Elképzelhetetlennek hitt repedések bomlasztják a világ növekedési bajnokát

A kínai gazdaság 2025-ben hivatalosan teljesítette a politikai célt: az éves GDP-növekedés elérte az 5 százalékot. A világ második legnagyobb gazdaságának bővűlése első ránézésre stabil, azonban a felszín alatt a makrogazdasági szerkezet egyre egyoldalúbbá válik, nőnek a feszültségek. A „kínai gazdasági csoda” temetése továbbra is korai, de egyre több az aggasztó jel, ami komoly fejtörést okozhat a gazdasági szerkezetváltást akaró pekingi vezetésnek.

A dinamika már önmagában figyelmeztető:

az éves összevetésű GDP-növekedés 2025 első negyedéve óta fokozatosan lassult, a negyedik negyedévre 4,5 százalékra csökkent, ami hároméves mélypont.

A trend lefelé mutat, és minden arra utal, hogy Peking már mérsékelt élénkítéssel próbálja stabilizálni a pályát, de ennek részleteit még nem ismertették. Így a kérdés nem az, hogy lesz-e stimulus, hanem az, hogy mire lesz elég.

A növekedési szám mögött ugyanis erőteljes szerkezeti torzulás rajzolódik ki: a GDP-bővüléshez 2025-ben 1,3 százalékponttal járultak hozzá a nettó export – 2019-ben ez még csak 0,7 százalékpont volt. Ha a külső keresletet kivonjuk, a kínai gazdaság 2025-ös növekedése nem 5, hanem 3,7 százalék lett volna.

Így tehát a pekingi kormány minden törekvése, hogy a gazdaságszerkezetben a belső fogyasztás súlya is megnőjön egyelőre kudarcot vallott. Még mindig az a helyzet, hogy az export nem egyszerűen hozzájárul, hanem a növekedés első számú pillérévé vált.

A mostani növekedést tehát szépíti az, hogy a külkereskedelmi többlet 2025-ben új rekordot ért el, 1200 ezer milliárd dollárra nőtt, ami a GDP több mint 6 százalékának felel meg. Ebben szerepe volt annak, hogy a Trump-adminisztráció második ciklusában újraéledő vámháború paradox módon rövid távon még segítette is a kínai kivitel növekedését: 

az amerikai megrendelések előrehozása 2025 elején felpörgette a szállításokat, és még a vámemelések után is kitartott a dinamika.

Közben azonban a földrajzi szerkezet látványosan átalakult – hívja fel a figyelmet a Mercator Institute: az Egyesült Államok részesedése a kínai exportban 2024-ről 2025-re 14,6 százalékról 11,1 százalékra csökkent. Az ASEAN-országok, Európa és Afrika súlya ezzel párhuzamosan 35,8-ról 38,4 százalékra nőtt. A kivitel tehát átcsatornázódott, nem tűnt el. Csakhogy a globális kereslet felszívóképessége azonban véges:

ha az EU vagy a feltörekvő piacok védelmi intézkedésekkel reagálnak a rekordtöbbletre, az a kínai növekedés egyik fő motorját érintheti, márpedig Brüsszelben készülnek új dömpingvámokkal és árkorlátozásokkal.

Az ipari termelés árnyaltabb képet mutat: a szektor hozzáadott értéke 2025 egészében 5,9 százalékkal nőtt, decemberben 5,2 százalékos ütemet mutatott. A magas technológiájú gyártás 11 százalékkal bővült decemberben – a leggyorsabban 2024 áprilisa óta. Az ipari robotok termelése 14,7, a félvezetőké 12,9 százalékkal nőtt, az új energiájú járművek és az energiatermelő berendezések gyártása 8,7 százalékkal emelkedett.

Ez a kép első látásra egy modernizálódó, innovációvezérelt gazdaságot sugall, ugyanakkor a hivatalos diskurzusban egyre gyakrabban jelenik meg az „involution” kifejezés – vagyis egyre nagyobb gondot okoz a már kiépült termelési túlkapacitás, az árverseny, az árban egymás alá ígérő vállalatok. A termelés volumene nő, de a profitabilitás romlik, mivel a hatékonyság valójában nem javul. A kínai ipar nem lassul, de egyre több szektorban túlkínálati nyomás alakul ki, amit a külpiacok felszívóképessége egyelőre elfed.

Csak éppen nem ezt akarják Pekingben

A legnagyobb probléma, hogy a Kínai Kommunista Párt minden próbálkozása ellenére a belső kereslet viszont egyértelműen gyenge. A kiskereskedelmi forgalom növekedése 2025 májusában még 6,4 százalékon tetőzött, decemberre 0,9 százalékra esett vissza.

Az éves adat 3,7 százalék, alig haladja meg a 2024-es 3,5 százalékos bővülést.

A fogyasztási szerkezet is átalakult: a luxuskiadások több mint 30 százalékkal estek vissza éves alapon, a nem létfontosságú szolgáltatások aránya csökkent, a háztartások a szükségleti termékekre koncentrálnak.

A kormány államilag támogatott csereprogramokkal – háztartási gépek, autók, digitális eszközök támogatott vásárlása – próbálta élénkíteni a keresletet. Ezek azonban inkább előrehozták a vásárlásokat, a negyedik negyedévben több termékkategóriában már visszaesés látszott. A lakás- és építőipari válság közvetlenül húzza lefelé a kapcsolódó szegmenseket: a bútorok, építőanyagok forgalma negatív tartományban zárta az évet – jegyzi meg a Mercator Institute egy másik elemzése.

A beruházási oldalon még markánsabb a törés: a teljes állóeszköz-beruházás 2025-ben 3,8 százalékkal csökkent – ilyen mértékű visszaesésre a járvány éve kivételével évtizedek óta nem volt példa. 

A feldolgozóipari fejlesztések növekedése decemberre 0,6 százalékra lassult, miközben az év korábbi szakaszában még jóval erősebb volt a dinamika.

Az autóipari beruházás ugyan 11,7 százalékkal nőtt decemberben, de ez is lassulás a szeptemberi 19,2 százalékhoz képest.

A szolgáltatási beruházások 7,4 százalékkal estek vissza, az ingatlanberuházások pedig 17,5 százalékkal zuhantak – utóbbi már ötéves mélypontot jelent egy amúgy is válságos állapotú szektorban. A kínai ingatlanszektorban egyes alágazatokban már nyíltan összeomlásról beszélnek: csődök, félbehagyott projektek, csökkenő árak, bizalomvesztés. A háztartások egy része olyan jelzáloghitelt törleszt, amelynek fedezete folyamatosan veszít értékéből.

A hitelezési adatok is ezt a bizalomhiányt tükrözik – mint arra a Handelsblatt elemzése is figyelmeztet. Az új hitelek volumene 2023 és 2025 között 28 százalékkal csökkent. A háztartási hitelfelvételek aránya az új kihelyezéseken belül 19 százalékról 3 százalékra esett. A jegybanki lazítás – kamatcsökkentések, tartalékráta-mérséklés – nem volt elég ahhoz, hogy a lakosság újra kockázatot vállaljon.

A makrogazdasági kép tehát három pillér közül kettő gyengélkedését mutatja: 

• miközben az export rekordot dönt,
• a fogyasztás lanyha, 
• a beruházás csökken. 

Ez a szerkezet rövid távon működik, de már most sérülékeny. A külső kereslettől való erős függés geopolitikai és kereskedelempolitikai kockázatokat hordoz.

Mindez nem jelenti azt, hogy a kínai gazdasági modell összeomlana, az elmúlt két évtizedben többször temették már a „csodát”, és a rendszer rendre alkalmazkodni tudott. A gyártókapacitás globális beágyazottsága, a technológiai fejlesztések és az állami koordináció kombinációja eddig mindig új növekedési pályát talált.

Ugyanakkor a közgazdászok körében ma már konszenzus van abban, hogy a strukturális problémák halmozódnak: túlkapacitás az iparban, tartós ingatlanválság, gyenge belső kereslet, és csökkenő beruházási hatékonyság. 

Ez egészül ki az egy évtizede még Kínával kapcsolatban elképzelhetetlennek hitt demográfiai kilátásokkal: a 15–64 éves népesség aránya 2050-re 60 százalék alá csökkenhet, miközben az idősek aránya 30 százalék fölé emelkedik. Az öregedés gyorsul, mielőtt a társadalom széles rétegei valóban középosztálybeli életszínvonalra jutnának.

A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy Peking képes-e egyensúlyba hozni a három növekedési motort. Ha az export lendülete megtörik, a jelenlegi szerkezet mellett a növekedés gyorsan 4 százalék alá csúszhat. Ha viszont sikerül stabilizálni az ingatlanszektort, javítani a beruházások hatékonyságát és helyreállítani a háztartások bizalmát, a kínai gazdaság ismét rácáfolhat a túl korai halálhírekre.

Egy dolog biztos: a világ második legnagyobb gazdasága ma kevésbé kiegyensúlyozott, mint amit az 5 százalékos növekedési adat sugall. A szám jó, a szerkezet viszont egyre inkább repedezik.

Címlapkép forrása: EU