OECD: lassul a világgazdaság motorja

Közzétette az OECD a legfrisebb előrejelzését a világgazdaságra vonatkozó előrejelzést. Véleményük szerint a világgazdaságot már messze nem a 2000-es évek „határok nélküli” globalizációja jellemzi: a kereskedelem és a tőke egyre inkább két nagy blokkon – az USA vezette nyugati és a Kína köré szerveződő keleti tömbön – belül áramlik, miközben a kettő között egy szűkülő, de stratégiai fontosságú „kapocs-országokból” álló övezet próbál lavírozni.

A blokkosodás, a szankciók, a vámháborúk és a biztonságpolitikai szempontok előretörése nemcsak a geopolitikai térképet rajzolják át, hanem lejjebb tolják a potenciális növekedést is: drágábbá válik az ellátási láncok átszervezése, gyengül a hatékonyságjavulás, és egyre gyakrabban ütközünk abba, hogy a politika felülírja a közgazdasági racionalitást.

Ebben a fragmentálódó környezetben próbálja az OECD felrajzolni, merre tarthat a következő években az Egyesült Államok, az euróövezet és Kína – három olyan gazdaság, amely egyszerre motorja és kockázati forrása a globális ciklusnak.

Az USA növekedése egyre inkább az AI-ra támaszkodik

Az Egyesült Államokban az elmúlt évek túlfűtött dinamikáját már nem lehet tartani.

Az OECD szerint a reál GDP-növekedés 2025-ben 2 százalékra lassul, 2026-ban 1,7 százalékra esik, majd 2027-ben is csak 1,9 százalékig kapaszkodik vissza.

A fékezőerők között egyszerre jelenik meg a lassuló foglalkoztatás-bővülés, a nettó bevándorlás meredek visszaesése, a vámemelések árfelhajtó hatása és a nem védelmi jellegű szövetségi kiadások visszavágása.

A növekedési adatokat az is torzítja, hogy az AI-hoz köthető beruházások még mindig kifejezetten erősek: ha ezeket kiszűrjük, akkor 2025 első felében a GDP lényegében stagnált. Miközben a mesterséges intelligencia-boom köré épülő beruházások tartják a felszínen a számsorokat, a háztartások fogyasztása már lassul, a kormányzati vásárlások zsugorodnak, és a „normál” beruházások érezhetően gyengék.

Az OECD kockázati forgatókönyve sem véletlenül emeli ki:

a részvénypiac értékeltsége történelmi csúcsok közelében van, így egy élesebb korrekció komoly növekedési kockázatot jelenthet, főleg, ha a finanszírozási kondíciók a bankszektoron kívüli pénzügyi rendszerben is szigorodnak.

Az inflációs sztori sem egyszerű. A Fed 2 százalékos célja felett ragadó inflációt a vámemelések újabb lökéssel tolták felfelé. A teljes és az élelmiszer–energia–lakhatás nélküli maginfláció egyaránt megugrott, miközben a bérdinamika már hűl, a hosszabb távú inflációs várakozások pedig horgonyzottak. A jegybank ezért 2025 őszén újra lazítani kezdett, a kamatsáv 3,75–4 százalékra csökkent, és az alapforgatókönyv szerint 2026 végéig fokozatosan 3,25–3,5 százalékig süllyedhet. Ez azonban csak akkor tartható, ha a munkaerőpiac nem gyengül a vártnál jobban, és az infláció fokozatosan visszatér a cél közelébe.

A nagy amerikai akna továbbra is a költségvetés.

A strukturális hiány 7,5 százalék körül ragad a következő években, az államadósság-ráta pedig 120 százalék feletti pályán marad. Mindez nem egy válság előtti utolsó pillanat hangulatát idézi, de az OECD egyértelműen „fenntarthatatlan pályáról” beszél, és többéves, fokozatos korrekció szükségességét hangsúlyozza. A szakértők szerint a politika fókuszát a kínálati oldal erősítésére kellene áthelyezni: a lakásépítési kínálatot fojtogató helyi szabályozások lazítása, az infrastrukturális beruházások engedélyezésének felgyorsítása, valamint a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokba irányuló bevándorlási szabályok rugalmasabbá tétele kerül a javaslatok középpontjába.

Kellemetlenül alacsony, de stabil növekedés az euróövezetben

Az euróövezet képe egészen más: itt nincsenek AI-hoz köthető, látványos kiugrások, cserébe nincsenek 7–8 százalékos költségvetési hiányok sem (csak 5-6%-osak).

A növekedés ezzel együtt kifejezetten visszafogott: a GDP 2025-ben 1,3, 2026-ban 1,2, 2027-ben 1,4 százalékkal bővülhet az OECD szerint – vagyis az eurózóna egy tartósan „1-es szám körüli” világba ragad be.

A növekedést elsősorban a stabil munkaerőpiac és az emelkedő reáljövedelmekre épülő fogyasztás tartja életben, miközben a beruházási aktivitást a bizonytalanság fogja vissza. A vállalati szektor óvatos, a finanszírozási kondíciók ugyan javultak, de a hiteldinamika még mindig gyenge, és messze elmarad a történelmi átlagtól.

A külkereskedelmi egyenleg ugyanakkor látványosan javult: az energiaárak visszaesése és a vegyipari többlet miatt a külkereskedelmi mérleg, majd a folyó fizetési mérleg is ismét érdemi pluszt mutat. Ez elvileg támaszt adhatna egy erősebb növekedésnek is, de a geopolitikai feszültségek és az új amerikai vámok érdemben korlátozzák a kilátásokat. Az Egyesült Államok 15 százalékos általános vámot vezetett be az EU-ból érkező termékekre, az acélra és alumíniumra (valamint ezekből készült termékekre) pedig 50 százalékos védővámot vetett ki. Az EU ezzel párhuzamosan felfüggesztette a 10 százalékos vámot az amerikai autókra, miközben újabb védőintézkedéseket mérlegel az európai ipar védelmére.

A munkaerőpiac az övezetben továbbra is erős: a munkanélküliségi ráta történelmi mélypont közelében, 6,3 százalék körül mozog, a béremelkedés pedig fokozatosan hűl, de még mindig elég erős ahhoz, hogy támaszt adjon a fogyasztásnak. Az infláció eközben kézzelfoghatóan lehűlt: a teljes mutató 2,1, a maginfláció 2,4 százalék körül áll, vagyis alig valamivel a célszint fölött. Az Európai Központi Bank 2024 júniusa óta összesen 200 bázisponttal, 2 százalékra vágta a betéti rátát, és az OECD forgatókönyve szerint a következő két évben ezen a szinten is marad, gyakorlatilag „semleges” monetáris állást fenntartva.

A fiskális politika összképe az euróövezetben nagyjából semleges. A

NextGenerationEU forrásai 2025–26-ban még érdemi többletberuházást hoznak, közben a védelmi kiadások is emelkednek az orosz agresszió nyomán.

Az OECD ugyanakkor figyelmeztet: hosszabb távon a védelem, a zöld átmenet és az elöregedés egyszerre tarolja le a költségvetéseket, ezért az új adósságfinanszírozás csak átmenetileg elfogadható. A középtávú pálya fenntarthatóságához a kiadások szerkezeti átalakítása és a termelékenységet javító reformok (bürokráciacsökkentés, szabályozási teher mérséklése, hatékonyabb állami támogatási rendszer) kellenek.

Ingatlanmámor után kijózanodás: lassuló Kína makacs szerkezeti gondokkal

A kínai gazdaság ezzel párhuzamosan látszólag erős számokat hoz, de a felszín alatti folyamatok itt is a lassulás irányába mutatnak.

Az OECD-prognózis szerint a növekedés 2025-ben 5 százalék marad, majd 2026-ban 4,4, 2027-ben 4,3 százalékra mérséklődik.

Ez első ránézésre még mindig impozáns, de a korábbi két számjegyű dinamikához képest egyértelműen „új normál”. A lassulás mögött részben olyan rövid távú tényezők állnak, mint a fogyasztást korábban felpörgető csereprogram (autók, háztartási gépek) kifutása: a lakosság előrehozta a nagyobb vásárlásokat, most jön a „payback”, az elhalasztott időszak. Emellett a lakáspiac korrekciója, az ingatlanberuházások tartós visszaesése és az árak esése is folytatódik, ahogy a túlkapacitást próbálja a rendszer leépíteni.

Erősödő fejfájást okoz Pekingnek az úgynevezett „anti-involution” kampány is, amely a túlzott versennyel, túlkínálattal és profitmarzs-erózióval küzdő szektorokat próbálja szabályozni.

Ez középtávon egészségesebb szerkezetet eredményezhet, rövid távon viszont visszaveti az üzleti beruházásokat. A nagy infrastrukturális projektek – köztük a Tibetben épülő, a következő öt évben évente a GDP mintegy 1 százalékának megfelelő kiadást igénylő óriásgát – némileg ellensúlyozzák az ingatlanszektor és az érintett iparágak gyengélkedését, de a beruházás összképe így is visszafogott.

A külkereskedelemben Kína egyszerre él meg alkalmazkodást és konfliktust. Az USA-ba irányuló export a 2025 eleji, vámemelések előtti előrehozott szállítmányok után egyértelműen esni kezdett, az amerikai részarány a kínai kivitelben két év alatt mintegy négy százalékponttal, 11,4 százalékra zsugorodott. Ezt részben ellensúlyozza a más piacokra irányuló export bővülése, de a magasabb kereskedelmi feszültség és Kína saját, ritkaföldfém-exportkorlátozásai növelik a bizonytalanságot, és időnként ellátási zavarokkal fenyegetnek. Az OECD szerint a költségvetési politika kifejezetten támogató: 2025-ben nőtt a hiánycél, új fogyasztásösztönző csomagok és infrastrukturális beruházások érkeznek, miközben a monetáris politika is lazító állásban marad – bár az alapkamat további csökkentésére már szűkül a mozgástér a bankszektor eszközminőségi kockázatai miatt.

Az infláció Kínában továbbra is alacsony. A fogyasztói árindex hosszú idő után ismét pozitív tartományba került, a termelői árak csökkenése pedig mérséklődik, részben az anti-involution lépések miatt. A legnagyobb kockázatot az OECD a kereskedelmi konfliktusok eszkalációjában, az alulfinanszírozott helyi önkormányzatok rejtett adósságában és abban látja, hogy a túlkapacitások „takarítása” a vártnál nagyobb mértékben vágja vissza az ipari beruházásokat. Kedvező irányba billentheti a képet, ha a kormány hatékonyabban célozza meg a lakossági fogyasztást – például az alacsonyabb jövedelmű háztartások támogatásával vagy a jelzálogterhek csökkentésével –, illetve ha a strukturális reformok valóban javítják a versenyt és a szolgáltatószektor termelékenységét.

Ez most a nagykép

A három nagy blokk képe így áll össze: az USA-ban a vámemelések, a költségvetési hiány és az AI-boom együtt rajzolnak ki egy lassuló, de nem összeomló pályát; az euróövezetben a „kellemetlenül alacsony, de stabil” növekedés és a kvázi semleges monetáris–fiskális mix dominál; Kínában pedig a még mindig magas, de fokozatosan hűlő növekedés mellé kemény szerkezeti problémák társulnak az ingatlanpiacon, a túlkínálatos iparágakban és a helyi pénzügyekben.

A befektetők számára ez egy olyan világot jelent, ahol nem egyetlen régió húzza a globális ciklust – inkább három, eltérő sebességen futó, saját kockázatokkal terhelt motorral kell számolni. Az OECD üzenete egyszerre visszafogottan megnyugtató és józanító:

nincs globális recesszió a láthatáron, de a „könnyű növekedés” korszaka véget ért,

és a következő években a kínálati oldalt erősítő reformok, a fiskális fegyelem és az alkalmazkodóképesség dönti el, ki tud a lassabb világban is tartósan felülteljesíteni.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images