Az egész világgazdaságot elránthatja az amerikai–iráni konfliktus, Magyarország is megérezheti a hatásokat

Szombat reggel Izrael és az Egyesült Államok katonai műveletet indított Irán ellen. A hajnali órákban Teheránban robbanásokról számoltak be, Izrael lezárta a légterét és rendkívüli intézkedéseket vezetett be, miközben az Egyesült Államok „masszív és folyamatban lévő” offenzíváról beszélt, az előzetes értékelések szerint a hadművelet több napig is eltarthat.

A konfliktus időzítése egy olyan belpolitikai környezetbe érkezik, amelyben az iráni rezsim hatalma megingott a hónapok óta tartó tüntetések miatt, a társadalmi feszültségek egyre erősebbek.

Donald Trump amerikai elnök és Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő nyilvános üzeneteikben a támadást részben úgy keretezték, mint ami „lehetőséget” nyithat az iráni társadalom számára a hatalomátvételre, ami a piaci szereplők szemében eleve növeli az elhúzódó, kiszámíthatatlan eszkaláció, szélső esetben belső destabilizáció kockázatát.

A piacok szempontjából a kulcskérdés az, hogy a háborús helyzet mennyire fordul át mérhető fizikai kínálati sokkba, illetve mennyire marad csak kockázati prémium a nyersanyagárakban.

Az elmúlt napok elemzései alapján a nyersolajban már a művelet előtt is épült fel geopolitikai felár: egy Reuters-felmérés és elemzői összegzés szerint 2026-os várakozásokban a kockázati prémiumot 4–10 dollár/hordó nagyságrendben árazza a piac, miközben a konszenzusos 2026-os Brent-átlag 63,85 dollár/hordó körül alakult – vagyis a bázispálya önmagában nem olajárrobbanást, hanem inkább túlkínálat felé hajló évet feltételezett, amelyet most a geopolitikai bizonytalanság ír felül.

Az olajárakat három csatornán keresztül érhetik el a mostani konfliktus hatásai: 

• Az első, legmagától értetődőbb csatorna a puszta bizonytalanság okozta kockázati felár, ami már el is kezdett felépülni: pénteken, egy nappal a katonai művelet megindítása előtt, de már a katonai felvonulás és a nukleáris tárgyalások megingása közben a Brent 72,48 dolláron zárt, ami közel 2,5 százalékos napi emelkedést jelentett, míg a WTI 67,02 dollárig ment fel, ami több mint 2,78%-os drágulást. Ez azért fontos, mert ez a szint már önmagában azt jelzi: a piac a bázis-túlkínálati narratívát rövid távon hajlandó felülírni, ha nő a Közel-Kelet „tail risk”.

Brent árfolyamának alakulása

Forrás: Portfolio-Teletrader Kft.

Részvénykereskedés, hosszabb távú befektetési portfóliók vagy nyugdíjportfóliók kialakítása a Portfolio Trader segítségével.

• A második csatorna a konkrét iráni kínálati kiesés hatása, ami az 1980-as évek óta embargós szankciókkal sújtott ország esetében korlátozottabb. Azonban így is fontos beszállítói Kínának, amelyik a világ legnagyobb importőre. A Barclays Reutersnek adott értékelése szerint már kb. 1 millió hordó/nap nagyságrendű zavar is elég lehet ahhoz, hogy a várt globális többlet miatti árcsökkentő hatást kiegyenlítse. A bank ennek fényében 80 dollár/hordó körüli Brent-szintet tart reálisnak eszkaláció esetén, miközben azt is jelezte: ha nem lesz tényleges kiesés és a válaszlépések visszafogottak, a Brent akár 3–5 dollárral is lejjebb csúszhat a pénteken kialakult szintről.
• A harmadik sáv pedig a Hormuzi-szoros lezárásával járó logisztikai kockázatok miatti áremelő hatás. A szállítási és biztosítási költség, a tankerforgalom biztonsága, a kockázati étvágy egyszerre változik, ami mind az olajdrágulás irányába hat. A Reuters által idézett elemzői anyagok és piaci kommentárok ebben a csatornában emlegetik a „nagy ugrás” kockázatát, és azt is, hogy az Irán melletti tengeri szoros a globális olajellátás nagyjából ötödének átjárója – ezért már a blokkolás fenyegetése is gyorsan beépül az árakba.

A piaci kép ez alapján úgy fest, hogy alapvetően egy alacsony intenzitású, földrajzilag nem kiterjedő konfliktus 70–75 dollár környékéig lökheti az olajárakat. Egy elhúzódó, komolyabb fegyveres támadásokkal járó forgatókönyvben a geopolitikai felár felfújja az árat; 80 dollár környékére. A 90-100 dollár/hordós árfolyam akkor válhat realitássá az elemzők szerint, ha Hormuz térségében a tengerre is kiterjedne egy katonai konfliktus.

A devizapiacok is megérezhetik a háborús helyzetet

A következő napokban a nemesfémek és a dollár árfolyama is kilőhet, mivel az alap forgatókönyv, hogy a háborús szituációkban a globális kockázatvállalási kedv visszaesik, a likvid, mély piacok felé mozdul a tőke.

A másik az olaj-infláció-kamat csatorna: ha a nyersolaj ára feljebb ugrik és tartósan ott is marad, akkor a headline inflációs pálya megemelkedik, a jegybanki kamatcsökkentési várakozások visszafogottabbak lehetnek, ami szintén támogathatja a dollárárfolyamot. 

Ennek előjele már a megelőző napokban látszott: februárban a WTI árának emelkedésével párhuzamosan a dollárindex (DXY) erősödését is kiemelte 97,575-ig.

A dollár szempontjából ugyanakkor fontos ellenirányú kockázat is van: ha a konfliktus a globális növekedésen nagyobbat üt, mint amennyit a kamatpálya kompenzál, vagy ha a költségsokk az Egyesült Államok reálgazdaságát és fiskális pályáját is érdemben rontja, akkor a dollármozgás volatilisebb, nem egyirányú lehet. 

Egy esetleges olajársokk hozhat érdemibb makrogazdasági következményeket is: ennek hatásai tipikusan gyorsan megjelennek az inflációban (üzemanyag, szállítás, energiaintenzív termékek), és késleltetve a növekedésben (reáljövedelem-csökkenés, vállalati költségsokk, bizalmi csatorna) is lecsapódnak. Az IMF korábbi, ökölszabályszerű számításai szerint egy 10%-os olajár-emelkedés a globális GDP-növekedést nagyságrendileg 0,1–0,2 százalékponttal foghatja vissza, miközben a Világbank 0,4 százalékpont körülire teszi a gazdasági bővülésre kifejtett fékezőhatást ugyanekkora emelkedésnél.

Magyarország esetében megdrágulhat a tankolás

Magyarországon az üzemanyagáraknál egy extra felfelé mutató kockázati nyomásként jelenik ez meg a Barátság kőolajvezeték leállása miatt. A január 27-én egy orosz dróntámadásban megsérült tranzitvonal a hagyományos, olcsóbb vezetéki import megszűnt, és a Dunai és Pozsonyi finomítók ma már nagyrészt alternatív forrásokból, tengeri úton származó olajjal működnek. 

A Mol és a magyar kormány korábbi közlései szerint az Adria-vezetéken – így a horvátországi Omišalj kikötőből érkező szállítmányok – jelentik ma a fő beszállítási útvonalat a százhalombattai finomítók számára, ami jellemzően magasabb szállítási és logisztikai költséget eredményez az importban.

Eleve az Ural-Brent közötti árkülönbség is 15-30 dollár között mozgott az elmúlt hetekben a Neste adatai szerint, köszönhetően az egyre átfogóbb amerikai és európai szankciós rezsimek hatásának.  

Mivel a Brent-Ural spread nagy részét az állam különadó formájában elveszi a Moltól, az olajcég piaci üzemanyagárazása leegyszerűsítve a Brent-árhoz kötődik inkább, ezért annak világpiaci emelkedése a kutakon is jelentkezhet. Amennyiben az olajdrágulás egyszerre jár a dollár erősödésével, az áremelkedés erőteljesebb lehet.

Címlapkép forrása: Fatemeh Bahrami/Anadolu via Getty Images