Új fejezet Paks II. nukleáris tündérmeséjében – most dől el, álom vagy rémálom lesz belőle

Jelentős csúszások utána elérkezett a pillanat:

ünnepélyes keretek között megtartották a Paks II. atomerőmű 5. blokkjának ceremoniális "első betonöntését".

Arra is lehetőségünk volt, hogy az eseményen személyesen vegyünk részt.

Az új ötös és hatos blokk nem messze kapott helyet a Paksi Atomerőműtől, a háttérben jól kivehető volt a működő nukleáris létesítmény sziluettje. A sajtó külön, a Roszatom mérnöki részlegének (ASE) épületében gyülekezett, ahova beérve egész egyértelművé vált az orosz fővállalkozó jelenléte: az itt dolgozó orosz kollégák miatt a legtöbb felirat ciril betűs volt.

A sajtóeseményt Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója nyitotta meg. Beszédében külön hangsúlyt helyezett a projekt rendkívüli nehézségeire. Felszólalásában egy figyelemre méltó időtávot is felvázolt: azt mondta, hogy

4–5 éven belül megtörténhet az új blokkok hálózatra csatlakoztatása.

(Az írás vége felé megvilágítjuk, hogy miért olyan meglepő ez az állítás a nemzetközi atomenergetikai iparágat képviselő vezető részéről.)

Beszédét Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója követte, aki a mai napot az orosz–magyar együttműködés ünnepeként jellemezte. Grossi megállapításaira reflektálva elismerte, hogy a projekt számos akadállyal szembesült, ugyanakkor hangsúlyozta:

a Roszatom készen áll a jövőbeli nehézségekre is.

Azt is kiemelte, hogy a vállalat egyik legnagyobb versenyelőnye a nukleáris iparágban a széles nemzetközi együttműködési háttér. Ennek példájaként említette a Paks II-höz kapcsolódó partneri struktúrát, ahol – többek között – a francia Framatome is részt vesz az irányítás- és vezérléstechnikai rendszerek fejlesztésében.

Magyar részről Süli János országgyűlési képviselő kezdte a sort: elmondása szerint a 2017-es uniós engedélyt követően, 2022-ig a tervezés, az engedélyezés, a felvonulási terület előkészítése, valamint a szükséges szerződésmódosítások voltak terítéken. A folyamat lassúságát részben azzal magyarázta, hogy

az uniós és a magyar szabályozási környezetet össze kellett hangolni az orosz fél gyakorlatával, ami időnként komoly vitákat is eredményezett a felek között.

Ezt követően Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter beszédében kiemelte, hogy az új blokkok és a jelenlegi paksi atomerőmű (üzemidő-hosszabbítás esetén)

együtt a hazai villamosenergia-igények mintegy 70 százalékát lesz képes fedezni.

Bár az ellátásbiztonságot valóban segítené, az éremnek két oldala van: a hazai piacot tartós túltermelésbe is tolhatja, jelentős exportkényszert okozva - ami napszaktól függően lehet jó és rossz is. De ami a legfontosabb, hogy versenyhátrányt okozna a többi hazai erőműnél, különösen a gázerőműveknél és a megújulóknál, amelyeknek bevétele és kihasználtsága drasztikusan csökkenne.

A miniszter megszólalását így zárta:

még néhány évnyi kivitelezés, még néhány évnyi nagy munka és Paks II-t rákötjük Magyarország villamosenergia-hálózatára.

Ez annyiban mindenképpen eltér a korábbi nyilatkozatoktól, hogy a miniszter ezúttal nem jelölt meg konkrét befejezési dátumot. Az elmúlt időszakban ugyanakkor több céldátum is felmerült, legutóbb a 2032-es évszám került szóba.

Türelem betont terem

De honnan jutottunk idáig? A nukleáris tündérmese 2014-ben kezdődik, amikor a magyar kormány megállapodást kötött Oroszországgal két új, VVER-1200 típusú blokk megépítésére az orosz állam által nyújtott hitellel, a Roszatom kivitelezésében. Az Európai Bizottság 2015-ben vizsgálatot indított, mivel felmerült, hogy a projekthez kapcsolódó állami finanszírozás tiltott állami támogatásnak minősülhet, illetve az orosz fél tender nélküli megbízása sértheti az uniós közbeszerzési szabályokat. Végül hosszas eljárás után, 2017 márciusában a Bizottság jóváhagyta a beruházást.

Azóta viszont közel 9 év telt el. Az eredeti szerződéses tervek szerint éppen mostanában kellene kereskedelmi forgalomba állnia a két, összesen 2400 megawatt összteljesítményű atomerőművi blokknak. Egyelőre azonban csak egy 20 méteres - ami egyébként harminc volt, de erről később - üres gödör tátong az ötös számú reaktor helyén. Nem lenne igazságos azt állítani, hogy semmi sem történt volna. Aszódi Attilától, a Budapesti Műszaki Egyetem professzorának 24.hu-nak adott interjújából megtudhattuk, hogy a terület már átesett egy "cementálási" folyamaton. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi munkagödör alatti, egyébként a Duna miatt üledékes, kis teherbírású talajt egy millió tonna cementtel bekeverve szilárdították meg egy 10 méteres rétegben.

Erre azért volt szükség, mert

a talajnak két amerikai repülőgéphordozó súlyát kell elbírnia

- mondta szemléletes példával élve Aszódi.

Ugyanis a hét épületből álló teljes infrastruktúra össztömege - a reaktorkamrákkal, turbinákkal és vasbeton épületekkel együtt - a 200 ezer tonnát is elérheti.

A munkagödörrel is volt probléma. Tavaly ilyentájt repedéseket fedeztek fel a munkagödör déli falánál, ami később ahhoz vezetett, hogy a félsziget két sarka beomlott. Az Országos Atomenergia Hivatal azonnal leállította a munkálatokat. A betonöntéshez szükséges előkészületek csak jóval később, 2025 nyarának elején folytatódhattak, miután felülvizsgálták a munkagödör állékonyságát, kijelölték a potenciálisan veszélyes szakaszokat, és elvégezték azok megerősítését.

Amerika sem maradt ki. 2024 novemberében robbant a bomba, amikor is az Egyesült Államok újabb szankciókat vezetett be Oroszország ellen, ezúttal a Gazprombankot célozva. Ez a Paks II. projektet is érintette, hiszen azon keresztül teljesítették a kifizetéseket az oroszok felé. Végül szinte egész pontosan egy évvel később megkapta a felmentést a paksi bővítési projekt is.

Tartogatott még meglepetést a történet. Pont mire újra beindulhatott volna a projekt, újabb pofont kapott: az Európai Unió Bírósága tavaly ősszel hozott ítéletével megsemmisítette a már fentebb említett Európai Bizottság 2017-es döntését, amely engedélyezte a magyar kormány számára, hogy állami támogatást nyújtson a beruházáshoz. Röviden és tömören ez azt jelentette, hogy az engedély hatályát vesztette, így a paksi bővítés uniós jogi alapja újra megkérdőjeleződött. Az EU-nak ez alapján újra kell nyitni az ügyet és ismételten meg kell vizsgálnia a döntését: bár ez nem tiltja meg a beruházás folytatását, komoly bizonytalanságot okoz és végső soron a projekt orosz féllel történő kivitelezését is ellehetetleníti.

Az utolsó puzzle is a helyére került. Az Országos Atomenergia Hivatal 2025 novemberében megadta az engedélyt a Paks II. projekt ötödik blokkjának "első betonöntéséhez", miután megbizonyosodtak az összes feltétel teljesüléséről. 

Mi jön most?

Megvolt az első betonöntés, pukkanhatnak a pezsgők? - Nem igazán. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szabványai szerint egy atomerőművi blokk státusza akkor változik tervezett kategóriából építés alatt álló kategóriába, amikor megtörténik az első betonöntés. Ez a "vasbeton alaplemeznek" is nevezett szerkezeti elem alkotja a reaktorépület "talpát", amelyre a teljes erőmű súlya nehezedik. Végső állapotában a beton 3 méteres réteget képez majd, aminek kiöntésekor különleges technikát alkalmaznak, folyamatosan vibrálják, hogy monolit, egységes betonszerkezet jöjjön létre.

Ha elkészül, a teljes felépítmény - a földszinttől számítva - eléri majd a 70 métert. Ha hozzávesszük az "alagsort" is, akkor már egy közel 90 méteres épületről beszélünk. Egy a helyszínen dolgozó, a tervezési szakaszban közreműködőtől azt is megtudhattuk, hogy az ötös és hatos blokk a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a már működő Paksi Atomerőműtől függetlenül működik majd, így külön alállomást is kap a megtermelt villamos energia elszállításához. Egy dolog viszont közös lesz: a Dunából eredő hideg vizes beömlő, amely a reaktorok hűtésére szolgál. Ezt később ki is fogják bővíteni, hogy alkalmas legyen a nagyobb vízmennyiség befogadására.

Rendben van, de mikor kapcsolják be? Az atomerőmű-projektek előkészítő szakasza országonként nagyon változó. Az engedélyezés, a politikai döntéshozatal időtartama országonként drasztikusan eltérő lehet. Viszont egy ugyanazon technológiájú reaktor megépítése Oroszországban, Törökországban vagy Magyarországon technológiailag hasonló lépések sorozata, így az "első beton intézménye" lehetővé teszi a projektek nemzetközi összehasonlítását.

Innentől kezdve még ugyanennyi. A BME professzora arról is beszélt, hogy egy ilyen típusú erőmű átlagos építési ideje nagyjából 8-9 évet vesz igénybe az építési státusz megszerzésétől.

Ha mostantól tényleg haladni fog az építkezés, akkor az ötödik blokk legkorábban 2034-ben állhat kereskedelmi üzembe

- mutatott rá a professzor, majd hozzátette: "az új hatodik blokk kb. egy év lemaradásban van, de ez a tipikus eljárás".

Ezt egyébként nekünk is megerősítették a helyszínen és elmondták, hogy ez leginkább kapacitáshiány miatt van így. A két blokk nagyon hasonlóan épül fel, azonban nincs elegendő gyártókapacitás, hogy egyidőben gyártsák le a kritikus fontosságú elemeket. Egyik ilyen az olvadékcsapda, ami azt akadályozza meg, hogy ha valamilyen okból leolvadna a reaktor, akkor annak tartalma a környezetbe kerüljön. Az ötödik blokkhoz ez már be van spájzolva a telephelyen - tették hozzá.

Visszatérve a megvalósítási időre, a World Nuclear Association adatbázisa alapján is ez a kivitelezési idő tűnik reálisnak, hiszen Egyiptomban, Törökországban és Belaruszban is ez az átlag hasonló projekteknél.

Fun fact: nem is olyan rég Kína mindössze öt év alatt kapcsolta hálózatra a Zhangzhou atomerőmű 2. blokkját. Ha a Paks II-projekt jelenlegi ütemét vesszük alapul, akkor ennyi idő alatt Kína akár három-négy ekkora méretű reaktort is felépít.

Nincs garancia, de napról napra drágább

Az is fontos kérdés, hogy az első betonöntés valóban visszafordíthatatlanná teszi-e a projektet? Erről személyesen is megkérdeztük Aszódi Attilát. Mint fogalmazott,

az első betonöntés önmagában még nem jelenti azt, hogy a projekt később ne lenne leállítható.

Ugyanakkor ettől a ponttól kezdve olyan elemek kezdenek beépülni a beruházásba, amelyek a költségek túlnyomó részét adják.

Az eredetileg 12,5 milliárd euróra becsült beruházás – amelynek tarthatósága mára erősen megkérdőjeleződött – eddig hozzávetőleg 1,5 milliárd eurós kifizetésnél járhat. Ezekkel az összegekkel kapcsolatban már most fennáll annak a kockázata is, hogy egy esetleges projektmegszakítás esetén egy részük visszafizetési kötelezettséggé válhat.

De ami még fontosabb, hogy költségszerkezet szempontjából az első betonöntés éles választóvonalat jelent. Eddig a ráfordítások döntően az alacsonyabb súlyú tételekre koncentrálódtak – tervezésre, engedélyezésre, előkészítésre.

Ezt követően azonban a több milliárd euró értékű főberendezések – így a reaktor és a turbinák – gyártása következik. Egy esetleges leállítás esetén ezek az egyedi, projektspecifikus berendezések gyakorlatilag nem lennének értékesíthetők piaci áron, ami azonnali és rendkívül jelentős veszteséget jelentene. Emellett a remediáció, vagyis a terület helyreállításának költségei egy félig elkészült vasbeton létesítmény esetében gyakran meghaladják magának az építésnek a költségét. Egy több méter vastag, sűrűn vasalt alaplemez elbontása technológiai értelemben is komoly kihívás.

A Paks II. beruházást ráadásul szoros szerződéses keretek védik: a projektet egy államközi megállapodás, valamint egy EPC-szerződés szabályozza. A finanszírozás szempontjából kulcselem, hogy a költségek mintegy 80 százalékát fedező orosz hitel lehívása a teljesítéssel párhuzamosan történik, ugyanakkor a lehívott összegek visszafizetése a projekt további sorsától független államadósság-kötelezettséget jelent.

Bár a szerződések részletei nem ismertek, vélhetően szigorú kötbér- és kártérítési klauzulákat tartalmaznak arra az esetre, ha a megrendelő mondaná fel azokat. Ezt jól példázza a finnországi Hanhikivi-1 esete, ahol az EPC-szerződést még az első betonöntés előtt bontották fel az ukrajnai háború nyomán. Az ügy így is évekig elhúzódó jogi vitához és több milliárd eurós követelésekhez vezetett. Szakértők szerint, ha Hanhikivi esetében már megtörtént volna az első betonöntés, a jogi és pénzügyi következmények nagyságrendekkel súlyosabbak lettek volna.

Az első betonöntéssel Paks II. átlépett egy fontos, nemzetközileg is értelmezett mérföldkövet: a projekt immár nem tervezett beruházás, hanem építés alatt álló atomerőmű.

Ez azonban nem a végállomás, hanem egy maraton kezdete.

A projekt jövőjét továbbra is jelentős bizonytalanság övezi, így a következő években a költségek és a politikai-jogi környezet alakulása legalább akkora súllyal esik majd latba, mint maga a mérnöki kivitelezés - a valódi próbatétel még csak most kezdődik.

Címlapkép forrása: Portfolio