Az elmúlt hetekben látványosan eszkalálódott a konfliktus a Fehér Ház és a Federal Reserve között. Donald Trump elnök nyíltan, egyre agresszívebben támadja Jerome Powellt, amiért a jegybank nem hajlandó gyors és mély kamatcsökkentésekre. A nyomásgyakorlás már nem csak retorika: az elnök a Fed-elnök elmozdításának lehetőségét is felvetette, sőt a jegybank székházának felújítása körüli állítólagos szabálytalanságokra hivatkozva jogi lépésekkel is fenyegetőzött.
Powell ritkán látott egyértelműséggel reagált, amikor kimondta: ezek nem véletlen támadások, hanem a döntéshozatal függetlenségét célzó kísérletek.
A Fed autonómiája eddig a globális pénzügyi rendszer egyik legfontosabb stabilizáló tényezője volt. A közgazdasági gondolkodás szerint csak egy politikától védett jegybank képes meghozni azokat a népszerűtlen, de szükséges döntéseket, amelyek letörik az inflációt. A hetvenes évek inflációs sokkja és Paul Volcker drasztikus kamatemelései óta ez alapvetésnek számít. Nem véletlen, hogy a piacok hagyományosan idegesek minden olyan jelre, amely a jegybank politikai befolyás alá kerülését sejteti.
Amire választ kaphat cikkünkben:
- Mi az, ami akkor is mozdulatlanul tartja a piacokat, amikor a hatalom nyíltan nekimegy a jegybanknak?
- Milyen erő tereli az inflációt a háttérből a „kisebbik rossz” szerepébe, és milyen árat fizet ezért a dollár?
- Mire érdemes építeni, ha sem a monetáris horgony, sem a technológiai megváltás ígérete nem bizonyul biztos kapaszkodónak?
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. A Signature PRO szolgáltatás havi díja 2 990 forint. A hozzáférés egy évre is megvásárolható, amelynek díja 29 845 forint, az éves előfizetés keretében tehát 10 havi díjért cserébe 12 havi szolgáltatást kapnak olvasóink. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
