Itt az idő az ESG-t SSG-re átnevezni, ahol az S a Survival − Reality check a fenntartahatósági csúcson

A 2015-ös párizsi klímaegyezmény aláírása történelmi pillanat volt, amely nemcsak egy aláírt papír, hanem komoly hatást gyakorolt a tőkemozgásokra. "A vállalatok szempontjából a fenntarthatóságot egy reputációs témához képest inkább egy stratégiai prioritássá változtatta" - fogalmazott Karakas Ádám, a Boston Consulting Group ügyvezető-igazgató partnere.

Az elmúlt 10-11 év azonban számos fordulatot hozott. A Covid-19 járvány rávilágított az értékláncok törékenységére, a konfliktusok növekedésével kiderült, hogy az energiahordozók és az energiapolitika a geopolitika részét képezik. A technológia szintén politikai kérdéssé vált, hogy ki milyen technológiát fejleszt és bocsát rendelkezésre más országoknak.

Az Egyesült Államokban "legjobb indulattal is egy ciklikus hozzáállással" jellemezhető a fenntarthatósághoz való viszony,

jelenleg pedig egyértelmű visszalépés tapasztalható, számos szövetségi jogszabály és rendelet visszavonásával.

Európában minden krízisre a célok további növelése és még komplexebb keretrendszer volt a válasz.

"Mára a 2030-ra kitűzött célok és a realitás közötti távolság ijesztővé vált"

- hangsúlyozta a szakértő.

Kínában ezzel szemben a lassulás kevésbé érzékelhető, a beruházások üteme továbbra is növekedő, és megvannak azok a kulcstechnológiák, amelyek nemzetgazdasági növekedési célokhoz kapcsolódnak.

Hatalmas a zöldgazdaságban rejlő ponteciál

A nehézségek ellenére a zöldgazdaság jelentős növekedést mutatott. Az elmúlt 15 évben a második leggyorsabban növekedő szektor volt, csak a technológiai szektor előzte meg, jelentősen megelőzve más általános szektorokat. A technológiai költségek radikálisan csökkentek olyan területeken, mint a napenergia, szélenergia és energiatárolás. Ez azt mutatja, hogy "amikor alulbecsüljük a technológiai fejlődés sebességét", megfelelő keretrendszer és méretgazdaságosság mellett gyors változások érhetők el.

Egyértelmű, hogy a zöld vállalatokat ma is olcsóbb finanszírozni. Azok a vállalatok, amelyek portfóliójában jelentős részt képviselnek a zöldtermékek, zöldszolgáltatások és zöldfejlesztések, kedvezőbb finanszírozási feltételekhez jutnak.

A fenntarthatóság, az átmenet egyik fő tényezője, hogy a megfizethetőség fontos szemponttá vált"

- mutatott rá Karakas Ádám. Az energiatrilemmában nem lehet megfeledkezni arról, hogy folyamatos egyensúlyozás szükséges a különböző irányok és elvárások között. Nem lehet elmenni amellett, hogy Európában a villamos energia ára minimum kétszerese az amerikai vagy kínai áraknak, Magyarország esetében pedig még ennél is magasabb értékeket látunk.

Rendezett átmenetre van szükség

A rendezett átmenethez a szakértő négy kulcsfontosságú területet emelt ki:

• Technológiai semlegesség: A bizonyított és megtérülő technológiákra kell fókuszálni, nem divattechnológiákra. Azokat a területeket kell előnyben részesíteni, ahol a CO2-csökkentő technológiák már megtérülőek vagy majdnem megtérülőek.
• Szabályozási kiszámíthatóság: 5-10 éves előretekintés szükséges a komoly beruházásokhoz, stabilitás és kiszámíthatóság a szabályozásban.
• Engedélyezési folyamatok egyszerűsítése: Az új technológiák és beruházások engedélyezési ideje túl hosszú, ezt egyszerűsíteni, átláthatóbbá tenni és gyorsítani kell.
• Magántőke bevonása: Ösztönző intézkedések szükségesek a magántőke bevonására, hiszen nem várható el, hogy a kormányok vagy az EU egyedül oldja meg ezeket a problémákat.

Zárásként Karakas Ádám rámutatott: ha nem teszünk semmit, az sokkal többe fog kerülni, mint az energiaátmenet folytatása. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás költségei háromszor-négyszer magasabbak lennének, és ez nem választott, hanem kötelezően meglépendő költség lenne.

Magyarország kedvező földrajzi helyzetben van, de már itt is érzékelhető a hőmérséklet változása, a szélsőségesebb időjárás, ami termelési szempontból és vízgazdálkodás terén is kritikus helyzeteket teremtett, amelyek a reálgazdaságba is begyűrűztek.

Alkalmazkodás és reziliencia

A Portfolio Green Transition & ESG konferencia első panelbeszélgetése őszinte szembenézést ígért az ESG realitásaival, és a hallgatóság nem is csalódott.

Fazekas László, az MVM gazdasági vezérigazgató-helyettese rögtön arra mutatott rá, hogy megtorpanást inkább azok érzékelhetnek, akik „üzletszerűen” élnek az ESG-témákból, nagyvállalati oldalról viszont legfeljebb annyi történt, hogy a 2024 előtti, sokszor kapkodós elváráshullám enyhült. A stratégiai irány náluk nem változott:

Semmiképpen nem érzek megtorpanást, legalábbis a mi részünkről a témával kapcsolatban,

fogalmazott Fazekas László.

Szerinte közben valóban erősebb lett a közbeszédben a versenyképesség és az ellátásbiztonság, de ez inkább korrekció, mint irányváltás. Azt is hangsúlyozta: ma a fenntarthatóság nemcsak megfelelés, hanem alkalmazkodás, ezért a klímakockázatokat már a portfólió- és beruházástervezésben is kezelni kell.

A black-outok rámutattak a hálózatok sérülékenységére, ami a megerősítésüket feltételezi. A tárolók ígéretesek, de az alaperőművekre továbbra is szükség van a stabilitáshoz

– tette hozzá a szakember.

Gelencsér András akadémikus ennél jóval pesszimistább keretet adott a vitának: ahogy megjegyezte, a természetben nincs „türelmi idő”, és a politikai-gazdasági narratívák gyakran elfedik a valóságot.

A természet ijesztő dolgokat produkál, és ez gyorsul. A légkört nem lehet rángatni, folyamatosan nő az energiafogyasztás, de valójában nincs átállás, vélekedett.

A Földet viszont csak a globális dolgok érdeklik, és a világ nagyon rossz irányba megy, mert semmit nem csinálunk.

A Big Four – az acél, cement, műanyag és műtrágya –, a világ energiafogyasztásának a negyedét teszi ki, és ezt kezelni kell valamilyen módon, mert  a lakossági szinten eszközölt változások nem elegendőek. A tárolás csak rövid távú, napon belüli megoldást kínál, a napos szélcsend időszakokat ezzel nem lehet áthidalni.

Az alacsony csüngő gyümölcs az energiacsökkentés, az energiahasználás ütemezésében is vannak tartalékok, de erre nincs igény.

Minden technológiai fejlődést hülyeségre használunk, és erre pazaroljuk el a Föld erőforrásait. Ideje az ESG-ben az E-t S-re cserélni, ami a Survivalt jelöli

– összegzett a szakember.

Naffa Helena, a Corvinus Fenntartható Pénzügyek Kutatóközpontjának vezetője azt emelte ki, hogy a klíma- és természetkockázat ma már nem „ESG-mellékszál”, hanem a pénzügyi rendszerre is kiható, rendszerszintű kockázat, amely elől „nem lehet elbújni”. Szerinte ezért az új kulcsszavak az adaptáció és a reziliencia, és fontos a keretezés is: amíg egy ökoszisztéma nem omlik össze, addig sokan legfeljebb kockázatként érzékelik, de amikor átbillen, az már visszafordíthatatlan.

Ha ez megtörténik, ott már tényleg nincs visszaút. Ez olyan, mint a csőd

– mondta. Véleménye szerint a „csődkockázatot” nem kezelni, hanem elkerülni kell, és ebben a szabályozásnak, a tudománynak és a piaci szereplőknek együtt kell dolgozniuk.

Tunkli Dániel, az Accorde (Concorde Csoport) befektetési igazgatója a globális verseny nézőpontját hozta be a beszélgetésbe: szerinte az európai szereplők sokszor olyan normákat tartanak be, amelyeket a világ más részein nem, és ez versenyhátrányt okozhat, különösen az iparban.

Globálisan ha mindenki betartaná a szabályokat, az jó lenne, de ez nem így van.

Úgy vélte, a célok megtartása mellett olyan ösztönzőkre és keretekre van szükség, amelyek nem engedik, hogy kulcságazatok tűnjenek el Európából, miközben a kibocsátás csak máshová „vándorol”.

A szakértők egyetértettek abban, hogy az ESG körüli vita ma már kevésbé szól arról, ki mennyit jelent, és sokkal inkább arról, hogyan marad működőképes a gazdaság és a pénzügyi rendszer egy gyorsan változó, egyre kockázatosabb természeti környezetben. A hangsúly a nagy szavakról a valószínűségekre, költségekre és fizikai korlátokra került át – és arra, hogy az alkalmazkodás ára a halogatással nem csökken, legfeljebb később, nagyobb veszteséggel jelentkezik.