Folytatódik a Planet Budapest 2026 Expo és Konferencia – fókuszban az agrárgazdaság versenyképessége

A rendezvény második szekciójában Bartus Gábor, a BME Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszék oktatója előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a növekedés, versenyképesség és fenntarthatóság fogalmait gyakran pontatlanul használjuk a gazdaságpolitikai vitákban.

A három fogalom közül csak a növekedés jól definiált, amely egyértelműen azt jelenti, hogy az adott évi GDP milyen viszonyban van az előző évi GDP-vel. A versenyképesség azonban problematikus fogalom makroszinten, mivel a vállalatgazdaságban kifejlesztett koncepciót nehéz országokra vagy régiókra alkalmazni. A fenntarthatóság szintén változatosan használt kifejezés – van, aki csak környezeti értelemben használja, mások szélesebb értelmezést alkalmaznak.

Rosszul mérjük a versenyképességet?

Az európai versenyképességi problémák elemzésekor gyakran hivatkoznak az amerikai és európai növekedési adatok különbségére. Bartus szerint azonban fontos figyelembe venni, hogy a növekedés forrásai nagyon különbözőek lehetnek. Amerikában jóval gyorsabban növekszik az államadósság, mivel az amerikai költségvetés rendre legalább kétszer nagyobb költségvetési hiányt produkált az elmúlt időszakban, mint az európai uniós országok átlagban.

További torzító tényező, hogy a két régió bizonyos szolgáltatásokat másképpen szervez meg. Az Amerikai Egyesült Államokban például jóval inkább piaci szolgáltatás az egészségügy, aminek következtében az USA nagyjából ugyanolyan egészségügyi állapotot kétszer annyi GDP-aránnyal ér el, mint az európai uniós országok.

Nem lehet mindent az energiaárakra fogni

"Egy fejlett gazdaságban a vállalatok összköltségeinek szerkezetében az energiaköltség a legalacsonyabb" – mutatott rá az előadó. A fejlett gazdaságokban az energiaköltség maximum 5%-ot tesz ki, high-tech gazdaságban pedig nem éri el a 2%-ot sem. Jóval nagyobb szerepe van a munkaerőköltségnek, tőkeköltségnek és anyagköltségnek.

Az európai energiapiac jelenleg átalakulási szakaszban van, amikor az energiaárak természetes módon magasabbak. Ezek az energiakülönbségek jellemzően átmeneti szakaszra vonatkoznak, amiből nem érdemes hosszú távú következtetéseket levonni.

Bartus bemutatta a közepes fejlettség csapdájának jelenségét, amely szerint egyes országok átmenetileg kivonják magukat a konvergencia szabálya alól. A kutatások szerint a versenyképességi problémák főbb okai között szerepel az oktatásba való nem megfelelő befektetés, a humántőke nem megfelelő fejlesztése, az innovációs képesség gyengülése és a termelékenységnövekedés lelassulása.

Európa elvesztette a munkatermelékenység növekedési képességét, valószínűleg azért, mert a modern IT technológiákban nem olyan intenzitással tud részt venni, és az akadémiai tudást nem képes olyan gyorsan piaci termékekké konvertálni, mint az Amerikai Egyesült Államok.

Kevés a diploma Magyarországon

Az Európai Unió célként tűzte ki a felsőoktatásban résztvevő fiatalok arányának növelését. Az EU átlagos beiskolázási rátája szépen emelkedik, 2030-ban a 45%-os célt is túl fogják teljesíteni. Az Amerikai Egyesült Államokban 2022-ben a fiatalok 51%-a szerzett diplomát, egyes európai országokban pedig eléri az 58%-ot is.

Magyarország azonban lemarad ebben a versenyben – nálunk 30 és 33 százalék között ingadozik a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya, és ez nem változott az elmúlt másfél évtizedben. Csak Olaszország mutat ennél is alacsonyabb értéket az EU-ban.

50 éve nem is fejlődtünk?

"A ma fenntarthatósága a holnap versenyképessége" – fogalmazott Bartus. A természeti tőke megóvására vonatkozó szabályokra érdemes úgy tekinteni, mint egyfajta biztosításra. Vannak olyan közgazdasági számítások, amelyek szerint, ha módosítják az aktuális GDP adatokat az elveszített természeti tőke értékével, akkor kiderül, hogy az 1970-es évek második fele óta a fejlett országokban nincs gazdasági növekedés.

Az Európai Unió eredményei ezen a területen figyelemreméltóak: 2020-tól kezdve egyedül Európában csökkent 1%-kal a gazdaság teljes anyagfelhasználása. Az egy főre eső szén-dioxid kibocsátásban az EU gyakorlatilag eléri a világátlagot, ami a gazdasági teljesítményt figyelembe véve fantasztikusan jó eredmény.

Bartus szerint nem tragédia az Európai Unió omnibusz rendeletei, de tragédia lenne, ha a távlati célokat feladnák, és nem azok szerint alakítanák ki a szabályozási környezetet.

10 milliárd ember felé tartunk, az agráriumnak most kell alkalmazkodnia a klímaváltozáshoz

Hollósi Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletág ügyvezető igazgatója és a Magyar Bankszövetség agrár munkabizottságának elnöke a Planet Expo és Konferencia – Agrárium a klímaváltozás szorításában című rendezvényen tartott előadásában kiemelte, jelenleg 8 milliárdan élnek a bolygón, és ez a szám várhatóan 10 milliárd főig emelkedik.

A gazdasági jólét erősödésével, amit látunk Távol-Keleten, Közel-Keleten és Dél-Amerikában, a jövedelemszínvonal emelkedésével az első, amihez nyúlnak a fogyasztók, az az, hogy jobbat és többet fogyasztanak

– emelte ki a szakértő, aki 20-25 éve foglalkozik agrárcégek és élelmiszeripari cégek finanszírozásával. Felhívta a figyelmet a globális túlfogyasztási mutatóra, amely meghatározza, hogy az adott évben mikor érjük el azt a pillanatot, amikor többet veszünk el a Föld bolygótól, mint amennyit vissza tud pótolni. Ez a kritikus pont már július-augusztus táján bekövetkezik.

Nehezített pályán az agrárium

Az agrárium szerepéről szólva kifejtette, a legtöbb tanulmány 32 százalékban határozza meg az agrárium hozzájárulását a klímaváltozáshoz, azonban ez a globális élelmiszertermelési rendszerre vonatkozik. Hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság hatékonysága jelentősen javult, az elmúlt 20 évben az agrártermelés volumene 46 százalékkal növekedett, miközben a kibocsátáshoz való hozzájárulás csökkent. Ez nagyrészt Norman Borlaug norvég származású kutatónak köszönhető, aki a 70-es években fejlesztette ki azt a komplex gabonatermelési rendszert, amellyel egymilliárddal több ember élelmezésére lettünk képesek. Borlaug ezért a tevékenységért béke Nobel-díjat kapott.

Beszélt arról, hogy 2020 óta az ágazat nehezített pályán működik.

Magyarország, amely mindig is jó kukoricatermő ország volt, 2020-2022 óta megfeleződött kukoricatermesztési képességgel rendelkezik. Lengyelországból vásárolunk kukoricát, ahova korábban szállítottunk.

Mint mondta, az Alföldön kukoricát termelni öntözés nélkül több mint kockázatos, gyakran lehetetlen. A 30-32 fok feletti hőmérsékleten a növények szintetizáló képessége leáll, és ha 15-20 napig tartósan 30-40 fok között van a nappali hőmérséklet, akkor a növények maximum túlélnek, de nem fejlődnek és nem hoznak termést.

Befagyott KAP, csökkenő támogatás: beruházási kényszerbe kerül az agrárium

A Közös Agrárpolitika volumene körülbelül 10 éve befagyott. Az Európai Unió létrejöttekor a KAP majdnem 70 százalékát adta a teljes EU-büdzsének, most jó, ha 20 százalékát.

Magyarországon egy hektár szántóföldi növénytermesztés költségeinek a legjobb esetben egyhatodát-egyhetedét fedezi az alaptámogatás, szemben a korábbi egyharmaddal.

Hollósi szerint több területen elkerülhetetlenek a beruházások, vízgazdálkodási jellegű fejlesztések, energiahatékonysági és megújuló energiás projektek, valamint digitalizáció és automatizáció. A mezőgazdaság az egyik legnagyobb felvevő ágazata az IT technológiai fejlődésnek, sokkal kisebb inputanyag-költséggel és kevesebb növényvédőszerrel lehet eredményeket elérni.

Vége van annak a korszaknak, amikor a mezőgazdaságot a társadalom egésze csak egy részágazatnak értelmezi, ez része a mindennapunknak, az életünknek

– zárta gondolatait a szakértő.

Nőnek a hitelezés kockázatai, de hogyan kezelik ezt a bankok?

Braunmüller Lajos, az Agrárszektor főszerkesztője azzal nyitotta a beszélgetést, hogy a klímaváltozás hatásai – különösen a 2022-es nagy aszály óta – már mindenki számára egyértelmű, hogy az agrárfinanszírozásban is újra kell gondolni a kockázatokat. A kerekasztal fő kérdése az volt: változott-e a bankok hozzáállása, megjelentek-e új elvárások (alkalmazkodási stratégia, diverzifikáció, öntözés, technológiaváltás), és hogyan lehet beárazni olyan jövőbeli klímakockázatokat, amelyeket még a kutatók sem tudnak pontosan számszerűsíteni.

Demeter Zoltán, a K&H Csoport agrárüzletág vezetője szerint a bankok alapvetően továbbra is szeretik és finanszírozzák a mezőgazdaságot, és a módszertanuk "belülről nézve" nem feltétlenül lett szigorúbb. A különbség inkább az, hogy az ügyfelek sok esetben gyengébb pénzügyi mutatókkal érkeznek a romló gazdálkodási környezet miatt. Kiemelte: a banki feladat ma az, hogy a megváltozott körülmények közé olyan hitelvolument, futamidőt és feltételrendszert „lőjenek be”, amely még nehéz években is visszafizethető, és nem tolja fizetésképtelenségbe a gazdaságot. Ehhez több szcenárióval, masszívabb stressztesztekkel és óvatosabb struktúrákkal kell dolgozni, de

az a cél, hogy se túl sok, se túl kevés hitel ne kerüljön a vállalkozásra.

Fórián Zoltán, az Erste Bank Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértője úgy fogalmazott: a "léc" valójában mozog, mert ma már a hitelbírálatban kőkeményen megjelennek a környezeti és alkalmazkodási kérdések, amelyek 8–10 éve még alig kerültek szóba. Konkrét példaként említette az Alföldön a kukoricatermesztés kockázatait, az öntözés lehetőségét, módját és vízforrását. Szerinte a bankszektor nem "büntet", inkább edukál: azt próbálja erősíteni, hogy a beruházási ciklus (különösen a KAP második pilléres fejlesztések) olyan projektekre menjen, amelyek javítják az energiahatékonyságot, a vízgazdálkodást és a környezeti teljesítményt. A beszélgetésben azt is hangsúlyozta, hogy a mezőny kettészakad:

aki fejleszt, előre gondolkodik az hosszú távon is versenyképes marad; aki másokra, például az EU-s támogatásokra vár, az gyorsan lemarad.

A túlélés egyik kulcsa az együttműködési készség: az atomizált szerkezetben egyedül sokan nem tudják kezelni a teljes problémakört.

Hollósi Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója, a Magyar Bankszövetség agrármunkabizottságának elnöke tágabb keretbe helyezte a kérdést:

szerinte a fejlett világ hajlamos természetesnek venni az élelmiszer-ellátást, pedig ez egyáltalán nem garantált.

A világgazdasági és geopolitikai folyamatok, valamint a klímaváltozás miatt az élelmezéspolitika stratégiai iparággá vált. A bankoknak ezért úgy kell finanszírozniuk, hogy a termelő biztonságosan tudjon termelni, miközben a bank a betétesek pénzét védi, vagyis csak megtérülő hiteleket helyezhet ki. Emellett kiemelte: az alkalmazkodás nemcsak a termelők felelőssége, hanem a termékpálya többi szereplőjéé és a fogyasztóké is (például az élelmiszerpazarlás csökkentése, a kiskereskedelem szerepe). Üzenete kemény volt:

aki nem alkalmazkodik, az el fog bukni.

Leskó Tamás, az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány üzleti ügyvezető igazgató-helyettese elmagyarázta, hogy az agrárgarancia javítja a vállalkozások hitelképességét, és a banki kockázat egy részét átvállalva mozgásteret teremt. A klímát közvetlenül nem tudják megváltoztatni, de a diverzifikáció és a több lábon állás logikáját ők is kulcsnak látják. Szerinte a garancia hozzáadott értéke ott van, hogy a drága, hosszú távú alkalmazkodási fejlesztésekhez (technológia, vízgazdálkodás, szerkezetváltás) könnyebb finanszírozást kapjon az, aki okosan használja ezt az eszközt.

A beszélgetés végkicsengése közös volt:

beruházni, együttműködni és felkészülni kell – most van idő és eszköz, később már kevesebb lesz.

Címlapkép és fotók: Portfolio - Berecz Valter

A rendezvény a Portfolio együttműködésében valósul meg.

Címlapkép forrása: Portfolio