Az ipari tömegtermelés korszakában (1920–1945) a munkaerőpiaci érvényesüléshez szükséges képességek elsősorban a fizikai erő, a fegyelem és a monotóniatűrés köré csoportosultak. A munkahelyek nagyra értékelték a szabálykövető, fegyelmezett, pontosan, alacsony hibaaránnyal dolgozni képes, ám viszonylag alacsony végzettségű tömegeket. Az egyéni kreativitás értéke alacsony volt, a rendszereket az emberek cserélhetőségére optimalizálták.
Megbízható munkatapasztalat és fegyelem helyett
Ezt követően, a II. világháború utáni újjáépítés, a jóléti államok kiépülésének korszakában egészen az 1970-es évek közepéig, végéig a szaktudás (mesterlevél, diploma), a megbízhatóság, a szervezeti lojalitás és az években mérhető munkatapasztalat lépett a top skillek listájának élére.
A komplexebb gépek, a hosszú távú munkaszerződések, a stabil kereslet és a belső karrierutak működtetésének aranykora volt ez, amikor a legtöbb foglalkoztató hosszú távú befektetésként tekintett a munkavállalókra nem csak a magasan kvalifikált, hanem a fizikai pozíciókban is.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. A Signature PRO szolgáltatás havi díja 2 990 forint. A hozzáférés egy évre is megvásárolható, amelynek díja 29 845 forint, az éves előfizetés keretében tehát 10 havi díjért cserébe 12 havi szolgáltatást kapnak olvasóink. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
