a tanulmány első részében bemutatjuk az éjszakai gazdaság rendszerének jelentőségét és komplexitását, részletesen elemezzük a főváros éjszakai életét sújtó, egymással összefüggő problémákat, és feltárjuk a kialakult helyzethez vezető rendszerszintű okokat. A második részben nemzetközi jó gyakorlatokat mutatunk be, ezt követően pedig konkrét, megvalósítható javaslatcsomagot kínálunk Budapest éjszakai gazdaságának átfogó revitalizációjára.

Az éjszakai gazdaság jelentősége

A budapesti éjszakai élet kihívásainak részletes elemzése előtt fontos tisztázni az éjszakai gazdaság (a nemzetközi szakirodalomban gyakran Evening Economy-ként hivatkozott) fogalmát. Tévedés ezt pusztán a szórakozóhelyekre érteni, mert egy jóval összetettebb városi rendszerről van szó.

Az éjszakai gazdaság ugyanis az este 6 és reggel 6 óra közötti időszak valamennyi gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységét magában foglalja;

• a közlekedéstől és közbiztonságtól kezdve
• az éjjel elérhető kulturális, kereskedelmi és egyéb szolgáltatásokon át
• egészen az olyan alapvető funkciókig, mint az áruszállítás, az egészségügyi ellátás éjszakai műszakjai vagy a hulladékgazdálkodás.

Nemzetközi kitekintésben az éjszakai gazdaság jelentős mértékben járul hozzá a helyi gazdasági teljesítményhez, és komoly munkahelyteremtő erővel bír.

• Londonban az ágazat 2014-ben 17,7–26,3 milliárd font közötti értéket termelt, és 723 ezer munkahelyet biztosított – ez minden nyolcadik londoni állást jelentette.
• New York-ban az ágazat éves szinten több tízmilliárd dollárral növeli a gazdasági aktivitást.
• Az Európai Unióban pedig a kulturális és kreatív iparágak (amelyek szorosan összefonódnak az esti-éjszakai szektorral) mintegy 30 millió munkahelyet adnak, és a vállalkozások több mint 12%-át teszik ki, számottevő hatást gyakorolva más területekre is.

Ezek az adatok egyértelműen jelzik; egy jól működő esti-éjszakai kínálat komoly bevételi forrást jelent és a városi dinamika nélkülözhetetlen motorjaként szolgál.

Az éjszakai gazdaság súlya azonban túlmutat a gazdasági mérőszámokon. Városfejlesztési szempontból kulcsfontosságú a városi terek jobb kihasználása, a "24 órás város" koncepciójának megvalósítása, növelve a szolgáltatások folyamatos elérhetőségét. Közösségépítési szempontból az éjszakai kulturális és szabadidős tevékenységek fontos találkozási pontokat teremtenek, ezzel erősítve a társadalmi kohéziót. Az éjszaka gazdaságának fejlesztése így a városi identitás formálásának, a lakossági jólét növelésének és a nemzetközi versenyképesség fenntartásának komplex metszéspontjában áll. Meghatározza a város nemzetközi megítélését, vonzza a kreatív energiákat és a fiatal munkaerőt, miközben alapvetően formálja a helyi lakosok életminőségét.

Mindezek az elemek szorosan összefüggenek, ezért egy eredményes fejlesztési stratégia nem priorizálhatja egyiket a másik kárára, hanem integrált, holisztikus megközelítést kell alkalmaznia. A nemzetközileg sikeres városok dedikált irányítási modelleket és átfogó stratégiákat alakítottak ki az éjszakai élet sokrétű kihívásainak kezelésére a kulturális helyszínek fenntartásától, a közterek esti-éjszakai használatáig. 

Ezzel szemben Budapesten a közbeszéd és a szabályozás gyakran megreked a „bulinegyed” lokális problémáinál és a zárórák kérdéskörénél, nélkülözve az átfogó, rendszerszintű szemléletet.

Budapesti éjszakai gazdaság 2000 után

Budapest éjszakai életének jelenlegi, kihívásokkal terhelt állapota egy több mint másfél évtizedes, összetett folyamat eredménye, amelyet elszalasztott lehetőségek és a hosszú távú stratégiai gondolkodás hiányosságai jellemeznek.

Az ezredforduló környékén Budapest éjszakai élete új és izgalmas kulturális dinamikát mutatott.

A VI. és VII. kerület akkoriban még elhanyagoltabb részein organikus módon megszülető romkocsmák egyedi atmoszférájukkal hamar a város egyik jellegzetes vonzerejévé váltak.

Az éjszakai élet ekkor még jóval decentralizáltabb képet mutatott; jelentős, nagy befogadóképességű klubok működtek a város periférikusabb részein is, mint például a Hajógyári-szigeten.

A 2010-es évek jelentős átrendeződést hoztak.

• A West-Balkán szórakozóhelyen 2011-ben történt tragédia a szórakozóhelyek biztonsági szabályozásának szigorítását indította el.
• Ezzel párhuzamosan a Hajógyári-sziget klubközpontjának leépülése jelentős űrt hagyott a nagyméretű szórakozóhelyek piacán.
• Mindeközben az olcsó fapados légitársaságok terjedése, és a célzott turisztikai marketingkampányok hatására exponenciálisan nőtt a Budapestre érkező, kifejezetten szórakozási lehetőségeket kereső turisták száma.
• A KSH adatai szerint a külföldi vendégéjszakák száma Budapesten a 2010-es években dinamikusan emelkedett, míg a belföldi turizmus növekedése lassult, és a koronavírus-járvány után a belföldi vendégek szerepe tovább csökkent.

Ennek köszönhetően

a korábban inkább a helyi alternatív értelmiség és a kíváncsi külföldiek találkozóhelyeiként funkcionáló romkocsmák hirtelen a nemzetközi tömegturizmus fókuszába kerültek.

• A nagyméretű, periférikus klubok kínálatának szűkülése és a tömegturizmus robbanásszerű növekedése által kialakult kettős nyomás,
• továbbá a fővárosi szintű stratégia hiánya, valamint a kerületek átgondolatlan, eseti szigorításai vezettek

a „bulinegyedként” elhíresült zóna gyors és nagyrészt kontrollálatlan terjeszkedéséhez.

Ennek következtében Belső-Erzsébetváros egyfajta nem hivatalos „türelmi zónává” formálódott, ahová a fővárosi éjszakai élet jelentős része összpontosult (a negyed részletesebb helyzetértékelésére a későbbiekben térünk ki). A helyzet kezelése érdekében 2017 körül ugyan felmerült egy kezdeményezés a budapesti „éjszakai polgármester” intézményének létrehozására, ám ez végül elhalt. E sikertelen próbálkozás ismételten rávilágított a szakmai párbeszéd és a hosszú távú stratégiai gondolkodás intézményesült formáinak hiányára.

A Covid-járvány drámai hatással volt a teljes vendéglátó- és turisztikai szektorra, egyúttal rámutatott a kizárólag külföldi turistákra építő „bulinegyed” modelljének rendkívüli sérülékenységére. Az újranyitás azonban nem hozott átfogó stratégiai megújulást az esti-éjszakai kínálatban.

A minőségi vendégkörre és a kiszámíthatóbb, nyugodtabb működési környezetre törekvő vendéglátósok egy része már a pandémia előtt és alatt is elkezdett alternatív helyszíneket keresni a belső kerületeken kívül. Sokan Budán, például a Bartók Béla úton vagy a Margit körúton és környékén látták a jövőt, ahol a helyi közösségekre is erőteljesebben támaszkodó, új kulturális negyedek jöttek létre. Azonban a remények itt is korlátokba ütköztek: az érintett kerületi önkormányzatok szigorú lokális zárórarendeleteket és egyéb korlátozásokat vezettek be, gyakran ellehetetlenítve a fenntartható éjszakai aktivitásokat.

Rendszerszintű problémák

Budapesten az éjszakai gazdaság diskurzusa gyakran a VII. kerületi "bulinegyed" vendéglátóiparára és annak negatív következményeire (zajterhelés, köztisztasági és közrendi problémák) korlátozódik. Ez a beszűkült nézőpont azonban figyelmen kívül hagyja az ágazat valós összetettségét. Hiányzik egy átfogó, adatokon nyugvó felmérés arról, hogy az éjszaka gazdasága valójában milyen sokrétű Budapesten – beleértve például a kulturális szféra hozzájárulását (amely az EU-ban átlagosan a munkavállalók 6,2%-át teszi ki) –, mekkora a gazdasági súlya a vendéglátáson túl, és milyen speciális kihívásokkal szembesülnek az éjszakai műszakban dolgozók, vagy az őket támogató infrastruktúra.

Az egyik legfőbb probléma az átfogó, fővárosi szintű, integrált stratégia teljes hiánya az éjszakai gazdaság fejlesztésére és menedzselésére.

Míg számos európai nagyváros dedikált intézményeket (mint az Éjszakai Polgármester vagy Éjszakai Tanács) működtet az ágazat koordinálására, Budapesten a felelősségi körök elaprózódnak a kerületi önkormányzatok és a főváros vezetése között. Ennek eredményeként a döntések gyakran csupán reaktívak, ad hoc jellegűek, és nincs egyértelműen kijelölt fővárosi szintű felelőse vagy átfogó hatáskörrel bíró koordináló testülete az éjszakai élet működtetésének. A Fővárosi Önkormányzat krónikusan feszült pénzügyi helyzete és a központi költségvetéssel való folyamatos konfliktusai tovább nehezítik egy ilyen stratégia kialakítását és a szükséges források biztosítását.

Hiányzik egy egységes, de a helyi sajátosságokat és a szolgáltatások minőségét figyelembe vevő, differenciált szabályozási keretrendszer. A fővárosi stratégia hiánya miatt a kerületek saját hatáskörben, gyakran egymásnak ellentmondó vagy túlzottan uniformizáló szabályozásokat alkotnak. Ez az úgynevezett „fűnyíróelv”, ahol egységes korlátozó intézkedéseket (például egységes záróra) alkalmaznak minden szereplőre, függetlenül az adott hely jellegétől és méretétől. Egy ilyen, differenciálatlan megközelítés városszerte aránytalanul sújthatja a kisebb, csendesebb profilú helyeket. Eközben a nagy tömegeket vonzó és jelentős zajterhelést okozó egységeket nem kezeli hatékonyan, vagy paradox módon éppen azoknak kedvez, amelyek képesek a szigorú, de nem egyénre szabott feltételeket (pl. kötelező biztonsági személyzet) finanszírozni.

További problémát jelent, hogy a jelenlegi szabályozás szinte kizárólag a korlátozásokra összpontosít. Hiányoznak azok a fejlesztési és ösztönző elemek, amelyek a minőségi és diverzifikált éjszakai gazdaság kialakulását támogatnák, és segítenék a kisebb, egyedi profilú szereplők piacra jutását és fenntartható működését a város különböző pontjain.

Belső-Erzsébetváros funkcionális problémái

A környező kerületek által okozott szigorú korlátozások Belső-Erzsébetvárosban kényszerű koncentrációt okoztak, mely a terület egyoldalú fejlődéséhez vezetett. Az ezt követően bevezetett, gyakran átgondolatlan szabályozási kísérletek (2019-es éjféli zárórához kötött kritériumrendszer, 2023-as éjféli nyitvatartási engedélyek számát maximalizáló rendelet) nem érték el a kívánt minőségi szelekciót. Ellenkezőleg, sok esetben közvetve hozzájárultak a tömegturizmus igényeit kiszolgáló, alacsonyabb minőségű, gyakran „turistaitatóként” emlegetett vendéglátóhelyek dominanciájának konzerválásához.

A szabályozási anomáliák és a piaci nyomás aránytalan terheket rónak a kisebb, helyi vendégkörre is építő, vagy kulturális programokat kínáló üzletekre. Ezeknek az egységeknek ugyanazoknak a költséges infrastrukturális és működési feltételeknek kell megfelelniük, mint a nagy, tisztán profitorientált társaiknak, ami számos egyedi profilú hely bezárásához vagy elköltözéséhez vezetett. Jellemző, hogy a kisebb, kulturálisabb jellegű helyeket szigorúbban ellenőrzik és szankcionálják, mint a tömegigényeket kiszolgáló egységeket.  A kerületen belüli teraszszabályozás következetlenségei (pl. eltérő zárási idők, drasztikus korlátozások egyes utcákban, miközben másutt megengedőbb a gyakorlat) tovább súlyosbítják a helyzetet, ellehetetlenítve a kisebb vállalkozások versenyképességét és konzerválva a meglévő, torz struktúrákat.

Ennek hatására a nagyobb tőkeerővel rendelkező, elsősorban a külföldi turistákra fókuszáló vállalkozások (például a Gozsdu Udvarban és környékén működők) piaci részesedése jelentősen megnőtt.

A vendéglátás súlypontja fokozatosan erre a néhány gócpontra tevődik át, miközben a negyed többi utcája lassanként kiürül, és az esti órákban gyakorlatilag a nagyobb szórakozóhelyeket összekötő tranzitútvonallá válik.

A Közös Erzsébetváros Egyesület szerepvállalása sem tudta eddig hatékonyan elősegíteni a negyed stratégiai, minőségi alapú fejlesztését és a kívánatos kulturális, gasztronómiai fókuszú profilváltását.

A folyamatok hatására Belső-Erzsébetvárosban olyan éjszakai gazdasági környezet alakult ki, amely egyre kevésbé vonzó a minőségi turizmus és a kulturális, vagy helyi identitásra építő vendéglátóhelyek számára. Eközben a közterületek állapotának rendezésére, illetve átfogó minőségjavító intézkedésekre nem született egységes kerületi vagy fővárosi stratégia, mivel a diskurzus rendre a kötelező záróra körüli leegyszerűsített kérdésre szűkül le.

Hiányzó alapszolgáltatások

Míg a nemzetközi jó gyakorlatok egyértelműen hangsúlyozzák a közterek éjszakai revitalizációjának, valamint a biztonságos és vonzó környezet kialakításának fontosságát, Budapesten a közterek éjszakai használata sokszor csupán újabb konfliktusforrásként jelenik meg (pl. teraszok körüli viták, közterületi alkoholfogyasztás, rendbontások).

Eközben számos alapvető szolgáltatás (pl. éjszaka is igénybe vehető nyilvános illemhelyek) továbbra is fájóan hiányzik a frekventált zónákból. Nincs átgondolt koncepció a közterek biztonságos és multifunkcionális éjszakai használatára; az alapvető éjszakai infrastruktúra fejlesztése, valamint a kapcsolódó problémák (pl. szemét, zaj) proaktív, rendszerszintű kezelése sem élvez prioritást.

A közterületi rendzavarásokra és deviáns magatartásformákra adott hatósági reakciók hatékonysága és következetessége gyakran megkérdőjelezhető. Bár a kormányzat és a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) is elismeri a rendőri jelenlét fokozásának szükségességét a kiemelt zónákban, maga a fellépés módja és arányossága visszatérő kritikák tárgya. Gyakran tapasztalható az az aránytalanság, hogy míg egyetlen, kulturáltan elfogyasztott sörért is könnyen bírság szabható ki a város egyes részein, addig a biztonságérzetet valóban és súlyosan sértő, nagyrészt nem is a legális éjszakai gazdasághoz kötődő problémák (taxis visszaélések, kábítószerek árusítása, közterületi droghasználat, deviáns viselkedésformák) sokszor csekélyebb figyelmet kapnak, vagy a hatósági fellépés elmarad.

Ez a kettős mérce aláássa a közrenddel kapcsolatos elvárásokat és a hatósági fellépésbe vetett lakossági bizalmat. A zajpanaszok is gyakoriak, bár a kerületi önkormányzatok rendelkeznek zajvédelmi eljárásrenddel.  

A diverzifikált kínálat hiánya

Budapest éjszakai gazdasága jelenleg egyértelműen kettészakadt:

este 10 óra után a vendéglátó kínálat túlnyomó részét a szűk földrajzi területre koncentrálódó, a tömegturizmus igényeire szabott helyek adják, míg a kulturáltabb, helyi közönséget is célzó lehetőségek száma és területi eloszlása erősen korlátozott.

Bár örvendetes, hogy a város külső részein is megjelentek új, ígéretes klubok és kulturális terek (mint a Dürer Kert új helyszíne, vagy a VIII. kerület külső részein a Gólya Közösségi Ház), ezek többnyire elszigetelt, organikus próbálkozások.

Drasztikusan lecsökkent az egyéb, éjszaka is elérhető, nem vendéglátó jellegű szolgáltatások és kereskedelmi tevékenységek (éjjel-nappali boltok, konditermek, egyéb szolgáltatók) száma és elérhetősége is. Ennek következtében a főváros területének jelentős része az esti órákban súlyos funkcióhiányban szenved.

A párbeszéd hiánya

Hiányzik a valódi, strukturált és minden releváns érintettet bevonó érdemi párbeszéd az éjszakai gazdaság jövőjéről. A döntések gyakran a pillanatnyi lakossági panaszokra adott, sokszor átgondolatlan válaszok, vagy éppen egy-egy erősebb vállalkozói lobbicsoport nyomásának eredményei, de ritkán részei egy kiegyensúlyozott, közös jövőkép kialakítására irányuló, hosszabb távú folyamatnak.

Nincsenek jól működő, intézményesített platformok és mechanizmusok a különböző érdekcsoportok közötti hatékony mediációra és a közös megoldások keresésére.

A tervezés és menedzsment hiánya negatívan befolyásolja az éjszakai gazdaságban dolgozók munkakörülményeit is; régóta fennálló problémát jelentenek a be nem jelentett munkaviszonyok, valamint a munkaügyi visszaélések, amelyekkel szemben a hatósági fellépés elégtelennek bizonyul.

A cikksorozat következő része olyan sikeres európai nagyvárosok modelljeit vizsgálja meg, amelyek felismerték az éjszakai gazdaságban rejlő fejlesztési potenciált, és a reaktív, tiltó intézkedések helyett proaktív, átgondolt stratégiát, valamint intézményrendszert alakítottak ki annak fejlesztésére és élhetőbbé tételére.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images