Planet 2026: energiatárolási boom, geotermia-felfutás és az energiaközösségek megjelenése alakíthatja a hazai energiaátmenetet

Az energiatárolási robbanás nem a jövő zenéje, hanem a jelen valósága – modta el előadásában Csapó Dániel, a Planergy Solutions Kft. társalapítója és consulting üzletágának vezetője.

A szakember rámutatott: bár jelenleg a kiegyenlítő szabályozás kínálja a legnagyobb bevételt, a piac telítődése miatt a fókusz hamarosan az arbitrázskereskedelemre és a hosszabb tárolási idejű technológiákra helyeződhet át.

A magyar piacon a kiegyenlítő energiapiacból szerezhető nagyon magas bevételek időszaka lényegében már most zárul"

- fogalmazott.

Az szakember szerint az energiaszektor diskurzusát ma már egyértelműen az energiatárolás határozza meg. Az új napelempark-beruházások tervezési fázisában szinte kizárólag olyan megoldásokkal találkozni, ahol a termelő mellé tárolókapacitást is telepítenek (úgynevezett együtt telepített rendszerek) vagy önállóan működő, hálózatra termelő egységek jönnek létre. A tőkeberuházások zöme jelenleg ebbe a szektorba áramlik, kifejezetten a nagyobb teljesítményű konténeres megoldásokat célozva.

A tárolók egyik legfontosabb funkciója a hazai átviteli rendszerirányító (MAVIR) támogatása a hálózati egyensúly fenntartásában. A bevételi modell két fő pilléren nyugszik: a kapacitáslekötésért járó rendelkezésre állási díjon, valamint a tényleges energiaaktiválásért fizetett energiadíjon.

Csapó Dániel kiemelte: a magyar piacon jelenleg aszimmetria figyelhető meg. A felszabályozásért – amikor a tároló energiát táplál a hálózatra – a MAVIR nagyságrendekkel többet fizet, mint a leszabályozásért. Ennek oka, hogy míg a termelés visszafogására (leszabályozás) számos szereplő, akár egy napelempark is képes, addig a hirtelen betáplálásra (felszabályozás) jóval kevesebb eszköz áll rendelkezésre.

A másik egyre hangsúlyosabbá váló bevételi forrás a nagykereskedelmi piaci arbitrázs. Ez a tevékenység a naperőművek magas aránya miatt kialakuló kacsagörbe jelenségét használja ki. A déli órákban, amikor a napenergia-termelés csúcsra jár, az árak zuhannak – gyakran negatív tartományba –, míg este, a fogyasztás növekedésével és a termelés kiesésével az árak megugranak. A tárolók ezt az árkülönbözetet (spread) aknázzák ki: az olcsó időszakban töltenek, a drága időszakban pedig értékesítenek a HUPEX piacain.

A szakértő ugyanakkor figyelmeztetett: a piac túlépítése valós és közeli kockázat.

A hazai RRF pályázat keretében várhatóan mintegy 400 megawattnyi új tárolókapacitás épül ki 2026 tavaszáig.

Ez a mennyiség önmagában meghaladja a MAVIR jelenlegi, nagyjából 300 megawattos kiegyenlítői igényét, és amint a kínálat meghaladja a keresletet, az árak drasztikusan esni fognak. Ezt a folyamatot tovább gyorsítja az európai piac-összekapcsolás (PICASSO-projekt), amely fokozza a versenyt és lefelé nyomja az árakat. A külföldi példák alapján, ahol a túlépítettség eléri a 150%-ot, drasztikus áresés következik be.

A fenti tényezők miatt a stratégiai váltás elkerülhetetlen: a jövőben a rövid, 1-2 órás tárolási idejű rendszerek helyett a 3-4 órás kapacitások kerülnek előtérbe, mivel ezek alkalmasabbak az arbitrázstevékenységre – vélte a szakember.

Csapó Dániel hozzátette, hogy a piacra lépés időzítése kulcsfontosságú. Az első belépők, akik 2030-ig üzembe helyezik egységeiket, még számíthatnak a beruházás megtérülésére, ezt követően azonban – különösen 2026 után – a fókusz végérvényesen a komplex kereskedelmi stratégiákra és az algoritmusalapú optimalizációra helyeződhet át.

Geotermia és szél: ezek az ország aranytartalékai

A reezndvény első paneljében Novák Csaba, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnöke azzal vezette fel a beszélgetést, hogy Magyarországon a nap- és szélenergia látványosan erősödik, miközben a geotermia is kulcsszerepet kaphat:

a cél, hogy az évtized végére akár jelentős földgázmennyiséget is ki lehessen váltani.

Moderátorként azt hangsúlyozta, hogy a megújuló projektek megítéléséhez nem elég csak a technológiát nézni, hanem egyszerre kell érteni a termelési oldalt, a fogyasztói igényt és a kereskedelmi-üzleti kereteket. Közérthetően a „bankolhatóság” fogalmával írta le, mitől lesz egy beruházás finanszírozható: kiszámíthatóan eladható-e az energia, és van-e stabil üzleti modell mögötte. A beszélgetést végig az a kérdés fűzte össze, hogyan lehet a napot, szelet és geotermiát úgy fejleszteni, hogy a hálózat, a szabályozás és a finanszírozás is lépést tartson.

Ritter Antal, a Green Energy Investhor vezérigazgatója a szélenergia helyzetét adatokkal tette kézzelfoghatóvá: jelenleg nagyjából 330 MW beépített szélerőmű-kapacitás működik, miközben 10–15 éve alig épült új. Szerinte reális cél, hogy 2030-ra 1 GW-ra nőjön a szél, részben a 2023 vége óta történt szabályozási módosítások miatt, amelyek könnyebbé tették az elhelyezést és a földhasználatot.

Kiemelte, hogy a szél „jó termék” a napenergia mellé, mert éjszaka és a téli félévben is tud termelni, amikor a szolár jellemzően gyengébb. Ugyanakkor a fejlesztési idő hosszabb, és a legnagyobb szűk keresztmetszetnek ma a hálózati csatlakozást nevezte:

közcélú hálózatra időjárásfüggő megújulót rákötni továbbra is nehéz, még ha nem is megoldhatatlan.

Molnár Gábor, az Arctic Green Terv vezető tervezője, ügyvezetője a geotermiát árnyaltan helyezte el: hőtermelésben valóban kiemelkedőek a hazai adottságok, villamosenergia-termelésben viszont óvatosabban beszélne „nagyhatalomról”. Elmagyarázta, hogy a geotermia fő erőssége a helyben hasznosítható, stabil hőellátás, amely különösen a távhő és az ipari hőigények csökkentésében lehet áttörés.

A kockázatot nem tagadta, hiszen a fúrásnál csak a tényleges találat után derül ki biztosan a vízhozam és a hőmérséklet,

de szerinte ez műszaki mérésekkel és pénzügyi kockázatmegosztással jól kezelhető, például portfólióban gondolkodva több kút esetén. Konkrétan arról is beszélt, hogy egy jó termálkút hőoldalon akár több kilométeres körzetben is elláthat fogyasztókat, de a vezetéképítés költségei miatt jellemzően közelebbi, 1–2 kilométeres megoldásokat keresnek.

Koós Zoltán Roland, az MVM Optimum vezérigazgatója a napenergiát továbbra is a hazai energiamix meghatározó elemének látta, ugyanakkor szerinte a fókusz eltolódik a „minél nagyobb” szemléletről az optimalizált, fogyasztói profilhoz illesztett rendszerek felé. Az MVM Optimum tapasztalatai alapján egyre fontosabb a mérnöki tervezés, a megfelelő méretezés és sok esetben a tárolás, mert a naperőmű nem tud minden pillanatban a fogyasztáshoz igazodni.

Közérthetően beszélt az onsite PPA konstrukcióról is: ez lényegében olyan, mint egy tartós bérlet, ahol az ügyfél nem a saját tőkéjéből épít naperőművet vagy tárolót, mégis használja az így termelt energiát, és szolgáltatási díjat fizet. Szerinte a villamosenergia-rendszer bonyolultsága és a megújulók volatilitása miatt a jövő kulcsa az integráció:

mérni, szabályozni és piaci ösztönzőkkel bevonni a szereplőket, amihez stabil, kiszámítható szabályozás kell.

A zárókörben Novák Csaba azt emelte ki, hogy a megújuló projekteket érdemes a körforgásos logika részeként kezelni, és példaként olyan ipari megoldásokat említett, ahol a megújuló energia új folyamatokat tesz lehetővé. Ritter Antal a beruházási kedv növelését szolgáló, kiszámíthatóbb és mérsékeltebb nyereségelvonást tartotta kulcsnak. Molnár Gábor szerint a geotermia terjedésének egyik fő akadálya, hogy már a projekt elején nehéz biztosra venni az energia értékesíthetőségét, ezért a szabályozási és piaci hozzáférés javítása döntő lenne. Koós Zoltán Roland végül a rendszerirányítás és a piac összhangját hangsúlyozta: ha a szabályozás stabil, a finanszírozás és a technológiai fejlesztések nagyobb eséllyel követik.

Az önkormányzatok kulcsszerepet játszhatnak az energiaátmenetben

Az energiaválság és klímaválság előtérbe helyezte az energiaátmenet kérdését, amelyben az önkormányzatok központi szerepet játszanak – emelte ki Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma-, energia- és környezetpolitikai igazgatója. 

Az Egyensúly Intézet 2022 óta dolgozik a témában, az elmúlt három évben pedig különböző önkormányzatokkal és több mint 300 településvezetővel találkozott. A konzultációk során összegyűjtött jó gyakorlatok és szakértői javaslatok két javaslatcsomag keretében ingyenesen letölthetők az intézet honlapjáról.

A szakember szerint az önkormányzatokkal zajlott beszélgetések során három fő probléma rajzolódott ki: a források és a kiszámítható állami ösztönző rendszer hiánya, az energetikai szakértők szükségessége, valamint a helyspecifikus megoldások igénye.

Az anyagi források terén több megoldási lehetőség merült fel: például kisebb települések kormányzati jóváhagyással közösen is felvehetnek hitelt. Az ESCO-konstrukciók szintén alternatívát jelentenek, azonban ezekről az Egyensúly Intézet felmérése szerint önkormányzatok körülbelül 20%-a hallott már, 80%-uk pedig nem. Ezek lényege, hogy egy magánvállalkozás megelőlegezi az energiahatékonysági beruházás költségét, majd az energiaszámlákban realizált megtakarításból történik a törlesztés.

A közös beszerzések szintén előnyösek lehetnek: több önkormányzat összefogásával nagyobb tételben vásárolva jobb árat lehet kialkudni. Ha több önkormányzat energiabeszerzési szerződése egyszerre jár le, közös tárgyalással jobb pozícióba kerülhetnek az energiaszolgáltatóval szemben.

Az energetikusok hiánya jelentős probléma, ezért több település közösen alkalmazhat egy energetikust, ami az energetikai cégeknek és auditoroknak is üzleti lehetőséget adhat.

"Okos rendszerekhez okos felhasználók kellenek"

– hangsúlyozta Csernus Dóra, kiemelve az önkormányzati és lakossági oktatás fontosságát.

A civil szektornak is fontos szerepe van az OSS-ek (One Stop Shop) működtetésében, amik olyan egyablakos tanácsadói rendszerek, ahol egy helyen találhatja meg az energetikai felújítást tervező ingatlantulajdonos a szükséges információkat.

A szakember kiemelte: a fosszilis energiáktól való függetlenedés előmozdítására számos helyspecifikus megoldás létezik.

Ipari hulladékhő felhasználására jó példa Tiszaújváros és Százhalombatta, Kaposváron pedig a cukorgyár termelési hulladékából biogázt állítanak elő, amellyel a fürdőt fűtik és a helyi buszokat táplálják biometánnal.

A geotermikus energia kaszkádrendszerrel történő használata szintén hatékony megoldás, csakúgy mint a szennyvíziszap biogáz-célú felhasználása.

Emellett egyszerű, de hatékony megoldás a közösségi fatároló létrehozása, amely biztosítja a megfelelő szárazságú és minőségű tüzelőanyag használatát.

Ez segíthet a légszennyezettség csökkentésében, ami Magyarországon azért is különösen fontos, mert évente 10 ezer ember hal meg idő előtt légszennyezéshez kapcsolódó betegségekben – emelte ki Csernus Dóra.

Energiaközösség Bábolnán: az első fecske egyre csak fejlődik

A beszélgetést a korábbi előadó Csernus Dóra, az Egyensúly Intézetklíma-, energia- és környezetpolitikai igazgatója moderálta, és már az elején azt a keretet adta meg, hogy az energiaközösségek nem pusztán technológiai újítások, hanem egyszerre szabályozási, üzleti és közösségi „tanulási folyamatok” is.

Arra terelte a témát, hogyan lehet úgy alakítani a jogi környezetet, hogy a helyi szereplők – lakosság, önkormányzatok, vállalatok – valóban együtt tudjanak energiát termelni, megosztani és finanszírozni. A moderátori kérdései végig azt feszegették, mi a működőképes méret és forma, mitől lesz az egész win-win helyzet, és mi kell ahhoz, hogy egy település ne csak ötletként, hanem projektként is végigvigye az energiaközösséget. Emellett azt is fontosnak tartotta, hogy a témát közérthetővé tegyék, mert ez a terület még a szakmai közegben is gyorsan bonyolulttá válik.

Szolnoki Pálma, a BME Zéró Karbon Központjának főmunkatársa a felvezetésében azt hangsúlyozta, hogy az energiaközösség lényege a „háztetős” önellátás logikájának kiterjesztése:

nem csak egy háztartás termel és fogyaszt, hanem több szereplő szerveződik össze közösen.

Szerinte ez több dimenziót nyit, például a közösségi finanszírozást, amikor olyanok is részt tudnak venni megújuló beruházásban, akik egyedül nem tudnák megfizetni. Példaként említett működő hazai kezdeményezést is, ugyanakkor rámutatott, hogy még az egyszerűnek tűnő konstrukciókhoz is sok lépcsős szabályozási finomhangolás kellett, és a folyamat jóval lassabb lett, mint azt 2021-ben sokan gondolták.

Kiemelte, hogy a társasházi energiaközösségek jogi keretei már lehetővé teszik az indulást, a települési szintű, közcélú hálózaton átívelő energia-megosztásnál pedig 2026. január 1-jétől már több új elem is segíti a tényleges elindulást, bár a rendszerhasználati díjak kedvezménye továbbra is kritikus kérdés.

Gerendás Szabolcs, Bábolna Energiaközösség Nonprofit Kft.  tulajdonos-ügyvezetője a tapasztalatait hozta be, és azt tette világossá, hogy egy energiaközösség nem „magától” jön létre:

kell egy motor, szervezés, és olyan helyi szereplők, akik végigviszik a rengeteg egyeztetést.

Bemutatta, hogy többféle modell létezik az alulról szerveződő, kicsi és demokratikus kezdeményezésektől a nagyobb, technológiailag és szervezetileg is összetett települési megoldásokig. Bábolnán a céljuk az lett, hogy ne csak jelképes energiamegosztás működjön, hanem menetrendtartásra, mérésre és valós koordinációra képes rendszer épüljön, ahol a fogyasztás és termelés adatai sűrűn követhetők és tervezhetők.

Azt is kiemelte, hogy náluk a villamos oldal mellett a hőoldal is fontos, és a közösségi modell skálázható: ha van elég adat, szabály és bizalom, akkor a település energiaellátása lépésről lépésre egyre inkább „kerítésen belül” optimalizálható. Összességében azt üzente, hogy

sok a jogi és piaci súrlódás, de a gyakorlati tapasztalat már megvan, és ebből lehet később egyszerűbb, európai szinten is versenyképes működést kialakítani.

Zsidi Sándor az OSI Food Solutions Hungary ügyvezető igazgatója vállalati nézőpontból magyarázta el, miért éri meg egy nagyfogyasztónak belépni egy energiaközösségbe, és hogyan lesz ebből cégen belüli stratégiai projekt. A saját példájukon azt mondta, hogy a zöld villamosenergia arányának növelése nem csak fenntarthatósági cél, hanem vállalati elvárás is, ezért egy helyi, kézzelfogható energiaközösségi együttműködés gyorsíthatja a kitűzött – általa említett – 75%-os zöldenergia-cél elérését.

A „Hero projekt” számára azt jelentette, hogy a bábolnai modell nemzetközi figyelmet kap a cégcsoporton belül, és rendszeresen be kell számolnia az előrehaladásról, mert a konstrukció újszerű:

önkormányzat, helyi termelők és ipari fogyasztó egy közös energia-megosztási logikában működik.

Később hozzáfűzte, hogy a gazdasági racionalitás is erős érv, mert a helyi megosztás és belső hálózati megoldások révén érdemi költség, így rendszerhasználati díj is megtakarítható. Nála a döntés így egyszerre szólt fenntarthatóságról, ellátásbiztonságról és versenyképes energiaárról.

A beszélgetésben végül összeállt, mitől tud valóban „win-win” lenni egy energiaközösség:

a szereplőknek közösen kell megtalálniuk, kinek mi a kézzel fogható haszon, és ehhez átlátható szabályok, közös árszabás és folyamatos együttműködés kell.

Szolnoki Pálma ehhez hozzáadta a tágabb társadalmi hasznokat is, például az energiaszuverenitás erősítését, a decentralizált finanszírozást és a fogyasztói tudatosság növelését, sőt azt is, hogy az energiaközösségeknek szociális célokban is lehet szerepük az energiaszegénység enyhítésén keresztül.

Gerendás Szabolcs a gyakorlati oldal felől zárta le: amikor már van egy működő pilot, hirtelen megjön a helyi bizalom és a csatlakozási kedv, és a közösség „önmagát építi tovább”. Csernus Dóra záró üzenete pedig az volt, hogy az önkormányzatoknak és a magánszektornak keresniük kell egymást, mert az energiaátmenetben vannak olyan megoldások, amelyek csak együtt gondolkodva és együtt szervezve működnek igazán.

Címlapkép és fotók forrása: Berecz Valter - Portfolio

A rendezvény a Portfolio együttműködésével valósul meg.