„A magyar út, a magyar rendszer” – megjegyzések egy előadás margójára

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az elmúlt másfél évtizedet két szakaszra kell osztani

A 2010 óta eltelt időszak értékelését jóval árnyaltabbá és sokkal hitelesebbé tette volna, ha az gazdaság fejlődését jellegében két teljesen eltérő időszakra osztotta volna fel.

1. 2010 és 2020 között a gazdaság dinamikusan felívelő pályán haladt, miközben az inflációt sikerült mérsékelt, európai összehasonlításban is viszonylag alacsony és stabil szinten tartani.
2. 2020 elejétől viszont a gazdaság fejlődése mindenekelőtt külső okokból, de belső gazdaságpolitikai döntések hatására is jelentős törést szenvedett el. Először a koronavírus világjárvány 2020. március eleji kitörésével, utána az olajárak 2020 áprilisától 2022 májusáig tartó gyors emelkedésével, majd az Oroszország által Ukrajnával szemben 2022 februárjában elindított háború gazdasági következményeivel kellett szembesülnie. E váratlan egyszersmind súlyos külső eredetű kihívásokra a gazdaságpolitikának nem mindig sikerült optimális válaszokat adnia.

A rendkívüli helyzetek kezelése általában rendkívüli intézkedéseket igényel. Így volt ez a koronavírus járvány kitörésével is: kontinensünk országaiban a kormányok különböző – sokszor máig is vitatott – korlátozásokat kényszerültek bevezetni. A kormány nálunk is – élve az Alaptörvényben biztosított lehetőséggel – veszélyhelyzetet hirdetett ki, ami egy rövid szünet kivételével 2022 júliusáig fennmaradt. Ez időszak alatt a kormány a korlátozásokkal leginkább sújtott szektorokban vezetett be különböző támogatási programokat (pl. munkahelymegtartó támogatások), továbbá törlesztési moratóriumot rendelt el a lakossági hiteltartozásokra.

A kormány még a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet megszüntetését megelőzően, 2022. május 25-től az Ukrajna területén az akkor már három hónapja zajló fegyveres konfliktusra tekintettel ismételten veszélyhelyzetet hirdetett ki, ám ezúttal főleg gazdasági irányultsággal. A háború miatt rendeleti kormányzást azonban csak Magyarországon vezettek be, a hadviselő felekkel szomszédos többi országban viszont nem, jóllehet azok katonai segítséget is nyújtottak a megtámadott Ukrajnának.

Az új veszélyhelyzeti felhatalmazás alapján a kormány 2022. július 1-jével extraprofit adó elnevezéssel különadókat vezetett be az államháztartás egyensúlyának megőrzése érdekében. Az érintett nyolc ágazattól – a bankszektortól, a biztosítási cégektől, az energiaszektortól, a kiskereskedelemtől, a távközlési szektortól, a légi közlekedés terén, valamint a gyógyszerforgalmazóktól és a médiáktól a miniszter úr beszédében említett 17 ezer md forintos elvonás túlnyomó részét ettől kezdve szedte be az állam.

A kormányzati érvelés szerint a különadók kivetését az indokolta, hogy az említett ágazatok a rendkívüli helyzet következtében többlet nyereségre tettek szert. Az érintett nyolc szektor vállalatai számára ez úgymond meglepetés profitot jelentett, hiszen ekkora haszonra a cégek nem is számítottak, következésképpen az extraprofit adó kivetése az üzleti terveiket sem boríthatta fel.

A különadók védelmében az az érv is elhangzott, hogy a váratlan nyereség utáni adót (angol nevén windfall profit tax-ot) más országokban is kivetnek egyszeri, célzott jelleggel azokra a vállalatokra vagy iparágakra, amelyek váratlanul érnek el jelentős többletnyereséget külső gazdasági tényezők hatására, nem pedig a saját erőfeszítéseiknek köszönhetően. S persze meglóduló infláció idején hasonlóképpen nem várt nyereségre tehetnek szert a kereskedők és a pénzügyi vállalkozások is.

Tény, hogy Magyarországon az infláció 2022 folyamán felgyorsult; júliusra a fogyasztói árak már 13,7%-kal voltak magasabbak az előző év azonos időszakához képest, az év végére pedig 24,5%-ra emelkedtek főként az élelmiszerek (+44%) valamint a háztartási energia és fűtés (+55,5%) árának drasztikus drágulása miatt. E két termékcsoport árainak gyors emelkedését a súlyos aszály, valamint az energiaárak emelkedése okozta, hatását pedig tovább fokozta a forint árfolyamának folyamatos és erős gyengülése.

Míg azonban említett két termékcsoport árának az emelkedése külső hatásra következett be, addig a forint (az euróhoz képesti) árfolyamának a történelmi mélypontra gyengüléséről ez már korántsem mondható el.

A kormány ugyanis a 2022. évi költségvetést – a Covid miatti visszaesést után 2021-ben elért 7,1%-os növekedésből kiindulva – optimistán 5%-os gazdasági növekedés feltételezésével tervezte. Az „újraindítás költségvetése” a 13. havi nyugdíj visszaépítését, valamint gazdaságélénkítő lépéseket irányozott elő – valószínűleg az áprilisi országgyűlési választásokra is tekintettel. A tényleges gazdasági növekedés alig maradt el a megcélzottól, viszont a költségvetés az előirányzottnál lényegesen magasabb, mintegy 1,6 ezer milliárd forinttal nagyobb hiánnyal zárt. A magas deficit főleg az uniós források elmaradása, a gyermekesek szja-visszatérítése és a rezsicsökkentés költségei miatt alakult ki. A költségvetésnek a választási ígéretek teljesítéséből fakadó „elfutása” persze már elég hamar nyilvánvalóvá vált a választás után felállt kormány számára, ezért nem meglepő, hogy az extraprofit adókat már az év közepétől kivetették, noha akkor az aszály súlyosságát és az infláció további gyorsulását sem lehetett még teljes mértékben előre látni. Az extraprofit adó ugyan – közgazdasági tartalma no meg a hivatkozott külföldi példák alapján is – átmenetinek lett mondva, ám az adót elrendelő kormányrendelet eleve nem csak egyszeri kivetésről szólt, hanem huzamosabb alkalmazásról szólt.

A nyolc ágazatból négy termékeit és szolgáltatásait a vállalatoknak és a lakosságnak egyaránt értékesíti. A másik négy viszont főként a lakosságot szolgálja ki, vagyis extraprofitra – azaz váratlan (többlet)nyereségre – eleve csak a lakosság rovására tehet szert. Normál esetben a nyereség történelmi normáját meghaladó extraprofitot áremelés vagy kínálati hiány átmeneti jelleggel tud okozni. Csakhogy a kormányrendeletben megállapított extraprofitadó valójában nem a váratlan többletnyereség egyszeri lefölözését jelentette, hanem egy rendszeresen teljesítendő adókötelezettséget vezetett be. Ezért – minthogy nem az extraprofitadó fizetésére kötelezett vállalkozások csődbe taszítása volt a szándék –

a különadók némi késedelemmel a vevőkre, vagyis a lakosságra lettek továbbhárítva.

Azokra tehát, akik érdekében a különadó állítólag kivetésre került. Vagyis végső soron nem az adófizetésre kötelezettek kiugróan magas jövedelme, hanem a vevőik fogyasztása került megadóztatásra. A nyolc ágazat vevői ennél fogva egyfajta külön-áfát is kénytelenek „lenyelni”. Ez a sajátos fogyasztási adó is hozzájárult ahhoz, hogy a megugrott költségvetési hiány ellenére a személyi jövedelemadónak és a társasági adónak a kulcsát alacsonyan lehessen tartani. Azon persze el lehet gondolkodni, hogy ez a megoldás méltányosabb közteherviseléshez vezetett-e, mintha az extraprofitadó tényleg csak egyszeri elvonás lett volna, de az egy külön vizsgálatot igényel.

Néhány gondolat a hazai irányítású vállalatokról

Az előadás szerint az elmúlt 15 évben a nemzetgazdasági ágazatok többségében nőtt a hazai irányítású vállalatok aránya a hozzáadott érték termelésében, több szektorban azonban ez nem sikerült. A miniszter fájónak nevezte, hogy a kiskereskedelemben ez az arány 41 százalékról 40 százalékra csökkent. Emellett a távközlést, az IT szektort és az építőanyag-ipart nevezte meg, ahol fennmaradt maradt a külföldi túlsúly.

Az nem derült ki az előadásból, hogy miért is okoz fájó gondot a kereskedelemben a külföldi tulajdonú nagy multinacionális kiskereskedelmi láncok térnyerése. Ez ugyanis egy olyan folyamat, ami a nálunk fejlettebb országok piacain is végbemegy – zokszó nélkül. Így például a német Lidl és az Aldi az Egyesült Államokban a piacvezető Walmart áruházak, Angliában pedig az ugyancsak piacvezető Tesco lánc rovására is képesek piacrészesedésüket dinamikusan növelni. E két lánc sikere egyrészt a vonzó kínálatot és bő választékot lehetővé tevő üzletméretükből, másrészt pedig a több országra is kiterjedő centralizált vállalatirányításukból és árubeszerzésből, valamint a hatékonyabb működtetésükből (logisztika, energiagazdálkodás stb.) fakad. Emellett sikerüknek az is fontos tényezője, hogy főleg a dinamikusan fejlődő agglomerizációkban létesítenek korszerű egységeket megfelelő közlekedési és parkolási infrastruktúra kialakításával.

A multikkal szemben a hazai élelmiszerkereskedelmi láncok eddig jobbára defenzív jellegű stratégiát követtek, fennmaradásukat főleg a beszerzési, illetve értékesítési tevékenységük összehangolásával, tőkekoncentrálással és színvonalasabb marketingtevékenységgel igyekeztek biztosítani. Közülük az egyik társulási kapcsolatra lépett a térség hat országának hozzá hasonló nemzeti élelmiszerkereskedő csoportjaival. Az új stratégiája révén, hálózatának újragondolásával képessé vált a megújulásra részben azáltal is, hogy ügyesen átvette a multinacionális cégek piaci módszereit, a további fejlesztéseket pedig franchise-partnerek bevonásával törekedett megvalósítani, ezzel is erősítve piaci pozícióját.

A kiskereskedelem harmadik szegmensébe a kis alapterületű üzlettel rendelkező kis- és mikrovállalkozások tartoznak. Ez a vállalatcsoport a legkiszolgáltatottabb: a körükben végbement nagy számú bezárást az okozta, hogy nem voltak képesek helytállni sem az árversenyben, sem a kvalifikált munkaerő felvételében, de nem tudnak megbirkózni az online kereskedelem térnyerésével sem. Számukra a szakosodás, vagy a vásárlóerő szempontjából kevésbé vonzó területek kiszolgálása jelent túlélési lehetőséget.

A nemzeti tulajdon arányának erőltetett növelése viszont nem hozna valós többleteredményeket, mivel a nemzeti határon belül maradva számos olyan előny, mint amivel a multinacionális vállalkozások rendelkeznek, nem érhető el. Ezt felismerve az Auchan Magyarország Kft.-ben 47%-os részesedést szerző magyar Indotek csoport is betársult, de nem vásárolta ki a francia tulajdonost. A külföldi leányvállalatokban történő részesedésszerzésnél jóval célravezetőbbnek ígérkezik az egyes sikeres hazai kiskereskedelmi vállalkozásnak a külföldi terjeszkedésre történő bátorítása. Jó példa erre a MOL terjeszkedése, az ugyanis immár nem a külföldi tulajdonú hazai kúthálózatok átvételére vagy kiszorítására, hanem a külföldi kúthálózatának a bővítésére irányul.

A hazai benzinkúthálózat fejlődése egyébként tanulságos példája a külföldi cégek piacszerzésének és a piac külső beavatkozások nélküli racionális konszolidációjának. Az ÁFOR kutak egykori egyeduralmát a Shell és az AGIP márkák franchise-ának már az új gazdasági mechanizmus elején való megjelenése kezdte megtörni, ám a külföldi olajcégeknek a megjelenése igazán a rendszerváltás után pörgött fel. Azóta napjainkig – az ÁFOR helyébe lépett MOL-t és az úgynevezett független kutakat leszámítva – 14 ismert külföldi olajcég nyitott benzinkutakat hazánkban, ám ezek közül ma már csak három van jelen. Ezeknek együttes piac részesedése 45%, ami valamivel meghaladja a MOL-ét, vagyis kellő és kiegyensúlyozott versenyhelyzet jött létre.

De nem csupán a hazai kúthálózat fejlődése szolgál tanulságokkal. Az EU versenyképesebbé tétele terén is egyre világosabbá vált, hogy ahhoz különösen a szolgáltatások és a kereskedelem terén elengedhetetlen a belső piac továbbfejlődése. Ez pedig mindenekelőtt azzal érhető el, ha egyfelől megszűnnek a nemzeti szabályok között még mindig fennálló indokolatlan különbségek, másfelől pedig ha a különbségek lefaragásának is betudhatóan a sikeres nemzeti vállalkozások a nemzeti határokon túl is intenzívebb terjeszkedésbe fognának.

Éppen ezért valójában nem a nemzeti vállalatok további itthoni térnyerésének a kormányzati erőltetése a helyes irány, hanem annak elősegítése, hogy az itthon sikeres nemzeti vállalatok legyenek képesek a határokon túl is helytállni a versenyben. Hál’ Istennek egyre több sikeres példát lehet erre is találni.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images