Figyelmeztet az egyetem: baj lehet belőle, ha túl sok fehérjét fogyasztasz

A szervezet megfelelő működéséhez és az izomtömeg megőrzéséhez testsúlykilogrammonként legalább 0,6 gramm fehérje szükséges naponta. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos, 70 kilogrammos felnőttnek

minimálisan 40–45 gramm proteint kell fogyasztania ahhoz, hogy elkerülje az izomleépülést.

A nemzetközi irányelvek ennél valamivel magasabb, testsúlykilogrammonként 0,8 grammos napi bevitelt tartanak optimálisnak. Ugyanezzel a példával élve ez egy 70 kilogrammos személynél 50–60 gramm fehérjét jelent naponta.

Tislér András nefrológus professzor, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikájának munkatársa szerint a fejlett országokban élők többsége rendszeresen meghaladja ezt az ajánlott mennyiséget. A megszokott táplálkozási szokások mellett az emberek testsúlykilogrammonként jellemzően 1–1,2 gramm fehérjét fogyasztanak naponta, növényi és állati forrásokból egyaránt.

Ha ehhez az eleve magas értékhez még proteindús táplálékkiegészítők vagy fehérjeporok is társulnak, a bevitt mennyiség könnyen elérheti a testsúlykilogrammonként 2 grammot. Ez a szint már jelentős többletterhelést ró a szervezetre, elsősorban a vesékre.

A vese túlterhelésének mechanizmusa

A szakember szerint a folyamat a bélrendszerben indul: a fehérjék aminosavakra bomlanak, ezek felszívódnak, és építőelemként szolgálnak a szervezet saját fehérjéinek felépítéséhez. Amikor ezek a fehérjék lebomlanak, az aminosavak bomlástermékei – elsősorban a karbamid – a véráramba kerülnek, és a vesének kell őket eltávolítania a szervezetből.

Vesebetegségben szenvedőknél ez a kiválasztási folyamat már eleve károsodott, ezért a karbamid szintje megemelkedik a vérben. A tartósan magas fehérjebevitel tovább fokozza ezt a terhelést.

Az emelt fehérjebevitel és az ezzel együtt növekvő aminosav-felszívódás élettani következménye, hogy fokozódik a vesék kis szűrőinek munkája. "A szervezet úgy érzékeli, hogy ha sok fehérjét kapott, akkor több karbamidot kell kiválasztania, ezért a vese még intenzívebben kezd dolgozni. Az aminosavak tehát fokozott kiválasztási terhet rónak a vesékre" – magyarázza a nefrológus.

A tartósan magas fehérjefogyasztás olyan mértékű pluszmunkára kényszeríti a veseszűrőket, amelyet csak egy bizonyos határig képesek kompenzálni. Ezen a ponton túl maga a fokozott válaszreakció válik károsítóvá, és hosszabb távon ronthatja a veseműködést.

Egészséges veseműködés mellett a napi 120–130 gramm fehérje várhatóan nem okoz hosszú távú károsodást.

Már fennálló krónikus vesebetegség esetén azonban az orvosok általában testsúlykilogrammonként 0,8 gramm alatti napi fehérjebevitelt javasolnak.

Különösen veszélyeztetettek a sportolók

Az intenzív testépítéssel foglalkozók helyzete még kockázatosabb lehet. Az atléták és testépítők napi fehérjebevitele gyakran eléri vagy meghaladja a testsúlykilogrammonkénti 3–4 grammot is, ami akár 200–300 gramm fehérjét jelenthet naponta. Ez a szint már extrém megterhelést jelent a vesék számára.

"Sokszor előfordul, hogy aki ilyen intenzíven fókuszál a testépítésre, az nemcsak fehérjét használ táplálékkiegészítésként, hanem további szereket is, például kreatint, vitaminkomplexeket, olykor anabolikus szteroidokat, néha vízhajtót is. Ezek hatásai összeadódva tovább növelik a vesebetegség kialakulásának kockázatát" – figyelmeztet Tislér András.

Mikor indokolt a magasabb fehérjebevitel?

Dudás-Batu Bernadett, a Semmelweis Egyetem dietetikusa kiemeli, hogy életünk bizonyos szakaszaiban természetes módon megnő a szervezet fehérjeigénye. Csecsemőknél ez az érték elérheti a testsúlykilogrammonkénti 1,4 grammot is, amelyet az anyatej vagy a tápszer rendszerint fedez.

Várandós nők esetében a második trimeszterben körülbelül napi 10, a harmadik trimeszterben pedig mintegy 20 grammal emelkedik a fehérjeszükséglet. Az idősebb korosztályban, 65 év felett az izomvesztés lassítása érdekében célszerű törekedni a testsúlykilogrammonkénti 1 gramm körüli napi fehérjebevitelre.

A dietetikus hangsúlyozza, hogy minden esetben figyelembe kell venni az egyén korábbi fehérjefogyasztási szokásait. Előfordulhat ugyanis, hogy a megszokott étrend már önmagában fedezi a megnövekedett szükségletet is.

Fehérjekiegészítők alkalmazása csak akkor indokolt, ha a kívánt mennyiség hagyományos élelmiszerekből nem biztosítható.

Ilyen esetekben érdemes szakember segítségét kérni a megfelelő mennyiség és minőség meghatározásához. Krónikus betegség vagy várandósság esetén pedig elengedhetetlen a kezelőorvossal való egyeztetés.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images