Így ütközik a statisztika a valósággal Európa gazdasági csodaországában

Európa növekedési rekordere

Ha az elmúlt években valaki ránézett az európai uniós növekedési rangsorokra, akkor meglepődve láthatta, hogy annak elején nem valamelyik vezető nyugati gazdasági nagyhatalom, vagy feltörekvő közép-európai, esetleg mediterrán állam áll, hanem Írország. Az Európai Unió egyik legrégebbi tagországa (1973-ban történt meg a csatlakozás) bár komoly gazdasági fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben, makrogazdasági szempontból nem rendelkezik kiugróan erős adottságokkal, így sokaknak meglepő lehet a GDP dinamikus emelkedése. Érdekes módon a szigetországban a koronavírus-járvány sem sodorta recesszióba a gazdaságot, az elmúlt öt évben pedig kétszer is 20 százalék környékére gyorsult a GDP növekedési üteme.

A 2015 óta eltelt 42 negyedévből 23 esetben Írország produkálta a legnagyobb gazdasági növekedést év/év alapon.

Ennél is beszédesebb az az ábra, amely a 2010 óta öt legnagyobb GDP-növekedést produkáló európai országok bruttó hazai termékét mutatja. Ezen ugyanis jól látszik, hogy árhatástól mentesen Írország GDP-je majdnem 2,5-szeresére nőtt az elmúlt 15 évben, amivel EU-s rekorder az alapító tagállam. A rangsor második helyén a szintén jelentős növekedést maga mögött tudó Málta áll, míg a sorban következő Litvánia, Lengyelország és Románia már jó 80 százalékponttal le van maradva a listavezetőtől.

Az ír gazdaság felzárkózása már hosszú ideje tart, ennek üteme azonban 2015 környékén érezhetően felgyorsult, amit később a koronavírus-járvány sem fékezett le érdemben. Bár az idei évben már két esetben is stagnálást/enyhe zsugorodást regisztráltak a szigetországban (főként a kereskedelmi háború negatív hatásai miatt), az éves növekedés még így is bőven 10 százalék felett van. Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy az ír gazdaság kiváló állapotban van, valójában azonban a növekedést kevésbé a makrogazdasági fundamentumok hanem inkább az ország speciális világgazdasági helyzete hajtja.

Mi áll az ír gazdasági csoda hátterében?

A furcsa jelenség magyarázata a nemzeti gazdaságstatisztikák sajátosságában és a nagy nemzetközi multinacionális vállalatok domináns írországi jelenlétében keresendő. Az országban összesen mintegy 1 800 (főként amerikai) multinacionális vállalat van jelen, tevékenységük pedig jelentős mértékben torzítja az ország gazdaságstatisztikáit.

Nemzetközi jelenlétet és méretet tekintve a technológiai szektor a domináns, az Apple, a Google, a Meta (Facebook) és a Microsoft európai központja ugyanis egyaránt itt található, de az Amazon, a LinkedIn, a TikTok, az Intel, a HP és a Dell egyaránt rendelkezik írországi telephellyel vagy leányvállalattal.

A technológiai cégek mellett számos külföldi gyógyszeripari vállalat (Pfizer, Johnson & Johnson, Roche, Novartis, AbbVie, Eli Lilly, Merck, Gilead) is rendelkezik írországi érdekeltséggel, a szektor jó teljesítménye pedig különösen a koronavírus-járvány idején hajtotta az ország gazdaságát. Nem szabad megfeledkezni a pénzügyi szektorról sem, a dublini központban (International Financial Services Centre) ugyanis megtalálható a legnagyobb nemzetközi befektetési bank és pénzügyi szolgáltató (PayPal, Mastercard, Citibank, JPMorgan, Goldman Sachs, State Street, Airbnb) irodája is.

Végezetül pedig a légitársaságok számára is kiemelt fontossággal bír Írország, a világ repülőgéplízing-ügyleteinek (a szektorban ez a domináns finanszírozási forma) 60 százalékát ugyanis ír vállalatok bonyolítják.

Az említett társaságok főként adóoptimalizálási okból telepítették székhelyüket Írországba, a társasági adókulcs ugyanis itt csak 12,5 százalék - Nyugat-Európában a legalacsonyabb.

Uniós tagságának köszönhetően Írország már régóta szabadon hozzáfért az európai közös piachoz, régiós szinten kiemelkedően alacsony adókulcsa pedig vonzóvá tette az éppen európai terjeszkedést fontolgató amerikai multik számára.

Az Írországnak sok éven át gazdasági előnyt biztosító vállalati adórendszer azonban a közeljövőben szigorodni fog. Joe Biden amerikai elnöki ciklusa alatt (2020-2024) elfogadásra került a globális minimumadóról szóló nemzetközi egyezmény, amely 15 százalékban minimalizálja a vállalatok társasági adófizetési kötelezettségét. Mindez azt jelenti, hogy a 15 százaléknál alacsonyabb társasági adókulccsal rendelkező országokban bejegyzett vállalatoknak kiegészítő adóként ki kell fizetniük a fennmaradó részt. A rendelkezés az évi 750 millió eurónál több konszolidált bevételt generáló vállalatokra érvényes, az ír kormány becslése szerint ez pedig mintegy 1 600 helyi telephellyel rendelkező multit érint. Az új, nemzetközi adótörvény hatálya alá történő regisztráció Írországban az idei évben történik meg.

A kedvező adózási rendszert az elmúlt években a nemzetközi multicégek számviteli és adózási szempontból egyaránt kihasználták. A leginkább bevált adóoptimalizáló elszámolási eszközök között szerepel a szerződéses gyártás, a szellemi tulajdon áthelyezése, a repülőgépek lízingelése, a külföldi tulajdonú vállalatok profitmozgatása, valamint az adózási székhely áthelyezése. Ezen eszközök lényegében mind azt a célt szolgálják, hogy a más országokban megvalósult tényleges gazdasági tevékenység számvitelileg Írországban kerüljön kimutatásra a kedvező adózás miatt. A külföldi tulajdonú multinacionális vállalatok az elmúlt években szisztematikusan írországi telephelyeiken, leányvállalataikon keresztül számolták el globális eredményeiket. A multinacionális vállalatok ezen gyakorlata bár egyfelől jelentősen megnövelte az elmúlt két évtizedben az ír kormány adóbevételeit, nagy mértékben torzította is az ország gazdaságstatisztikáit (főleg a GDP-t és a többi nemzeti számlás adatot), nehezítve ezzel a jogi szabályozást, valamint a gazdaságpolitikai döntéshozatalt.

A szakértői konszenzus alapján jelenleg sem a bruttó hazai termék (GDP) és komponensei, sem a bruttó nemzeti jövedelem (GNI), sem pedig a külkereskedelem nem tükrözi az ír gazdaság valós teljesítményét, mivel nagyon jelentős mértékben tartalmazza a multinacionális cégek tényleges gazdasági tevékenység nélküli elszámolásait. Az ír statisztikai hivatal (Central Statistics Office, CSO) 2022-es tanulmányában úgy becsülte, hogy a gazdaság összes bruttó hozzáadott értékének 71 százalékát a külföldi tulajdonú multinacionális vállalatok termelték, amely jól mutatja, hogy mennyire torzítottak lehetnek a hivatalos statisztikai adatok.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy mennyit tesz hozzá a nemzetközi nagyvállalatok tevékenysége az ír GDP-hez, de egyelőre nem sikerült „tisztított” adatot megalkotni erre.

Hogy lehet akkor mérni Írország gazdasági fejlettséget?

A hagyományos statisztikai mutatók torzultsága miatt évek óta nehéz mérni és nemzetközileg összehasonlítani Írország valós gazdasági fejlettségét, ami módszertani reformokért kiáltott. Az ír gazdaságstatisztika problémái nem új keletűek, a statisztikai hivatal pedig az elmúlt években számos változtatást bevezetett, hogy valósabb képet adjon a gazdaság állapotáról.

Philip Lane, az ír jegybank korábbi elnökének és az EKB jelenlegi Kormányzótanács-tagjának 2018-as tanulmánya szerint a hagyományos statisztikai adatok alkalmatlanok az ír gazdaság állapotának pontos mérésére, a módosított mutatók viszont megfelelnek ezen célkitűzésnek.

A jegybankár szerint az új módszertan két fontos célt szolgál: egyfelől lehetővé teszi a korábbinál jóval pontosabb nemzetközi összehasonlítást, másfelől pedig képes megalapozni a gazdaságpolitikai döntéseket.

Az újítások közül a legfontosabb talán az úgynevezett Módosított Bruttó Nemzeti Jövedelmi számla (Modified Gross National Income, GNI*) 2017-es létrehozása volt, ami a GDP-t torzító tételeket volt hivatott kiszűrni. Elsőre jó megközelítésnek tűnne a GDP helyett a GNI használata, hiszen az nem tartalmazza a nagy multik tőkejövedelemét, Írország esetében azonban ez is kevés a makrogazdaság pontos jellemzéséhez, mivel a repülőgéplízing-tranzakciók és a szellemi tulajdon-elszámolások önmagukban is komoly torzító hatásúak. A hagyományos GNI-hez képest a GNI* nem tartalmazza a multik jövedelmét, a szellemi tulajdon importját és a repülőgép-lízinghez kapcsolódó importot. Ezen tételek általában nem módosítanák érdemben a végeredményt, de Írország esetében évről évre növekvő (2024-ben már mintegy 25 százalékos) eltérés mutatkozik a nyers és a GNI* közt.

A kétféle mutató alakulását megfigyelve jól látszik, hogy ezeknek a gyorsan növekvő globális nagyvállalatok tevékenysége minden évben jelentőset lódít a GDP-n és a GNI-on, ezért ha ezt szűrjük, akkor az idő előrehaladtával egyre látványosabb lesz a különbség a ezek, és a GNI* között. Az utóbbi egy évtizedben vélhetően a koronavírus-járvány fékezett hatása és az Írországban jelen lévő gyógyszeripari vállalatok kiemelkedő teljesítménye tovább erősítette ezt a folyamatot.

A multik számviteli eszköz-áthelyezései a beruházási és külkereskedelmi adatokat is jelentősen torzítják, ezért a CSO ezen mutatóknak is megalkotta a technikai elszámolások hatását nem tartalmazó módosított változatát.

Az ábrákra ránézve jól látszik, hogy a külföldi multinacionális vállalatok tevékenysége a beruházások és a külkereskedelmi adatok mesterséges felpumpálásán keresztül nemcsak azok trendjét torzítják, de ingadozását is megnövelik, lényegében használhatatlanná téve őket gazdaságpolitikai döntések megalapozására. Az ír reálgazdaság ténylegesen jelentkező, időben relatíve stabil belföldi keresletét hivatott mérni a Módosított Teljes Belső Kereslet (Total Domestic Demand, MTDD) mutató, ami egyszerre tükrözi a lakosság és a kormányzat fogyasztásának, beruházási tevékenységének hatását és a készletváltozást is.

Az elmúlt hat év dinamikáját tekintve jól látszik az egyértelműen növekvő trend (árhatástól függetlenül is), ami azt mutatja, hogy a lakosság életszínvonala a GDP-növekedésnél jóval lassabban, de fokozatosan növekszik. A teljes belső keresletben kimutatott hatások közül ugyanis a készletváltozásé jellemzően csak kis mértékű, trend nélküli szokott lenni, a beruházások volumene pedig az adatok szerint szintén nem emelkedett számottevően.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a belső kereslet növekedési üteme messze elmarad a GDP-étől, azaz Írország fejlődik, de nem olyan mértékben, mint amit a legelterjedtebb gazdasági mutató sugallna.

Mennyire is fejlett Írország?

A gazdasági fejlettség leginkább elterjedt módszertanai a megtermelt javak értékéből, vagy a lakosság életszínvonalának méréséből indul ki. Nemzetközileg természetesen az első módszertan az uralkodó, de láthattuk, hogy Írország esetében ez mennyire problematikus. Éppen ezért az ír gazdaság fejlettségének mérése és nemzetközi összehasonlítására a vezető gazdaságkutató intézetek főként a lakosság életszínvonalat mérő fogyasztást, valamint a már korábban bemutatott GNI*-mutatót használják.

Mivel a GNI* konzisztenciájáról a mai napig megoszlik a szakemberek véleménye, először érdemes megnézni, hogy mit mutatnak a fogyasztási adatok.

Az Eurostat fogyasztási mutatója az úgynevezett "egyéni fogyasztás" (actual individual consumption, AIC) a nemzeti számlák rendszerében a "háztartások végső fogyasztását" jelenti. Ebben a lakosság vásárolt fogyasztása mellett az úgynevezett természetbeni fogyasztás is szerepel, ami főleg az olyan igénybevett szolgáltatásokat jelenti, amelyekért az adónkkal fizetünk, mint például az egészségügyért és oktatásért. Mivel ez a legszélesebb fogyasztási kategória, az Eurostat előszeretettel használja ezt a mutatót egyfajta jólétérzet-mérőszámként, hiszen a tapasztalatok szerint a fogyasztás alapvetően határozza meg akár a szubjektív jólét-érzetet is. A mutató vásárlóerő-paritáson (PPS-en) számolt értéke korrigál az egyes országok árszintjével, vagyis ahol kevesebbet költenek pénzben kifejezve, még nem biztos, hogy rosszabbul élnek, hiszen az alacsonyabb árak miatt valójában többet tudnak vásárolni.

Fogyasztást tekintve Írország már az általunk jobban vizsgált legutóbbi tízéves időszak előtt meghaladta az Európai Unió fejlettségi szintjét, amiben nagy szerepet játszott a multik idetelepülése is. A pozitív hatásoknak köszönhetően a fogyasztás szintje az elmúlt tíz évben bő 10 százalékponttal nőtt az EU-átlaghoz képest. Ezzel Írország megelőzte Németországot, Franciaországot, Dániát és Ausztriát és feljött az EU-s rangsor harmadik helyére, Hollandia és Belgium mögé.

A változás azonban messze elmarad a GDP-statisztika által sugallttól, mutatva, hogy a lakosság által érzékelt gazdasági fejlődés jelentősen elmarad a nemzeti számlákból kiolvasható adatoktól.

Ezután azt is érdemes megnézni, hogy hogy teljesített Írország Európa fejlett államaihoz képest akkor, ha a tisztított össztermék-adatokból, azaz a GNI*-ból indulunk ki. Ezt a legpontosabban úgy lehetne megtenni, hogy Írország GNI*-mutatóját hasonlítjuk Európa többi országának GNI-mutatójához (PPS-en, kiszűrve az árszint hatását), ez utóbbi viszont csak korlátozottan áll rendelkezésre az Eurostat adatbázisában. Összevetni így az európai uniós tagállamok egy főre jutó GDP-jét, valamint az ír GNI*-ot lehetett.

Az összehasonlítás eredménye érdemben nem tér el a fogyasztásnál tapasztalttól: Írország az elmúlt tíz évben Németországot, Franciaországot, Belgiumot, Dániát és Ausztriát lehagyva a rangsor élmezőnyébe került, de nem mutatott akkora fejlődést, mint amit a nyers GDP-adatok indokolnának.

Bár a fogyasztási és GDP-megközelítéssel kapott eredmények hasonlóak, korlátok bőven akadnak. Az ugyanis, hogy az európai országok esetén GDP-statisztikához lehetett csak hasonlítani az ír GNI*-ot, némileg rontja az adatok összehasonlíthatóságát. A 2023-as évre vonatkozóan viszont szerencsére rendelkezésre állt egy főre jutó GNI-t tartalmazó teljes európai adatbázis, így meg lehetett vizsgálni a GDP-alapú megközelítés megbízhatóságát.

Amint az az ábrán is jól látszik, Írország gazdasági fejlettsége nagyjából az EU-átlag 120 százaléka körüli szinten van, megerősítve a fogyasztási- és GDP-statisztikák eredményét. A földrajzi összehasonlításnál szintén a korábbról megszokott viszonyok köszönnek vissza.

A különféle adatokat és összehasonlításokat összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy az ír GDP-statisztika torz képet fest az ország valós gazdasági fejlettségéről, annak jellemzésére sokkal alkalmasabb az ír statisztikai hivatal által kidolgozott speciális módszertanok. Az eltérések főként a nemzetközi multinacionális vállalatok írországi jelenlétének köszönhető, ezen szervezetek technikai elszámolásai pedig megjelennek az olyan nemzeti számlákban, mint a beruházások, külkereskedelmi forgalom, GDP és GNI. A CSO egyedi módszertanán, valamint a lakosság életszínvonalán alapuló nemzetközi fejlettségi összehasonlítás azt mutatja, hogy Írország az elmúlt évtizedben jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül (ehhez adóbefizetéseikkel a külföldi nagyvállalatok is nagy mértékben hozzájárultak), ennek mértéke azonban elmarad attól, amit a GDP-adatok mutatnának.

Az ír gazdasági csoda tehát nem statisztikai hiba, hanem valós fejlődés, rekordokat halmozó szárnyalás helyett azonban indokoltabb lassabb, de határozott és tartós növekedésről beszélni.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images